2011. december 27., kedd

Vörösboros aszalt szilvával ééééhhéés gesztenyével töltött csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 17:37 1 megjegyzés
Készvége, beállt a kajakóma. - 5 napja, hogy folyamatosan eszünk, a folyamatosan értsd non-stop, szerintem még álmunkban is lassan. 260 km-en innen és túl. (Éppen Gergőék hizlaldájában vagyok, ahol az ő anyukájájája is missziójának tekinti a táplálásunkat.)
Nehezemre esik már csak írni is a kajákról, de mint mondottam volt, olyan sikeres volt a közös szenteste, hogy kénytelen vagyok az utókor számára is rögzíteni.
Szerdán áztattam be a szilvákat is vörösborba, elég vastagon fogott a cerkám, merhát piából nem árt a sok, a jóból meg pláne (ezt kéretik nekem pólóra varratni a szülinapomra), szóval úgy 2-3 dl simán ráment egy fél zacskó aszalt szilvára. Megjegyzés vége.
A húst magát szintén szerdán előkészítettem, ami abban merült ki, hogy rengeteg fokhagymával, és tejjel raktároztam el, plusz szórtam rá fehérborsot, meg asziszem sót is, de abban már egyáltalán nem vagyok biztos.:)
Körülbelül egy fél kilónyi mennyiségről beszélhetünk, amit persze felszeletelni úgy, hogy azt göngyölni is lehessen, egyáltalán nem könnyű és az egész sz**ás, (nem, nem szívás, csak a szopás szót nem illik leírni ilyen helyen! Hupsz.)
Na, csütörtök. Hús ki a hűtőből, aszalt szilvák ki a borból, sütésre fel, hamarosan ember haza munkából, vacsinak kell lenni, ha leszakad a ég, akkor is.
A húsokat szépen egyesével befűszereztem (sóbors, bőségesen mehet), és kicsit klopfoltam rajtuk, a Kutya (aki tettre készen állt az ajtóban, mer aszitte, vendég jött és az kopog), valamint a szomszédok nagy örömére. (Bár azok meg a leglehetetlenebb időpontokban fúrnak, szóval az anyjukatmá).

A hús szélességi illetve hosszúsági koordinátáitól függően 2-3 aszalt szilvát tömködtem beléjük, plusz megszórtam gesztenyével. (Na már most, ez nagyon érdekes, az Auchanban vettünk olyat, hogy ,,Igazi gesztenye"- mer a többi mi? Génmanipulált makk? Szóval ez a igazigesztenye ez ilyen por-állagú volt, nem krémes, nem édes, por(os) második zárójel bezárva. Szóval ezzel megszórtam, és felgöngyöltem, közben azé' szerencsétlenkedtem is persze, nehogymáne.
Hogy elég stabil legyen a mutatvány, megszurkáltam fogpiszkálóval, és egy kis vajjal karöltve mehetett is sülni.

Hozzá krokett volt, de azzal nem én flikkflakkoltam, hanem az Aviko. (Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem volt jó, mer olajos lett, és sütés közben leesett róla a bunda.)

Asziszem, így történt, ez a igaz története. :)

2011. december 23., péntek

Diós szárnyaskrémleves (de megállja a helyét a szárnyasos dióleves is)

Bejegyezte: Emm dátum: 18:49 1 megjegyzés
Én most nagyon készültem. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, a 4ik karácsonyunk Gergővel, mégis..talán az, hogy ez az első olyan, amikor igazi otthon-szagú otthonban ünnepelhettünk, volt fánk, giccsek, sütiszag, likőr, pálinka, csillagok, angyalok, zenélő dobozok, és itt most be is fejezném a rímelést.
Szerda volt a napja, amikor külhonból hazatérő örökbarátom, nevezzük a gyereket nevén, Glória, tiszteletét tette nálunk, én meg közben piripöriztem, mer tudtam, h csütörtökön nem igen lesz már kedvem időm pöcsölni a vacsora előkészületeivel, hiszen a főnököm, az egyik, a jófej, átadja az évvégi díjakat, amit biztosan jó hosszú beszéd előz meg, csak h tudjuk azé hol a helyünk, ergo nem tudok időben elindulni és késés lesz, és  idegbaj, és kapkodás, és elbasztam, és sírás, és szempillafesték kenődés, és nem lesz idő hajat mosni, kutyát elpáholni, szalvétát hajtogatni (nem mellesleg csüt-ön tanultam a jutubról szalvétával flikkflakkolni), meg úgy egyáltalán semmire.
Szóval megcsináltam én az alaplevet még  szerdán, mert ugyan az eredeti recept azt mondja roppant elegánsan, hogy végy két darab csirkehúsleves kockát, hát anyádat, karácsony van, nem igen kockáztatok. (höhö.)
Ha valakit érdekel, bár tudom, hogy nem, azért levésem az alaplé receptet..:D
Kell csirkehús. Oké, nekem anya küldött csirkeszárnyakat, így könnyűűű, ez volt a hús.
Meg kell zöldség is.
Meg nem árt, ha van otthon víz.

Szóval hús, répafehérrépazellerkaralábépetrezselyem fazékba be, víz, ételízesítő, egész bors, lassú tűz, ha nincs, akkor megteszi a tűzhely is. (Jóvan, má magamat is unom, kezdek kínos lenni.)
Ez szépen megfő, szűrjük le,  hűlesszük ki, hallom ahogy Grétsy László felsikolt,,,nincsilyenszóértsemámeg", aztán hűtő, holnapig hellóhelló.

Csütörtökön ezt szépen kivettem a hűtőből, na és itt kezdődik a sztori, az előző csak a petting volt.

Ebbe a szépsárga, (jobbesetben zsííííros) lébe szórunk egy kicsi borsot, egy teáskanál curryt, és egy kevéske darált diót. Ez felforr, és amikor már kezd bugyborékolni, akkor kislyukú szűrőn keresztül belecsorgatjuk az előzetesen 2 dl tejszínnel kikevert 2 ek lisztet.
Hadd szóljon, mehet bele egy fél csokor petrezselyem, aztán mikor kész, (ez alatt azt értem, h elfőtte a habját. Ha valaki még nálam is bénább, legyen kedves itt, vagy a fbukon, azaz itt, jelentkezzen kommentben, hogy nem tudja, h mi az, h elfőni a habot. Nyugalom, tegnapig én se tudtam.)
Belemegy a petrezselyem másik fele, fedő, aufviderzén, kisztihand.

Én nem akartam semmit se beletenni (értsd. nem rontom el azt az áldott jó tésztát, ezzel a löttyel.), ezért hát pirítottam durvára vágott diót, durván kemény mandulával, a végén kicsit megcukroztam, és azt szórtam bele tálaláskor.

Gergő szerint a világ legfinomabb levese, illetve bocsánat, idézni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen: ,, Mától ez a kedvenc levesem a világon."

Jövök még a menü további szaftos részeivel, de jelenleg minden gondolatomat az Anya töltött káposztája foglalja le.


Boldogságos Karácsonyt kisbarátok, tényleg ez a legtöbb, ami tellett tőlem..:D

2011. december 21., szerda

Bréking!

Bejegyezte: Emm dátum: 13:47 0 megjegyzés
Úgy elbasztam tegnap a Rafaellot, hogy öröm volt nézni.

Ma újra megpróbázom.

Kitartás, 3 nap karácsonyig. És a teljes idegösszeroppanásig.

2011. december 19., hétfő

Összeállt a kari-menü, íme:

Bejegyezte: Emm dátum: 9:08 0 megjegyzés
Sok-sok tanakodás után ez lesz a vacsi csütörtökön, a privát Welcome-Jézuska bulin, amin a meghívottak száma összesen 2, azaz kettő, kiegészülve a Kutyával, akinek csengőt szerelünk a farkára:



Szárnyaskrémleves pirított, cukrozott mandulával és dióval
Vörösborban áztatott aszalt szilvával és gesztenyével töltött csirkemell krokettel
Mákosguba mézes, vaníliás sodóval

Aztán hogy nem vajas kenyér  lesz a történetből, az majd kiderül..:)

És tessék, így néz ki a karifánk, ami a keresztségben az Amanda nevet kapta:


2011. december 16., péntek

Mogyorókrémes- mézeskalácslikőr

Bejegyezte: Emm dátum: 8:51 2 megjegyzés
Előre leszögezem, h egyszerű, mint a pofon, tehát aki magasröptű eszmefuttatást vár tőlem, az nyugodtan olvasgathatja a hvg.hu-t, vagy erős idegzetűek a velvetet.
Notehát, erősen próbálkozom a karácsonyi hangulat mesterséges generálásával, amit azért valljuk be, a Gergő erősen megkönnyít.
Történt ugyanis, hogy megbeszéltük, ő intézi a FÁT. (Igenigen, külön szentestézünk, mindenki otthon, de fánk az lesz, csütörtökön lesz a közös karácsonyozás, jövök majd a menüvel, ígérem.)
A megegyezés tárgya az volt,oké, fa, kb. legyen egy méteres(ke), ne nagyobb, mer a földre semmi esetre nem rakhatjuk a túlmozgásos Kutya miatt, aki szerintem örök barátságot akar majd kötni a gömbökkel,viszont az angyalkákban potenciális ellenséget lát.
Gergő el is ment fáé', majd felhív, megvan a FA,csudálatos, gyönyörűséges, faszagú, ehe mondom, mekkora? Hát..úgy a nyakamig ér..És mégis kinek a nyakáig?? Az enyémig..A tiédig?? Baszki, 195 cm vagy!!! Legalább má' érne a én nyakamig, én csak 1.68 vagyok...szóval ez a igaz története annak, hogyan lesz nekünk 180 cm-es fánk, de van egy jó hír is, a faárus szerint tök jó bótot csinált a Szelermem, mer ez a FA, kérem szépen, februárig eláll. :D Közbazmeg.


Rátérek a likőrre, mer elvégre is ez egy főzősblog, vagy mi (a f*sz.) Kénytelen vagyok zárójelbe tenni a káromkodást, mer Anya má' így is haragszik.

Köll:

30 dkg nugát vagy nutella (Intersparban vettem vödröset)
4 dl kávétejszín
1,5 dl konyak vagy vodka
2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

Figyelemfigyelem, mindent szoroztam hárommal, kivéve a tejszínt,mert abból csak 1litert vettem, vodkából viszont kereken fél liter ment bele.
Szóval a mogyorókrémet gőz fölött meg kell olvasztani, és szépen kevergetni, meg anyázni ezerrel, hogy a hófehér Pimkie pólónkon Dél-Amerika rajzolódik ki mogyorókrémből. (Isten a tanúm, volt rajtam kötény, tanulván az előzményekből, hogy nem született meg még az az intelligens mosópor, ami az én, idegen eredetű foltjaimat eltávolítaná.)
Levesszük a folyékony killert a gőzről, mézeskalács fűszerkeverék (gyanítom, hogy aki ezt kifejlesztette, nagyban közrejátszhatott az Unicum- fejlesztés kezdeti folyamataiban, ugyanis ízre-szagra echte Unicum.), aztán tejszín, keverkever, és végül a szesz.
Aztán üvegezés, nemúúúgy, hűtő vagy erkély, kinek mi van.
Kell neki egy napot állni, de én este megkóstoltattam a Gergővel.(Nem kis sikere vót, úgyhogy lányokfiúk, karácsonyi likőrökre fel!)

2011. december 14., szerda

Zöldborsós-gombás rizottó

Bejegyezte: Emm dátum: 8:35 0 megjegyzés
Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában, hogy kénytelen vagyok ajándékok után kutatok, ráébredtem, hogy a karácsonyi must-have életérzés az életemre tör, és lassan már behányok a csilingelő angyaloktól és a medvecukor szagú eladóktól. Magát a karácsonyt, mint olyat szeretem, pláne az Anya házi likőrjeit, meg a holerreholarra dőlő karifát, meg azt hogy együtt vagyunk blablabla, de mi amúgyis szeretjük egymást örökké, szóval az egészre kb. semmi szükség nincs.
Tegnap is csak kajáé' mentem, plusz meg akartam lepni magam vmi hangulatjavítóval (értsd: nem, nem pálinka, hanem ruha), meg ma állásinterjúra megyek, mert hogyismondjam, jelenlegi állapotomban alulmotivált vagyok, szóval szuper, friss, ropogós, új főnök kerestetik, jelige: Ugyanitt disznó van eladó.
Nohát, a busz tele, zörgős ikeás zacskók mindenkinél (van náluk most ez az új issue, ,,Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy mentsék a Földet." - biztos egyenek hódot vagy vmi ilyesmi. Ez a szerkesztő megjegyzése volt, tévedés ne essék.) - az egésszel arra akartam kilyukadni, hogy kb. annyira volt rózsás a kedvem, mint egy hegyi kecskének. (Plusz megjegyezném, hogy egy hete már annak, hogy a kedves Fogtündér egyszerre 2 db bölcsfogamtól szabadított meg, de fel kéne már hívnom, mer úgy gondolom, hogy mutálódtak, és újra növésnek eredtek, Nehogymá-felkiáltással).
Ilyen pompázatos hangulatban tértem haza, amin sajnos az a tény sem változtatott, hogy a Kutya is karácsonyi hangulatba került, ami abban mutatkozott meg, hogy a Gergő ágyon hagyott nadrágjából előbányászta a papírzsepiket (Gergő betegesen szeret a zsebébe tömködni, nem is értem), és olyan apró darabokra cincálta, hogy Donovaly sírva könyörögne a módszerünkért, már ami a havasítást illeti. (Nemigen hatotta meg az sem, hogy beígértem neki egy kurva nagy verést, plusz h karira kesznyűt kötök a nagypapámnak a szőriből.- má' hogy a Kutyát.)

Jajmá, megint elkalandoztam, itten van a vacsi recept:

1 vöröshagyma
1 doboz gomba
fél üveg zöldborsó
2 pár virsli
kevés petrezselyem
1 cs gyors rizs
kis darabka sajt

A vöröshagymát felaprítottam, olajra feldobtam, közben kitörő örömmel fogadtam a Gergőt, aki előbb jött haza, ezúton is csókoltatom a főnökét, aztán ittunk, meg pálinkás mazsolát csócsáltunk, aztán rátettem a gombát a hagymára, meg a virslit is (felkarikázva), aztán meg a petrezselymet, meg a borsót is.

Ez így nézett ki:


Közben megfőtt a rizs is, összetutymákoltam, reszeltünk rá sajtot, viszlát.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez