2011. november 28., hétfő

Tojásleves- elb***va

Bejegyezte: Emm dátum: 9:22 0 megjegyzés
Először is megragadnám az alkalmat, hogy innen is üdvözöljem a Szelermemet, és gratuláljak neki ahhoz a csodálatos tényhez, hogy ma van pontosan 3 éve annak, hogy  mindennemű hisztériás rohamomat elviseli, jóban-rosszban mellettem áll, szereti, ahogy énekelek, és hogy a verekedéseink alkalmával nem hagy rajtam külsérelmi nyomokat. Továbbá hogy megeszi a főztömet, szereti a szüleimet, szuper jégvirágokat fúj az ablakra, gyakran felkér táncolni és reggelenként lát a leggyönyörűségesebbnek, valamint hogy mindig leveszi a szekrény tetejéről, amit én nem érek fel. :) És persze, hogy én is imádhatom őt.
Na.

És most akkor elmesélem a becstelen tojásleves történetét, valamint azt a megrázó élményt, ami ehhez társul.

Péntek. (Mindketten otthon.) Kaja? Hánemtom, palacsinta. Oké. Az a tiéd akkor öcsém, mer én nyomi vagyok. Jó, akkor én csinálok levest.Milyet? Ömm...tojás? Tojáááás?? Hátjólvan, sose csináltam még, de a zanyádét szeretem, kipróbázom.
Google, tojásleves. Ehe, mondom, dejó recept, könnyű is meg minden, 5perces lesz.
Hozzáteszem, nagyon rossz élményeim is vannak ezzel kapcsolatban, amiket már sikerült leküzdenem hosszú évek kemény munkájával. (Történt anno, hogy a röplabda táborban egy Timi-nevű, fogszabályozós lány ebédezte a tojáslevest, igen, pont velem szemben az asztalnál, és igen, pont úgy, hogy az összes tojás feltapadt a fogszabályozóra. Köhöm, akkor sokkos lettem. Azóta má' nem vagyok. Illetve nem ezé'.)

A recept úgy szólt, hogy:

2-3 ek olaj
2 púpozott ek. liszt
babérlevél
őrölt paprika
köménymag

3 db tojás
kevés ecet

Lisztből olajból rántás, az tiszta sor. Felöntjük egy liter vízzel. Oké. Gyanakodtam, h vmi nem jó, mer az egész úgy nézett ki, mint egy hógömb, jó alaposan felrázva. Szóval ilyen szálló dolgok voltak benne. (Miaz? Liszt?). Jóvan, megbékéltem, ez ilyen. Menjenek bele a fűszerek. Jó. Itt már azért komolyan gondolkodóba estem, hogy vajon az normális-e, hogy köménymagok repkednek rózsaszínű lében, adalékként a babérlevelek, amik egy olyan értelmezhetetlen kombót alkottak, hogy percekig megkövesedve álltam a fazék fölött. És fohászkodtam.Meg káromkodtam.
Itt még mindig nem dobtam be a kulcsot, ebből akkoristojásleveslesz, franc a pofádat. Gyüjjön a tojás, felverve. Igazán itt vált szürreálissá a dolog, legszívesebben még a szomszédot is áthívtam volna, hogy Nézzedmá, láttá má ilyet?
Azt már nem is mondom, hogy ecetet nem is pazaroltam bele. Bátor indián vagyok, megkóstoltam azért. Az íze a lisztes tepsi kibélelve fűrészporos tapétával variációra emlékeztetett, említésre sem méltó. Azé megkértem a Gergőt, hogy nézzen má rá, találkozott-e má valaha az életiben ilyen színű dologgal, amire nemes egyszerűséggel csak ezt válaszolta.:

Pföjj.

Majd kiöntötte a Wc-be.

2011. november 21., hétfő

Rákóczi túrós(os) muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 9:12 2 megjegyzés
Miután sikeresen hazaértünk otthonról (:), és a Kutya sem rókázta végig az utat, akkor kezdtük el várni a (rohadt) vendégeket. Gergő takarított, esküszöm, ha egyszer szobrot mintáznak róla, kérvényezni fogom, hogy Domestos mindenképpen legyen a kezibe'. Én meg ízesen káromkodtam sütöttem. Tudtam már, amikor Anya tippet adott,h mit süssek, hogy nem biztos, h annyira jó ötlet, mer tudvalevőleg a linzer tészta törik, mint a JóIsten, nade, akkor legyen mégis, megpróbázzuk. A következő szenvedésekből okuljon mindenki szépen, ami úgy fog bevonulni a világtörténelembe, hogy kenterbe veri Adrian Mole bármilyen megpróbáltatását, és külön fejezetet kap a MeliGergő musicalben.

A tészta: 15 dkg liszt, 10 dkg margarin, 5 dkg porcukor,1/2 zacskó sütőpor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 db tojássárgája,  reszelt citromhéj

Ezeket összegyúrjuk, ami persze nem egyszerű, feltéve ha az ember nem egy FeketeLaci, és nem egy JoshiBharat. (Ezt csak azért mondom, mer aki könnyen ledobja a láncot, mondjuk mint én,  annak elég durva pszichikai megpróbáltatás, hogy morzsolódik, nem áll össze, görcsöl a csuklója..) Aztán ezt kinyújtjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha ennél a résznél az ember egy Buddha, mer hogy itt már törik a történet, nem morzsolódik. Ok, tegyük fel, hogy ez is megvan. Aztán következik az agybaj azon fejezete, mikor nem találod a pogácsa szaggatót. (Aztán persze megvilágosodsz, hogy azért, mert nincs is. Eme súlyos hiányosságot kéretik a Jézuskával pótoltatni.) Na, elő a felespoharakkal. (Igen, akár _azért_ is.) Szaggatás. Így fog kinézni, ha a Isten is megsegít:

Ezeket a karikákat szépen beleillesztjük egy muffinsütőbe. (Aha, hát elég vékonyak lettek, mondjuk mint a papír, ezért rásegítettem még a maradék tésztával, eléggé Patchwork lett a sztori.) Jó, a (rohadt) vendégekért mindent. Lényeg a lényeg, úgy rakjuk bele, hogy legyen neki széle, mint egy kis kosárnak, így e:


Jön a túró: 25 dkg túrót,  1 tojássárgájával, 3 dkg cukorral ( többel vagy kevesebbel, attól függ, hogy milyen édes legyen a töltelék ) , 1 vaníliás cukorral, és citromhéjjal kikeverjük. (Ha hígnak látjuk, mehet bele egy kanál búzadara.) Mazsolát persze szintén nem találtam, pedig mi anno mazsola nagyhatalom voltunk, lövésem sincs, hová tűnhetett mind. Ráakadtam ugyan egy kétes eredetű zacskóra, amire az volt írva, hogy ,,MAZSOLA", de jobban hasonlított a darált lekváros mákra, mint bármi másra, így hát a jobb sorsra érdemes képződményt villlámgyorsan eltávolítottam, még mielőtt a rend és a tisztaság önjelölt nagykövete észrevette volna. (Gergő, imádlak! :)
A túró, ha valaki esetleg nem tudná, így néz ki:





Közben sült a tészta, 200 fokon, kb. 15 perc, amikor kicsit barnul, ki kell venni. A munkafolyamat további részét Gergőre bíztam, mer legalább neki stabilak az idegei. Ki kell szedni úgy a muffinsütőből a tésztát, hogy ne törjön el- ezen még Tom Cruise is izzadna, csak szólok.
10 dbot sikerült abszolválni, úgy gondoltam ez bőven elég lesz a (rohadt) vendégeknek. 

A tésztát vékonyan meg kell kenni lekvárral, találtam a hűtőben egy kisdobozosat, amiről rögtön meg is állapítottam, h tutira nem lesz elég, ezért rákényszerültem, hogy a Villányból kapott 3színű, 3ízű, nagy becsben, különleges alkalomra fenntartott lekvárt felbontsam. (Anya, csak mondom, az a lekvár...olyan, mint az álom. Gergővel körbeültök, és kiskanállal nyomtuk, nagyobb eperdarabok vannak benne, mint a fejem.)


Erre ment rá a túró, óvatosan, mer az is morzsálódik, mint a nemtudommi. (Nem merek má annyit káromkodni, mer állandóan rám van szólva.)

Aztán megcsináltam a habot a tetejire:(2 tojásfehérje , 12 dkg kristálycukor)

Ezt gőz fölött szépen felverem a géppel, persze fröcsköl, óvatosan bánjunk vele. Amikor már szép fényes, akkor má jó is. Gergő beletöltötte nekem a szuper habnyomómba, amit persze rögtön ,,Miezaszar"-ként definiált, de kösziszépen, ezt tőled kaptam..:D - ezzel a csodálatos szerkezettel felapplikáljuk a habot a sütire, és mehet is a sütőbe, 15-20perc, 100fok. 

És íme a végeredmény:



Mondjuk azt megjegyezném, hogy a (rohadt) vendégek nem jöttek, a Pokol tüzén fognak elégni, de a süti az persze elfogyott. (Ilyen esetekre mindenképpen tartsunk otthon egy Nagy Ő-t.)

2011. november 18., péntek

Mozzarellás csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 8:49 0 megjegyzés
Tegnap szuper napa ébredtünk, Gergőnek névnapja volt, ami csak azért jó, mert nagyon lelkesedek mindenféle ünnepségért, amikor ajándékozni lehet. (Még mielőtt bárki azt gondolná, h nem úgy van, megnyugtatok mindenkit, _attól még_ antiszociális vagyok, de ajándékozni azt szeretek.) Reggel már megkapta a magáét, volt örömboldogság, de még kitaláltam, hogy azé csak főzök neki még pluszban valami finomat is...A napnak megfelelő ünnepélyességgel közöltem a főnökömmel (és csak kicsit voltam teátrális), hogy én most hazamegyek, mer főznöm kell, a Dalai Láma is megmondta különben, hogy ,,Vakmerő önzetlenséggel kezeld a szerelmet és a főzést!" (Köszönjük kedves Láma, pacsi). Nahát, hazafelé beugrottam az Árkádba, van ott egy menő Interspar, az egyetlen dolog, ami visszavet a rajongásban az az, hogy a vicces kedvű boltdekorálók életnagyságú ÖrdögNórikat rejtettek el mindenféle, amitől én minden esetben halálra rémülök, ezé nagyon óvatosnak kell lennem.(Nem csak nekem, mindenkinek.) Mégsem annyira szívderítő amikor a pálinkás polc végén egy (csúnya szó következik, fiatalkorúaknak szem becsuk) baszott nagy ÖrdögNóri bukkan fel a semmiből. (Anya, esküszöm, véletlen mentem arra, semmi dolgom nem volt ott.)


Hazaértem, meggyomroztam az Ebet, akinek éppen a Gergő papucsa lógott ki a szájából, de mint mindig, ezt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelte, és kitörő örömmel fogadott, és az sem érdekelte túlzottan, mikor megfenyegettem, hogy Mézi, holnap pedig buszozni fogsz, és közben végtelenített szalagon Kid Rockot kell hallgatnod. (Az egyik a testének rossz, a másik a lelkének, teljes a terror.)


Nade, elkezdem má ezt a csirkés dolgot, mer sose érek a végére:


2 db csirkemell
2 db paradicsom
1 zacsi mozzarella (100 g)
friss bazsalikom
olivaolaj
fokhagymás fűszerkeverék


A csirkemelleket felszeleteltem, de vigyázzunk, egész szeletek legyenek! Bedörzsöltem a fokhagymás fűszerkeverékkel, és megállapítottam, hogy só se kell, mer sós a cucc, még dobtam rá egy kis borsot, a zíze kedvéé. Szóval ezeket a szeleteket kicsit elő kell sütni, h a tepsiben ki ne száradjon. Olivaolajon (nem kell sok!!) megpirítottam, ittvane:
Zárójelben jegyzem meg, hogy elég büszke vagyok magamra, h még a képezés is az eszembe jutott..


Mikor szépen megpirult, akkor kiszedtem egy tányérra, hogy hűljön, mer az mégse járja, h idő előtt ráolvadjon a sajt.


Mikor nagyjából kihűlt, bepakoltam egy tepsibe, és rátettem a paradicsomkarikát:

Áhá, mehet rá az apróra vágott (FRISS) bazsalikom. (Nem egy nagy tétel, kiscserepeset kb. 200 Ft-ért lehet kapni, és meg is éri, mer olyan illata, íze van, mint a csuda.) Íme:



Aztán jöhet a szintén felkarikázott mozzarella:






És mehet is sülni, 200 fok, 15 perc, komolyan ennyi a történet. 






Köretként szinte bármi mehet, nálunk petrezselymes rizs volt, plusz én még ettem pepperoni paprikát hozzá. (Én szinte mindenhez eszek, van egy ismerősöm, aki remélem, nem haragszik meg, hogy ha ezt a kis titkát kiteregetem: ő mindenhez olajbogyót eszik. Mindenhez. Értsd: a krumplifőzelékhez is.. Szóval én még ehhez képest elég jó vagyok.)

2011. november 14., hétfő

Amerika-party

Bejegyezte: Emm dátum: 9:51 3 megjegyzés
Nem tudom, ti lányok (bocsánat a fiúktól, de apró ekézés következik) hogy vagytok vele, de szerintem valami hatalmas hiba van a férfiakkal, már ami a ruhadarabok (a színekre már nem is térnék ki) egymástól való megkülönböztetését  illeti. A ,,NeveddfelaztaPULÓVERTmerbefagyasegged" saga 1. részével indult a szombat reggel, és ez csak fokozódott persze. Egyszerűen Gergő nem képes megérteni, hogy amit ő PULÓVERnek gondol, az nem más, mint egy szuper  KABÁT, ez a kis közjáték tartott útközben a boltig végig, a boltban félig, mire már nem bírtam tovább és a joghurtok fölött ordibálva közöltem vele, hogy ,,Habefagyhátbefagy", amire a nettó 15kg krumplit cipelő néni riadtan rezzent össze. - Így indult hát a szombat, a helyzet utána se lett jobb...:D
Összepörrentettünk egy társaságot estére, aminek a nemtitkolt szándéka az volt, hogy légyszi ne kelljen már X-faktorkor elmenni otthonról..
Nem sokat tanakodtunk, h mi legyen a kaja, pláne hogy nekem délután jelenésem volt egy gyökértömésen, jobbnak láttam nem cifrázni a dolgokat. (Örömmel jelentem, hogy a gyökértömés elmaradt.)
Az lett a vége, hogy oké, hamburger, sült krumpli, sok kóla, pattogatott kukorica, amerikai sajttorta. (A sajttorta recept elolvasható itt)

Viszont a hamburgerhúst én csináltam, bibibíí, ittvane:

Köll:

1 kg darált hús (ebből kb. 12 db lesz)
1 jó nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pirosarany
mustár
ketchup
bors

majoranna
oregano
őrölt kömény
zsemlemorzsa

 A húsba szépen belereszeljük a vöröshagymát, és megpróbáljuk túlélni ezt a súlyos látássérüléssel járó folyamatot, valamint szépen belefokhagymanyomózzuk a fokhagymát, és nagy átéléssel keverni kezdünk. Az az igazság, hogy mindenből ízlés szerint kell beletenni, mi nagyon szeretjük a fűszeres cuccokat, ezért jó vastagon toltam bele mindent, és Gergővel sűrűn szagoltattam, hogy jó-e má'. Aztán egyszer csak jó lesz. :) - nekem ugyan állt úgy 5 órát a hűtőben, de nem igényli, csak mi frissen óhajtottuk kisütni. (Ha nincsen otthon grillrács, már pedig azé sok helyen nincs, akkor jó bő olajban süssétek, és csöpögtessétek ki, h ne tocsogjon.)
És akkor jöjjön jó sok kép Oroszancsinak, mer a végin még asziszi, h hazudok:









Ps: Mézi nem szereti Kid Rockot. Mi meg ezé kizártuk az előszobába.

2011. november 7., hétfő

Portugál rizspuding

Bejegyezte: Emm dátum: 9:47 5 megjegyzés
HálaJóIstennek úgy döntött a főni (értsd. főnci, führer), hogy szombaton kollektív lazulunk, nem kell menni dolgozni, éjjááóó, ami már csak azért is szuper, mert így átcsoportosíthatom az energiáimat az otthon uralkodó káoszra, ami leginkább persze a szekrényemre jellemző.
Gergő a nettó negyven perces sóhajtozás és nincskedvemmenni dolgozni után elindult, én meg elindultam a Béke térre, hogy beszerezzem az ámokfutáshoz (értsd. főzés) kellő cuccokat.
Minden jól is ment, egészen a hazaindulásig. Jó öreg Murphy-apám közbeszólt a történetbe, ugyanis a villamossín közepén széjjelszakadt (értsd. darabokra) a szatyrom, és hát Jó az Isten, jót ád alapon, egy doboz tojás volt a tetejin, má a szatyornak. Aztán persze a villamossínnek is. (Valamilyen oknál fogva, az 50  kg-s testsúlyom ellenére, női pankrátornak képzelem magam olykor, és megpróbálkozok olyan mission impossible-ök teljesítésével, mint a Gergő teljes leigázása, amit ő hogy is mondjam, visszaver- bár a módszereivel mélységesen nem értek egyet, mer mostanában rátérdel a torkomra- , valamint a súlyom kétszeresének hazacipelése.) Kedves emberek röppentek a segítségemre, villamos éppen nem jött, bár gondoltam arra, hogy azt fogom hazudni, hogy egy jól irányzott tigrisbukfenccel és halált megvető bátorsággal mentettem a menthetőt, de nem így volt. Ezúton is üzenem annak a kedves fekete kabátos lánynak, hogy Nagyköszi és pacsi! :) (Kb. a 3 méteres körzetben szétguruló tojások összeszedésével fáradozott, majd egyet magasba tartva odaszólt nekem: Ezmááánemjóóóó! - ekkor volt az a pont, amikor a tojás végérvényesen szétrepedt a kezében, és a sárgája elegánsan végigcsordogált a kabátja ujján, itt má nem bírtam, és visítva röhögtem.) Ok, szóval a 10 db-ból megmaradt 4. Hátkösziszépen.

Lássuk, hogyvót ez a rizspuding, mer elég jó:

5 dl tej
12.5 dkg rizs (Segítek, egy zacsi gyors rizs pont annyi) - a lényeg, hogy a tej 4szerese legyen a rizsnek
2 ek kristálycukor
1 narancs
1 citrom
2 egész fahéjrúd
2 tojássárgája (Grrrr!!)
vaníliaaroma


A tejet szépen feltesszük forrni, belemegy a cukor, és a bűvészmutatványnak beillő narancshéj lehúzás, egyben, mint a citromé. Ezek a burkolatok, egyben, belemennek a tejbe, meg a fahéj is, meg a vanília is. Amikor majdnem forr, bele a rizs, zacskó nélkül persze, és szépen főhet. Mielőtt a rizs megfőne, kikanalazunk egykettőt a tejből és összekeverjük a felvert tojássárgával.Ez azért kell, hogy szép sárga legyen, és pudingszerű legyen a teteje. Mikor a rizs készen van, kihalásszuk a héjakat és a fahéjt, és lefedjük, h hűljön meg szépen összeálljon.

5 perc alatt elfogyott, csak mondom...:)
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez