2011. június 29., szerda

Meggyes pite- haladó idegzetűeknek

Bejegyezte: Emm dátum: 9:23 0 megjegyzés
Mostanában úgy van, hogy kinyitom a hűtőt, és találok benne meggyet. 3 kérdés merül fel ekkor: Hogy került oda, miért van még mindig ott, és micsináljak vele? (Díjazzuk a natúr joghurt- gyümölcs párosítást ugyan, de azé egy idő után az is unalmas.) - ami egészen biztos, h az csak úgy, magától nem fog eltűnni, mer magában nem igen esszük meg. Kivételt képez ez alól bármilyen más gyümölcs, de a meggynek sajnos sanyarú (savanyú) a sorsa.

Tegnap volt a napja, hogy tűrhetetlennek és tarthatatlannak ítéltem az állapotokat, ami a nálunk fellelhető meggyiséget illeti (háh, ma igazán sztendappos- hangulatban vagyok, feltehetőleg a fogorvosnál is így fogok 11től parádézni, aminek köszönhetően, remélhetőleg nem csak az épületből, de még az utcából is eltanácsolnak.), és úgy döntöttem, hogy a szebb életre érdemes meggyből pite készül.

Volt már nekem bevált pite receptem, de az újdonságokra nyitottan, megkérdeztem anyát, h van-e neki egyszerű, meg finom is..(Vanvan, máhogynelenne, küldöm.)- okés, hát ez frankó, alig kell hozzá valami, és azok az alig dolgok vannak is otthon. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy olyan állagú tésztát fogok kapni, ami a rémálmaimban se jöjjön elő mégegyszer.
De ne szaladjunk ennyire előre:

Hozzávalók:
20 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 20 dkg margarin, 4 db tojás, 15 dkg porcukor, 25 dkg magozott meggy, 1 cs vaníliás cukor, 5 dkg zsemlemorzsa, 1 citrom reszelt héja, pici só
A margarint a porcukor felével és a 4 db tojássárgájával habosra kell keverni, és közben erőteljesen, hangosan anyázni, mikor még a plafon is porcukros és a mikró ajtaján elégedetten csordogál lefelé a már félig megolvadt margarin. Így kezdődött, ekkor már azé sejtettem, h ez nem lesz egy fáklyás menet.
Aztán jön a tojásfehérje a sóval, a porcukor másik felével és a vaníliás cukorral, amiből úgyszintén habparty kerekedett, zárójelben jegyzem meg, hogy ennél a résznél már durván tikkelt a jobb szemem. Ezt addig kell verni, má a recept szerint, amíg szép fényes habot nem kapunk. Cöhh, az minden volt, csak fényes nem, és habnak is csak a legnagyobb jóindulattal volt nevezhető. (Gondolom, a csirkével lehetett még vmi gond anno, és így állt bosszút.)
Ezt a két Dolgot összekevertem, mehetett bele a liszt, a süttyőpor, meg a citromhéj. Aha, hát itt már konkrétan az ájulás kerülgetett, majd amikor Gergő feltette a kérdést, miszerint ,, Ez a tészta?", akkor úgy gondoltam, h vmi durva gebasz lehet a rendszerben, mer h ez nem tészta, az biztos. Namindegy, aszondta a recept, simítsam bele a sütőpapíros tepsibe. Szóval ezt simítani nem lehet, maximum egy glettelővel, vagy akár bele is szaggathatnám a nokedliszaggatóval, mer tényleg olyan volt a tésztája, mint a nokedlinek.
Egy ideig próbálkoztam én a simítással, becsületesen, de aztán feladtam, (mikor már a sütőpapír is szakadni kezdett), és úgy ahogy volt, az egybenokedlire rádobáltam a fahéjas, magozott meggyet, (egy ottba***a megaholvan felkiáltással, amit anyától tanultam), betettem a sütőbe, 170fok, 25 perc, sose többé ne lássalak.

De ami ezután jött...Gyerekek, ebből PITE lett..:D  és amúgy finom is, szóval aki bírja a horrort és a pszichikai hadviselést, annak mindenképpen ajánlatos!

2011. június 28., kedd

Rozmaringos- mézes csirkecombok ceruzababbal

Bejegyezte: Emm dátum: 9:08 3 megjegyzés
Még szombaton követtem el, amikor még a fű is szebben nő, kékebb az ég, és a ruhák is jobban száradnak. A szombat általában nyugodalmas, már ha nem iszunk pénteken, és nem fekszünk halomban a másnaptól. Gergő mostanában azt tekinti küldetésének. hogy megtanítsa Mézikutyának a ,,Fekszik!!!" vezényszót, má nem kimondani, hanem végrehajtani, de egyelőre a kutya vajmi kevés hajlandóságot mutat, maximum nagy kegyesen akkor heveredik le, ha már megsajnálja Gergőt, aki illusztrációként a földön fetreng, bemutatva a Kutyának, hogy kéne ezt csinálni. (Ezzel szemben én annak vagyok az élharcosa, hogy tanítsuk meg inkább kávét főzni, vagy vasalni.)
Általában takarítunk, mosunk, kajálunk nagyokat, fekszünk még nagyobbakat, rajtkor bealszunk a Forma1-en, ilyenek vannak. Jameg, főzök kedvemre.
Volt otthon még a múltkori anyaék-látogatásból 3 csirkecomb, mer nem fért bele egyszerre a tepsibe, és leleményes Odüsszeuszként lefagyasztottam, mondom, jóleszez még zivataros időkre. Gyorsan kevertem egy pácot: rozmaring egészben (má úgy értem, h nem darált, kapni is lehet, de ha otthon terem, még jobb.), 2 ek méz, só, fehér bors. Ezzel szépen bekenegettem a combokat, vaj alá (Gergő szerint mondjuk az nem jó vaj, mer sütemény van rajta..:D), meg egy kicsi víz, alufólia, viszlát. (Erről jut eszembe: ezúton üzenném a Alufólia Műveknek, hogy ha még egyszer a életemben olyan alufólia kerül a kezeim közé, ami csíkokban szakad, és ember nincs, aki azt újra normálisan le tudja szakítani, olyan pert akasztok a nyakukba, h besz..sípszó..nak.)


A cerkabab: Semmi ördöngösség, a neve alapján mondjuk simán lehetne az Ezel egyik szereplője, Ezel elveszett unokatestvére, vagy nem tudom. Amúgy csak jó alaposan meg kell mosni, és a végeit kicsit levagdosni. (Aki pucolt má zöldbabot az életibe, az tudja, miről beszélek, aki meg nem az, az sajnálhatja, szuperül lehet beszélgetni közben a lépcsőn nagymutterral.) Szépen meg kell párolni vajon, meg pici vízben, pont úgy, ahogy bármilyen zöldségkeveréket. Annyi, h ezt jó erősen meg kell sózni, mer elég babízű. (:D)

Úgy láttam, h ez, két ilyen dúsétkű egyednek még elég karcsú mennyiség, ezért úgy gondoltam, h összedobok még egy kis petrezselymes krumplit, petrezselyem viszont nem volt otthon, csak szárított, amit sikeresen le is vertem, Gergő meg résen volt, és fotódokumentált, íme a bizonyíték, hogy seperek:


És íme a bizonyíték, h télleg főztem:

2011. június 24., péntek

A feketeerdei-sonka mentőakció

Bejegyezte: Emm dátum: 9:39 0 megjegyzés
Még vagy egy hete bukkantam a Lidlben a jó öreg feketeerdei sonkára, ami rögtön a boldog, békebeli görögországi időket juttatta eszembe, amikor reggel 8kor a teraszon reggeliztünk, a nap sütött, a szél fújt, a tej hideg volt, a kenyér ropogós, a levegő sós. Sóhaj.

Szóval hazavittem, boldogan mutogattam Gergőnek, h ezdejóó, meg imádni fogod, meg blablabla, evett is belőle, de valahogy megmaradt a fele, amit tegnap előtt észleltem. Hátmondom, ezt én ugyan nem hagyom a enyészet útjára lépni, lesz belőle vmi, ha más nem, a kutya vacsorája. - mondjuk, hozzáteszem én tényleg szeretem a kutyát, abból is látszik, hogy a karácsonyi maradék lazacot ő ette meg (hah, jólélünk), de azé ezt má mégse kéne. Az ő véleményét nem kértem különben, sejtem, mi lett volna a válasz.

...aztán arra jutottam, hogy legyen belőle spagetti, van egy üveg paradicsomszószom (még ezt is régen szereztem, csak elraktároztam háború idejére), tészta mindig van itthon, hagyma is (már attól, h leírom, lefolyik a szempillafesték rólam), meg végülis kedvem is van. (Jó, annyira nem volt, de Gergő eltökélte, h ő most fogyókúrázik (mától-holnaptól-majd 7végétől), és csak 2 banánt akar enni, ezt meg ugye nem hagyhattam.)

A tésztát úgy ahogy volt, kiadtam alvállalkozásba Gének, oldja meg, én valamilyen különös oknál fogva nem szeretek tésztát főzni, a szűréstől meg egyenesen ver a víz. (TUTI, h egyszer nagyon leforrázom magam. plusz a Kutya is állandójjan ottan settenkedik, és félek, h egyszer leöntöm, vagy vmi.)


A szósz tök egyszerű, ízlés dolga az egész, pikkpakk. Hagyma pirulni, rá a sonka (de bármilyen maradék felvágott jó, igen, még a löncs is), aztán a szósz, natúron. Ekkor mehet rá oregano, bazsalikom (mióta elköltöztünk, és van konyhám, vannak mindenféle fűszernövénykéim, amiből mondjuk a rozmaring má feladta a harcot, plusz a metélőpetrezselyem is megadta magát, de a bazsalikom, az oregano és a menta még nagyon hősiesek.), só, bors, cukor. (Azoknak, akik felhúzzák a szemöldöküket: egy kicsi mindenképpen kell bele, mer a paradicsomszósz alapíze egészen egyszerűen savanykás!- má nagy szakértő vagyok, sajnálom.)

Ez ottan hadd rotyogjon magának, közben le lehet reszelni a sajtot, bár ezt is Gé csinálta. (Nagyon ügyes gyerek ez a Gé, de szerintem csak éhes volt szimplán.) (Sajtvásárlás: Én: ,,Kérek szépen 15 dkg füstölt sajtot. Eladó: 25 lett, maradhat?  Én: Maradjon (bazmeg- ezt nem mondtam. Gondoltam. Jó erősen.) - Óvakodjatok a szőke hajú, 50es néniktől, akik a sajtos pultban állnak, nagyon ravaszdik.)

Aztán ennyi volt, megettük majdnem a egészt, a fogyókúrát meg napoltuk, egy darabig.

2011. június 23., csütörtök

Főzzünk lecsót, kétfelé

Bejegyezte: Emm dátum: 10:25 0 megjegyzés
Végy 2 jónagy fej vöröshagymát,  6 db piros, illatos, érett paradicsomot, 3 db fehér, ropogós paprikát, 1 db áánemiscsípannyira paprikát, 1 tojást, 1 loccsantásnyi tejet (ezúton is köszönöm pótApámnak a ötletet), egy mindenevő kutyát, és egy válogatós  barátot.

..mire hazacipeltem a cuccokat a piacról ( különben nincs is jobb mint meló után, 40 fokban piacra menni- ráadásul pont erre értem oda: Eladó: Mit gondol maga? Vevő: Én?? Maga mit képzel? Eladó: Na, takarodjon innen. Vevő: Be fogom perelni, érti? Be fogom. - na itt jött el az a pont, hogy talán mégse itt veszek paradicsomot..mánemazé, de én meló után eléggé nikita vagyok, és hajlamos vagyok esetleg egy tömegverekedést előidézni. - na, mire hazaértem a szatyorkámmal, majdnem kész is volt a lecsó, plusz atomjaira hullott a málna, és komplett olvadt Calippo formátumban volt az eper. - egyszóval sikeres volt a egész vásárlás..

Eleve úgy volt, hogy a ,,Mit vacsorázzunk?" kérdésre a szokásos ,,Nekem mindegy" után megállapodtunk abban, h rántotta lesz, úgyhogy tudtam, h lecsó-ügyben vagy nem aratok osztatlan sikert, vagy annyi tojással akarja enni, hogy elvesszen benne a lecsó-jelleg, és rá lehessen fogni, h amúgy ez egy rántotta.

..tehát hazaértem, a kutya kitörő örömmel fogadott engem is, meg a paprikát is. (Betegesen imádja a paprikát, olyan sóvárgással nézi a szeletelési hadműveletet, hogy mindig megsajnálom.)

Nem tudom mi van mostanában ezekkel a hagymákkal, ezek ellen semmi nem véd, legalábbis én nagyon szenvedek, megpróbáltam csukott szemmel vágni, de úgy meg még rosszabb, mer konkrétan a életem volt veszélyben. Késsel a kezemben még sokkal ön-és közveszélyesebb vagyok.

Mindent szépen fel kell aprítani, jó apróra, van egy olyan kényszerképzetem, hogy ha apróra vannak vágva a cuccok, akkor hamarabb készen lesz a kaja, plusz jobban is néz ki. (Felhívok má vmi szakértőt, hogy mondja má ugyan meg, h így van-e.)

Olajba be a hagyma, rá a paprika, aztán a paradicsom, sóbors, kicsi víz, mer elméletileg a paradicsomnak van leve, hacsak nem vmi 2 éves, pincesarokban talált megszottyadt öreg paradicsomról beszélünk. ( Öregekről jut eszembe: a múltkor, szintén a piacon, egy öreg néni - megszállott öregnénitől vásárló vagyok/voltam- 250 forintért adott egy fej salátát, mondom jóvan, annyi oszt annyi. Csak ezután láttam, hogy máshol egészen pontosan 70 forint volt...ennyit erről, bosszút esküdtem, nem vásározok többet ezektől a pénzéhes nőktől. Amúgy is mépont engem szipolyoznak ki, amikor tök szegény vagyok?)

Szóval lecsó fő, kutya áhítozik, Gergő hamarosan itthon, teszek jeget a kólájába, hátha nem veszi észre, h nem rántotta...:D- hát de. Namindegy, kompromisszum. (Szeretem a kompromisszumokat amúgy, csak ne nekem kelljen kötni.)

Amikor már kellően összeesett a egész cucc, akkor kell rá egy lötty tej, meg egy darab tojás- így eszem én. Gergő viszont úgy eszi, h plusz négy tojás- elég zorallnak hangzik, de ha így, hát így. (Nekem esztétikailag sem vmi felemelő ez a dolog különben.)

Én kiszedtem magamnak külön, a maradékot meg ráhagytam, csináljon vele amit akar, tőlem még parizert is tehet bele, mindegy.

Amúgy jó lett, az enyém, meg szerintem az övé is, és meg is lehetett elégedve, mer végülis majdnem rántottát evett.

2011. június 20., hétfő

Juppííí, a blog megújul!

Bejegyezte: Emm dátum: 9:43 4 megjegyzés
..hosszú ideje már, hogy nem foglalkoztam ezzel a dologgal, volt itt minden fennforgás, betegség, költözés, vizsgák, szakdolgozat, szájsebészet, államvizsga. (Szegény Gergőnek, mint a fentieket szintén elszenvedő, hátrányos helyzetű egyednek, két dolog nem volt: Az egyik a vacsora...:D- a másik meg köhömköhöm.) Nade, mostan úgy állunk, hogy tele vagyok szabadidővel, meg eufórikus állapottal, meg tettvággyal, így hát az lesz, megint elkezdek nagyon főzni, és táplálom a környezetem. (Azé ettünk mi a majdnemfélév alatt is, tévedés ne essék.)

- és itt jöttök Ti: ha bárkinek bármilyen észrevétele, ötlete, elgondolása van a bloggal kapcsolatban, mert mind grafikailag, mind szerkezetileg jó lenne megújulni (most éppen ezen töröm a fejem), akkor ne tartsa vissza magát, írja meg ide, vagy a fészbukra- és átrágom, aztán meg majd lesz vmi.


Miután papírom is lett arról, hogy bármikor, bármiről, bármennyit beszélhetek, úgy gondolom, szép időszak virrad ránk..:D

Ps: Ha televan a tökötök, mondjuk úgy mindennel, álljatok neki pogácsát sütni, nekem bejött..:P
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez