2011. július 18., hétfő

Sárgabarackos csirkenyárs mazsolás rizzsel

Bejegyezte: Emm dátum: 9:34 3 megjegyzés
Biztos mindenkivel van olyan, amikor úgy érzi, hogy na, ma lesz a napja annak, amikor elegánsan kiveri vkinek az összes fogát- az én hétfői mumusom a T-mobile, csodálatos napot szerzek majd annak a mit sem sejtő ügyfélszolgálatosnak, aki megtisztel azzal, hogy az összes panaszom és dühöm rázúdíthatom. Hosszú a történet, a lényeg annyi, hogy a szegény embert még az ág is húzza, és ezúton is köszönöm nekik, hogy hajnal 5kor voltak szívesek merő kedvességből smsben megüzenni, hogy hogyan is állnak a dolgok kettőnk között. Erről ennyit.

Tegnap volt a napja, amikor tényleg csak lazultunk, plusz beterveztünk egy Harry Potter 7/2-t, mer hogy az milyen jó lesz. (És tényleg! Nem hazudok.) Még reggel összeraktam a kaját, ami sem időben, sem energiában nem volt nagy kunszt, vasárnapra tökéletes.(és éljeeen, szuper új növényeket szereztünk az erkélyre, ezzel együtt újabb kihívások elé állítva a Kutyát, aki még nem tudta eldönteni, hogy a pink, vagy a citromsárga virággal kezdje a kertészkedést- mi mondjuk már eldöntöttük, hogy mihez kezdünk a Kutyával, ha bármelyikkel is szorosabb barátságot kívánna kötni.)

A húshoz:
fél kiló csirkemell
1 konzerv sárgabarack, vagy 7-8 db friss
15 dkg füstölt sajt
hurkapálcika


A rizshez:
2 cs gyorsrizs
fél zacsi mazsola (Töredelmesen bevallom, hogy a régi mazsola-iszonyom elmúlni látszik, nem is értem, talán a korral jár, a mazsola iránti szolidaritásból.)

Szóval szépen módszeresen mindent fel kell darabolni kis kockákra, és felfűzögetni a hurkapálcikákra, ennyi. (Jelentem, csináltam már ananásszal is, hagymával is, meg kolbásszal, gyakorlatilag bármi felhúzható. Ömm, igen.) Én a hús-sárgabarack-sajt kombót követtem, ettől semmi esetre nem tértem el. Mikor ezzel készen lettem, megszórtam sültcsirke fűszersóval, meg borssal, tettem rá egy lötty olajat, és egyesével bebugyoláltam alufóliába. (Az alufólia még mindig botrányosan szakad, mondanom se kell.)
A rizs elment főni, a mazsolát meg langyos tejbe beáztattam, hogy faszán megpuhuljanak és megdunduljanak. :)
Mikor a rizs megfőtt, összeboronáltam a mazsolával, a hús meg 20 perc alatt megsült. (Dóricica kedvéért: 20 perc, 180 fok)

2011. július 13., szerda

Alaszkai tőkehalfilé fűszervajjal és rösztivel

Bejegyezte: Emm dátum: 11:24 12 megjegyzés
Az alapkoncepció nem ez volt, ugyanis arról szólt a kiegyezés, hogy tenger gyümölcsei lesznek pennével meg tejszínnel. Ennek mindketten nagyon örültünk, juppííjéé, nagyon nagy királyok vagyunk, hogy ezt így kitaláltuk...Aha, ez tartott egy darabig. Nekem akkor kezdett kissé alábbhagyni a lelkesedésem, amikor szembesültem vele, hogy a délutáni csúcsban nem hogy tenger gyümölcseit nem kapok akárhol (nem is tudom, hogy gondoltam), hanem még örüljek annak is, hogy a 89 fok hőmérsékletű buszon nem a fejem fölött kapaszkodnak. (Pont tegnap előtt meséltem Gergőnek, hogy vannak olyan emberek, akik nem érzik cikinek szétgombolt ingben, csak úgy, ahogy az Isten megteremtette őket, tömegközlekedni. – hozzáteszem, sajnálom a Kutyát is, mer látszik, hogy melege van, így hát el tudom képzelni, mit érezhetnek a szőrös mellkasúak, de azért maradjunk annyiban, hogy így Pest, úgy Pest, így vidék, úgy vidék, például Tarjánban, mármint otthon, nehezen fordulhatna elő ekkora pronyóság.)
Mentem, mendegéltem én ezeké a herkenytűké, de sehol sem voltak, (nem értem én ezeket a szupermarketeket, van mindenféle lazac, meg rák, meg tintahal, meg polipdarabkák, de vegyesen egy szál se.) Totális elkeseredésemben aztán úgy döntöttem, hogy basszameg, akkor is hal-nap lesz. Különben má elég ideges voltam, mer mindent megvettem az alaptervhez, hátkösz, cipelhetem haza ezt a sok, semmire se jómáígy dolgot. A jó öreg Béke téri Lidl-ben aztán van ám tömeg, meg szűk kis sikátorok, meg jó nagy hőség, má majdnem fesztivál hangulatba kerültem, amikor felfedeztem, hogy van ez az alaszkai tőkehal, és hát ez nagyon szuper, nem is drága, halnak hal, majd flancolhatok Gergő előtt, hogy alaszkai, jó lesz ez. Kéne hozzá vmi…legyen röszti, de csak akkor, ha nem kell olajban sütögetni, és lám-lám, ezt nem kell…Csúcs.
Hazacaplattam (nem is tudom, jó szó-e ez a ,,caplattam” arra, ahogy haza közlekedtem, maradjunk inkább a méterről-méterre vonszoltam magam-nál) a jó sok cuccal, ami majdnem hogy felesleges volt ugye, ilyenkor van az, hogy még az a nyomorult kulcs is a táska alján van, beleakadva mondjuk az esernyőbe. Ekkor már közel álltam az ájuláshoz, de még hátra volt a Kutyával való rituálém. (Belépek, a Kutya felugrik a nyakamig, én cipelem a szatyrokat, a Kutya ugrál, még mindig, még mindig, SziiiiaaMéziii, a Kutya transzban, Naajóóvanmá, Kutya ugrálnyávog, Jóóvoltááá?, Kutyanyávog, fülét behúz, ugrál, felborítja a szatyrot.)
Az egész kaja hadművelet nem tartott tovább tíz percnél amúgy, tök ideális. (Közben az Ezel-ben is történések voltak, pikkpakk eltelt az idő. Naszóval:

Kell egy csomag tőkehalfilé (világ életemben gyanakvó voltam a filékkel, óvatosan vele gyerekek- azt mondta a csomagolás is, h nyomokban szálkát tartalmazhat-kösziszépen), egy csomag röszti, vaj meg fűszerek.

A halat kiszedtem a zacsiból (igen, ez egy nagyon fontos momentum), két különböző edénykében tettem fel vajat olvadozni, a röszti közben bement a süttyőbe, 200fok, 25 perc, sütőpapír alá, a viszonlátásra. A nagyobb edénybe behajigáltam a halat, só, bors, citromlé (úgy egy kupaknyi), a kisebbe meg friss petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, és egy kevés oregano. Kérem szépen, ennyi. Ez összerottyant, a hal megsült (csak kevés időre fordítottam meg, h ne essen szét- mondjuk szétesett), a röszti meg szép aranybarna lett. Így történt, ennél gyorsabbat már tényleg nem tudok..

2011. július 5., kedd

Tésztasaláta - szívből ajánlatos!

Bejegyezte: Emm dátum: 9:31 0 megjegyzés
Vannak olyan napok, minő véletlen, ezek pont a hétfők azok, amikor az embernek semmihez nincs semmi kedve, vásárolni se, főzni se, enni se, maximum annyi fér bele, hogy hullafáradtan a szintén enervált SzellőIstván búgó hangjára sudokuzni, meg vakarászni a kutya hátát. Hát tegnap egy ilyen volt, semmi kaja otthon, kint hideg, meg sötét, és ahogy depresszióból jól képzett Dorka barátnőm mondja, van abban vmi báj, ha július elején az ember kitérdelt macinaciban Winter Time teát iszik, mézzel meg citrommal, rázva, nem keverve. Ez mind ok, friss diplomásként a kutya nem várja el tőlem (najó, ő talán igen, bár neki a Darling undormánya maga a földi mennyország, majd talán egyszer külön rovatot indítok a Kutya étkeztetéséről, vagy esetleg megreformálom az ebeledeleket), hogy főzzek, igazi értelmiségi lettem (:D), de azé mégis kéne vmit enni.

Az ilyen esetekre tartogatja a JóIsten a remek ötleteit, plusz ez ha tettvággyal párosul, azt hívják vacsinak:

A tésztasaláta tényleg nagyon könnyű, viszonylag olcsó, és pikkpakk készen van:

Feldaraboltam 2 paradicsomot, 1 fél fehér paprikát, 1 uborkát, 1 darabka trappista sajtot, 1 darabka füstölt sajtot, és 15 dkg csirkemell sonkát. (Hoppá, közben feltettem főni a tésztát, ilyen masnisat, meg a 3 db tojást- csak hogy haladjunk.) Külön tálban összekevertem 2 kis poharas natúr joghurtot, majonézt meg mustárt és egy kis citromlevet (mondjuk egy kupaknyi), jó híg tartármártásszerű cuccot kell kapni, ízre legalábbis. (Jól megküldtem borssal, meg ételízesítővel)- közben büntetésbe küldtem a Kutyát, mer azt észleltem, hogy az uborkahéjat próbálja meg észrevétlenül kiügyeskedni a szemetesből. Ezt a joghurtos dolgot szépen összekevertem a zöldséges dologgal, és kiengedtem a Kutyát a száműzetésből.

Persze a tésztát kicsit szétfőztem, mer közben néztem a tigriskölyköket a Aktívban, és azon gondolkoztam, h lehet egy tigrist Virgilnek hívni, bár amikor megtudtam, h Tarlós István adta a nevüket, fellélegeztem és megbékéltem a Virgillel, mer örültem, hogy legalább nem Szemere Bertalan lett.
A tésztát lecsöpögtettem (nagyon le kell, hogy ne áztassa szét a salátát teljesen), és félreraktam hűlni. Megpucoltam a tojásokat, feldaraboltam, mondjuk annyira nem kellett, mert szintén kicsit szétfőttek, és belekevertem a salátába. A kihűlt tésztát szintén hozzáadtam, és íme, ez lett belőle:

Mánemazé, de ez tényleg jó lett...:)
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez