2011. október 26., szerda

Almakompót

Bejegyezte: Emm dátum: 8:27 2 megjegyzés
Gergő szerint (merhogy az történt, hogy aszonta a GERGŐ, hogy ne Gézzek többet) az almakompót nyomor. Hátkösziszépen.


Van nekem egy Sanyikollégám, aki nyugdíjas sünhöz méltón általában szőlőpálinkával kezdi reggelt, és a ,,Szolgálunk és védünk" ideához hűen általában társat is keres ehhez. Ez ma én lettem, úgyhogy az utca kellős közepén az ún. ,,szolgálati pohár" (decis) áldozatául estem. Éljen a szerda, már csak a Dr. House miatt is.

Az egész almakompót-láz onnan gyökeredzik, hogy volt otthon egy csomó almánk, ami a Jóég tudja, hogy került oda, plusz 4 bontott, ismeretlen eredetű egész szegfűszeg. Az utóbbinak nálunk, ha úgy van (..és mint tudjuk, általában úgy van) a forralt borban landol, egyéb felhasználási javaslatát nem is ismerem, és annyira nem is akarom.

Az almakompóthoz köll:

1,5 kg alma
6-8 ek cukor  (ki, hogy szereti, én 6ot raktam)
6-8 szegfűszeg (én 10et raktam, csak h fogyjon)
1 vaníliarúd (előre szólok, hogy drága, 500 Ft körül van, de megéri!!!!)
1 citrom

Az almákat szépen meghámozzuk és kockákra vágjuk, ezután pedig citromos vízbe tesszük, hogy ne barnuljon meg. (Közben pedig árgus szemekkel vizsgáljuk a kutyát, hogy ugyan miért vonult önkéntes száműzetésbe. Hát kiderült...annyira nyomi ez a kutya, mer mindig lebukik azzal, hogy bűnbánóan elvonul a helyére, és nem szökdécsel körülöttem, ilyenkor pisi van valahol. A legegyszerűbb mód nekem a pisi felkutatására, ha csak szépen sétálgatok, mer sajnos én mindig belelépek. Ez persze így is lett. A nagyon hangos szitkozódásom eredményeképpen Mézes csak Gergő hazaérkezésekor volt hajlandó előjönni a ágy alól.)

Ott tartottam, h alma. Mikor a másfél kilónyit meghámoztuk ( Tarjánban pucolni, de emiatt mindig gonosz tréfák áldozatává válok, és má nincs idegrendszerem ehhez), akkor nagy fazék, annyi víz, amennyi ellepi. Rá a citrom leszedett héja (ez nekem annyira nem sikerült, mer agg volt a citrom), a cukor, a citrom leve, a szegfűszeg és a vaníliarúd, félbevágva. (Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy azt gondoltam, hogy a vaníliarúdnak pontosan olyan íze van, mint Berekfürdőn a kékmedence melletti fagyisnál a vaníliafagyinak (kissé meghasadt elméleteim vannak az ízekről), de nem. Ez nem olyan. Fekete, édesenkeserű, érdekes. De nem olyan.)


És aztán ennyi, fődögél, puhul, nagyon finom lesz. Én még melegen megkóstoltam, elég intenzív, nem ilyen langyos víz partot mos.


Várom az Anya visszajelzését a milyenjéről, merhogy neki küldtem, én meg majd délután, hidegen. :)

2011. október 25., kedd

Füstölt sajtos-ananászos tarja

Bejegyezte: Emm dátum: 9:02 0 megjegyzés
Az egyetlen dolog, amit erről el tudok mondani, az az, hogy ez jó. Húsimádók persze előnyben. Csontos húsimádók meg még inkább.
Még a múltkor, amikor a Mama nálunk volt, mondhatni tiszteletét tette, akkor sütöttem hagymás rostélyost, persze csaltam, mer marha helyett tarjával csináltam, de büszkén jelenthetem, hogy úgyis elfogyott. No, és akkor amikor arra a jeles alkalomra vásároztam reggel 6kor a Lehel piacon, (ez ugyanakkor volt, amikor a Hentes Úr megkérdezte, hogy maga reggel 6kor jön tarját venni?), olyan szeleteket kaptam (mer persze mondanom se kell, hogy olyan szépen somolyogtam meg kacsintgattam a Hentes Úrra, hogy kérnem se kellett, szeletelt, mint egy kisangyal), hogy kénytelen voltam elfelezni, mer még a szomszédoknak se volt olyan tepsije, amibe az egész belefért volna.

Tehát ezt a maradék tarját, amit nevezzünk mondjuk félkilónak, előkaptam a fagyasztóból előző este, és szépen megkértem, hogy olvadjon ki. Hozzáteszem, h elég faszányos mikrónk van, ebből adódóan néha abban olvasztok, de a múltkor majdnem megsütötte a húst, akinél előfordult má ilyen, az tudja miről beszélek, hogy olyan undormány a világon nincs még egy, mint a félig fagyott, félig sült, fűszerezetlen hús szaga.

No, a tarja szépen kiolvadt, Tüdőék (a szomszédban lakó erőcsávó és csaja, róluk még mesélek később. Nem, most mesélek: Tüdő kb. 120kiló izom(?), különös ismertetőjele, hogy kopasz, lelőhelye: erkély-fürdőszoba, ahol kappan hangon visít, néha megcsillan a fején a napfény, és ha jobb kedve van, akkor az Ég irgalmazzon nekünk, mer fejhangon osztja az észt. Rossz kedve csak akkor van, ha a luvnyája felhúzza a agyát, olyankor mindenféle dolgok előfordulhatnak. A csajról annyit, akit nevezzünk mondjuk Tüdőnének, hogy ő kb. a ház belső udvarán köröző denevérekkel képes kommunikálni, borzasztó csipogó, ultrahang szerű hangot hallatva, ami érzelmi állapotával egyenes arányosságban magasodik persze. Node, annyit tudunk, hogy Tüdő nem engedi Tüdőnét dolgozni, mer nehogymá Olaszba' táncoljon, ezéhát mindenhová cipeli magával, remek alkalmat szolgáltatva arra, hogy bárhonnan hazaérve orbitális nagy ordibálásba torkolljon az este. A legutóbbi ilyenkor Tüdő részéről elhangzott ,,Akkorhagyjáááááleeeel'', mire én bősz drukkolással vegyes imádkozásba kezdtem, de Gergő aszonta ne hallgatózzak, és ráhúzta a fejemre a takarót.), szóval a bájos szomszédok legnagyobb örömére lelkes klopfolásba kezdtem. (Bocsánat, hogy sokat beszélek, de ez má így marad.)
Ezután besóztam, borsoztam, és megszórtam grill fűszerkeverékkel.

Rátettem minden szelet húsra annyi ananászt, amennyit elbír, egy teljes konzerv körülbelül ez a mennyiség.
20 dkg füstölt sajtot szeleteltem még a tetejére, ami mondjuk erőteljes túlzás, hogy szeleteltem, mer tört, mint a nemtommi, úgyhogy ráfoszlányoztam. (Höhöjj, Anya, TUDOM, hogy nincs ilyen szó, éppen nyelvújítok, ne zavarjá' meg.)

Tettem alá egy kis zsírt, meg egy fél pohár vizet, mehetett a sütőbe úgy egy órára, közben locsolgattam is, meg nézegettem, meg szagolgattam, ebben lelkiismeretes társam vót a Mézi, akit egy percre sem zökkentett ki, hogy majdnem leégett a frufruja a sütőajtótól.

Amikor már majdnem készen volt, akkor még egy kis maradék trappistát is reszeltem rá, csak a zíze kedvéért.

Gergő megcsinálta a krumplipürét, mer abban ő a maszter, meg nekem mindig bedurran a bicepszem (höhö) a krumplitöréstől. (Oké, ezt csak hazudom, az igazság az, hogy eléggé utálok maszatolni azzal.)

2011. október 24., hétfő

Brokkolikrémleves

Bejegyezte: Emm dátum: 11:35 0 megjegyzés



 
Mindig bajban voltam a többszörösen összetett szavak írásával, még a főiskolán is kettes zh-t írtam belőle, megragadnám az alkalmat, hogy ezúton is csókoltassam Varga Gyula tanár urat. - ez csak onnan jutott a zeszembe, hogy fogalmam sincs, hogy kell írni a brokkoli krémlevest, egybe, külön, vagy mivan. Szégyellem is magam, de asziszem túlélem.
Bár Dóricica kifejezetten nem igényelte ennek a csudálatosan egyszerű löttynek az írásba való transzportálását, de hátha van, akit ez érdekel...
Tegnap egész napos, össznépi punnyadást szerveztünk, hálIstennek Gé is nagyon lelkes volt a programot tekintve, meg amúgyis zárva volt minden, így hát a jó öreg otthonmaradás-dvd-hajmosás-fekvés kombót választottuk. (Ez a vasárnapi hajmosás még megboldogult gyermekkorom maradványa, amikor anya mosta, én visítottam, Csííííp!!!értsedmááámeg, ő még jobban mosta, még jobban csípett, azóta is elég erős lelki sérülések kerülnek felszínre ilyenkor.)
Jól eltévelyegtem a brokkolikrémlevestő, az Isten áldjon má meg.

Kell:

1 brokkoli (Én a Lidliben vettem egy csomagoltat, olyat, amit kisebbnek láttam.)
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
sóborsszerecsendió
2 dl főzőtejszín
1 húsleves kocka

A brokkolit, csak úgy, mint jóbarátját, a karfiolt, ildomos kicsit előtte megfőzni sós vízben, hogy ne roppanjon a levesben. ( Hozzáteszem, amúgy semmi bajom a roppanással, de mióta 13évesen határtalan gólörömömben letörtem az első kettő lapátfogam, mer lefejeltem a mosdókagylót, nameg, mióta állandó fogorvosi felügyelet alatt, ezáltal mindenféle fogakhoz kapcsolódó latin szó bűvöletében élek, óvatosan kezelem a kérdést.)
Szóval a brokkolit úgy egészben, ahogy a JóIsten teremtette, megfőzzük. Amint ez megvan, rózsáira szedjük. (Ez szuper kifejezés, az egyik kedvencem).
Közben a vajat feltesszük olvadni, és szépen rátesszük a rózsákat. (Ha van idegrendszerünk, apríthatjuk kisebbekre, hogy a botmixerrel ne kelljen annyit küzdeni, mint Fekete Pákónak az örömkönny kimondásával.)

Szóval ez ottan szépen fortyog, erről ennyit. Rámegy a húslé, amit a húsleves kocka és néminemű víz szimbiózisából kapunk. Fűszerezzünk, de ne túl erősen, mer a szerecsendió képes megrosszítani a egészt, ha nem figyelünk eléggé.

Aztán szépen összebotmixerezzük a cuccot, ami a legélvezetesebb rész, feltéve hogy van bennünk valamennyi szadista hajlam. (És nem mellesleg, ennek őszintén örül a kutya is, mer asziszi, hogy eljött az ő ideje, hiszen má annyiszor ígértük neki, hogy ,,Majd akkor, Mézes, ha zöld eső esik a égből, majd akkor alhatsz a ágyon".)
Mehet bele a fokhagyma zúzva. 

Kicsit rottyan is ez így magának, mehet a tejszín, kavarjukkavarjuk, és aztán kész is.

Gé szórt bele füstölt sajtot is, én nem igényeltem, mer színre má így se volt vmi bizalomgerjesztő, de ez csak egy dolog.  A zíze télleg fain.

2011. október 19., szerda

Gesztenyés-narancsos muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 11:55 0 megjegyzés
Igazán rózsás hangulatban voltam, miután megbüntetett a bkv-ellenőr, kockára fagytam, és az a látvány fogadott otthon, h minden jó, csak a kutya elefántja maradt az ágyunkon a nagy héderezése közben...(Ehe, mondom, Mézes, mit keres a elefánt ágyon? A kutya arcára persze egyből ráült a ,,apicccsába" kifejezés, utánozhatatlan a ebünk, ezvan.) Kikaptam a gesztenyemasszát a fagyóból, ami egy remek találmány, ezúton is meleg ölelést küldök annak, aki azt kitalálta. Szóval nekiálltam, mint VV Cristofel a gitározásnak...(Már ha értitek mire gondolok).

Ami kell:
20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
25 dkg gesztenyemassza (reszelve, nem rázogatva, aki lusta, az vegyen gesztenyepürét és szedje le róla a habot)
1 narancs reszelt héja

2 db tojás
10 dkg cukor (namármost, én porcukrot tettem bele)
1 ek vanília aroma
3 ek rumaroma
2 pohár natúr joghurt

Muffin alapszabály: Szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, és ez így jól is van, mindenféle tekintetben.
Cukor tojással kikever, bele az aromák, a natúr joghurt, szépen álldogáljon, amíg az ember végez a többivel.

Aztán amikor a szárazakat is összepároztattuk, akkor összemegy az egész mindenség, szép darabmentesre kavarunk.

Sütő 170fok, 25perc, tűpróbázás ezerrel, mer a teteje gyorsan pirulásnak ered.

Megjegyzés: Ez az a mennyiség, ami pontosan belefér egy 12es muffinsütőbe, se több, se kevesebb.(Nekem konkrétan az első ilyen!)


Rendhagyó módon 2 képet teszek közzé, mer azok az Isten áldott muffinok olyan szépen dagadtak felfelé, hogy öröm volt nézni. (Szemfülesek akár még engem is felfedezhetnek a képen, meg a Mézes fejebúbját, de ő nem számít.)
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez