2011. január 25., kedd

Tehenes muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 13:54 0 megjegyzés




Előrebocsájtom, még mielőtt bárki megkérdőjelezné az ép elmémet, hogy a nevét ugyan én adtam ennek a dolognak, de semennyi tehenet nem tartalmaz, nyomokban sem, csupán csak küllemében hasonlít erre a csodálatos jószágra.

Gé hazapengetett  egy egész napra, és mire visszajött, mondom meglepem. Két dolgot tud nagyon értékelni a hazatérésekor: ha van süti, meg ha rend van. (A rendet már teljesítettem, bár a Kutya mindig aktívan gondoskodik arról, hogy legyen mit takarítani, sajnálatos módon még mindig nem nevezhető szoba-kompatibilisnek.)

Mivel jófáradt voltam, a vizsgaidőszak és én nem vagyunk nagyon jó barátok, ezért kigondoltam, hogy oké , hogy süti, meg meglepetés, meg szelerem, de ne kelljen má' pöcsölni egy fikarcnyit se, ezért döntöttem a muffin mellett. (Szégyen és gyalázat, még mindig lógok Oroszancsinak a smarties-os verzióval, nagyon ciki vagyok.)

2,5 dl tej
3 tojás
6 dkg cukor
4 dkg liszt
5 dkg vaj
2-3 evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 tábla Milka csoki (igazából bármilyen csoki jau, nekünk ez volt itthon)


A tejből, a lisztből és a vajból besamel mártást csinálunk, amit úgy a legkönnyebb csomómentesre, hogy szépen fokozatosan öntögetjük hozzá a tejet, és keverjük, mint állat. Nekem ez jócskán meghaladta a képességeimet, mer full csomós lett a egész, valószínűleg nem kevertem elég intenzivitással, mer közben a fél szememet a Kutyán tartottam, aki lelkesen rágta a szekrény csücskét. Mikor már elég sűrű (értsd: csomós), hozzáadjuk a vanilíás cukrot.

Aztán felverjük a tojásokat a cukorral, szép habosra, és hozzáadjuk a főzött krémhez. (A krém ebben az esetben költői túlzás, maradjunk annyiban, hogy a fazékban lévő csomós dologhoz).
Ezt az egészet elfelezzük, és az egyik felébe rakjuk az olvasztott csokit, meg a kakaóport. (Nem tudom, hogy sikerült, de olyan szinte odaégettem a csokit, miközben olvasztottam, hogy az vmi förtelem, majdnem meghiúsult a egész sütés. Aztán eszembe jutott, h gőz fölött kellett volna, nem csak úgy..) Kicsit sűrűbb lesz a kakaós rész, a kakaópor miatt ugye, ne is próbálkozzunk a kiegyenlítéssel, mer így legalább nem fog összefolyni, ettől lesz foltos a sütink.

Muffinsütőbe, amit kibéleltem minyon-papírral, kanalaztam szépen felváltva a tésztát, és betoltam a sütőbe, kb. egy óra. 180fok. Csak szólok, hogy ne nyitogassuk, mer olyan orvul lelapul, hogy legszívesebben a ember sírva fakadna- velem is pont ez történt...Mondjuk ízre pöcc lett, el is fogyott a egész iziben.

2011. január 17., hétfő

A világ legegyszerűbb tiramisuja

Bejegyezte: Emm dátum: 11:24 0 megjegyzés
Miután szombat délután visszaérkeztem Pestre (ha valaki megállított volna a rózsaszín gurulós bőröndömmel, ami színültig volt rakva HÚSsal, simán szervkereskedőnek, vagy a texasi láncfűrészes reinkarnációjának nézhetett volna), eltökéltem magamban, hogy én ugyan már semmit se nem főzök, mert hála anyának, roskadásig vagyunk kajával, másrészt meg a lelkesedésem is alábbhagy mindig ebben a szar időben. Aztán vasárnapra módosítottam a terveimet, mert azé' csak kéne vmi leves, meg kéne vmi süti is, lehetőleg sok legyen, meg hizlaljon. (Várnám már, hogy hízzunk egy kicsit mindketten Gével, és ne úgy nézzünk ki, mint 2 izmos fűszál, meg amúgy meg azt ígérték nekem, hogy ,,Na, majd ha lerakod a cigit, lyányom, na majd akkor hízásnak eredsz" - aztán meg semmi. Úgyhogy csalás ez a egész.)
Ezért van az, hogy sütit eszünk sütivel, meg zsírral, próbálkozunk mi ezerrel, de egyelőre semmi.

Nade, itten van ez a príma tiramisu recept, amit tényleg nem lehet sem elrontani, sem nem megenni, mer nagyon-nagyon finom, de nem igazán update, igaz, ami igaz.

1 doboz Dr. Oetker tiramisu por
2 dl tej
1,5 dl habtejszín
fél zacskó babapiskóta
2 adag kávé
kevés mandulaaroma
cukor

Nem ismertem ezt a tiramisu-por dolgot, kicsit szkeptikus is voltam, mondjuk én kifejezetten nem szeretem a műanyag ízű cuccokat, de úgy voltam vele, hogy egy próbát simán megér. (Nem mellesleg: körülbelül 300.- Ft-ba kerül, 4 főnek elegendő, ha semmit se nem teszel hozzá, akkor is simán ehető, és 2 perc alatt megvagy vele.) Ezt a port kellett összehabverőzni 2 dl hideg tejjel, amiből egy szuper habos, könnyű krém jött létre, ebbe öntöttem a már szintén felvert habtejszínt, és jó alaposan összekevertem.

Aztán az történt, hogy mondom, jóvan, gyorsan behajigálom a babapiskótát a mandulás-tejes-cukros forró kávéba, hogy jól megszívja magát, és pihepuha legyen, erre meg mi történt? Nem leejtettem a egész kávéfőzőt? Mer az van, hogy nekünk ilyen kis kotyogónk van, annak vagyunk az elkötelezett, feltétlen hívei (ugyan már a harmadikat gyalázom meg, az elsőnek a füle leolvadt, mer elfelejtettem bele kávét is meg vizet is tenni, és úgy raktam fel főni, a második meg csak simán elromolódott, abban nem voltam ludas kicsit se.)- amúgy szerintem má' ennek sincsen füle, csak má semmi emlékezetem, hogy ezzel mi történt. Szóval elejtettem, az egész terítő csupa kávé lett, plusz az egyik szék is elég csúnyán nézett rám. Erre az esetre mindenképpen tartsunk otthon egy NagyŐt, a NagyŐk remekül értenek az ilyen helyzetek megoldásához, valamint a konyha közepén hüppögő szerencsétlen áldozat könnyeinek felitatásához.
 Gergő elvitte a már szebb napokat is látott terítőt magával, plusz megmentett egy kevés kávét is (mondom én, hogy hős:), tehát zavartalanul folytathattam a munkálatokat.

A piskótákat beáztattam, egy jénai tál aljára tettem, ráment egy sor hab, aztán megint piskóta, megint hab, ez egészen addig tartott, amíg el nem fogytak a dolgok. A tetejére keserű kakaópor, aztán hűtő. Kb. egy hadseregnyi adag keletkezett, de nekünk már estére elfogyott...:)


2011. január 12., szerda

Sütőtök krémleves

Bejegyezte: Emm dátum: 10:49 0 megjegyzés
Szörnyű lelkiismeret furdalás gyötör már egy ideje, hogy mennyire elhanyagoltam a blogot, ami nem azt jelenti, hogy nem főztem, hanem hogy nem írtam. Ennek több oka is van, amibe most nem mennék bele, viszont az tény, hogy az okok többsége rajtam kívül álló, eleve mondjuk net sem volt, még a közelben sem. Próbáltam én nagyon lelkesen rácsatlakozni a szomszédra, de a szomszédnak se volt, úgyhogy csak fejben írtam. :)

Tök sok minden történt amúgy decemberben meg eddig januárban, az egyik legfontosabb, hogy újra elkezdtem hinni a pozitív gondolkodás erejében, és rájöttem, hogy minden kibírható, csak elég erő kell hozzá, ami főként az emberből, saját magából fakad, valamint letettük Gével együtt a cigit, ő 11, én 9 év aktív dohányzás után. Nagyon büszke vagyok magunkra, tényleg. :) Mióta nem cigizünk, azóta mondjuk iszunk, fáj a fejünk, nem alszunk, fáj a gyomrom, és kissé meg van tépázva az idegrendszerünk, tehát drága barátaim, dohányozzatok, az még mindig sokkal kevesebbe kerül, mint a fenti tünetek kezeltetése. Előnyként azt tudom elmondani, hogy még a kávé sem esik jól, nincs kedvünk felkelni, behányunk a füsttől, Gé rákapott a szivarra, ami klasszisokkal büdösebb, úgyhogy tényleg megérte..:D (Persze, viccezek csak, hosszú távon biztos jó lesz...sóhaj.)

Ideje lenne rátérni a levesre, mi?

A hozzávalók: (csak később vettem észre, hogy az adott mennyiség 4-5 főre szól!)

1 kg sütőtök
1 nagy krumpli
1 alma
1 fej hagyma
3 ek méz
2 húsleveskocka
2 dl tejszín
5 dkg vaj
sóborsszerecsendió
1-2 dl víz
balzsamecet

Kihasználtam az alkalmat, hogy Gergő eltolta a bringát, a kutya meg bealudt, így nyugodtan kotyvaszthattam kedvemre, meg berreghettem az új, csudálatos botmixeremmel.. (Imáim meghallgattattak, és a névnapi ajándékmanó előrukkolt vele. És hoppá, a konyhai flottamenedzsmentem év végi számvetése szerint már egész jól állok, van már habverőőőm, meeeeg mérleeeegeeem is, éljenéljen!:)
No, a sütőtököt (darabolva vettem a Eszkóban, nem szerencsétlenkedtem az ilyen magozással meg ilyenekkel, abból mindig csak a baj van.), belegöngyöltem alufóliába, ami mint kiderült, tök felesleges volt, mer egyáltalán nem sült jobban, meg gyorsabban, mint anélkül. Körülbelül ennek olyan 50-60 perc kell, a várakozásért viszont kárpótol az illata..:)

Közben nekiláttam a levesnek, a hagymát felaprítottam és a vajjal együtt (igen, együtt, a vaj gyorsan leég) feltettem sülni. Mikor szép üveges lett, rákanalaztam a mézet, amitől szépen megkaramellizálódott, közben felkockáztam a nyers krumplit és az almát.
A hagymás balhét felöntöttem vízzel, rátettem a két húsleveskockát ( az egyik gyanúsan pörkölt-alap kockának tűnt, úgyhogy azt gyorsan kihalásztam, és azzal a lendülettel kihajítottam.), az almát és a krumplit, majd szépen várakoztam, hogy ez az egész megpuhuljon.
Olyan gyönyörűséges állaga, és olyan finom íze lett ennek a dolognak, hogy azon gondolkozom, hogy vajon mihez lehetne még ezt felhasználni, akinek van ötlete, írjon!

Belevagdaltam a sütőtököt, és nekiestem a botmixerrel. Egy nagyon sűrű, homogén pépet kaptam, ami első ránézésre nem volt túl bizalomgerjesztő, de aggodalomra semmi ok, mer ízre zseniális. (Akinek van otthon küldhet rá egy kis kakukkfüvet, meg frissen facsart narancslevet)

Mehet rá a tejszín, annyi, amennyivel a tetsző sűrűséget megkapjuk, nekem 2 dl kellett. Sóborsszerecsendió, meg egy lötty balzsamecet. (a balzsamecettől simán el lehet tekinteni).

Szórhatunk rá hántolt tökmagot, vagy esetleg mandulát, ahogy tetszik. Mi nem tettünk rá semmitse, mer az volt, hogy vettem tökmagot, viszont héjastul, aztán kinek esett má' jó 5 perc aktív botmixerezés után még hántolni is. (meg nem mellesleg, hogy?)


 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez