2011. augusztus 31., szerda

Zöldborsós omlett- kis kanyarral

Bejegyezte: Emm dátum: 11:29 2 megjegyzés
Nem vagyok egy nagy Stahl Judit-fan, eleve nem értem, hogy miért kell állandóan a kaja fölött tapsikolnia, meg ilyeneket csinálni, hogy: ,,Mmmm...ez fenségeees", meg: ,,Mmmm..ez mennyei"(tapstaps), és sose értem, hogy hogy a picsában van az, hogy van otthon neki mindig fürjtojás. Mánemazé, de elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, hacsak nem tart otthon egy egész fürjtenyészetet, akkor érthető. (Bár még akkor sem lehet tudni, h azok mennyit tojnak egy nap. Majd mingyá felhívom a 198-at, hátha ők szakavatottak a témában.)

Előrebocsájtom, hogy ez a recept egy Stahl-recept, ezért voltam gyanakvó és lám-lám, úgy is lett. (Általában úgy van.)

A recept prológusát Vörösmarty Mihály is megirigyelné, nem tudom, ki fogalmazza meg a honlapon lévő cuccokat, de kijárna neki egy péklapátos verés. (Akit érdekel, megnézheti: itt)

Ami kell: (2fő)

bármilyen maradék felvágott - SJ szerint! (Szerintem azért sajtos parizerrel ne próbálkozzunk)
6 db tojás- SJ szerint! (Szerintem 8 mehet alapból 2 embernek, SJ-k spúlosak)
1 dl tej vagy tejszín- SJ szerint! (Szerintem többet is elbír, legyen mondjuk másfél)
15 dkg mirelit borsó- SJ szerint! (Megak****anyja, 15 dkg mirelit borsó???? hol árulnak annyit? meg akkor má mé ne üveges, ami nem vízízű??, úgyh nekem fél ü borsó lett a vége)
1 jó nagy fej hagyma
10 dkg sajt (nekem füstölt volt)
kicsi olaj
só,bors, szerecsendió


A felvágottat felcsíkozzuk és kevés olajon megpörköljük, ez eddig tiszta. Mehet mellé a felkockázott hagyma, és a borsó. Már itt megbukott a SJ-féle történet, mert a borsónak az olaj elég förtelmes mellékízt ad, köszönjük Judit. (Nagyon pici vízzel megpróbáltam menteni a menthetőt). Közben a felvert tojásokat elkevertem a tejszínnel, és belementek a fűszerek. Érdekes, hogy az eredeti recept sem sót, sem borsot nem írtak, hátköszimegint. Bréking: A szerencsendióval baromi óvatosan, nagyon intenzív, szuper dolgokat lehet kihozni belőle, de iszonyúan el is lehet b***ni. (Gergő, tudom, hogy azt mondtad, hogy légyszi, ne káromkodjak má itten, de egyszerűen fel van fokozva a érzelmi állapotom, sajnálom.) Szóval ezt rá kell önteni a borsós-húsos dologra, és nézni türelmesen. (Azt mondja SJ, hogy ne kavirnyázzunk, csak vagy 2-3szor, utána hagyjuk békiben. Na, ez nem így van, mer leég. De nyilván neki is leégett, csak az nem lett volna elég menő) Még mehet rá a sajt persze, se nem ront, se nem javít. (Az íze amúgy nem rossz, érdekes- kategória)

Egyszóval ebből nem lesz aztán omlett, csak rántotta, így ha esetleg SJ meghívna titeket kajázni, ,,Héé, este ugorj be egy jó omlettre" úgy egyéb elfoglaltságaitokra hivatkozva mondjátok le, és gyertek hozzánk inni inkább.


2011. augusztus 30., kedd

Ma pedig megtanuljuk, hogy...

Bejegyezte: Emm dátum: 9:15 0 megjegyzés
több dolgot is.
Az egyik, hogy a megbántott nőnél csak egy allergiás fogorvos a közveszélyesebb, ezt még megmagyarázom.
A második, hogy a lekvár és a pálinka mellett, vacsorát is szinte bármiből lehet főzni.
A harmadik pedig, hogy hogyan mondjuk szépen artikulálva azt, hogy Bunkó, anélkül, hogy bárki megbántódjon.

Naszóval. Gyökérkezelésre járok. Ez nem nagy kunszt, volt már ilyen a történelemben. Olyan viszont, hogy fájdalommentesen (!!) vkinek kiszedik az idegeket, mondhatni meg se kottyan, aztán pedig az utolsó kanyarban, a befejezés előtt 2té törik a foga, az garantáltan csak én vagyok. Rá is csörrentek már a Szerencsejáték Zéertére, hogy nem-e lehetnék-e én esetleg az új kabalafigura, vagy a nő, akit üldöz a szerencse, csak kurva gyorsan fut. Ez történt. Szegény depresszióra hajlamos fogorvosom el is keseredett mintállat, mondtam is neki, hogy most letöröm neki én a fogát, csak hogy kvittek legyünk, erre ő azt mondta, h inkább rúgjam ki. Má a fogát. Mindig is tudtam, h szadista. Aztán dühből megröntgenezett, ami olyan szar volt, hogy bármikor inkább gyökérkezeljen, csak még egy ilyen röntgent ne, légyszi. Plusz persze allergiás, az ijesztő faktorát simán megirigyelné Freddy Krueger.
Erről jut eszembe a Bunkó. Tehát ha vkit le akarunk bunkózni, aki erősebb nálunk, vagy fogorvos, azt úgy csináljuk, hogy ne vegye észre, hogy komolyan gondoljuk..:D (Ez az egyik erősségem amúgy, lehet h egyszer indítok egy tanfolyamot). Tehát így: BUNN-kó.(A Bunn-t nyomjuk meg jó erősen, és vigyük fel a hangsúlyt)- ez tök jó, mindenki nevet rajta, mer jajdeviccesezajányhahaha, közben meg tényleg úgy gondolom. Ennyit erről.

Mivel ez egy főzősblog, illetve hát annak indult, de lassan életvezetési lesz, azért szót ejtenék a vacsiról, ami a tegnapi események (ld. fent) tükrében már csak egy laza ujjgyakorlat volt.
Volt otthon sajt, löncs, paradicsomszósz, tészta, adta magát.

Minden ugyanúgy megy, mint a sima bolognainál, kivéve azt a pici dolgot, hogy ez löncsből van, ami alapjáraton egy elég undorító dolog, ezért kell szószba tenni, hogy ne lássuk, ízre meg olyan mintha rendes hús lenne. (Szegény sorstársaimnak zárójelben jegyezném meg, hogy olcsó is!) - és jól jegyezzétek meg: a Fokhagyma a JóIsten adománya, bárminek a rossz ízét el lehet venni vele. :D

Majd ha majd Glóra örökbarinőm hazatér a Felicitából (értsd: Róma), akkor tuti, hogy hoz egy raklap pastaaaa receptet, addig meg várjunk türelmesen.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez