2010. szeptember 30., csütörtök

Narancsos csokoládé mousse

Bejegyezte: Emm dátum: 18:44 5 megjegyzés
Anélkül, hogy tudálékos magyarázásnak tűnjön (csak látom magam előtt, ahogy Glória öribarim felvonja a szemöldökét), a mousse francia szó, habot jelent. Gyakorlatilag ízesített habot értünk rajta. (Ez így elég hülyén hangzik, igaz, a mousse se sokkal jobb.)



Végy:

10 dkg étcsokit (Nekem sikerült szereznem Boci Bársony étcsokit, de tutira jó hozzá bármilyen. A Bocinak talán annyi az erénye, hogy kevésbé keserű, és viszonylag magas a tényleges kakaótartalma)
3 tojást
1-2 evőkanál porcukrot (egyébként teljes mértékben édesszájúság-függő)
egy narancsot
gőzt
ha nincs habverőd, akkor erős karokat

A csokit összetördeltem, és gőz fölött megolvasztottam. Nem kell beletenni se margarint, se olajat, se semmit, nagyon szépen megolvad, nem ég le, és ha jól csinálod, sima lesz mint egy vasalódeszka. (Imádom a hüje hasonlatokat. Tegnap Gergő azt mondta, hogy ,,Jóllaktam, mint egy halastó.." :D - ezek szerint ő nem kevésbé.)

Közben szépen szétválasztottam a tojásokat. Nade! : az eredeti recept azt mondja, hogy vagy 3 nagy tojás, vagy 4 kicsi..(köszikösziszépenköcsögök.) Mint tudjuk, a méret elég relatív, ezért mindenkinek a mértékére van bízva ez a tojás-ügy. Annyit esetleg tudok mondani mérés-ügyben, és Vigyázat, 18+ tartalom (Anya, bocsánat, ha vulgáris leszek, de jó célt szolgálok! Puszi, szeretlek!), hogy bármi, ami eltűnik az én tenyeremben, az kicsinek számít..:D
Szóval hát én 4 tojással csináltam, felvertem a habot, és mikor ilyen félig megvoltam, akkor tettem bele a porcukrot, nem nagyon bírom a túlédeset, így nem sokat. (Tipp: Ha a tojásfehérbé csöpögtetünk egy kis citromlevet, könnyebben lehet felverni!)
Utána lereszeltem a narancshéjat.

Közben megolvadt a csokim, levettem a rezsóról (rájöttem, hogy a rezsó amúgy egy csodálatos szerkezet, és sokkal dizájnosabb, mint a tűzhely. Meg szuperül lehet rá matricákat ragasztgatni is, csak ajánlani tudom.)
Belekevertem a tojássárgáját, a narancshéjat, aztán pedig a tojáshabot.
Addig-addig kell kevergetni, amíg egy összeállt hab nem lesz az egészből. (Nyugalom, az elején egészen úgy tűnik, hogy ez sose nem fog összeállni, de ez aljas hazugság, ki kell tartani a végsőkig.)

Mikor ezzel megvagyunk, akkor pohárba kanalazzuk, ha van szép poharunk, akkor abba,  mert még mutatós is lesz ráadásul. (Itt említeném meg hátrányos, elnyomott helyzetem, és ezúton üzenem, Gergő, hogy ha nem kapok má végre szép poharakat, és nem érdekel, hogy nem tudjuk hol tárolni, nagy bajban leszel, kisöreg.)

Elviekben ennek nagyon jót tesz, ha mondjuk 2 órát hűtőben van, nem is kell lefedni, csak úgy berakjuk, helló, álljál.

És ha jól dolgoztunk, akkor olya könnyű csokis dolgot kapunk, mint pl. a Boci Aero, még a buborékokat is érzed.

Azt már nem is mondom, hogy mennyire finom lett, mert ez meg már természetes. :)

2010. szeptember 29., szerda

Csirkemájas burek, avagy

Bejegyezte: Emm dátum: 19:55 8 megjegyzés
hogyan moonwalkozzunk bele a purhabos zsákba...

Minden olyan szépen indult...Gergő ma szabadnapos, én ráérek főzőcskézni, (értsd kísérletezni rajta), ő meg addig, óriási SzakiDani lévén bepurhabozza a zuhanytálcát. (Szuper pár vagyunk különben, neki is vannak ilyen mániái, én pedig nem töröm le a lelkesedését, hát hadd purhabozzon ez a gyerek, ha akar.)
Csakhogy az történt, és már megint a körülmények áldozata lettem, a nagy purhabozás közben én éppen moonnwalkoztam, és ezt így pont bele a zsák közepébe (a zsákban volt a régi), úgyhogy utána elég fagyos lett a hangulat...:D

De ezzel kiengeszteltem:

1 leveles tészta (nem találtam fagyasztottat, má majdnem sírtam, ilyen összetekertet vettem - SOKKAL jobb, kiderült)
50 dkg csirkemáj
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
sok majoranna
petrezselyem
só, bors, kevés pirospaprika
(dugi zöldpaprika)
zsíííír
2 tojássárgája
és az életünket megkönnyítendő: sütőpapír

Elmondhatatlanul unom már a standard köreteket (rizs, krumpli, saláta, kenyér stb.), ezért gondoltam egy merészet (miközben ezt csináltam, nekimentem az asztalnak).

A májat kiolvasztottam, és jó apró darabokra vágtam (úgy látszik, nekem már ez a sorsom). Hejj, mondom, ma kirúgunk a hámból, ezért zsíron sütöttem a hagymát (nem mintha nem férne mindkettőnkre fejenként vagy 100000 kalória), meg a fokhagymát, meg a dugi zöldpaprikámat, aztán ráment a máj, a petrezselyem, a fűszerek,egy kis víz, meg a fedő. (Közben a fél szememet a purhabozáson tartottam, mer ha észrevette volna a zöldpaprikát, valószínűleg megint beleharapott volna az orrlyukamba. ÚrIstenemmá, sóhaj.)

Sajnálatos módon nincsen gyúródeszkám, bár egészen idáig nem is igazán éreztem szükségét, így hát az asztalon nyújtottam ki a tésztát. (Sokkal könnyebben kezelhető ez a összetekert tészta, nem is gondoltam volna.)
Jól beliszteztem alatta, és hogy ne ragadjon a végre-valahára megtalált nyújtófára, ezért a tészta tetejére is raktam. Pikkpakk kinyújtottam, nem kellett nagyon, annyi a lényeg, hogy ne szakadjon el.
Kis téglalapokra vágtam, megkentem tojássárgájával.

Áháá, közben készen lett a ragu, de nagyon résen kellett lennem, mer közben Gé rárepült. Kiskanállal a téglalap közepébe raktam, és ilyen batyu-formára hajtogattam. (Közben 2szer agyérgörcsöt kaptam, mert nagyon úgy tűnt, hogy sütéskor minden töltelék ki fog folyni.)

Sütőpapírra raktam a batyucskákat (deszépszó), ebből a mennyiségből körülbelül 20 db lett. (Mármint ilyen lány-méretűre gondolok.)

A sütés maga nem sok idő, szerintem 20 percnél nem volt több, végülis ha már szépen megbarnul, akkor ehető.

Ja, és el is fogyott 10 perc alatt, készpont. :)

2010. szeptember 27., hétfő

Rizsfelfújt

Bejegyezte: Emm dátum: 20:26 0 megjegyzés
Mivel 7végén jó alaposan fel lettünk tankolva kajával, ezért ma még egészen biztosan nem főzök. Viszont sütit nem kaptunk ( 1 pont a Griffendéltől, Anya ;-), és mert ma hivatalos X-faktor nap van (Gergő általában dolgozik akkor, így mindig 7főn pótlunk, közösen.), ezért szükség van édességre.

A rizskoch önmagában nem nehéz, viszont jó tökölős.

Amiket én raktam bele:

25 dkg rizs (a gyorsrizsek általában 12,5 dkg-sak, szóval kettő)
1 liter tej (soknak tűnik, de kell bele annyi, a rizs megissza)
4 tojás
4 dkg margarin
3 cs vaníliás cukor
15 dkg kristálycukor
citromhéj


A rizst a tejjel, meg a vaniliás cukorral feltettem főni, eleinte nagy volt a para, mert nagyon hígnak tűnt, de aztán szépen elkezdett sűrűsödni, én meg a leégetés-fóbiám miatt folyamatosan kavargattam. (Valahogy má' le kéne szoknom erről.)

Közben összekevertem a kristálycukrot a margarinnal (a margarin olyan kemény volt, mint a kő, próbálkoztam mindennel, végülis gőz fölött olvasztottam meg kicsit. Akinek van mikrója, az nagyon szerencsés. Sóhaj.).
Konyhai pályafutásomat a tojás szétválasztásával kezdtem, illetve hát ez volt az első, tényleges sikerélményem, ez még ma is különösen nagy perverz élvezetet okoz. A tojássárgáját egyesével belekevertem a margarinoscukorba (Schobert Norbi ennél a pontnál valószínűleg heveny zokogásban törne ki), aztán belereszeltem egy egész citrom héját.
A tojásfehérjét, megfelelő konyhai eszköz híján, habverővel (igen, azzal a manuálissal) vertem fel. Itt említeném meg, hogy e célból feltétlen tartsunk otthon vagy fiút, vagy apukát, vagy szomszédot. Már csak azért is, mert a hozzám hasonló gyengecsontú, giliszta testalkatú lányok belerokkanhatnak a hadműveletbe.

Amikor megfőtt a rizs, belekevertem a margarinos cuccot, aztán szép óvatosan a tojásfehérjét, majd ezt az egészet egy kivajazott (egy kicsit megszórtam zsemlemorzsával is) jénai tálba tettem, és bár Anya azt mondta, hogy fedjem le alufóliával, sajnos azt már nem tudtam, mert nagyon magas lett. :/

Nem flikkflakkozok öntetekkel, van itthon szörp, meg nemtom, majd teszünk rá valamit.

Ha megsül, fotódokumentálok.
Ha rossz lesz, akkor meg holnap odaadom a főnökömnek, így is le lesz nyűgözve. ;-)


Najóvan, valamilyen, ismeretlen indíttatásból puszta kézzel megfogtam a 4000 fokos jénai tálat, a 2-2- mutató, és 2-2 középső ujjam tökre megégett, úgyhogy nemhogy fotódokumentálni, de írni is alig tudok. Visszaszívom, amit a főnökömről mondtam.

Ja, amúgy finom lett. :)

2010. szeptember 22., szerda

Rácsos almás pite

Bejegyezte: Emm dátum: 19:05 4 megjegyzés

Már nagyon régóta vágytam arra, hogy almáspite-illat terjengjen a Babaházban (kettő megjegyzésem lenne: 1. sokáig abban a hitben éltem, hogy nincsen sütőm, illetve ami van, az rossz, úgyhogy Zsófibarátnőmhöz jártam sütni; 2. ,,Babaháznak" a főnököm hívja a lakot, akivel mától nem annyira vagyunk jóban, mer' azt mondta, hogy ,,Jéé, csak most látom milyen lapát füleid vannak!" Erre én: ,, De én még mindig szerencsésebb vagyok, mint Te, mer az én arcommal csak ennyi a probléma." -> hazament.)


Ami ehhez szükséges:


A tésztához: 30 dkg liszt (Nagyon szépen kérek karira egy konyhai mérleget!)

1 db tojás

12 dkg cukor

1 cs sütőpor

12.5 dkg margarin

1 dl tejföl

egy csipet só


A töltelékhez:

1 kg alma

1 cs vaníliás cukor

fahéj

Háttérzenének Michael Jackson, önbizalmat ad, tényleg!



Ezek kellettek volna hozzá, ha receptből sütnék...


A tésztát először is megpróbáltam az adott mennyiségek alapján összegyúrni, de megint több volt a karkötőmön, mint a tálban, és egyáltalájában nem csinált úgy, mintha össze akart volna állni. Pluszban még öntöttem rá lisztet, mer mondom, az csak nem árt. Addig-addig szerencsétlenkedtem, amíg teljesen homogén lett a cucc, mákom van mindig, valahogy összejön.

Kicsit magára hagytam, majd ekkor eszembe jutott, hogy hopp, hát a citromhéjat nem reszeltem bele. Leleményes Odüsszeusz lévén, mondom, akkor majd most. Kettészedtem, belereszeltem, és megint összegyúrtam...:D


Az alma: Kicsit több mint egy kilót vettem, jobban szeretem a pités almát, és próbáltam olyanokat válogatni, amit levesesebbnek láttam, még akkor is, ha tudtam, hogy majd jól ki kell nyomkodni belőle a levét. (Alapjáraton sem tudom megenni a nem leveses almát.)


Megmostam, aztán a nagy lyukú reszelővel próbálkoztam, sikeresen mondjuk, csak az volt a baj, hogy minden szanaszét repült, és kb. egy óra volt, amíg leszedtem a falról a darabokat. Még az anya mondta, h ha a reszelt almára citromlevet csepegtetünk, akkor nem barnul meg. Jó alaposan kinyomkodtam levét, el ne rontsa itt má' nekem ezt a jó tésztát :D, aztán tettem rá cukrot (sima kristályt, vaníliásat nem találtam), meg fahéjat. (Jobban szeretjük, ha egy kicsit fanyarabb, úgyhogy cukrot alig.)


Még délután szereztem sütőpapírt, mondom, tököm se mosogat, ezt szépen belevágtam a tepsibe, aztán jöhetett a tészta 2/3-a. (Az 1/3-a lesz a rács.) Mondanom se kell, ragadt mint a állat..:/ De aztán minden jóra fordult, mert beliszteztem a poharat, és azzal nyújtottam ki. (Sajnálatos módon nem volt az eszemben, hogy van nyújtófám)

Rápakoltam az almát, megpróbáltam a lehetőségeimhez mérten egyenletesen.

Aztán jöttek a rácsok, hát ez meg akkor sz*pás, mer ezek meg szakadnak, meg minden, de aztán ilyen legósan összeragasztgattam őket, észre se veszi amúgy senki.

Tejföllel kentem be a tetejét, nem tojásfehérjével, anya mondta, hogy ez is jó lesz.

...és most meg sül....



Ááá, muszáj vagyok leképezni, mert ezt úgyse fogja elhinni nekem senki.


A mai teljesítényemre én 5 pontot adnék.


Chilis bab

Bejegyezte: Emm dátum: 17:47 0 megjegyzés
Már tegnap akartam főzni, csak Gé hathatós közbenjárása miatt hotdogot ettünk (hozzáteszem, elég jó volt, pirított rá hagymát).

Valamelyik nap találtam két kóbor babkonzervet, kukorica meg mindig van itthon, ááá, mondom, szuper, lesz chilis bab, azt mindketten bírjuk (bár kompromisszumképtelen a chili mennyiségét illetően, legszivesebben én úgy enném, hogy szétégesse a szájpadlásomat). ÉS tényleg jó, mert ehhez aztán meg tényleg alig kell valami:

1 babkonzerv (én vörösbabot használok, nem mintha nem lenne teljesen mindegy, talán a fehérbab kicsit édesebb)
1 kukoricakonzerv (ebben nem vagyok biztos, h kell bele, vagy csak én szoktam.)
fél kg darált hús (valaki majd legyen kedves elárulni, hogy az előre csomagolt hús alá miért raknak ilyen krepp-papírszerű rongycafatot? - azért biztos nem, hogy a nedvességet felszívja, mert semmi víz nincs rajta.)
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsomkonzerv
chilipaprika
bors

kevés víz
kevés olaj

A hagymát jó szokásomhoz híven megsirattam, és megsütöttem a fokhagymával együtt.
Később ráraktam a darált húst, és felöntöttem egy kevés vízzel. (Valamilyen oknál fogva az egész ilyen szottyos lett, kicsit meg is rémültem, és jó hangosan elkezdtem szidni a Tesco húsosztályt)
Szerencsére ennek tök kevés idő kell, nem is értem, ahhoz képest, h ez még tegnap mondjuk disznó volt, nagyon gyorsan sül.

Szóvalszóval ráöntöttem a paradicsomkonzervet, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkit figyelmeztessek, hogy ámbár lehet hogy a chilis bab nagyon könnyű és viszonylag olcsó is, gonosz egy étel: Semmi esetre ne álljunk neki ennek az egésznek fehér pólóban! Vagy ha már mégis úgy alakult, akkor bontsunk fel egy sört, és szarjuk le..:-)

Itt jön képbe a fedő, nyugodtan hagyjuk ezt így szépen rotyogni vagy egy fél órát.
Mindenki úgy fűszerezi,, ahogy gondolja, mondom, nálunk viszály van chili-fronton, sajnálatos módon elég vékonyan kell fogni a cerkámnak ezt illetően. (Mindenkit megnyugtatok, egyébként minden másban egyezünk...:P)

Kijelenthetem, hogy sikerült ipari mennyiségű chilis babot termelnem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel mellettünk iskola van, ezé holnap szünetben átugrok a kerítésen, és árulni fogom.

Ja, és Glória öribarim segítségével a mai naptól a blog széles körben terjed..:)
(Simike, ezúton üzenem, hogy tudom, hogy te már rajongsz, de valamilyen érthetetlen oknál fogva, még mindig nem kaptál kis fülecskét, mint a többiek..:(

2010. szeptember 19., vasárnap

Életem első zúzapörköltjének igaz története

Bejegyezte: Emm dátum: 17:18 0 megjegyzés
Egészen a mai délutánig azt gondoltam, hogy nincsen visszataszítóbb dolog a nyers csirkemájnál. Hát van.


A zúza és én nem tekintünk vissza vmi hosszú közös múltra, kábé fél éve, hogy egyáltalán a nevét kimondom. És mivel Gé is nagyon szereti, gondoltam, meglepem.
Aztán a hentesnél az történt, hogy mondom a hentesnek: Zúzát szeretnék, egy kilót. Mondja erre a hentes: Ööö...mihez kell? (MIHEZ KELL???!!) Hát mondom, cézársalátához. (Gondoltam, kicsit vicceskedek, de nem nevetett.)Már itt elgondolkoztam, hogy ez most vagy nem nézi ki belőlem, hogy ilyet főzök/eszek, vagy csak szimplán félti az életem. (ezt még részletezem.)

Olyan szépen elterveztem az egészet. Gergő csak 8ra ér haza, ha megfogadom anya tanácsát, és sokáig főzöm, akkor is elég olyan 5 körül feltenni, mert bőven készen leszek addig.
Aha, nem. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy az egy kiló zúza körülbelül 32543 dbot jelent, és ezt még apróra (nagyon apróra!) kell vágni, lehetőleg valami éles késsel (ami eleve ugye veszélyforrás). Ez a hadművelet cirka másfél órát vett igénybe, úgy, hogy egyszer sem mentem ki cigizni (pedig má télleg nagyon ideges voltam). Aztán meguntam, és kihajítottam vagy 8 dbot, mert már egyszerűen nem maradt idegrendszerem. (Nagyon félelmetes egy ilyen puha dolgot másfél órán keresztül egy nagyon éles késsel vagdalni.) Arról meg nem is beszélve, hogy amikor az egyikben egy fűszálat találtam, majdnem elájultam. (ok, az ember jobb esetben tisztában van azzal, hogy ez a izé mégiscsak egy gyomor, de erre nem lehet felkészülni.) - Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.

Hősies csata után végre elérkeztem arra a pontra, hogy zúza előkészítve.

2 jó nagy fej hagymát apróra vágtam (hát mikor vágtam volna el az ujjam, ha nem ekkor.), én nem tudom, hogy milyen hagymák vannak mostanában, de annyira sírtam tőle, hogy majdnem az egész épületből ki kellett mennem, mire a hatókörön kívül kerültem. Már olyan dühös voltam, hogy majdnem abbahagytam az egészet, de végülis elkezdtem a hagymát sütni, nem volt visszaút.
Belecsempésztem még egy fél erős zöldpaprikát, Gergőnek meg úgyis letagadom, (nem igazán van oda a csípősért, nem is értem.)

Aztán már csak sóborspaprika, meg folyamatosan öntögettem fel kevés vízzel, nem elég, hogy undorító állaga van a zúzának, még könnyen le is ég.

Csigatésztát meg pepperoni paprikát ettünk hozzá, és hát nagyon finom lett, így megbocsátottam minden bűnét a csirkéknek.

2010. szeptember 18., szombat

Zöldfűszeres csirkeszárnyak

Bejegyezte: Emm dátum: 20:20 0 megjegyzés
A múltkori lakásavató ha másra nem is, arra jó volt, hogy Gével megszeretessem a csirkeszárnyat..
Ehhez ez kell:

1 kg csirkeszárny
sültcsirke fűszersó
oregano, majoranna, őrölt kömény, bazsalikom, vaj
sütőzacsi

A csirkeszárnyakat általában szét szoktam vagdosni, mert úgy nem látszik annyira szárnyak. (Mintha említettem volna, hogy mániákus vagyok.)
A múltkoriban, mikor Zsófi barátosném valami hasonlót csinált, akkor mondta, hogy az a legjobb, ha a csirkét ilyen fűszeres vizes pácba áztatjuk, mert akkor nem fog egyáltalájában kiszáradni...(kösziZsófipuszi)
A feldarabolt csirkeszárnyat, plusz még találtam a hűtőben kettő egész csirkecombot (azokat szépen levágtam a csontról), beleraktam vízbe, teleszórtam mindenféle fűszerrel, és kicsit hagytam aludni. (ez kb. olyan fél órát jelent, különben teljesen tetszőleges, akár rögtön is lehet sütni.)
Megmikróztam egy kis vajat, abba még kevertem mindenféle fűszereket, és jó alaposan bekentem vele a húst. Külön sót nem raktam rá, a sültcsirke fűszersó bőven elég, aztán pedig ezt az egészet beraktam a sütőzacskóba. (nagyon szuper találmány, majdnem annyira, mint a sütőpapír)
Így ahogy volt, beraktam a sütőbe, szerintem max. egy óra kell neki. (Néha-néha ránéztem, és amikor már úgy láttam, h najóvan, akkor kicsit kiszúrkáltam a zacskót, h piruljon is a cucc.)

Nagyon finom, nagyon ropogós meg omlósz.(wááá.) (Gének adtam hozzá krumplipürét is, ezé még szerelmesebb lett belém.)
Amúgy ennél egyszerűbb kaja a világon nincs.:)

És huhúú, van sütőőőm, élienélien!!

Tejbegrízes piskóta

Bejegyezte: Emm dátum: 16:21 0 megjegyzés

Megint előjött az örök dilemma, kéne vmi desszert. (Ma egyébként is elkápraztatós napot tartok, ezért muszáj volt villantanom valamit. Nagyon érdekes, eddig csak én voltam sütiscsokisédességes, Gergő annyira nem, de egy jó ideje teljesen rákattant ő is. )

Hozzávalók: (ezt úgy utálom, nem az lenne a jó, h hozzá kellők?? tök hüjeség.)
1 kakaós piskóta lap (készen, boltban kapható, nem drága)
3 dl tej
5 ek búzadara (először 3-al próbálkoztam, de híg lett.)
2 ek kristálycukor (vagy méz - úgy még szuperebb!)


A kakaós piskóta lapot 3 részre vágtam, a legalsó lett a legvastagabb, a középső eltörött, mondjuk annyira nem stresszeltem ezen, úgyse látszik.

Közben feltettem a tejet forrni, és beletettem a búzadarát meg a cukrot. Legendásan leégetős vagyok, nem mertem megkockáztatni a mézet, mer az nagyon gyorsan leég, aztán sírhattam volna. (legendásan sírós is vagyok.)
A vicc az egészben az, hogy simán megfőzök egy 3fogásos ebédet levesestől, mindenestől, de tejbegrízt még az életemben nem főztem, így csak így szemre pakoltam bele a búzadarát. (Rettenetesen féltem attól, hogy híg lesz/ sűrű lesz/égett lesz, úgyhogy éberen őriztem az elejétől a végéig.)
Amikor készen lett, akkor nagyon gyorsan rákentem a piskóta lapra, még mielőtt megszilárdul itt nekem, én meg idegrohamot kapok.
Aztán végülis minden jóra fordult, jól néz ki, szerintem finom is, és az egész kb. 10 percembe került.
Ha lenne kedvem csokimázat csinálni, biztos zsírabb lenne, de szerintem nem fog róla hiányozni.,maradok a porcukros megoldásnál.



Borsóleves (köszikösziAnya)

Bejegyezte: Emm dátum: 15:11 0 megjegyzés

Múlt héten sikerült lenyűgöznöm Gergőt a húslevesemmel, és ígéretet is kaptam, hogy mostmá biztos hogy elvesz, gondoltam magamban, najóvan, akkor ezt a sikert itten meg kell lovagolni, nehogy meggondolja magát.
Igazság szerint ezt nem először főzöm, és már legutóbb is nagy tapsot kaptam.
Kell hozzá: egy üveges borsó (a konzerv borsóval nem vagyok kibékülve, némelyiknek fura az íze.)
két és fél jó nagy sárgarépa (a felet szigorúan meg kell közben nyersen enni, nincs apelláta)
egy fehérrépa
sok-sok petrezselyem (most kb. egy egész csomót beletettem, amitől ilyen zöld lett, de ezt majd alább részletezem.)
egy fél fej vöröshagyma
egy ek. liszt
egy tyúkhúsleves kocka
ételízesítő
kevés olaj
egy (kis) marék betűtészta


A borsóról leöntöttem a levét, és a forró olajba raktam párolódni, aztán ráraktam a petrezselymet (vajon a helyesírás-ellenőrző miért nem ismeri a petrezselyem szót?, rejtély.), majd amikor már kellően megpárolódottnak láttam, akkor ment a 2 féle répa. Raktam rá egy húsleves kockát, amit igazából nem is muszáj, de én kicsit kényszeresen szeretnék már megszabadulni a 876539 db leveskockától, aminek a száma az összeköltözéssel duzzadt fel ennyire, szerintem úgy kb. nagyker mennyiség van nálunk. Szóval akinek esetleg szüksége lenne bármilyen, hangsúlyozom bármilyen leveskockára, az nyugodtan jelentkezzen, 2 napon belül szállítjuk.
Anya azt mondta, h ebben az állapotban szórjam meg egy kevés liszttel a zöldségeket, amit én nem igazán értettem, de engedékeny gyermek lévén ezt csináltam.
Sosem öntöm fel a levest vízzel rögtön, mindig inkább keveset öntök rá többször, valószínűleg ezt nem így kell csinálni, csak félek megkérdezni okosabbat, mer azé ez elég ciki lenne.
Szóval szépen öntögettem fel, aztán amikor puhának ítéltem meg a répát (úrIstenem), akkor még raktam rá ételízesítőt, kb. egy evőkanállal, plusz 10 szem egész fekete borsot. (Itten jegyezném meg, hogy vannak bizonyos emberek, akik a szemesbors helyett mindig azt mondják, h borsó. könyörgöm, az nem az. :P )
Nekem most Maggi ízvarázs ételízesítő van, de nem olyan jó, nem ajánlom. Amúgy is nekem mindent el lehet adni, erre is azt hittem, a csomagolásából ítélve, hogy VALÓDI zöldségek vannak benne, pedig nincsenek is, úgyhogy sajnááálooom, perlem a Maggit.
A végén beleszórtam egy (kis) marék betűtésztát, szeretem, visszahozza a boldog, békebeli kollégista éveket, meg kitűnően el lehet vele játszani kaja közben, helyett.

2010. szeptember 14., kedd

Hajjhajj

Bejegyezte: Emm dátum: 9:58 1 megjegyzés
Az van, hogy tök régen nem írtam, mert tele voltam bokros teendőkkel, meg főleg lustasággal, de mivel akkora érdeklődés övezi a blogomat, ezé úgy döntöttem, hogy folytatom, és nagyon gazdag leszek, szolgálom a közt.

A hétvégi főzőcskézésemről csak halvány emlékfoszlányaim vannak, egyrészt mer' Forma1et néztem, és közben érzésre főztem, meg aludtam is, meg bőrig áztam, meeeheeg csomó más dolgot csináltam, ezé sajnálatos módon minden ezzel kapcsolatos emlékezetem kitörlődött.

Egyébként meg szinte alig főzök mostanság, mer állandóan vagyok valahol.

De ami késik, nem múlik, hamarosan előállok szuper dolgokkal, például azon gondolkozom, hogy külön rovatot indítok: ,,Hogy főzzünk rezsón úgy, hogy közben leég a fazék" és egyebek. Csomó új ötletem van.

És persze nem ártana már felduzzasztanom a 3 főből álló rajongótáboromat, nem mintha baj lenne, csak mittomén, így sose leszek gazdag, nem szolgálom a közt.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez