2010. október 25., hétfő

Sárgabarackos-mazsolás pite

Bejegyezte: Emm dátum: 18:46 1 megjegyzés
Nagyanyám látogatásának egyik legsarkalatosabb kérdése volt, hogy mi a Jóistent süssek? Vmi olyat szerettem volna, amiben _tényleg_ lehet villantani, (ennél a pontnál fogalmazódott meg bennem a csalás lehetősége (pirulósszmájli), mondom, hozok vmi hihetőt a cukrászdából, nyilván nem oroszkrémtortát, vagy képviselő fánkot, hanem vmi nyomi összedölős mákosrétest, de aztán lebeszéltem magam. Becsületes jány vagyok, ha égni kell, hát égni kell, annyira megszoktam már..:D

Hehhejj, jó lesz vmi pite, de egy kicsit feldobom a fiúk miatt (a fiúk ez esetben apámat, és Gergőt jelentik, semmi himihumi.) mazsolával, mindketten rajongók, személy szerint én nem igénylem.

Akkora elánnal álltam ehhez az egészhez, hogy még az sem tántorított el, ami közben történt...(sikolyok, hókuszpók kacaj, és hegedűszó)

A hozzávalók:

15 dkg margarin
20 dkg porcukor
3 tojás
1 cs vaníliás cukor
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
2 ek zsemlemorzsa
1 doboz sárgabarack konzerv
egy marék mazsola (ha kedvezni akarsz vkinek akkor fiúmarék, ha csak mutatóba megy, akkor lánymarék)


A margarint a porcukorral és a tojássárgájával kikevertem, (plusz a vaníliás cukor, azt ki ne hagyjuk, jujjuj), majd a sütőporos lisztet szépen fokozatosan beleöntöttem, na és ekkor jött a felismerés: Ez nemhogy nem olyan, mint a pite tészta, de semmi máshoz nem hasonlít, jóindulattal még csak tésztához se. Ha mégis vmi szép érzékletes példával szeretném ezt prezentálni, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki mint egy zsemlemorzsás sztrapacska, amire még öntöttünk kb. fél liter narancslevet..
Ok, kétségbeesés. (Anyaaaa, mivanezzel, méígynézki, micsináljak, mingyásírok, mondjávalamit, jóvansírokis, faszkivan, demivanezzel, elb**tam?, nagyon?
Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani az Anyámnak, és átadni neki, a ,,A 100km-ről mindentmegoldás" nagymestere címet, merhogy azt mondta, h Édesgyerekem, ezzel már te akármit csinálhatsz, ilyen lesz oszt kész, jó lesz az...:D
Dehát én nem sűrűn adom fel, ráadásul nem egy ilyen pillanatban, megráztam magam, felitattam a könnyeimet, és öntöttem rá egy fél deci tejet, meg belekevertem a 3 felvert tojásfehérjét (hát ha már ki kell dobni, akkor menjen a egész, készpont, több is veszett Mohácsnál. - ezt a szólásmondást ma tanultam)

És ez volt az a pillanat, amikor a Jóisten lenézett rám, és megszánt. Mer íme, a tészta összeállt. Nem mondom, hogy nagyon bizalomgerjesztő volt, mer még  mindig úgy nézett ki, mint egy rizses vaníliapuding, amibe belefőztem vagy 15 kiskanalat, de legalább már egyben volt.
Beleöntöttem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, jó érzékkel megelőzvén a bajt, hogy újra szétessen, megszórtam a zsemlemorzsával vékonyan, aztán rátettem a lecsöpögtetett fél sárgabarackokat meg a mazsolát (pföjj), és megszórtam barnacukorral. (ezt improvizáltam, amúgy lehet h nem kell, de akkor már azt gondoltam, minden mindegy.)
Betoltam a sütőbe, és sűrű imába kezdtem.

Azt gondoltam, mindegymá, ha rossz is lesz, legalább szép legyen, mer mégiscsak nagyobb égés a finom, de rusnya süti.

Olyan 5 percenként rátekintettem,elmondtam vagy 40 üdvözlégyet, és hát magam sem hittem el, de csudálatos lett. Ami meg még durvább, hogy nagyon-nagyon finom, puha, omlósz, gyümölcsös. (Akkora tapsot kaptam, h nem győztem hajlongani, meg pukedlizni.)

Az alábbi fotón a következő látható: A sütemény, ami fotózáshoz készülődik, de vki megdézsmálta a csücskit. De legalább azt lehet rajta látni, milyen szépen legyütt róla a sütőpapír. :D

Tárkonyos-tejszínes pulykaragu leves

Bejegyezte: Emm dátum: 10:43 0 megjegyzés
Egy ideje tervben volt, hogy apám és nagyanyám tiszteletét teszi nálunk. (Én ezt nagyvizitnek hívom, mer nagyanyám elég kíváncsi természet, mondhatni nem szívbajos,  kinyitogatja a szekrényeket, végignézi a képeket a falon, és mint egy jó háziorvos, arra is rákérdez, amire nem kéne, hogy aztán konkrét vizsgálati anyaggal tudjon távozni.)
Elég nagy volt bennem a para, meg a bizonyítási vágy, elvégre is főzhet a ember a barátainak, az amúgy is totálisan elfogult anyjának, de a nagymama azé egy kemény dió. (Eleve már azt sem hitte el, h főzök...: ,,Te?? Nemá...")
Sokat gondolkoztam, hogy hogy s mint legyen, mit adjak nekik, olyat ami már egyszer sikerült, vagy próbálkozzak valami újjal, különleges legyen, vagy hagyományos? (Nem voltam vmi bátororoszlán, mert úgy döntöttem, legyen olyan, amit még nem evett, aminek nem ismeri az ízét, és nincs összehasonlítási alapja. Ha elkúrom, akkor meg még mindig mondhatom: Nanyugi, mama, ennek ilyennek kell lennie..:D)

Ezért döntöttem e mellett a leves mellett, mert: 1. egyszerű, 2. gyorsan megvan, 3. a maga nemében különleges, 4. nagyszerű. (Én személy szerint, nyomok rá egy nagy lájkot, remek döntés volt.)

1 db csirke v. pulykamell
2 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 kis üveges gomba
1 fej hagyma
2 szelet szalonna
2 gerezd fokhagyma
kevés zsír
egy ek liszt
1.5 dl főzőtejszín
sóborsételízesítő
tárkony


Úgy kezdődött a sztori, hogy ejjmondom, ezek biztos ideállítanak nekem szombaton korán reggel, még ha a főétellel el is pöcsölünk Gergővel szombat délelőtt (nagyon édi volt amúgy, szuper főpincérként funkcionált a kockás konyharuhával.:), levesnek már akkor is lennie kellene, hogy ne éhezzenek nekem ezek itten, úgyhogy még megfőztem pénteken. (A kutyával kiegyeztem egy barátságos: ,,Idefigyejjé, drága gyerekem, nekem most főznöm kell, értsed meg, h közben nem tudom neked hajigálni a elefántodat, legyél olyan kedves eltolni a bringádat vhova máshova, cserébe rendelkezésedre bocsájtok egy zoknit.-ban.)

A forró zsírba beledobtam a két szelet szalonnát, hadd égjen a zsír, aztán mikor megsült, akkor kivettem belőle, nem kell az bele!- felkiáltással. (Az ötletet anyától kaptam, ezúton is köszönöm!) Aztán következett az apróra vágott hagyma, a felcsíkozott pulykamell, a felkarikázott sárgarépa, a félbevágott fehérrépa (ezt is ki kell venni a végén, tök felesleges amúgy, de a ,,zamatja" miatt muszáj.), a két gerezd fokhagyma egészben, és egy zeller szár. (pont volt itthon, amúgy külön erre a célra nem vettem volna, de így jó volt.) Amikor ez összepárolódott, és a répánk pihepuha lett, akkor mehet rá a gomba, annak nem kell sok idő. Aztán jöhetnek a fűszerek. (Én extra sok tárkonyt dobtam rá, mondom, ártani csak nem árt. ) + annyi víz, amiben ez kényelmesen elrotyoghat.
A végén, amikor már minden okés volt, akkor ráment egy  egy ek liszt, meg a tejszín. Ezzel összeforraltam, amitől jól besűrűsödött, én még kicsit túl sűrűnek is láttam, ezért egy deci vizet tettem rá ráadásként.

A végeredmény magáért beszélt.: Első körben teszteltem Gergőn még péntek este, a második körben meg teljesen el is fogyott. (Nagyanyám szerint nagyon finom lett, pedig aztán ő elég nagy leves maszter)

Gyárekek, kipróbálásra alkalmas!

2010. október 18., hétfő

Fokhagymás-tejfölös töltött csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 10:52 0 megjegyzés
Előre szólok minden egyes kisbarátomnak, hogy elég szüttyögős ez a mutatvány, gyengébb idegzetűek ne is próbálkozzanak.
Az én vérnyomásom meg má csak azé nem ugrott meg, mert már amúgy is elég ideges voltam a Kutya miatt. (Nem túl hosszú közös múltunkra visszatekintve, íme a mérleg:
Egy hét leforgása alatt egy 10 hetes yorkie kölyök az alábbi dolgokat képes magáévá tenni:
 1 db szobanövény, 1 db teamécses, 2 db mosogatószivacs, 1 db fekete velúr bokacsizma, 1 db fekete tornacipő, 1 db szobainas teljes megsemmisítése, hagymahéj és kávézacc, rojtok, szőnyegek) - nade: tegnap volt a napja, hogy megtanultam, mivel lehet őt igazán sakkban tartani: hajszárító. Olyan sokkot kapott, hogy fél7től 8ig nemcsak h nem rendetlenkedett, hanem színét sem láttam. (A tej ehhez képest kismiska volt).

A recept:
75 dkg csirkemell
30 dkg trappista sajt
5 dkg bacon
1 kis fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
kis pohár tejföl
sóborsmustár
vaj
jénai tál
sok türelem


A csirkemelleket még pénteken bepácoltam, készültem az Anett- látogatásra. A pác ebben az esetben csak annyit jelent, h vékony szeletekre vágtam, jó alaposan bekentem mustárral, és beraktam a hűtőbe.

A töltelék: a hagymát és a bacont felkockáztam, összekevertem a reszelt sajt felével.

A szeleteket megtöltöttem ezzel a csudálatos dologgal, és itten jön a lényeg: jó szorosan össze kell ám tekerni, mer különben sz*rt se ér a egész, kifolyik a cucc, és akkor gatter van. Segítségül hívtam egy rakat fogpiszkálót (mondanom se kell, Gergőnek azért sikerült ráharapnia egyre, pedig direkt felhívtam a figyelmét a veszélyre.)
Szépen mindet összetűzdeltem, és egy kivajazott jénai tálba raktam. Mindegyiket megkentem a tejföl-fokhagymanyomónátnyomottfokhagyma-kevésmustár kombóval, és megszórtam sajttal.


A tetejére ment még egy adag sajt (tök sok maradt, nem is értettem), és megszórtam ételízesítővel.


Anya azt mondta, h nyugodtan berakhatom a jénai tetejét is a sütőbe (azt hittem, h majd felrobban, nagyon féltem amúgy), nem lesz semmi baja - tényleg nem lett.

Ami még nagyon fontos: vegyük le a tetejét,  ha már puha a csirke, hadd piruljon. Mondjuk úgy pattogott, h összepattogta a pulóverem, amitől kicsit felgyorsult a szívverésem, és heveny idegösszeroppanást kaptam. (Arról meg már nem is beszélek, amit a fagyasztott hasáb művelt.)

2010. október 17., vasárnap

Az isteni cobbler

Bejegyezte: Emm dátum: 15:15 6 megjegyzés
Mindig nagyon kétkedve fogadom az olyan recepteket, ami superlativusokban beszél kajákról, nem nagyon lehet velem megkajáltatni a ,,Legeket".
Vmelyik nap találtam egy receptet, miszerint a Cobbler a világ legegyszerűbb, és legfinomabb sütije, olyan tésztával, hogy még az is térdre borul, aki amúgy nem édesszájú.
Gyorsan megcáfolandó, be is szereztem mindent, és jó nagy mellénnyel nekiálltam, aztán jött a meglepetééés.

Elviekben tegnap akartam megsütni, mondom jön Anett (hosszú történet, a lényeg annyi, h nagyon hosszú idő után tegnap beszéltünk volna először), aztán végülis másképpen alakultak a dolgok, mert Anya érkezett, és leánynapot tartottunk, ami nem mellesleg nagyon jó volt, mégmégilyet!!

Visszatérve a béna jányok vágyálmainak sütijére, tényleg pofonegyszerű:

Kb. 60 dkg gyümölcs (bármilyen!, lehet vegyesen is, én most nektarinból, almából, és szőlőből csináltam)
2 ek étkezési keményítő (nagy kiszerelésben lehet csak kapni, először azt se tudtam, mi fán terem, viszont kiművelődtem, és megtudtam, h akár liszt helyett, liszttel keverve is jó)
3 ek barnacukor (ez sem volt itthon, kb. egy százassal drágább mint a fehér cukor, a különleges íze miatt azonban megéri beruházni!)
1 vanília rúd, vagy vanília aroma (aromával csináltam)

A tészta:

25 dkg liszt (nekem még 2 ek kellett pluszban)
5 dkg kristálycukor
1 cs sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
1,5 dl tejszín
pici só

A gyümölcsöt feldaraboltam, nem vittem túlzásba a sztorit, az almát például elég nagy darabokban  hagytam, a kékszőlő szemeket meg félbevágtam, és kiszedtem a magot, mer azt eléggé utálom különben. A keményítővel, a barnacukorral és egy kis vanília aromával összekevertem, és egy kivajazott tepsi aljára terítettem szét.

A tésztát kikevertem (Háháhá, brékingnyjúz: Anyától kaptam Habverőt, olyaaaat, amihez van ilyen tészta-keverős alkatrész, alig aludtam a boldogságtól!!! Istenem, milyen könnyű lett a életem! Kösziköszi, Anya!
:-*)
És amitől kb. az  arcom esett le:
Kis gombócokat kell formázni, és úgy beteríteni a gyümölcsöt!
Nem kell nagyon szorosan, egész jól néz ki, amikor a karamellizálódó gyümölcs kikandikál. :)
A tetejére mehet még egy kis barnacukor, csak a zíze kedvéé.


A képen látszik, h néz ki sütés előtt.


20 perc sütés (nem viccezek, annyi, aztán cső), nem ég le, rá se kell nyitni a sütőajtót!

Gyönyörűségesen összeáll a teteje, nagyon szép aranysárga lesz, az ember el se hiszi, h ezt ő sütötte. (Különösen ajánlom ezt a 2 D-nek, zuglói Dorkának, és szegedi Dórinak, akik nem nagy szakidanik sütiben, de Lányok, lassan mondom: _EZ_SIKERÜLNI_FOG!!!)

A végeredményt nem fotóztam le, mert nagyon gyorsan elfogyott..:D Egyetlen negatívumként tényleg csak azt, és csakis azt tudom mondani, h baromi nehéz szeletelni, és szépen tálalni, akinek viszont nem derogál, egye tepsiből kanállal...:P

2010. október 13., szerda

Full extrás rakott krumpli

Bejegyezte: Emm dátum: 19:56 2 megjegyzés
 A blogírás körülményei sokat változtak azóta, mióta megérkezett a Tündérkutya, mert két mondat között vagy a játékát kell neki hajingálni a Babaház különböző sarkaiba, vagy rágja a lábujjaimat, úgyhogy olyan ez most, mint a SuperMarioban a utolsó, sárkányos pálya. (Kicsit lehetetlen küldetés, de meg lehet csinálni.)
- még egy fél mondat Méziről: ma volt az első napja, hogy sokáig egyedül volt, 11től este6ig, és csak egyetlenegy kis pisit találtam, azt is a wc ajtóban! :D biztos be akart jutni szegény, csak hát kicsi még, és a kilincs elérése valószínűleg nem ment. Azt hiszem, Zsenit nevelünk.

Tegnap itt volt Dorka barátnőm lelkiéletet élni, elég jól sikerült kis este lett a vége. (Nem volt sok az elfogyasztott alkohol mennyisége, ahhoz képest viszont hatott.)
Közben nekem főzni kellett, jó, nem kellett, de vasárnap főztem utoljára, és már súlyos elvonási tüneteim voltak.

Amitől ez full extrás lett:

6-7 nagyobb krumpli
4 tojás
6 virsli
egy  csomag bacon szalonna
fél zacsi mexikói zöldségkeverék
egy hagyma
tejföl

Mindent külön-külön megfőztem (a tojásra, a krumplira, meg a virslire gondolok a ,, minden" alatt), a bacon szalonnát a hagymával összepirítottam (kicsit ropogós lett). Hirtelen ötlettől vezérelve (meg már k*rvára untam a pöcsölést rezsóval), mondom, ezt a mexikói szmötyit én má meg nem párolom, jóvan az úgy is, majd szépen megsül magának. (És tényleg.)

Amikor minden megfőtt, akkor Dorka nagyon lelkesen felkarikázta a dolgokat, má biztos látta rajtam, h idegrohamot készülök kapni (ezúton is elnézésedet kérem, amié megégette a kezedet az a fránya krumpli, mindig ezt csinálja.)
Egy jénai tálba zsírt kentem (nem akartam én most kalóriabombázni, tényleg nem, csak nem volt itthon margarin, nem tudom hova tűnt amúgy, szerintem a Kutya a ludas.- Apropó: ma elfogyasztott egy egész teamécsest, de mivel nem látom rajta, hogy game over lenne, nem aggódom egyelőre.)

Alulra ment egy réteg krumpli, rá a baconos hagyma, aztán a virsli, a tojás, és a mehikói ződség, utána ez így megismétlődött még egyszer. A tetejére tejfölt kentem, megszórtam ételízesítővel meg borssal, alufólia, sütő, helló.

40 percig sütöttem, szerintem nem kell neki annyi idő, csak már elfelejtettem, h sütök..:D

Jaigen, és látványra sem utolsó, gyönyörű szép színes, meg minden, és Dorkám, neked üzenem: ahhoz képest (:D), finom is lett.

2010. október 10., vasárnap

Császármorzsa szilvaszósszal - Glóriának

Bejegyezte: Emm dátum: 19:56 3 megjegyzés
A tegnapi izgalmak miatt (megérkezett hozzánk Mézi, a yorkie) úgy döntöttünk, hogy vasárnap pihenünk tutira, legyen akármi. A kutya tökre partner ebben, nem egy stresszes jószág, eszikalszikfutkospisilafűberágjaarágókáját. (Már szuper flikkflakkokat is tud ám! :)
Nadehát az volt, hogy Glória öribarimmal megdumáltuk, h vasárnap délután feljön, és én majd jól megvendégelem, jó házigazda lévén persze azt is megkérdeztem, hogy ugyan árulja már el, mit enne? Császármorzsát. Oké.



12,5 dkg liszt (nem értem különben, mi múlik már azon a féldekán)
12,5 dkg búzadara
3 tojás
fél liter tej
egy vaníliás cukor
5 dkg porcukor
2 ek olaj + a sütéshez egy kevés

A szilvaszószhoz (Anya kifejlesztette a meggyszószt, ami nagy siker Gergőnél, én meg kifejlesztettem a szilvaszószt, de én már amúgy is siker vagyok, hehe. :P ) :

3 db hulladék, sosem fogy már el szilva
1 ek margarin
egy vaníliás cukor
fahéj, szegfűszeg
méz, vagy cukor

A morzsa:

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját felvertem, és ráöntöttem a tejet. Majd jöhet a mindentbele, cukor (talán nem raktam bele 5 dekát, paráztam, h leég), olaj, liszt, búzadara.Csomómentesre kevertem, ami megint egy tortúra volt, hiába egyre jobban érzem az elektromos habverő hiányát..:/
Így, ahogy volt, beraktam a hűtőbe (kb. egy cigi, meg egy kutyafuttatásnyi idő) 20-25 percre, hogy a búzadara jól megszívja magát.
Közben bőszen szólongattam Gergőt, hogy ugyan a jóégáldja már meg, verje fel nekem a habot, de túlságosan lekötötte a District9, úgyhogy úgy döntöttem, hogy földönkívüliekkel talán már azért mégse állok le harcolni, mer úgyis én húzom a rövidebbet. (Felvertem én magam, akkor meg az volt a baj, h mé vagyok hangos, meg mé ott verem, hámondom, bebújjak vmi sarokba? )
No, ezt szépen belekanalaztam a másik cuccba, és kevés vajon, három részletben sütöttem meg, mert olyan sok lett, hogy kb. egy hadseregnek elég lett volna, de legalábbis 3an bőségesen dézsmáltunk belőle, és még mindig maradt.

A szósz:

Azért nagyon jó ez, mert gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből elkészíthető, lekvár helyett sütibe, vagy sütihez csúcs, de bármilyen (nem szaftos) húshoz is tuti.
A 3 db hulladvány szilvát feldaraboltam, a magját gyorsan kidobtam kutyavédelmi szempontból. A margarint felolvasztottam, ráraktam a szilvát, a vaníliás cukrot, ízlés szerint fahéjat, meg szegfűszeget (sajnálatos módon úgy alakult, hogy kb. 6 darabot tettem bele, amiből 4 Gergő, 2 pedig Glória tányérján landolt, én eggyel sem találkoztam, minő véletlen, höhö.), éééés mézet, ami hirtelen felindulásból történt, pluszmegmég citromlevet, nem sokat, csak a ,,zamatja" miatt.
Ez szépen összeforrt, nagyon-nagyon finom lett, bár az is lehet, h a G+G kompánia udvariaskodott.

És ő itten Mézi, ahogy éppen néz :) :

2010. október 6., szerda

Töltött kifli- vacsira

Bejegyezte: Emm dátum: 9:06 1 megjegyzés
Mivel az egész hétvégémet jóféle született feleségként töltöttem (Régen sokkal inkább voltam Gabi, ma már inkább Bree vagyok, micsoda jellemfejlődés..:D), ezért a hét elején sosincs kedvem főzőcskézni, viszont enni meg kell. :)

Ímeíme, egy frankó vacsi recept: (Halkan megjegyezném, hogy saját fejlesztés..khmkhm.)

 4 nagyobb kifli ( háhá, találtam fokhagymás kiflit!)
4 db virsli
1 dl tejföl
15 dkg reszelt sajt
kevés majonéz
petrezselyem
sóbors

A virslit kicsit megfőztem, nem kell nagyon túlspilázni, elég ha bedobjuk forró vízbe 5 percig, aztán úgyis megy a sütőbe.

Közben a sajtot, a majonézt, a tejfölt, és az apróra vágott petrezselymet összekevertem, megsóztam, megborsoztam. (A bors helyett véletlenül belekerült egy kis őrölt fűszerkömény is, ártani nem ártott neki, mindenesetre  azé figyeljünk.)

A kifliket félbevágtam, és egy kiskanál meg egy fakanál segítségével kibűvészkedtem a belsejüket.

A virslit felkockáztam, és belekevertem a petrezselymes cuccba, majd ezt az egészet beletöltöttem a kiflikbe. És ezt úgy, ahogy van, betoltam a sütőbe. (Tettem alá sütőpapírt a biztonság kedvéért, de nem muszáj, elméletileg nem ég le.)

Kb. 10 percet sütöttem, akkor vegyük ki, amikor már jól ropog a kifli, a tölteléknek alig kell idő amúgy.:)



Jaigen, a legfontosabb, a főnököm beleegyezett a kutya-témába, úgyhogy most ez az öröm tárgya. :) (Coming soon...ide majd nem merek képet feltenni, mert azért mégiscsak hüjén venné ki magát, ha kiskutyás képek lennének egy főzősblogban, feltéve, ha nem vagyunk kínaiak. de hát nem vagyunk tudtommal.)

2010. október 3., vasárnap

Amerikai sajttorta - Juditnak..:)

Bejegyezte: Emm dátum: 14:47 3 megjegyzés
Aki egy kicsit is nyomon követi az eseményeket a facebookon, az tudja, hogy nyereményjátékot hirdettem, aminek a nyertese egy általa választott, viszon általam sütött sütivel lett gazdagabb. Mindent nagyon flottul megdumáltunk, holnap a Deákon adom át a cuccot. :)
Egyébként nekem is szerencsém volt, mert Judit sajttortát mondott, amit már sütöttem párszor, így nem ijedtem meg annyira, mintha mondjuk RigóJancsit mond.
Bár, ami elég vészjósló ezzel kapcsolatban:
- első alkalom: mindennel megvoltam, amikor kiderült, hogy a sütő nem műkszik (illetve utólag kiderült, h csak én voltam a béna, a sütő él és virul), így hát rezsón (!!) sütöttem meg végül..
-második alkalom: lakásavatóra készültünk, mondom ez jó, könnyű, meg ezeknek má úgyis mindegy, ha becsápolnak. Zsófinál sütöttem meg (még mindig azt gondoltam, hogy nem jó a sütő). Végül mindenkinek sikerült annyit beinnia, hogy hozzá sem nyúltak. Pár napig kallódott még a hűtőben, aztán megváltunk egymástól, mint ágtól a levél. (Pedig Istenemre mondom, az tökéletes volt..:)
-harmadik alkalom: szinte semmilyen hozzávaló nem volt itthon, vagy ha igen, mindenből kevesebb, de megoldottam végül, nem is lett rossz,, viszont sajttortának a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető.

Nadeszóval, a Judité:

38 dkg keksz (egész nyugodtan lehet vegyesen bármilyen, most 18 dkg győriédessel, meg 20 dkg háztartásival csináltam)
15 dkg vaj
40 dkg  natúr krémsajt (kb. 4 tömlő sajt)
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
citromhéj
1 dj tejföl
3 tojás
(díszítésnek mehet rá gyümölcs is akár- próbáltam málnával, finom lett.)



A kekszet jó durvára kell törni, én ehhez segítségül hívtam a klopfolót, de nem volt jó ötlet, mert minden szanaszét repült. :/ A vajat felolvasztottam és összekevertem a keksszel, ezt mind belesimítottam egy kapcsos tortaformába. A lényeg, hogy jól le kell lapogatni, h masszív legyen a cucc, és h ne folyjon be a krém.
Ezt egy 5 percre be lehet tenni sülni, nem muszáj, én pl. nem szoktam.

Minden más hozzávalót szépen összeöntözgettem, aztán következik a simára keverés. (Ez most nekem nem annyira akart összejönni, valószínűleg nagyon hideg volt a sajt, alig bírtam szétnyomkodni. De az is lehet, hogy a Campinget is beperlem, sok van a rovásán, amúgy is. Maradandó nyomot hagyott  a lelkemben, hogy egyszer szétesett egy szendvicsem a isiben, és campingsajtos lett  a matekfüzetem -> kaptam egy beírást.)

Amikor készen van a krém (ha nagyon hígnak látjuk, egész nyugodtan dobjunk rá még egy kis lisztet, vagy ha nagyon sűrű, akkor tejfölt.), akkor ráöntjük a tésztára. Legszívesebben idézőjelbe tenném a tésztát, hiszen ez csak keksz, azIstenáldja meg.

Mehet a sütőbe, körülbelül fél óra, és készen van. Semmi baj, ha kicsit még folyik a krém, meg fog szilárdulni! :)





Judit!
Aszonta reggel a barátom, a Gergő, vagyis nem aszonta, hanem ráncolta a homlokát  (amit én már tudom, hogy bajt jelent :D), szóval hogy: ,,Ugye nem akarod neki elvinni a egészet? " Hámondom, de...mer? ,,Semmi, csak.." - ennél a pontnál eléggé megsajnáltam...:( Úgyhogy ne haraguuuudj, a felét itten hagyom neki, hadd örüljön na, meg te is jó célt szolgálsz, lebegjen ez a szemed előtt...:) (majd sutyiban sütök neked másikat is, ha nem lenne elég. ;)


Szilvás-túrós süti

Bejegyezte: Emm dátum: 9:16 4 megjegyzés
2féle csoportosulásnak ajánlom (aki mindkettőbe tartozik, annak pacsi!)

Lustáknak: vagyis az olyanoknak, akik szeretnének sütit enni, de sütni nem tudnak, vagy nem szeretnek, vagy utálják, hogy bele kell mászni kézzel a tésztába (vannak ilyenek, tényleg.) stbstb.
Szelermeseknek (a szerelem szép szó, de a szelerem még szebb.) akik szeretnék elkápráztatni a szelermüket,(ennek híján a családjukat, vagy a kutyát) de se idejük, se energiájuk, se türelmük, se semmi.

Az egész tök egyszerű, és hát sajnos az örök klasszikussal élve, rondadefinom, plusz még szóljon mellette, hogy nagyon jó az illata.:)

Íme:

30 dkg liszt
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
5 dkg margarin
citromhéj
25 dkg túró
1 kg bármilyen gyümölcs (szabadon választott, nekem szilvám volt itthon.)
3 db tojás


A lisztet a cukorral meg a sütőporral összekutyuljuk, és ennek a 2/3-át egy jó vastagon kivajazottt tepsi aljára szórjuk. (Akinek ilyen rojtos szélű tepsije van, mint nekem, annak a kivajazás egy jó nagy szívás).
Utána belekevertem a túróba a citromhéjat (nem találtam mazsolát, pedig azt is akartam beletenni).

A szilvát feldaraboltam, nem túl kicsire, és jó alaposan megfahéjaztam. (Érdekes a fahéjhoz fűződő viszonyom, nem is tudom mennyi ideig nem ettem, mert egyszer elég csúnyán bekarmoltunk a Balatonon Gold Tequilával, az ugye fahéjnarancs kombós, na hát utána nem annyira kívántam...:D) Bónuszként rádobtam egy vaníliás cukrot.

A túrót, aztán pedig a szilvát beleöntöttem a tepsibe, ezzel semmi több dolog nincsen, esetleg egy kicsit meg lehet igazítani, hogy egyenletes legyen. Aztán következik a maradék liszt.

A 2,5 dl tejet elkevertem egy vaníliás cukorral, meg a 3 tojással (előtte felvertem a tojást, biztos, ami biztos), és ezt szintén ráöntöttem a tepsis cuccra. (Na, ekkor olyan szottyos lett, h konkrét rémületre adott okot, ebből az életben nem lesz süti...)
A tetejére még jön 5dkg olvasztott margarin, aztán sütő.


Nagyon lelkes voltam, héjj, nem kell ezt gyúrni, meg semmi, ez szuuupeer, ehhez képest nem lett valami szép :), de szerintem ez a szebb napokat látott sütő hibája, és nem az enyém. És nem mellesleg, sütéssel együtt nem volt több egy óránál, ami szintén nem utolsó szempont.





Brékingnyjúz:  Véletlenül leejtettem tepsistül, és nem esett baja! :) (a lusták meg szelermesek mellett a nyomik is jelentkezhetnek erre a sütire, éljen!)

Baráti jótanács:Várjuk meg, amíg kihűl, és csak úgy szeleteljük!

2010. október 2., szombat

Hortobágyi húsos palacsinta

Bejegyezte: Emm dátum: 18:37 1 megjegyzés
Egy ideje tervben volt már a palacsinta-projekt, és mivel már komolyan gyűlölöm a köreteket, nem vicceltem a múltkor, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Laktat is, f*sza is, jólesz.

Tényleg nagyon egyszerű, és gyakorlatilag teljesen szabadon módosítható bárhogy, a lehetőségek  tárháza végtelen. (Csak, hogy a kultúrának is adjunk.)

A töltelékhez:
50 dkg csirkemellfilé
egy nagy fej hagyma
olaj, vagy zsír
sóborspaprika
fél pohár tejföl
2 ek liszt

A palacsintához:
 30 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
csipet só
kis olaj
kb. annyi ásványvíz, hogy olyan tejszín állagú legyen



A töltelékkel kezdtem a munkálatokat, a palacsintát először  úgy gondoltam, hogy csak addigra sütöm, mire ez a drága ember hazaér(elég sanyarú a sorsunk, szegény szombatvasárnap is dolgozik) -  végül módosítottam a tervet, bár ne tettem volna..

A töltelék:
Én csak 40 dkg húst vettem hozzá, ugyanis az történt, hogy a hentesnél, ahol az eredeti terv szerint kellett volna vásárolnom, az előttem álló (egyébként jófej) fiúval összeveszett a hentes (szegény fiú összekeverte a kacsamájat a csirkemájjal, amit a hentes elég rossz néven vett), és ott hadonászott a bárdjával (mármint a hentes), amit eleve rossz ómennek tekintettem, úgyhogy szépen kisomfordáltam, hátha nem vesz észre..Persze még azé utánam szólt, h ,,Maga hova megy??" (Juáájj, ennél a pontnál volt egy gyenge lefolyású infarktusom.) Hátra se nem néztem, és ha tudnék futni, biztos futottam is volna. Szóval emiatt az affér miatt egy másikhoz kellett mennem, akinél  már csak ennyi csirkemellfilé volt. - ez történt.

No, ezt a kis húst szép kis apró kockákra vagdostam (a darálthús, meg mindenféle hús is jó hozzá), annyi a lényeg, hogy tényleg apró legyen, mégiscsak egy töltelék lesz ez.
A hagymát megpirítottam a zsíron (jányok, egy kis zsír sose árt, ne p*csöljetek mindig olajjal, sokkal finomabb így! a csirkemell meg amúgy is update. :)
Ráraktam a húst, meg jó sok fűszert (kell is az elején, mert a tejföl majd lágyítja, és ha nem szórunk rá jó sokat, akkor jellegtelen lesz).
A tejfölt csomómentesre kevertem a liszttel, plusz még szedtem ki egy kicsit a hús levéből, és beletettem a habarásba (amúgy ezt nevezik ,,hőkiegyenlítésnek", de én nem nevezem így.)
Aztán ezt az egészet beleöntöttem, és hagytam egy kicsit rotyogni, amikor már elég sűrű lett, akkor meg levettem a tűzről, aztán ennyi, töltelék pipa.

Palacsinta:
Hagyjuk. Nem értem, simán megfőzök egy 3fogásos ebédet bármikor, a palacsintám meg leragad? Jóvan, jól fel vagyok haragítva.
Az összetevőket összeöntöztem, és egy simára kevertem. Minden jól is ment, amíg el nem kezdtem sütni, és hirtelen nagyon boldog voltam, mert nem ragadt le az első, pedig mindig le szokott. Ehhez képest meg az összes többi ragadt le..:D Kétségbeesésemben már Gergőt is felhívtam, ő nagy palacsintamaszter, hátha mint vmi Gyurcsok József, messziről meggyógyítja ezt a szörnyű palacsinta halmazállapotot. (Nem tudta, ellenben amikor elmesélte neki, h  véletlenségből má megint beleöntöttem egy kis vizet a hosszabbítóba, na akkor nagyon ideges lett.)

Megállapodtunk abban, hogy ne aggódjak, a palacsinta úgy is jó lesz, majd esszük hozzá..(kicsit még azért hüppögtem, hátha hoz nekem csokit/virágot/aranyhalat/disznósajtot/kiskutyát is vigasztalásképpen.)

Az egyetlen jólsikerültet leképeztem, hogy az utókornak is maradjon vmi ebből a csúcs élményből.

 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez