2011. június 29., szerda

Meggyes pite- haladó idegzetűeknek

Bejegyezte: Emm dátum: 9:23
Mostanában úgy van, hogy kinyitom a hűtőt, és találok benne meggyet. 3 kérdés merül fel ekkor: Hogy került oda, miért van még mindig ott, és micsináljak vele? (Díjazzuk a natúr joghurt- gyümölcs párosítást ugyan, de azé egy idő után az is unalmas.) - ami egészen biztos, h az csak úgy, magától nem fog eltűnni, mer magában nem igen esszük meg. Kivételt képez ez alól bármilyen más gyümölcs, de a meggynek sajnos sanyarú (savanyú) a sorsa.

Tegnap volt a napja, hogy tűrhetetlennek és tarthatatlannak ítéltem az állapotokat, ami a nálunk fellelhető meggyiséget illeti (háh, ma igazán sztendappos- hangulatban vagyok, feltehetőleg a fogorvosnál is így fogok 11től parádézni, aminek köszönhetően, remélhetőleg nem csak az épületből, de még az utcából is eltanácsolnak.), és úgy döntöttem, hogy a szebb életre érdemes meggyből pite készül.

Volt már nekem bevált pite receptem, de az újdonságokra nyitottan, megkérdeztem anyát, h van-e neki egyszerű, meg finom is..(Vanvan, máhogynelenne, küldöm.)- okés, hát ez frankó, alig kell hozzá valami, és azok az alig dolgok vannak is otthon. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy olyan állagú tésztát fogok kapni, ami a rémálmaimban se jöjjön elő mégegyszer.
De ne szaladjunk ennyire előre:

Hozzávalók:
20 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 20 dkg margarin, 4 db tojás, 15 dkg porcukor, 25 dkg magozott meggy, 1 cs vaníliás cukor, 5 dkg zsemlemorzsa, 1 citrom reszelt héja, pici só
A margarint a porcukor felével és a 4 db tojássárgájával habosra kell keverni, és közben erőteljesen, hangosan anyázni, mikor még a plafon is porcukros és a mikró ajtaján elégedetten csordogál lefelé a már félig megolvadt margarin. Így kezdődött, ekkor már azé sejtettem, h ez nem lesz egy fáklyás menet.
Aztán jön a tojásfehérje a sóval, a porcukor másik felével és a vaníliás cukorral, amiből úgyszintén habparty kerekedett, zárójelben jegyzem meg, hogy ennél a résznél már durván tikkelt a jobb szemem. Ezt addig kell verni, má a recept szerint, amíg szép fényes habot nem kapunk. Cöhh, az minden volt, csak fényes nem, és habnak is csak a legnagyobb jóindulattal volt nevezhető. (Gondolom, a csirkével lehetett még vmi gond anno, és így állt bosszút.)
Ezt a két Dolgot összekevertem, mehetett bele a liszt, a süttyőpor, meg a citromhéj. Aha, hát itt már konkrétan az ájulás kerülgetett, majd amikor Gergő feltette a kérdést, miszerint ,, Ez a tészta?", akkor úgy gondoltam, h vmi durva gebasz lehet a rendszerben, mer h ez nem tészta, az biztos. Namindegy, aszondta a recept, simítsam bele a sütőpapíros tepsibe. Szóval ezt simítani nem lehet, maximum egy glettelővel, vagy akár bele is szaggathatnám a nokedliszaggatóval, mer tényleg olyan volt a tésztája, mint a nokedlinek.
Egy ideig próbálkoztam én a simítással, becsületesen, de aztán feladtam, (mikor már a sütőpapír is szakadni kezdett), és úgy ahogy volt, az egybenokedlire rádobáltam a fahéjas, magozott meggyet, (egy ottba***a megaholvan felkiáltással, amit anyától tanultam), betettem a sütőbe, 170fok, 25 perc, sose többé ne lássalak.

De ami ezután jött...Gyerekek, ebből PITE lett..:D  és amúgy finom is, szóval aki bírja a horrort és a pszichikai hadviselést, annak mindenképpen ajánlatos!

0 megjegyzés on "Meggyes pite- haladó idegzetűeknek"

 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez