2011. december 27., kedd

Vörösboros aszalt szilvával ééééhhéés gesztenyével töltött csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 17:37 1 megjegyzés
Készvége, beállt a kajakóma. - 5 napja, hogy folyamatosan eszünk, a folyamatosan értsd non-stop, szerintem még álmunkban is lassan. 260 km-en innen és túl. (Éppen Gergőék hizlaldájában vagyok, ahol az ő anyukájájája is missziójának tekinti a táplálásunkat.)
Nehezemre esik már csak írni is a kajákról, de mint mondottam volt, olyan sikeres volt a közös szenteste, hogy kénytelen vagyok az utókor számára is rögzíteni.
Szerdán áztattam be a szilvákat is vörösborba, elég vastagon fogott a cerkám, merhát piából nem árt a sok, a jóból meg pláne (ezt kéretik nekem pólóra varratni a szülinapomra), szóval úgy 2-3 dl simán ráment egy fél zacskó aszalt szilvára. Megjegyzés vége.
A húst magát szintén szerdán előkészítettem, ami abban merült ki, hogy rengeteg fokhagymával, és tejjel raktároztam el, plusz szórtam rá fehérborsot, meg asziszem sót is, de abban már egyáltalán nem vagyok biztos.:)
Körülbelül egy fél kilónyi mennyiségről beszélhetünk, amit persze felszeletelni úgy, hogy azt göngyölni is lehessen, egyáltalán nem könnyű és az egész sz**ás, (nem, nem szívás, csak a szopás szót nem illik leírni ilyen helyen! Hupsz.)
Na, csütörtök. Hús ki a hűtőből, aszalt szilvák ki a borból, sütésre fel, hamarosan ember haza munkából, vacsinak kell lenni, ha leszakad a ég, akkor is.
A húsokat szépen egyesével befűszereztem (sóbors, bőségesen mehet), és kicsit klopfoltam rajtuk, a Kutya (aki tettre készen állt az ajtóban, mer aszitte, vendég jött és az kopog), valamint a szomszédok nagy örömére. (Bár azok meg a leglehetetlenebb időpontokban fúrnak, szóval az anyjukatmá).

A hús szélességi illetve hosszúsági koordinátáitól függően 2-3 aszalt szilvát tömködtem beléjük, plusz megszórtam gesztenyével. (Na már most, ez nagyon érdekes, az Auchanban vettünk olyat, hogy ,,Igazi gesztenye"- mer a többi mi? Génmanipulált makk? Szóval ez a igazigesztenye ez ilyen por-állagú volt, nem krémes, nem édes, por(os) második zárójel bezárva. Szóval ezzel megszórtam, és felgöngyöltem, közben azé' szerencsétlenkedtem is persze, nehogymáne.
Hogy elég stabil legyen a mutatvány, megszurkáltam fogpiszkálóval, és egy kis vajjal karöltve mehetett is sülni.

Hozzá krokett volt, de azzal nem én flikkflakkoltam, hanem az Aviko. (Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem volt jó, mer olajos lett, és sütés közben leesett róla a bunda.)

Asziszem, így történt, ez a igaz története. :)

2011. december 23., péntek

Diós szárnyaskrémleves (de megállja a helyét a szárnyasos dióleves is)

Bejegyezte: Emm dátum: 18:49 1 megjegyzés
Én most nagyon készültem. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, a 4ik karácsonyunk Gergővel, mégis..talán az, hogy ez az első olyan, amikor igazi otthon-szagú otthonban ünnepelhettünk, volt fánk, giccsek, sütiszag, likőr, pálinka, csillagok, angyalok, zenélő dobozok, és itt most be is fejezném a rímelést.
Szerda volt a napja, amikor külhonból hazatérő örökbarátom, nevezzük a gyereket nevén, Glória, tiszteletét tette nálunk, én meg közben piripöriztem, mer tudtam, h csütörtökön nem igen lesz már kedvem időm pöcsölni a vacsora előkészületeivel, hiszen a főnököm, az egyik, a jófej, átadja az évvégi díjakat, amit biztosan jó hosszú beszéd előz meg, csak h tudjuk azé hol a helyünk, ergo nem tudok időben elindulni és késés lesz, és  idegbaj, és kapkodás, és elbasztam, és sírás, és szempillafesték kenődés, és nem lesz idő hajat mosni, kutyát elpáholni, szalvétát hajtogatni (nem mellesleg csüt-ön tanultam a jutubról szalvétával flikkflakkolni), meg úgy egyáltalán semmire.
Szóval megcsináltam én az alaplevet még  szerdán, mert ugyan az eredeti recept azt mondja roppant elegánsan, hogy végy két darab csirkehúsleves kockát, hát anyádat, karácsony van, nem igen kockáztatok. (höhö.)
Ha valakit érdekel, bár tudom, hogy nem, azért levésem az alaplé receptet..:D
Kell csirkehús. Oké, nekem anya küldött csirkeszárnyakat, így könnyűűű, ez volt a hús.
Meg kell zöldség is.
Meg nem árt, ha van otthon víz.

Szóval hús, répafehérrépazellerkaralábépetrezselyem fazékba be, víz, ételízesítő, egész bors, lassú tűz, ha nincs, akkor megteszi a tűzhely is. (Jóvan, má magamat is unom, kezdek kínos lenni.)
Ez szépen megfő, szűrjük le,  hűlesszük ki, hallom ahogy Grétsy László felsikolt,,,nincsilyenszóértsemámeg", aztán hűtő, holnapig hellóhelló.

Csütörtökön ezt szépen kivettem a hűtőből, na és itt kezdődik a sztori, az előző csak a petting volt.

Ebbe a szépsárga, (jobbesetben zsííííros) lébe szórunk egy kicsi borsot, egy teáskanál curryt, és egy kevéske darált diót. Ez felforr, és amikor már kezd bugyborékolni, akkor kislyukú szűrőn keresztül belecsorgatjuk az előzetesen 2 dl tejszínnel kikevert 2 ek lisztet.
Hadd szóljon, mehet bele egy fél csokor petrezselyem, aztán mikor kész, (ez alatt azt értem, h elfőtte a habját. Ha valaki még nálam is bénább, legyen kedves itt, vagy a fbukon, azaz itt, jelentkezzen kommentben, hogy nem tudja, h mi az, h elfőni a habot. Nyugalom, tegnapig én se tudtam.)
Belemegy a petrezselyem másik fele, fedő, aufviderzén, kisztihand.

Én nem akartam semmit se beletenni (értsd. nem rontom el azt az áldott jó tésztát, ezzel a löttyel.), ezért hát pirítottam durvára vágott diót, durván kemény mandulával, a végén kicsit megcukroztam, és azt szórtam bele tálaláskor.

Gergő szerint a világ legfinomabb levese, illetve bocsánat, idézni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen: ,, Mától ez a kedvenc levesem a világon."

Jövök még a menü további szaftos részeivel, de jelenleg minden gondolatomat az Anya töltött káposztája foglalja le.


Boldogságos Karácsonyt kisbarátok, tényleg ez a legtöbb, ami tellett tőlem..:D

2011. december 21., szerda

Bréking!

Bejegyezte: Emm dátum: 13:47 0 megjegyzés
Úgy elbasztam tegnap a Rafaellot, hogy öröm volt nézni.

Ma újra megpróbázom.

Kitartás, 3 nap karácsonyig. És a teljes idegösszeroppanásig.

2011. december 19., hétfő

Összeállt a kari-menü, íme:

Bejegyezte: Emm dátum: 9:08 0 megjegyzés
Sok-sok tanakodás után ez lesz a vacsi csütörtökön, a privát Welcome-Jézuska bulin, amin a meghívottak száma összesen 2, azaz kettő, kiegészülve a Kutyával, akinek csengőt szerelünk a farkára:



Szárnyaskrémleves pirított, cukrozott mandulával és dióval
Vörösborban áztatott aszalt szilvával és gesztenyével töltött csirkemell krokettel
Mákosguba mézes, vaníliás sodóval

Aztán hogy nem vajas kenyér  lesz a történetből, az majd kiderül..:)

És tessék, így néz ki a karifánk, ami a keresztségben az Amanda nevet kapta:


2011. december 16., péntek

Mogyorókrémes- mézeskalácslikőr

Bejegyezte: Emm dátum: 8:51 2 megjegyzés
Előre leszögezem, h egyszerű, mint a pofon, tehát aki magasröptű eszmefuttatást vár tőlem, az nyugodtan olvasgathatja a hvg.hu-t, vagy erős idegzetűek a velvetet.
Notehát, erősen próbálkozom a karácsonyi hangulat mesterséges generálásával, amit azért valljuk be, a Gergő erősen megkönnyít.
Történt ugyanis, hogy megbeszéltük, ő intézi a FÁT. (Igenigen, külön szentestézünk, mindenki otthon, de fánk az lesz, csütörtökön lesz a közös karácsonyozás, jövök majd a menüvel, ígérem.)
A megegyezés tárgya az volt,oké, fa, kb. legyen egy méteres(ke), ne nagyobb, mer a földre semmi esetre nem rakhatjuk a túlmozgásos Kutya miatt, aki szerintem örök barátságot akar majd kötni a gömbökkel,viszont az angyalkákban potenciális ellenséget lát.
Gergő el is ment fáé', majd felhív, megvan a FA,csudálatos, gyönyörűséges, faszagú, ehe mondom, mekkora? Hát..úgy a nyakamig ér..És mégis kinek a nyakáig?? Az enyémig..A tiédig?? Baszki, 195 cm vagy!!! Legalább má' érne a én nyakamig, én csak 1.68 vagyok...szóval ez a igaz története annak, hogyan lesz nekünk 180 cm-es fánk, de van egy jó hír is, a faárus szerint tök jó bótot csinált a Szelermem, mer ez a FA, kérem szépen, februárig eláll. :D Közbazmeg.


Rátérek a likőrre, mer elvégre is ez egy főzősblog, vagy mi (a f*sz.) Kénytelen vagyok zárójelbe tenni a káromkodást, mer Anya má' így is haragszik.

Köll:

30 dkg nugát vagy nutella (Intersparban vettem vödröset)
4 dl kávétejszín
1,5 dl konyak vagy vodka
2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

Figyelemfigyelem, mindent szoroztam hárommal, kivéve a tejszínt,mert abból csak 1litert vettem, vodkából viszont kereken fél liter ment bele.
Szóval a mogyorókrémet gőz fölött meg kell olvasztani, és szépen kevergetni, meg anyázni ezerrel, hogy a hófehér Pimkie pólónkon Dél-Amerika rajzolódik ki mogyorókrémből. (Isten a tanúm, volt rajtam kötény, tanulván az előzményekből, hogy nem született meg még az az intelligens mosópor, ami az én, idegen eredetű foltjaimat eltávolítaná.)
Levesszük a folyékony killert a gőzről, mézeskalács fűszerkeverék (gyanítom, hogy aki ezt kifejlesztette, nagyban közrejátszhatott az Unicum- fejlesztés kezdeti folyamataiban, ugyanis ízre-szagra echte Unicum.), aztán tejszín, keverkever, és végül a szesz.
Aztán üvegezés, nemúúúgy, hűtő vagy erkély, kinek mi van.
Kell neki egy napot állni, de én este megkóstoltattam a Gergővel.(Nem kis sikere vót, úgyhogy lányokfiúk, karácsonyi likőrökre fel!)

2011. december 14., szerda

Zöldborsós-gombás rizottó

Bejegyezte: Emm dátum: 8:35 0 megjegyzés
Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában, hogy kénytelen vagyok ajándékok után kutatok, ráébredtem, hogy a karácsonyi must-have életérzés az életemre tör, és lassan már behányok a csilingelő angyaloktól és a medvecukor szagú eladóktól. Magát a karácsonyt, mint olyat szeretem, pláne az Anya házi likőrjeit, meg a holerreholarra dőlő karifát, meg azt hogy együtt vagyunk blablabla, de mi amúgyis szeretjük egymást örökké, szóval az egészre kb. semmi szükség nincs.
Tegnap is csak kajáé' mentem, plusz meg akartam lepni magam vmi hangulatjavítóval (értsd: nem, nem pálinka, hanem ruha), meg ma állásinterjúra megyek, mert hogyismondjam, jelenlegi állapotomban alulmotivált vagyok, szóval szuper, friss, ropogós, új főnök kerestetik, jelige: Ugyanitt disznó van eladó.
Nohát, a busz tele, zörgős ikeás zacskók mindenkinél (van náluk most ez az új issue, ,,Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy mentsék a Földet." - biztos egyenek hódot vagy vmi ilyesmi. Ez a szerkesztő megjegyzése volt, tévedés ne essék.) - az egésszel arra akartam kilyukadni, hogy kb. annyira volt rózsás a kedvem, mint egy hegyi kecskének. (Plusz megjegyezném, hogy egy hete már annak, hogy a kedves Fogtündér egyszerre 2 db bölcsfogamtól szabadított meg, de fel kéne már hívnom, mer úgy gondolom, hogy mutálódtak, és újra növésnek eredtek, Nehogymá-felkiáltással).
Ilyen pompázatos hangulatban tértem haza, amin sajnos az a tény sem változtatott, hogy a Kutya is karácsonyi hangulatba került, ami abban mutatkozott meg, hogy a Gergő ágyon hagyott nadrágjából előbányászta a papírzsepiket (Gergő betegesen szeret a zsebébe tömködni, nem is értem), és olyan apró darabokra cincálta, hogy Donovaly sírva könyörögne a módszerünkért, már ami a havasítást illeti. (Nemigen hatotta meg az sem, hogy beígértem neki egy kurva nagy verést, plusz h karira kesznyűt kötök a nagypapámnak a szőriből.- má' hogy a Kutyát.)

Jajmá, megint elkalandoztam, itten van a vacsi recept:

1 vöröshagyma
1 doboz gomba
fél üveg zöldborsó
2 pár virsli
kevés petrezselyem
1 cs gyors rizs
kis darabka sajt

A vöröshagymát felaprítottam, olajra feldobtam, közben kitörő örömmel fogadtam a Gergőt, aki előbb jött haza, ezúton is csókoltatom a főnökét, aztán ittunk, meg pálinkás mazsolát csócsáltunk, aztán rátettem a gombát a hagymára, meg a virslit is (felkarikázva), aztán meg a petrezselymet, meg a borsót is.

Ez így nézett ki:


Közben megfőtt a rizs is, összetutymákoltam, reszeltünk rá sajtot, viszlát.

2011. november 28., hétfő

Tojásleves- elb***va

Bejegyezte: Emm dátum: 9:22 0 megjegyzés
Először is megragadnám az alkalmat, hogy innen is üdvözöljem a Szelermemet, és gratuláljak neki ahhoz a csodálatos tényhez, hogy ma van pontosan 3 éve annak, hogy  mindennemű hisztériás rohamomat elviseli, jóban-rosszban mellettem áll, szereti, ahogy énekelek, és hogy a verekedéseink alkalmával nem hagy rajtam külsérelmi nyomokat. Továbbá hogy megeszi a főztömet, szereti a szüleimet, szuper jégvirágokat fúj az ablakra, gyakran felkér táncolni és reggelenként lát a leggyönyörűségesebbnek, valamint hogy mindig leveszi a szekrény tetejéről, amit én nem érek fel. :) És persze, hogy én is imádhatom őt.
Na.

És most akkor elmesélem a becstelen tojásleves történetét, valamint azt a megrázó élményt, ami ehhez társul.

Péntek. (Mindketten otthon.) Kaja? Hánemtom, palacsinta. Oké. Az a tiéd akkor öcsém, mer én nyomi vagyok. Jó, akkor én csinálok levest.Milyet? Ömm...tojás? Tojáááás?? Hátjólvan, sose csináltam még, de a zanyádét szeretem, kipróbázom.
Google, tojásleves. Ehe, mondom, dejó recept, könnyű is meg minden, 5perces lesz.
Hozzáteszem, nagyon rossz élményeim is vannak ezzel kapcsolatban, amiket már sikerült leküzdenem hosszú évek kemény munkájával. (Történt anno, hogy a röplabda táborban egy Timi-nevű, fogszabályozós lány ebédezte a tojáslevest, igen, pont velem szemben az asztalnál, és igen, pont úgy, hogy az összes tojás feltapadt a fogszabályozóra. Köhöm, akkor sokkos lettem. Azóta má' nem vagyok. Illetve nem ezé'.)

A recept úgy szólt, hogy:

2-3 ek olaj
2 púpozott ek. liszt
babérlevél
őrölt paprika
köménymag

3 db tojás
kevés ecet

Lisztből olajból rántás, az tiszta sor. Felöntjük egy liter vízzel. Oké. Gyanakodtam, h vmi nem jó, mer az egész úgy nézett ki, mint egy hógömb, jó alaposan felrázva. Szóval ilyen szálló dolgok voltak benne. (Miaz? Liszt?). Jóvan, megbékéltem, ez ilyen. Menjenek bele a fűszerek. Jó. Itt már azért komolyan gondolkodóba estem, hogy vajon az normális-e, hogy köménymagok repkednek rózsaszínű lében, adalékként a babérlevelek, amik egy olyan értelmezhetetlen kombót alkottak, hogy percekig megkövesedve álltam a fazék fölött. És fohászkodtam.Meg káromkodtam.
Itt még mindig nem dobtam be a kulcsot, ebből akkoristojásleveslesz, franc a pofádat. Gyüjjön a tojás, felverve. Igazán itt vált szürreálissá a dolog, legszívesebben még a szomszédot is áthívtam volna, hogy Nézzedmá, láttá má ilyet?
Azt már nem is mondom, hogy ecetet nem is pazaroltam bele. Bátor indián vagyok, megkóstoltam azért. Az íze a lisztes tepsi kibélelve fűrészporos tapétával variációra emlékeztetett, említésre sem méltó. Azé megkértem a Gergőt, hogy nézzen má rá, találkozott-e má valaha az életiben ilyen színű dologgal, amire nemes egyszerűséggel csak ezt válaszolta.:

Pföjj.

Majd kiöntötte a Wc-be.

2011. november 21., hétfő

Rákóczi túrós(os) muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 9:12 2 megjegyzés
Miután sikeresen hazaértünk otthonról (:), és a Kutya sem rókázta végig az utat, akkor kezdtük el várni a (rohadt) vendégeket. Gergő takarított, esküszöm, ha egyszer szobrot mintáznak róla, kérvényezni fogom, hogy Domestos mindenképpen legyen a kezibe'. Én meg ízesen káromkodtam sütöttem. Tudtam már, amikor Anya tippet adott,h mit süssek, hogy nem biztos, h annyira jó ötlet, mer tudvalevőleg a linzer tészta törik, mint a JóIsten, nade, akkor legyen mégis, megpróbázzuk. A következő szenvedésekből okuljon mindenki szépen, ami úgy fog bevonulni a világtörténelembe, hogy kenterbe veri Adrian Mole bármilyen megpróbáltatását, és külön fejezetet kap a MeliGergő musicalben.

A tészta: 15 dkg liszt, 10 dkg margarin, 5 dkg porcukor,1/2 zacskó sütőpor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 db tojássárgája,  reszelt citromhéj

Ezeket összegyúrjuk, ami persze nem egyszerű, feltéve ha az ember nem egy FeketeLaci, és nem egy JoshiBharat. (Ezt csak azért mondom, mer aki könnyen ledobja a láncot, mondjuk mint én,  annak elég durva pszichikai megpróbáltatás, hogy morzsolódik, nem áll össze, görcsöl a csuklója..) Aztán ezt kinyújtjuk. Maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha ennél a résznél az ember egy Buddha, mer hogy itt már törik a történet, nem morzsolódik. Ok, tegyük fel, hogy ez is megvan. Aztán következik az agybaj azon fejezete, mikor nem találod a pogácsa szaggatót. (Aztán persze megvilágosodsz, hogy azért, mert nincs is. Eme súlyos hiányosságot kéretik a Jézuskával pótoltatni.) Na, elő a felespoharakkal. (Igen, akár _azért_ is.) Szaggatás. Így fog kinézni, ha a Isten is megsegít:

Ezeket a karikákat szépen beleillesztjük egy muffinsütőbe. (Aha, hát elég vékonyak lettek, mondjuk mint a papír, ezért rásegítettem még a maradék tésztával, eléggé Patchwork lett a sztori.) Jó, a (rohadt) vendégekért mindent. Lényeg a lényeg, úgy rakjuk bele, hogy legyen neki széle, mint egy kis kosárnak, így e:


Jön a túró: 25 dkg túrót,  1 tojássárgájával, 3 dkg cukorral ( többel vagy kevesebbel, attól függ, hogy milyen édes legyen a töltelék ) , 1 vaníliás cukorral, és citromhéjjal kikeverjük. (Ha hígnak látjuk, mehet bele egy kanál búzadara.) Mazsolát persze szintén nem találtam, pedig mi anno mazsola nagyhatalom voltunk, lövésem sincs, hová tűnhetett mind. Ráakadtam ugyan egy kétes eredetű zacskóra, amire az volt írva, hogy ,,MAZSOLA", de jobban hasonlított a darált lekváros mákra, mint bármi másra, így hát a jobb sorsra érdemes képződményt villlámgyorsan eltávolítottam, még mielőtt a rend és a tisztaság önjelölt nagykövete észrevette volna. (Gergő, imádlak! :)
A túró, ha valaki esetleg nem tudná, így néz ki:





Közben sült a tészta, 200 fokon, kb. 15 perc, amikor kicsit barnul, ki kell venni. A munkafolyamat további részét Gergőre bíztam, mer legalább neki stabilak az idegei. Ki kell szedni úgy a muffinsütőből a tésztát, hogy ne törjön el- ezen még Tom Cruise is izzadna, csak szólok.
10 dbot sikerült abszolválni, úgy gondoltam ez bőven elég lesz a (rohadt) vendégeknek. 

A tésztát vékonyan meg kell kenni lekvárral, találtam a hűtőben egy kisdobozosat, amiről rögtön meg is állapítottam, h tutira nem lesz elég, ezért rákényszerültem, hogy a Villányból kapott 3színű, 3ízű, nagy becsben, különleges alkalomra fenntartott lekvárt felbontsam. (Anya, csak mondom, az a lekvár...olyan, mint az álom. Gergővel körbeültök, és kiskanállal nyomtuk, nagyobb eperdarabok vannak benne, mint a fejem.)


Erre ment rá a túró, óvatosan, mer az is morzsálódik, mint a nemtudommi. (Nem merek má annyit káromkodni, mer állandóan rám van szólva.)

Aztán megcsináltam a habot a tetejire:(2 tojásfehérje , 12 dkg kristálycukor)

Ezt gőz fölött szépen felverem a géppel, persze fröcsköl, óvatosan bánjunk vele. Amikor már szép fényes, akkor má jó is. Gergő beletöltötte nekem a szuper habnyomómba, amit persze rögtön ,,Miezaszar"-ként definiált, de kösziszépen, ezt tőled kaptam..:D - ezzel a csodálatos szerkezettel felapplikáljuk a habot a sütire, és mehet is a sütőbe, 15-20perc, 100fok. 

És íme a végeredmény:



Mondjuk azt megjegyezném, hogy a (rohadt) vendégek nem jöttek, a Pokol tüzén fognak elégni, de a süti az persze elfogyott. (Ilyen esetekre mindenképpen tartsunk otthon egy Nagy Ő-t.)

2011. november 18., péntek

Mozzarellás csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 8:49 0 megjegyzés
Tegnap szuper napa ébredtünk, Gergőnek névnapja volt, ami csak azért jó, mert nagyon lelkesedek mindenféle ünnepségért, amikor ajándékozni lehet. (Még mielőtt bárki azt gondolná, h nem úgy van, megnyugtatok mindenkit, _attól még_ antiszociális vagyok, de ajándékozni azt szeretek.) Reggel már megkapta a magáét, volt örömboldogság, de még kitaláltam, hogy azé csak főzök neki még pluszban valami finomat is...A napnak megfelelő ünnepélyességgel közöltem a főnökömmel (és csak kicsit voltam teátrális), hogy én most hazamegyek, mer főznöm kell, a Dalai Láma is megmondta különben, hogy ,,Vakmerő önzetlenséggel kezeld a szerelmet és a főzést!" (Köszönjük kedves Láma, pacsi). Nahát, hazafelé beugrottam az Árkádba, van ott egy menő Interspar, az egyetlen dolog, ami visszavet a rajongásban az az, hogy a vicces kedvű boltdekorálók életnagyságú ÖrdögNórikat rejtettek el mindenféle, amitől én minden esetben halálra rémülök, ezé nagyon óvatosnak kell lennem.(Nem csak nekem, mindenkinek.) Mégsem annyira szívderítő amikor a pálinkás polc végén egy (csúnya szó következik, fiatalkorúaknak szem becsuk) baszott nagy ÖrdögNóri bukkan fel a semmiből. (Anya, esküszöm, véletlen mentem arra, semmi dolgom nem volt ott.)


Hazaértem, meggyomroztam az Ebet, akinek éppen a Gergő papucsa lógott ki a szájából, de mint mindig, ezt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelte, és kitörő örömmel fogadott, és az sem érdekelte túlzottan, mikor megfenyegettem, hogy Mézi, holnap pedig buszozni fogsz, és közben végtelenített szalagon Kid Rockot kell hallgatnod. (Az egyik a testének rossz, a másik a lelkének, teljes a terror.)


Nade, elkezdem má ezt a csirkés dolgot, mer sose érek a végére:


2 db csirkemell
2 db paradicsom
1 zacsi mozzarella (100 g)
friss bazsalikom
olivaolaj
fokhagymás fűszerkeverék


A csirkemelleket felszeleteltem, de vigyázzunk, egész szeletek legyenek! Bedörzsöltem a fokhagymás fűszerkeverékkel, és megállapítottam, hogy só se kell, mer sós a cucc, még dobtam rá egy kis borsot, a zíze kedvéé. Szóval ezeket a szeleteket kicsit elő kell sütni, h a tepsiben ki ne száradjon. Olivaolajon (nem kell sok!!) megpirítottam, ittvane:
Zárójelben jegyzem meg, hogy elég büszke vagyok magamra, h még a képezés is az eszembe jutott..


Mikor szépen megpirult, akkor kiszedtem egy tányérra, hogy hűljön, mer az mégse járja, h idő előtt ráolvadjon a sajt.


Mikor nagyjából kihűlt, bepakoltam egy tepsibe, és rátettem a paradicsomkarikát:

Áhá, mehet rá az apróra vágott (FRISS) bazsalikom. (Nem egy nagy tétel, kiscserepeset kb. 200 Ft-ért lehet kapni, és meg is éri, mer olyan illata, íze van, mint a csuda.) Íme:



Aztán jöhet a szintén felkarikázott mozzarella:






És mehet is sülni, 200 fok, 15 perc, komolyan ennyi a történet. 






Köretként szinte bármi mehet, nálunk petrezselymes rizs volt, plusz én még ettem pepperoni paprikát hozzá. (Én szinte mindenhez eszek, van egy ismerősöm, aki remélem, nem haragszik meg, hogy ha ezt a kis titkát kiteregetem: ő mindenhez olajbogyót eszik. Mindenhez. Értsd: a krumplifőzelékhez is.. Szóval én még ehhez képest elég jó vagyok.)

2011. november 14., hétfő

Amerika-party

Bejegyezte: Emm dátum: 9:51 3 megjegyzés
Nem tudom, ti lányok (bocsánat a fiúktól, de apró ekézés következik) hogy vagytok vele, de szerintem valami hatalmas hiba van a férfiakkal, már ami a ruhadarabok (a színekre már nem is térnék ki) egymástól való megkülönböztetését  illeti. A ,,NeveddfelaztaPULÓVERTmerbefagyasegged" saga 1. részével indult a szombat reggel, és ez csak fokozódott persze. Egyszerűen Gergő nem képes megérteni, hogy amit ő PULÓVERnek gondol, az nem más, mint egy szuper  KABÁT, ez a kis közjáték tartott útközben a boltig végig, a boltban félig, mire már nem bírtam tovább és a joghurtok fölött ordibálva közöltem vele, hogy ,,Habefagyhátbefagy", amire a nettó 15kg krumplit cipelő néni riadtan rezzent össze. - Így indult hát a szombat, a helyzet utána se lett jobb...:D
Összepörrentettünk egy társaságot estére, aminek a nemtitkolt szándéka az volt, hogy légyszi ne kelljen már X-faktorkor elmenni otthonról..
Nem sokat tanakodtunk, h mi legyen a kaja, pláne hogy nekem délután jelenésem volt egy gyökértömésen, jobbnak láttam nem cifrázni a dolgokat. (Örömmel jelentem, hogy a gyökértömés elmaradt.)
Az lett a vége, hogy oké, hamburger, sült krumpli, sok kóla, pattogatott kukorica, amerikai sajttorta. (A sajttorta recept elolvasható itt)

Viszont a hamburgerhúst én csináltam, bibibíí, ittvane:

Köll:

1 kg darált hús (ebből kb. 12 db lesz)
1 jó nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pirosarany
mustár
ketchup
bors

majoranna
oregano
őrölt kömény
zsemlemorzsa

 A húsba szépen belereszeljük a vöröshagymát, és megpróbáljuk túlélni ezt a súlyos látássérüléssel járó folyamatot, valamint szépen belefokhagymanyomózzuk a fokhagymát, és nagy átéléssel keverni kezdünk. Az az igazság, hogy mindenből ízlés szerint kell beletenni, mi nagyon szeretjük a fűszeres cuccokat, ezért jó vastagon toltam bele mindent, és Gergővel sűrűn szagoltattam, hogy jó-e má'. Aztán egyszer csak jó lesz. :) - nekem ugyan állt úgy 5 órát a hűtőben, de nem igényli, csak mi frissen óhajtottuk kisütni. (Ha nincsen otthon grillrács, már pedig azé sok helyen nincs, akkor jó bő olajban süssétek, és csöpögtessétek ki, h ne tocsogjon.)
És akkor jöjjön jó sok kép Oroszancsinak, mer a végin még asziszi, h hazudok:









Ps: Mézi nem szereti Kid Rockot. Mi meg ezé kizártuk az előszobába.

2011. november 7., hétfő

Portugál rizspuding

Bejegyezte: Emm dátum: 9:47 5 megjegyzés
HálaJóIstennek úgy döntött a főni (értsd. főnci, führer), hogy szombaton kollektív lazulunk, nem kell menni dolgozni, éjjááóó, ami már csak azért is szuper, mert így átcsoportosíthatom az energiáimat az otthon uralkodó káoszra, ami leginkább persze a szekrényemre jellemző.
Gergő a nettó negyven perces sóhajtozás és nincskedvemmenni dolgozni után elindult, én meg elindultam a Béke térre, hogy beszerezzem az ámokfutáshoz (értsd. főzés) kellő cuccokat.
Minden jól is ment, egészen a hazaindulásig. Jó öreg Murphy-apám közbeszólt a történetbe, ugyanis a villamossín közepén széjjelszakadt (értsd. darabokra) a szatyrom, és hát Jó az Isten, jót ád alapon, egy doboz tojás volt a tetejin, má a szatyornak. Aztán persze a villamossínnek is. (Valamilyen oknál fogva, az 50  kg-s testsúlyom ellenére, női pankrátornak képzelem magam olykor, és megpróbálkozok olyan mission impossible-ök teljesítésével, mint a Gergő teljes leigázása, amit ő hogy is mondjam, visszaver- bár a módszereivel mélységesen nem értek egyet, mer mostanában rátérdel a torkomra- , valamint a súlyom kétszeresének hazacipelése.) Kedves emberek röppentek a segítségemre, villamos éppen nem jött, bár gondoltam arra, hogy azt fogom hazudni, hogy egy jól irányzott tigrisbukfenccel és halált megvető bátorsággal mentettem a menthetőt, de nem így volt. Ezúton is üzenem annak a kedves fekete kabátos lánynak, hogy Nagyköszi és pacsi! :) (Kb. a 3 méteres körzetben szétguruló tojások összeszedésével fáradozott, majd egyet magasba tartva odaszólt nekem: Ezmááánemjóóóó! - ekkor volt az a pont, amikor a tojás végérvényesen szétrepedt a kezében, és a sárgája elegánsan végigcsordogált a kabátja ujján, itt má nem bírtam, és visítva röhögtem.) Ok, szóval a 10 db-ból megmaradt 4. Hátkösziszépen.

Lássuk, hogyvót ez a rizspuding, mer elég jó:

5 dl tej
12.5 dkg rizs (Segítek, egy zacsi gyors rizs pont annyi) - a lényeg, hogy a tej 4szerese legyen a rizsnek
2 ek kristálycukor
1 narancs
1 citrom
2 egész fahéjrúd
2 tojássárgája (Grrrr!!)
vaníliaaroma


A tejet szépen feltesszük forrni, belemegy a cukor, és a bűvészmutatványnak beillő narancshéj lehúzás, egyben, mint a citromé. Ezek a burkolatok, egyben, belemennek a tejbe, meg a fahéj is, meg a vanília is. Amikor majdnem forr, bele a rizs, zacskó nélkül persze, és szépen főhet. Mielőtt a rizs megfőne, kikanalazunk egykettőt a tejből és összekeverjük a felvert tojássárgával.Ez azért kell, hogy szép sárga legyen, és pudingszerű legyen a teteje. Mikor a rizs készen van, kihalásszuk a héjakat és a fahéjt, és lefedjük, h hűljön meg szépen összeálljon.

5 perc alatt elfogyott, csak mondom...:)

2011. október 26., szerda

Almakompót

Bejegyezte: Emm dátum: 8:27 2 megjegyzés
Gergő szerint (merhogy az történt, hogy aszonta a GERGŐ, hogy ne Gézzek többet) az almakompót nyomor. Hátkösziszépen.


Van nekem egy Sanyikollégám, aki nyugdíjas sünhöz méltón általában szőlőpálinkával kezdi reggelt, és a ,,Szolgálunk és védünk" ideához hűen általában társat is keres ehhez. Ez ma én lettem, úgyhogy az utca kellős közepén az ún. ,,szolgálati pohár" (decis) áldozatául estem. Éljen a szerda, már csak a Dr. House miatt is.

Az egész almakompót-láz onnan gyökeredzik, hogy volt otthon egy csomó almánk, ami a Jóég tudja, hogy került oda, plusz 4 bontott, ismeretlen eredetű egész szegfűszeg. Az utóbbinak nálunk, ha úgy van (..és mint tudjuk, általában úgy van) a forralt borban landol, egyéb felhasználási javaslatát nem is ismerem, és annyira nem is akarom.

Az almakompóthoz köll:

1,5 kg alma
6-8 ek cukor  (ki, hogy szereti, én 6ot raktam)
6-8 szegfűszeg (én 10et raktam, csak h fogyjon)
1 vaníliarúd (előre szólok, hogy drága, 500 Ft körül van, de megéri!!!!)
1 citrom

Az almákat szépen meghámozzuk és kockákra vágjuk, ezután pedig citromos vízbe tesszük, hogy ne barnuljon meg. (Közben pedig árgus szemekkel vizsgáljuk a kutyát, hogy ugyan miért vonult önkéntes száműzetésbe. Hát kiderült...annyira nyomi ez a kutya, mer mindig lebukik azzal, hogy bűnbánóan elvonul a helyére, és nem szökdécsel körülöttem, ilyenkor pisi van valahol. A legegyszerűbb mód nekem a pisi felkutatására, ha csak szépen sétálgatok, mer sajnos én mindig belelépek. Ez persze így is lett. A nagyon hangos szitkozódásom eredményeképpen Mézes csak Gergő hazaérkezésekor volt hajlandó előjönni a ágy alól.)

Ott tartottam, h alma. Mikor a másfél kilónyit meghámoztuk ( Tarjánban pucolni, de emiatt mindig gonosz tréfák áldozatává válok, és má nincs idegrendszerem ehhez), akkor nagy fazék, annyi víz, amennyi ellepi. Rá a citrom leszedett héja (ez nekem annyira nem sikerült, mer agg volt a citrom), a cukor, a citrom leve, a szegfűszeg és a vaníliarúd, félbevágva. (Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy azt gondoltam, hogy a vaníliarúdnak pontosan olyan íze van, mint Berekfürdőn a kékmedence melletti fagyisnál a vaníliafagyinak (kissé meghasadt elméleteim vannak az ízekről), de nem. Ez nem olyan. Fekete, édesenkeserű, érdekes. De nem olyan.)


És aztán ennyi, fődögél, puhul, nagyon finom lesz. Én még melegen megkóstoltam, elég intenzív, nem ilyen langyos víz partot mos.


Várom az Anya visszajelzését a milyenjéről, merhogy neki küldtem, én meg majd délután, hidegen. :)

2011. október 25., kedd

Füstölt sajtos-ananászos tarja

Bejegyezte: Emm dátum: 9:02 0 megjegyzés
Az egyetlen dolog, amit erről el tudok mondani, az az, hogy ez jó. Húsimádók persze előnyben. Csontos húsimádók meg még inkább.
Még a múltkor, amikor a Mama nálunk volt, mondhatni tiszteletét tette, akkor sütöttem hagymás rostélyost, persze csaltam, mer marha helyett tarjával csináltam, de büszkén jelenthetem, hogy úgyis elfogyott. No, és akkor amikor arra a jeles alkalomra vásároztam reggel 6kor a Lehel piacon, (ez ugyanakkor volt, amikor a Hentes Úr megkérdezte, hogy maga reggel 6kor jön tarját venni?), olyan szeleteket kaptam (mer persze mondanom se kell, hogy olyan szépen somolyogtam meg kacsintgattam a Hentes Úrra, hogy kérnem se kellett, szeletelt, mint egy kisangyal), hogy kénytelen voltam elfelezni, mer még a szomszédoknak se volt olyan tepsije, amibe az egész belefért volna.

Tehát ezt a maradék tarját, amit nevezzünk mondjuk félkilónak, előkaptam a fagyasztóból előző este, és szépen megkértem, hogy olvadjon ki. Hozzáteszem, h elég faszányos mikrónk van, ebből adódóan néha abban olvasztok, de a múltkor majdnem megsütötte a húst, akinél előfordult má ilyen, az tudja miről beszélek, hogy olyan undormány a világon nincs még egy, mint a félig fagyott, félig sült, fűszerezetlen hús szaga.

No, a tarja szépen kiolvadt, Tüdőék (a szomszédban lakó erőcsávó és csaja, róluk még mesélek később. Nem, most mesélek: Tüdő kb. 120kiló izom(?), különös ismertetőjele, hogy kopasz, lelőhelye: erkély-fürdőszoba, ahol kappan hangon visít, néha megcsillan a fején a napfény, és ha jobb kedve van, akkor az Ég irgalmazzon nekünk, mer fejhangon osztja az észt. Rossz kedve csak akkor van, ha a luvnyája felhúzza a agyát, olyankor mindenféle dolgok előfordulhatnak. A csajról annyit, akit nevezzünk mondjuk Tüdőnének, hogy ő kb. a ház belső udvarán köröző denevérekkel képes kommunikálni, borzasztó csipogó, ultrahang szerű hangot hallatva, ami érzelmi állapotával egyenes arányosságban magasodik persze. Node, annyit tudunk, hogy Tüdő nem engedi Tüdőnét dolgozni, mer nehogymá Olaszba' táncoljon, ezéhát mindenhová cipeli magával, remek alkalmat szolgáltatva arra, hogy bárhonnan hazaérve orbitális nagy ordibálásba torkolljon az este. A legutóbbi ilyenkor Tüdő részéről elhangzott ,,Akkorhagyjáááááleeeel'', mire én bősz drukkolással vegyes imádkozásba kezdtem, de Gergő aszonta ne hallgatózzak, és ráhúzta a fejemre a takarót.), szóval a bájos szomszédok legnagyobb örömére lelkes klopfolásba kezdtem. (Bocsánat, hogy sokat beszélek, de ez má így marad.)
Ezután besóztam, borsoztam, és megszórtam grill fűszerkeverékkel.

Rátettem minden szelet húsra annyi ananászt, amennyit elbír, egy teljes konzerv körülbelül ez a mennyiség.
20 dkg füstölt sajtot szeleteltem még a tetejére, ami mondjuk erőteljes túlzás, hogy szeleteltem, mer tört, mint a nemtommi, úgyhogy ráfoszlányoztam. (Höhöjj, Anya, TUDOM, hogy nincs ilyen szó, éppen nyelvújítok, ne zavarjá' meg.)

Tettem alá egy kis zsírt, meg egy fél pohár vizet, mehetett a sütőbe úgy egy órára, közben locsolgattam is, meg nézegettem, meg szagolgattam, ebben lelkiismeretes társam vót a Mézi, akit egy percre sem zökkentett ki, hogy majdnem leégett a frufruja a sütőajtótól.

Amikor már majdnem készen volt, akkor még egy kis maradék trappistát is reszeltem rá, csak a zíze kedvéért.

Gergő megcsinálta a krumplipürét, mer abban ő a maszter, meg nekem mindig bedurran a bicepszem (höhö) a krumplitöréstől. (Oké, ezt csak hazudom, az igazság az, hogy eléggé utálok maszatolni azzal.)

2011. október 24., hétfő

Brokkolikrémleves

Bejegyezte: Emm dátum: 11:35 0 megjegyzés



 
Mindig bajban voltam a többszörösen összetett szavak írásával, még a főiskolán is kettes zh-t írtam belőle, megragadnám az alkalmat, hogy ezúton is csókoltassam Varga Gyula tanár urat. - ez csak onnan jutott a zeszembe, hogy fogalmam sincs, hogy kell írni a brokkoli krémlevest, egybe, külön, vagy mivan. Szégyellem is magam, de asziszem túlélem.
Bár Dóricica kifejezetten nem igényelte ennek a csudálatosan egyszerű löttynek az írásba való transzportálását, de hátha van, akit ez érdekel...
Tegnap egész napos, össznépi punnyadást szerveztünk, hálIstennek Gé is nagyon lelkes volt a programot tekintve, meg amúgyis zárva volt minden, így hát a jó öreg otthonmaradás-dvd-hajmosás-fekvés kombót választottuk. (Ez a vasárnapi hajmosás még megboldogult gyermekkorom maradványa, amikor anya mosta, én visítottam, Csííííp!!!értsedmááámeg, ő még jobban mosta, még jobban csípett, azóta is elég erős lelki sérülések kerülnek felszínre ilyenkor.)
Jól eltévelyegtem a brokkolikrémlevestő, az Isten áldjon má meg.

Kell:

1 brokkoli (Én a Lidliben vettem egy csomagoltat, olyat, amit kisebbnek láttam.)
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
sóborsszerecsendió
2 dl főzőtejszín
1 húsleves kocka

A brokkolit, csak úgy, mint jóbarátját, a karfiolt, ildomos kicsit előtte megfőzni sós vízben, hogy ne roppanjon a levesben. ( Hozzáteszem, amúgy semmi bajom a roppanással, de mióta 13évesen határtalan gólörömömben letörtem az első kettő lapátfogam, mer lefejeltem a mosdókagylót, nameg, mióta állandó fogorvosi felügyelet alatt, ezáltal mindenféle fogakhoz kapcsolódó latin szó bűvöletében élek, óvatosan kezelem a kérdést.)
Szóval a brokkolit úgy egészben, ahogy a JóIsten teremtette, megfőzzük. Amint ez megvan, rózsáira szedjük. (Ez szuper kifejezés, az egyik kedvencem).
Közben a vajat feltesszük olvadni, és szépen rátesszük a rózsákat. (Ha van idegrendszerünk, apríthatjuk kisebbekre, hogy a botmixerrel ne kelljen annyit küzdeni, mint Fekete Pákónak az örömkönny kimondásával.)

Szóval ez ottan szépen fortyog, erről ennyit. Rámegy a húslé, amit a húsleves kocka és néminemű víz szimbiózisából kapunk. Fűszerezzünk, de ne túl erősen, mer a szerecsendió képes megrosszítani a egészt, ha nem figyelünk eléggé.

Aztán szépen összebotmixerezzük a cuccot, ami a legélvezetesebb rész, feltéve hogy van bennünk valamennyi szadista hajlam. (És nem mellesleg, ennek őszintén örül a kutya is, mer asziszi, hogy eljött az ő ideje, hiszen má annyiszor ígértük neki, hogy ,,Majd akkor, Mézes, ha zöld eső esik a égből, majd akkor alhatsz a ágyon".)
Mehet bele a fokhagyma zúzva. 

Kicsit rottyan is ez így magának, mehet a tejszín, kavarjukkavarjuk, és aztán kész is.

Gé szórt bele füstölt sajtot is, én nem igényeltem, mer színre má így se volt vmi bizalomgerjesztő, de ez csak egy dolog.  A zíze télleg fain.

2011. október 19., szerda

Gesztenyés-narancsos muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 11:55 0 megjegyzés
Igazán rózsás hangulatban voltam, miután megbüntetett a bkv-ellenőr, kockára fagytam, és az a látvány fogadott otthon, h minden jó, csak a kutya elefántja maradt az ágyunkon a nagy héderezése közben...(Ehe, mondom, Mézes, mit keres a elefánt ágyon? A kutya arcára persze egyből ráült a ,,apicccsába" kifejezés, utánozhatatlan a ebünk, ezvan.) Kikaptam a gesztenyemasszát a fagyóból, ami egy remek találmány, ezúton is meleg ölelést küldök annak, aki azt kitalálta. Szóval nekiálltam, mint VV Cristofel a gitározásnak...(Már ha értitek mire gondolok).

Ami kell:
20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
25 dkg gesztenyemassza (reszelve, nem rázogatva, aki lusta, az vegyen gesztenyepürét és szedje le róla a habot)
1 narancs reszelt héja

2 db tojás
10 dkg cukor (namármost, én porcukrot tettem bele)
1 ek vanília aroma
3 ek rumaroma
2 pohár natúr joghurt

Muffin alapszabály: Szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, és ez így jól is van, mindenféle tekintetben.
Cukor tojással kikever, bele az aromák, a natúr joghurt, szépen álldogáljon, amíg az ember végez a többivel.

Aztán amikor a szárazakat is összepároztattuk, akkor összemegy az egész mindenség, szép darabmentesre kavarunk.

Sütő 170fok, 25perc, tűpróbázás ezerrel, mer a teteje gyorsan pirulásnak ered.

Megjegyzés: Ez az a mennyiség, ami pontosan belefér egy 12es muffinsütőbe, se több, se kevesebb.(Nekem konkrétan az első ilyen!)


Rendhagyó módon 2 képet teszek közzé, mer azok az Isten áldott muffinok olyan szépen dagadtak felfelé, hogy öröm volt nézni. (Szemfülesek akár még engem is felfedezhetnek a képen, meg a Mézes fejebúbját, de ő nem számít.)

2011. szeptember 27., kedd

5perces túróssüti

Bejegyezte: Emm dátum: 10:06 0 megjegyzés
- má hogy annyi idő alatt készül és aztán fogy is el. Éljen soká a konyhatündérség.

..hogy egy szívemnek kedves barinőmet idézzem, undorítóak nálunk a vasárnapok, meg úgy egyáltalán minden nap, mer vagy én csüngök Gergőn, miközben süti a rántott húst, vagy ő csüng rajtam, miközben sütök bármit. Megfőztem a levest (nemazé, de a levesem nagyon fain lett), megcsináltam a köretet, a salátát, a húst Gergő gondjaira bíztam, aztán támadt egy akkor még csak sejthetően remek gondolatom, miszerint vasárnap= sütiiiinap, azonnal kell valami túró. Jóvan, bolt van, nap süt, a kutya heverész, irány túróé'. Igazi 21. századi jány vagyok, mostmá különben biztos, mer az okostelefonom annyira okos, hogy már szégyellem is magam, már csak meg nem süt helyettem komolyan. (Ezt csak azért mondom, mer a remek gondolatomat a telefon guglijában foganatosítottam, muhaha, milyen szabatos vagyok így kedd reggel, beírtam hogy túrós süti, és lámlám, rögtön segítségemre is sietett, innentől telefonról főzök meg sütök.)

És akkor lássuk ezt a csudálatos dolgot:

25 dkg rétesliszt
20 dkg porcukor
fél csomag sütőpor
50 dkg túró
fél citrom reszelt héja
1 cs vaníliás cukor (hogy én mennyire utálom leírni azt, h vaníliás cukor, valami hihetetlen)
5 dkg margarin
2 dl tej
2 db tojás

A réteslisztet összeházasítjuk a porcukorral meg a fél zacsi sütőporral, és közben hangosan anyázunk, hogy hogy lehet ennyi csomó ennyi porcukorban, mintha a JóIsten direkte szórakozna. Ilyenkor van az, hogy a kezdeti lelkesedés eltűnik, és hangos Szabotáááázs felkiáltással olyan vehemenciával kavarunk, hogy még a kutya fejinek a búbja is porcukros, mer ugye azt meg mondani se kell, hogy ő folyton ott somfordál és várakozik, hátha valami...(Javasolnék a kutyafejfedőgyárnak, kutyahajháló gyártást, vagy esetleg munkavédelmi sisakot). Türelem rózsát terem, csomómentes lesz a cucc.
Ennek a felét vagy egy sütőpapíros, vagy egy vajjal kikent tepsibe rakjuk. (Apropó! Eltűnt a kistepsim, a Kisgombóc utcában most már biztos, vmi feketelyuk tátong.)
Közben szétmaszatoljuk a túrót a citromhéjjal, meg a vaníliáscukorral, de ne nagyon, csak annyira, h szórható legyen. (Ezt a részt nem igazán értettem én sem.:)

Aztán ezt a túrós dolgot rászórjuk a tepsis szmöttyre, mehet rá az 5 dkg vaj szanaszéjjel, a lisztes történet második fele, a végén pedig a 2 felvert tojás tejjel kikeverve. Ezzel meg is volnánk. (Nem viccezek! Nem hazudok! Nem csalás és nem ámítás!)

 Gergő mondjuk elég furcsán nézett, mikor mondtam neki, hogy Szelermem, ebből márpedig sütemény lesz, ha hiszed, ha nem, aztán 30 perc sütés,(Dóri: 170fok), és miután megszúrtam a kezem a sütitűvel, aztán 5 perc hüppögés és lázas ragtapasz keresés után, télleg az lett.

Aztán elsőkörben el is fogyott, kérem a következőt!

2011. augusztus 31., szerda

Zöldborsós omlett- kis kanyarral

Bejegyezte: Emm dátum: 11:29 2 megjegyzés
Nem vagyok egy nagy Stahl Judit-fan, eleve nem értem, hogy miért kell állandóan a kaja fölött tapsikolnia, meg ilyeneket csinálni, hogy: ,,Mmmm...ez fenségeees", meg: ,,Mmmm..ez mennyei"(tapstaps), és sose értem, hogy hogy a picsában van az, hogy van otthon neki mindig fürjtojás. Mánemazé, de elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, hacsak nem tart otthon egy egész fürjtenyészetet, akkor érthető. (Bár még akkor sem lehet tudni, h azok mennyit tojnak egy nap. Majd mingyá felhívom a 198-at, hátha ők szakavatottak a témában.)

Előrebocsájtom, hogy ez a recept egy Stahl-recept, ezért voltam gyanakvó és lám-lám, úgy is lett. (Általában úgy van.)

A recept prológusát Vörösmarty Mihály is megirigyelné, nem tudom, ki fogalmazza meg a honlapon lévő cuccokat, de kijárna neki egy péklapátos verés. (Akit érdekel, megnézheti: itt)

Ami kell: (2fő)

bármilyen maradék felvágott - SJ szerint! (Szerintem azért sajtos parizerrel ne próbálkozzunk)
6 db tojás- SJ szerint! (Szerintem 8 mehet alapból 2 embernek, SJ-k spúlosak)
1 dl tej vagy tejszín- SJ szerint! (Szerintem többet is elbír, legyen mondjuk másfél)
15 dkg mirelit borsó- SJ szerint! (Megak****anyja, 15 dkg mirelit borsó???? hol árulnak annyit? meg akkor má mé ne üveges, ami nem vízízű??, úgyh nekem fél ü borsó lett a vége)
1 jó nagy fej hagyma
10 dkg sajt (nekem füstölt volt)
kicsi olaj
só,bors, szerecsendió


A felvágottat felcsíkozzuk és kevés olajon megpörköljük, ez eddig tiszta. Mehet mellé a felkockázott hagyma, és a borsó. Már itt megbukott a SJ-féle történet, mert a borsónak az olaj elég förtelmes mellékízt ad, köszönjük Judit. (Nagyon pici vízzel megpróbáltam menteni a menthetőt). Közben a felvert tojásokat elkevertem a tejszínnel, és belementek a fűszerek. Érdekes, hogy az eredeti recept sem sót, sem borsot nem írtak, hátköszimegint. Bréking: A szerencsendióval baromi óvatosan, nagyon intenzív, szuper dolgokat lehet kihozni belőle, de iszonyúan el is lehet b***ni. (Gergő, tudom, hogy azt mondtad, hogy légyszi, ne káromkodjak má itten, de egyszerűen fel van fokozva a érzelmi állapotom, sajnálom.) Szóval ezt rá kell önteni a borsós-húsos dologra, és nézni türelmesen. (Azt mondja SJ, hogy ne kavirnyázzunk, csak vagy 2-3szor, utána hagyjuk békiben. Na, ez nem így van, mer leég. De nyilván neki is leégett, csak az nem lett volna elég menő) Még mehet rá a sajt persze, se nem ront, se nem javít. (Az íze amúgy nem rossz, érdekes- kategória)

Egyszóval ebből nem lesz aztán omlett, csak rántotta, így ha esetleg SJ meghívna titeket kajázni, ,,Héé, este ugorj be egy jó omlettre" úgy egyéb elfoglaltságaitokra hivatkozva mondjátok le, és gyertek hozzánk inni inkább.


2011. augusztus 30., kedd

Ma pedig megtanuljuk, hogy...

Bejegyezte: Emm dátum: 9:15 0 megjegyzés
több dolgot is.
Az egyik, hogy a megbántott nőnél csak egy allergiás fogorvos a közveszélyesebb, ezt még megmagyarázom.
A második, hogy a lekvár és a pálinka mellett, vacsorát is szinte bármiből lehet főzni.
A harmadik pedig, hogy hogyan mondjuk szépen artikulálva azt, hogy Bunkó, anélkül, hogy bárki megbántódjon.

Naszóval. Gyökérkezelésre járok. Ez nem nagy kunszt, volt már ilyen a történelemben. Olyan viszont, hogy fájdalommentesen (!!) vkinek kiszedik az idegeket, mondhatni meg se kottyan, aztán pedig az utolsó kanyarban, a befejezés előtt 2té törik a foga, az garantáltan csak én vagyok. Rá is csörrentek már a Szerencsejáték Zéertére, hogy nem-e lehetnék-e én esetleg az új kabalafigura, vagy a nő, akit üldöz a szerencse, csak kurva gyorsan fut. Ez történt. Szegény depresszióra hajlamos fogorvosom el is keseredett mintállat, mondtam is neki, hogy most letöröm neki én a fogát, csak hogy kvittek legyünk, erre ő azt mondta, h inkább rúgjam ki. Má a fogát. Mindig is tudtam, h szadista. Aztán dühből megröntgenezett, ami olyan szar volt, hogy bármikor inkább gyökérkezeljen, csak még egy ilyen röntgent ne, légyszi. Plusz persze allergiás, az ijesztő faktorát simán megirigyelné Freddy Krueger.
Erről jut eszembe a Bunkó. Tehát ha vkit le akarunk bunkózni, aki erősebb nálunk, vagy fogorvos, azt úgy csináljuk, hogy ne vegye észre, hogy komolyan gondoljuk..:D (Ez az egyik erősségem amúgy, lehet h egyszer indítok egy tanfolyamot). Tehát így: BUNN-kó.(A Bunn-t nyomjuk meg jó erősen, és vigyük fel a hangsúlyt)- ez tök jó, mindenki nevet rajta, mer jajdeviccesezajányhahaha, közben meg tényleg úgy gondolom. Ennyit erről.

Mivel ez egy főzősblog, illetve hát annak indult, de lassan életvezetési lesz, azért szót ejtenék a vacsiról, ami a tegnapi események (ld. fent) tükrében már csak egy laza ujjgyakorlat volt.
Volt otthon sajt, löncs, paradicsomszósz, tészta, adta magát.

Minden ugyanúgy megy, mint a sima bolognainál, kivéve azt a pici dolgot, hogy ez löncsből van, ami alapjáraton egy elég undorító dolog, ezért kell szószba tenni, hogy ne lássuk, ízre meg olyan mintha rendes hús lenne. (Szegény sorstársaimnak zárójelben jegyezném meg, hogy olcsó is!) - és jól jegyezzétek meg: a Fokhagyma a JóIsten adománya, bárminek a rossz ízét el lehet venni vele. :D

Majd ha majd Glóra örökbarinőm hazatér a Felicitából (értsd: Róma), akkor tuti, hogy hoz egy raklap pastaaaa receptet, addig meg várjunk türelmesen.

2011. július 18., hétfő

Sárgabarackos csirkenyárs mazsolás rizzsel

Bejegyezte: Emm dátum: 9:34 3 megjegyzés
Biztos mindenkivel van olyan, amikor úgy érzi, hogy na, ma lesz a napja annak, amikor elegánsan kiveri vkinek az összes fogát- az én hétfői mumusom a T-mobile, csodálatos napot szerzek majd annak a mit sem sejtő ügyfélszolgálatosnak, aki megtisztel azzal, hogy az összes panaszom és dühöm rázúdíthatom. Hosszú a történet, a lényeg annyi, hogy a szegény embert még az ág is húzza, és ezúton is köszönöm nekik, hogy hajnal 5kor voltak szívesek merő kedvességből smsben megüzenni, hogy hogyan is állnak a dolgok kettőnk között. Erről ennyit.

Tegnap volt a napja, amikor tényleg csak lazultunk, plusz beterveztünk egy Harry Potter 7/2-t, mer hogy az milyen jó lesz. (És tényleg! Nem hazudok.) Még reggel összeraktam a kaját, ami sem időben, sem energiában nem volt nagy kunszt, vasárnapra tökéletes.(és éljeeen, szuper új növényeket szereztünk az erkélyre, ezzel együtt újabb kihívások elé állítva a Kutyát, aki még nem tudta eldönteni, hogy a pink, vagy a citromsárga virággal kezdje a kertészkedést- mi mondjuk már eldöntöttük, hogy mihez kezdünk a Kutyával, ha bármelyikkel is szorosabb barátságot kívánna kötni.)

A húshoz:
fél kiló csirkemell
1 konzerv sárgabarack, vagy 7-8 db friss
15 dkg füstölt sajt
hurkapálcika


A rizshez:
2 cs gyorsrizs
fél zacsi mazsola (Töredelmesen bevallom, hogy a régi mazsola-iszonyom elmúlni látszik, nem is értem, talán a korral jár, a mazsola iránti szolidaritásból.)

Szóval szépen módszeresen mindent fel kell darabolni kis kockákra, és felfűzögetni a hurkapálcikákra, ennyi. (Jelentem, csináltam már ananásszal is, hagymával is, meg kolbásszal, gyakorlatilag bármi felhúzható. Ömm, igen.) Én a hús-sárgabarack-sajt kombót követtem, ettől semmi esetre nem tértem el. Mikor ezzel készen lettem, megszórtam sültcsirke fűszersóval, meg borssal, tettem rá egy lötty olajat, és egyesével bebugyoláltam alufóliába. (Az alufólia még mindig botrányosan szakad, mondanom se kell.)
A rizs elment főni, a mazsolát meg langyos tejbe beáztattam, hogy faszán megpuhuljanak és megdunduljanak. :)
Mikor a rizs megfőtt, összeboronáltam a mazsolával, a hús meg 20 perc alatt megsült. (Dóricica kedvéért: 20 perc, 180 fok)

2011. július 13., szerda

Alaszkai tőkehalfilé fűszervajjal és rösztivel

Bejegyezte: Emm dátum: 11:24 12 megjegyzés
Az alapkoncepció nem ez volt, ugyanis arról szólt a kiegyezés, hogy tenger gyümölcsei lesznek pennével meg tejszínnel. Ennek mindketten nagyon örültünk, juppííjéé, nagyon nagy királyok vagyunk, hogy ezt így kitaláltuk...Aha, ez tartott egy darabig. Nekem akkor kezdett kissé alábbhagyni a lelkesedésem, amikor szembesültem vele, hogy a délutáni csúcsban nem hogy tenger gyümölcseit nem kapok akárhol (nem is tudom, hogy gondoltam), hanem még örüljek annak is, hogy a 89 fok hőmérsékletű buszon nem a fejem fölött kapaszkodnak. (Pont tegnap előtt meséltem Gergőnek, hogy vannak olyan emberek, akik nem érzik cikinek szétgombolt ingben, csak úgy, ahogy az Isten megteremtette őket, tömegközlekedni. – hozzáteszem, sajnálom a Kutyát is, mer látszik, hogy melege van, így hát el tudom képzelni, mit érezhetnek a szőrös mellkasúak, de azért maradjunk annyiban, hogy így Pest, úgy Pest, így vidék, úgy vidék, például Tarjánban, mármint otthon, nehezen fordulhatna elő ekkora pronyóság.)
Mentem, mendegéltem én ezeké a herkenytűké, de sehol sem voltak, (nem értem én ezeket a szupermarketeket, van mindenféle lazac, meg rák, meg tintahal, meg polipdarabkák, de vegyesen egy szál se.) Totális elkeseredésemben aztán úgy döntöttem, hogy basszameg, akkor is hal-nap lesz. Különben má elég ideges voltam, mer mindent megvettem az alaptervhez, hátkösz, cipelhetem haza ezt a sok, semmire se jómáígy dolgot. A jó öreg Béke téri Lidl-ben aztán van ám tömeg, meg szűk kis sikátorok, meg jó nagy hőség, má majdnem fesztivál hangulatba kerültem, amikor felfedeztem, hogy van ez az alaszkai tőkehal, és hát ez nagyon szuper, nem is drága, halnak hal, majd flancolhatok Gergő előtt, hogy alaszkai, jó lesz ez. Kéne hozzá vmi…legyen röszti, de csak akkor, ha nem kell olajban sütögetni, és lám-lám, ezt nem kell…Csúcs.
Hazacaplattam (nem is tudom, jó szó-e ez a ,,caplattam” arra, ahogy haza közlekedtem, maradjunk inkább a méterről-méterre vonszoltam magam-nál) a jó sok cuccal, ami majdnem hogy felesleges volt ugye, ilyenkor van az, hogy még az a nyomorult kulcs is a táska alján van, beleakadva mondjuk az esernyőbe. Ekkor már közel álltam az ájuláshoz, de még hátra volt a Kutyával való rituálém. (Belépek, a Kutya felugrik a nyakamig, én cipelem a szatyrokat, a Kutya ugrál, még mindig, még mindig, SziiiiaaMéziii, a Kutya transzban, Naajóóvanmá, Kutya ugrálnyávog, Jóóvoltááá?, Kutyanyávog, fülét behúz, ugrál, felborítja a szatyrot.)
Az egész kaja hadművelet nem tartott tovább tíz percnél amúgy, tök ideális. (Közben az Ezel-ben is történések voltak, pikkpakk eltelt az idő. Naszóval:

Kell egy csomag tőkehalfilé (világ életemben gyanakvó voltam a filékkel, óvatosan vele gyerekek- azt mondta a csomagolás is, h nyomokban szálkát tartalmazhat-kösziszépen), egy csomag röszti, vaj meg fűszerek.

A halat kiszedtem a zacsiból (igen, ez egy nagyon fontos momentum), két különböző edénykében tettem fel vajat olvadozni, a röszti közben bement a süttyőbe, 200fok, 25 perc, sütőpapír alá, a viszonlátásra. A nagyobb edénybe behajigáltam a halat, só, bors, citromlé (úgy egy kupaknyi), a kisebbe meg friss petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, és egy kevés oregano. Kérem szépen, ennyi. Ez összerottyant, a hal megsült (csak kevés időre fordítottam meg, h ne essen szét- mondjuk szétesett), a röszti meg szép aranybarna lett. Így történt, ennél gyorsabbat már tényleg nem tudok..

2011. július 5., kedd

Tésztasaláta - szívből ajánlatos!

Bejegyezte: Emm dátum: 9:31 0 megjegyzés
Vannak olyan napok, minő véletlen, ezek pont a hétfők azok, amikor az embernek semmihez nincs semmi kedve, vásárolni se, főzni se, enni se, maximum annyi fér bele, hogy hullafáradtan a szintén enervált SzellőIstván búgó hangjára sudokuzni, meg vakarászni a kutya hátát. Hát tegnap egy ilyen volt, semmi kaja otthon, kint hideg, meg sötét, és ahogy depresszióból jól képzett Dorka barátnőm mondja, van abban vmi báj, ha július elején az ember kitérdelt macinaciban Winter Time teát iszik, mézzel meg citrommal, rázva, nem keverve. Ez mind ok, friss diplomásként a kutya nem várja el tőlem (najó, ő talán igen, bár neki a Darling undormánya maga a földi mennyország, majd talán egyszer külön rovatot indítok a Kutya étkeztetéséről, vagy esetleg megreformálom az ebeledeleket), hogy főzzek, igazi értelmiségi lettem (:D), de azé mégis kéne vmit enni.

Az ilyen esetekre tartogatja a JóIsten a remek ötleteit, plusz ez ha tettvággyal párosul, azt hívják vacsinak:

A tésztasaláta tényleg nagyon könnyű, viszonylag olcsó, és pikkpakk készen van:

Feldaraboltam 2 paradicsomot, 1 fél fehér paprikát, 1 uborkát, 1 darabka trappista sajtot, 1 darabka füstölt sajtot, és 15 dkg csirkemell sonkát. (Hoppá, közben feltettem főni a tésztát, ilyen masnisat, meg a 3 db tojást- csak hogy haladjunk.) Külön tálban összekevertem 2 kis poharas natúr joghurtot, majonézt meg mustárt és egy kis citromlevet (mondjuk egy kupaknyi), jó híg tartármártásszerű cuccot kell kapni, ízre legalábbis. (Jól megküldtem borssal, meg ételízesítővel)- közben büntetésbe küldtem a Kutyát, mer azt észleltem, hogy az uborkahéjat próbálja meg észrevétlenül kiügyeskedni a szemetesből. Ezt a joghurtos dolgot szépen összekevertem a zöldséges dologgal, és kiengedtem a Kutyát a száműzetésből.

Persze a tésztát kicsit szétfőztem, mer közben néztem a tigriskölyköket a Aktívban, és azon gondolkoztam, h lehet egy tigrist Virgilnek hívni, bár amikor megtudtam, h Tarlós István adta a nevüket, fellélegeztem és megbékéltem a Virgillel, mer örültem, hogy legalább nem Szemere Bertalan lett.
A tésztát lecsöpögtettem (nagyon le kell, hogy ne áztassa szét a salátát teljesen), és félreraktam hűlni. Megpucoltam a tojásokat, feldaraboltam, mondjuk annyira nem kellett, mert szintén kicsit szétfőttek, és belekevertem a salátába. A kihűlt tésztát szintén hozzáadtam, és íme, ez lett belőle:

Mánemazé, de ez tényleg jó lett...:)

2011. június 29., szerda

Meggyes pite- haladó idegzetűeknek

Bejegyezte: Emm dátum: 9:23 0 megjegyzés
Mostanában úgy van, hogy kinyitom a hűtőt, és találok benne meggyet. 3 kérdés merül fel ekkor: Hogy került oda, miért van még mindig ott, és micsináljak vele? (Díjazzuk a natúr joghurt- gyümölcs párosítást ugyan, de azé egy idő után az is unalmas.) - ami egészen biztos, h az csak úgy, magától nem fog eltűnni, mer magában nem igen esszük meg. Kivételt képez ez alól bármilyen más gyümölcs, de a meggynek sajnos sanyarú (savanyú) a sorsa.

Tegnap volt a napja, hogy tűrhetetlennek és tarthatatlannak ítéltem az állapotokat, ami a nálunk fellelhető meggyiséget illeti (háh, ma igazán sztendappos- hangulatban vagyok, feltehetőleg a fogorvosnál is így fogok 11től parádézni, aminek köszönhetően, remélhetőleg nem csak az épületből, de még az utcából is eltanácsolnak.), és úgy döntöttem, hogy a szebb életre érdemes meggyből pite készül.

Volt már nekem bevált pite receptem, de az újdonságokra nyitottan, megkérdeztem anyát, h van-e neki egyszerű, meg finom is..(Vanvan, máhogynelenne, küldöm.)- okés, hát ez frankó, alig kell hozzá valami, és azok az alig dolgok vannak is otthon. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy olyan állagú tésztát fogok kapni, ami a rémálmaimban se jöjjön elő mégegyszer.
De ne szaladjunk ennyire előre:

Hozzávalók:
20 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 20 dkg margarin, 4 db tojás, 15 dkg porcukor, 25 dkg magozott meggy, 1 cs vaníliás cukor, 5 dkg zsemlemorzsa, 1 citrom reszelt héja, pici só
A margarint a porcukor felével és a 4 db tojássárgájával habosra kell keverni, és közben erőteljesen, hangosan anyázni, mikor még a plafon is porcukros és a mikró ajtaján elégedetten csordogál lefelé a már félig megolvadt margarin. Így kezdődött, ekkor már azé sejtettem, h ez nem lesz egy fáklyás menet.
Aztán jön a tojásfehérje a sóval, a porcukor másik felével és a vaníliás cukorral, amiből úgyszintén habparty kerekedett, zárójelben jegyzem meg, hogy ennél a résznél már durván tikkelt a jobb szemem. Ezt addig kell verni, má a recept szerint, amíg szép fényes habot nem kapunk. Cöhh, az minden volt, csak fényes nem, és habnak is csak a legnagyobb jóindulattal volt nevezhető. (Gondolom, a csirkével lehetett még vmi gond anno, és így állt bosszút.)
Ezt a két Dolgot összekevertem, mehetett bele a liszt, a süttyőpor, meg a citromhéj. Aha, hát itt már konkrétan az ájulás kerülgetett, majd amikor Gergő feltette a kérdést, miszerint ,, Ez a tészta?", akkor úgy gondoltam, h vmi durva gebasz lehet a rendszerben, mer h ez nem tészta, az biztos. Namindegy, aszondta a recept, simítsam bele a sütőpapíros tepsibe. Szóval ezt simítani nem lehet, maximum egy glettelővel, vagy akár bele is szaggathatnám a nokedliszaggatóval, mer tényleg olyan volt a tésztája, mint a nokedlinek.
Egy ideig próbálkoztam én a simítással, becsületesen, de aztán feladtam, (mikor már a sütőpapír is szakadni kezdett), és úgy ahogy volt, az egybenokedlire rádobáltam a fahéjas, magozott meggyet, (egy ottba***a megaholvan felkiáltással, amit anyától tanultam), betettem a sütőbe, 170fok, 25 perc, sose többé ne lássalak.

De ami ezután jött...Gyerekek, ebből PITE lett..:D  és amúgy finom is, szóval aki bírja a horrort és a pszichikai hadviselést, annak mindenképpen ajánlatos!

2011. június 28., kedd

Rozmaringos- mézes csirkecombok ceruzababbal

Bejegyezte: Emm dátum: 9:08 3 megjegyzés
Még szombaton követtem el, amikor még a fű is szebben nő, kékebb az ég, és a ruhák is jobban száradnak. A szombat általában nyugodalmas, már ha nem iszunk pénteken, és nem fekszünk halomban a másnaptól. Gergő mostanában azt tekinti küldetésének. hogy megtanítsa Mézikutyának a ,,Fekszik!!!" vezényszót, má nem kimondani, hanem végrehajtani, de egyelőre a kutya vajmi kevés hajlandóságot mutat, maximum nagy kegyesen akkor heveredik le, ha már megsajnálja Gergőt, aki illusztrációként a földön fetreng, bemutatva a Kutyának, hogy kéne ezt csinálni. (Ezzel szemben én annak vagyok az élharcosa, hogy tanítsuk meg inkább kávét főzni, vagy vasalni.)
Általában takarítunk, mosunk, kajálunk nagyokat, fekszünk még nagyobbakat, rajtkor bealszunk a Forma1-en, ilyenek vannak. Jameg, főzök kedvemre.
Volt otthon még a múltkori anyaék-látogatásból 3 csirkecomb, mer nem fért bele egyszerre a tepsibe, és leleményes Odüsszeuszként lefagyasztottam, mondom, jóleszez még zivataros időkre. Gyorsan kevertem egy pácot: rozmaring egészben (má úgy értem, h nem darált, kapni is lehet, de ha otthon terem, még jobb.), 2 ek méz, só, fehér bors. Ezzel szépen bekenegettem a combokat, vaj alá (Gergő szerint mondjuk az nem jó vaj, mer sütemény van rajta..:D), meg egy kicsi víz, alufólia, viszlát. (Erről jut eszembe: ezúton üzenném a Alufólia Műveknek, hogy ha még egyszer a életemben olyan alufólia kerül a kezeim közé, ami csíkokban szakad, és ember nincs, aki azt újra normálisan le tudja szakítani, olyan pert akasztok a nyakukba, h besz..sípszó..nak.)


A cerkabab: Semmi ördöngösség, a neve alapján mondjuk simán lehetne az Ezel egyik szereplője, Ezel elveszett unokatestvére, vagy nem tudom. Amúgy csak jó alaposan meg kell mosni, és a végeit kicsit levagdosni. (Aki pucolt má zöldbabot az életibe, az tudja, miről beszélek, aki meg nem az, az sajnálhatja, szuperül lehet beszélgetni közben a lépcsőn nagymutterral.) Szépen meg kell párolni vajon, meg pici vízben, pont úgy, ahogy bármilyen zöldségkeveréket. Annyi, h ezt jó erősen meg kell sózni, mer elég babízű. (:D)

Úgy láttam, h ez, két ilyen dúsétkű egyednek még elég karcsú mennyiség, ezért úgy gondoltam, h összedobok még egy kis petrezselymes krumplit, petrezselyem viszont nem volt otthon, csak szárított, amit sikeresen le is vertem, Gergő meg résen volt, és fotódokumentált, íme a bizonyíték, hogy seperek:


És íme a bizonyíték, h télleg főztem:

2011. június 24., péntek

A feketeerdei-sonka mentőakció

Bejegyezte: Emm dátum: 9:39 0 megjegyzés
Még vagy egy hete bukkantam a Lidlben a jó öreg feketeerdei sonkára, ami rögtön a boldog, békebeli görögországi időket juttatta eszembe, amikor reggel 8kor a teraszon reggeliztünk, a nap sütött, a szél fújt, a tej hideg volt, a kenyér ropogós, a levegő sós. Sóhaj.

Szóval hazavittem, boldogan mutogattam Gergőnek, h ezdejóó, meg imádni fogod, meg blablabla, evett is belőle, de valahogy megmaradt a fele, amit tegnap előtt észleltem. Hátmondom, ezt én ugyan nem hagyom a enyészet útjára lépni, lesz belőle vmi, ha más nem, a kutya vacsorája. - mondjuk, hozzáteszem én tényleg szeretem a kutyát, abból is látszik, hogy a karácsonyi maradék lazacot ő ette meg (hah, jólélünk), de azé ezt má mégse kéne. Az ő véleményét nem kértem különben, sejtem, mi lett volna a válasz.

...aztán arra jutottam, hogy legyen belőle spagetti, van egy üveg paradicsomszószom (még ezt is régen szereztem, csak elraktároztam háború idejére), tészta mindig van itthon, hagyma is (már attól, h leírom, lefolyik a szempillafesték rólam), meg végülis kedvem is van. (Jó, annyira nem volt, de Gergő eltökélte, h ő most fogyókúrázik (mától-holnaptól-majd 7végétől), és csak 2 banánt akar enni, ezt meg ugye nem hagyhattam.)

A tésztát úgy ahogy volt, kiadtam alvállalkozásba Gének, oldja meg, én valamilyen különös oknál fogva nem szeretek tésztát főzni, a szűréstől meg egyenesen ver a víz. (TUTI, h egyszer nagyon leforrázom magam. plusz a Kutya is állandójjan ottan settenkedik, és félek, h egyszer leöntöm, vagy vmi.)


A szósz tök egyszerű, ízlés dolga az egész, pikkpakk. Hagyma pirulni, rá a sonka (de bármilyen maradék felvágott jó, igen, még a löncs is), aztán a szósz, natúron. Ekkor mehet rá oregano, bazsalikom (mióta elköltöztünk, és van konyhám, vannak mindenféle fűszernövénykéim, amiből mondjuk a rozmaring má feladta a harcot, plusz a metélőpetrezselyem is megadta magát, de a bazsalikom, az oregano és a menta még nagyon hősiesek.), só, bors, cukor. (Azoknak, akik felhúzzák a szemöldöküket: egy kicsi mindenképpen kell bele, mer a paradicsomszósz alapíze egészen egyszerűen savanykás!- má nagy szakértő vagyok, sajnálom.)

Ez ottan hadd rotyogjon magának, közben le lehet reszelni a sajtot, bár ezt is Gé csinálta. (Nagyon ügyes gyerek ez a Gé, de szerintem csak éhes volt szimplán.) (Sajtvásárlás: Én: ,,Kérek szépen 15 dkg füstölt sajtot. Eladó: 25 lett, maradhat?  Én: Maradjon (bazmeg- ezt nem mondtam. Gondoltam. Jó erősen.) - Óvakodjatok a szőke hajú, 50es néniktől, akik a sajtos pultban állnak, nagyon ravaszdik.)

Aztán ennyi volt, megettük majdnem a egészt, a fogyókúrát meg napoltuk, egy darabig.

2011. június 23., csütörtök

Főzzünk lecsót, kétfelé

Bejegyezte: Emm dátum: 10:25 0 megjegyzés
Végy 2 jónagy fej vöröshagymát,  6 db piros, illatos, érett paradicsomot, 3 db fehér, ropogós paprikát, 1 db áánemiscsípannyira paprikát, 1 tojást, 1 loccsantásnyi tejet (ezúton is köszönöm pótApámnak a ötletet), egy mindenevő kutyát, és egy válogatós  barátot.

..mire hazacipeltem a cuccokat a piacról ( különben nincs is jobb mint meló után, 40 fokban piacra menni- ráadásul pont erre értem oda: Eladó: Mit gondol maga? Vevő: Én?? Maga mit képzel? Eladó: Na, takarodjon innen. Vevő: Be fogom perelni, érti? Be fogom. - na itt jött el az a pont, hogy talán mégse itt veszek paradicsomot..mánemazé, de én meló után eléggé nikita vagyok, és hajlamos vagyok esetleg egy tömegverekedést előidézni. - na, mire hazaértem a szatyorkámmal, majdnem kész is volt a lecsó, plusz atomjaira hullott a málna, és komplett olvadt Calippo formátumban volt az eper. - egyszóval sikeres volt a egész vásárlás..

Eleve úgy volt, hogy a ,,Mit vacsorázzunk?" kérdésre a szokásos ,,Nekem mindegy" után megállapodtunk abban, h rántotta lesz, úgyhogy tudtam, h lecsó-ügyben vagy nem aratok osztatlan sikert, vagy annyi tojással akarja enni, hogy elvesszen benne a lecsó-jelleg, és rá lehessen fogni, h amúgy ez egy rántotta.

..tehát hazaértem, a kutya kitörő örömmel fogadott engem is, meg a paprikát is. (Betegesen imádja a paprikát, olyan sóvárgással nézi a szeletelési hadműveletet, hogy mindig megsajnálom.)

Nem tudom mi van mostanában ezekkel a hagymákkal, ezek ellen semmi nem véd, legalábbis én nagyon szenvedek, megpróbáltam csukott szemmel vágni, de úgy meg még rosszabb, mer konkrétan a életem volt veszélyben. Késsel a kezemben még sokkal ön-és közveszélyesebb vagyok.

Mindent szépen fel kell aprítani, jó apróra, van egy olyan kényszerképzetem, hogy ha apróra vannak vágva a cuccok, akkor hamarabb készen lesz a kaja, plusz jobban is néz ki. (Felhívok má vmi szakértőt, hogy mondja má ugyan meg, h így van-e.)

Olajba be a hagyma, rá a paprika, aztán a paradicsom, sóbors, kicsi víz, mer elméletileg a paradicsomnak van leve, hacsak nem vmi 2 éves, pincesarokban talált megszottyadt öreg paradicsomról beszélünk. ( Öregekről jut eszembe: a múltkor, szintén a piacon, egy öreg néni - megszállott öregnénitől vásárló vagyok/voltam- 250 forintért adott egy fej salátát, mondom jóvan, annyi oszt annyi. Csak ezután láttam, hogy máshol egészen pontosan 70 forint volt...ennyit erről, bosszút esküdtem, nem vásározok többet ezektől a pénzéhes nőktől. Amúgy is mépont engem szipolyoznak ki, amikor tök szegény vagyok?)

Szóval lecsó fő, kutya áhítozik, Gergő hamarosan itthon, teszek jeget a kólájába, hátha nem veszi észre, h nem rántotta...:D- hát de. Namindegy, kompromisszum. (Szeretem a kompromisszumokat amúgy, csak ne nekem kelljen kötni.)

Amikor már kellően összeesett a egész cucc, akkor kell rá egy lötty tej, meg egy darab tojás- így eszem én. Gergő viszont úgy eszi, h plusz négy tojás- elég zorallnak hangzik, de ha így, hát így. (Nekem esztétikailag sem vmi felemelő ez a dolog különben.)

Én kiszedtem magamnak külön, a maradékot meg ráhagytam, csináljon vele amit akar, tőlem még parizert is tehet bele, mindegy.

Amúgy jó lett, az enyém, meg szerintem az övé is, és meg is lehetett elégedve, mer végülis majdnem rántottát evett.

2011. június 20., hétfő

Juppííí, a blog megújul!

Bejegyezte: Emm dátum: 9:43 4 megjegyzés
..hosszú ideje már, hogy nem foglalkoztam ezzel a dologgal, volt itt minden fennforgás, betegség, költözés, vizsgák, szakdolgozat, szájsebészet, államvizsga. (Szegény Gergőnek, mint a fentieket szintén elszenvedő, hátrányos helyzetű egyednek, két dolog nem volt: Az egyik a vacsora...:D- a másik meg köhömköhöm.) Nade, mostan úgy állunk, hogy tele vagyok szabadidővel, meg eufórikus állapottal, meg tettvággyal, így hát az lesz, megint elkezdek nagyon főzni, és táplálom a környezetem. (Azé ettünk mi a majdnemfélév alatt is, tévedés ne essék.)

- és itt jöttök Ti: ha bárkinek bármilyen észrevétele, ötlete, elgondolása van a bloggal kapcsolatban, mert mind grafikailag, mind szerkezetileg jó lenne megújulni (most éppen ezen töröm a fejem), akkor ne tartsa vissza magát, írja meg ide, vagy a fészbukra- és átrágom, aztán meg majd lesz vmi.


Miután papírom is lett arról, hogy bármikor, bármiről, bármennyit beszélhetek, úgy gondolom, szép időszak virrad ránk..:D

Ps: Ha televan a tökötök, mondjuk úgy mindennel, álljatok neki pogácsát sütni, nekem bejött..:P

2011. február 24., csütörtök

Mézes-narancsos csirkemell steakkrumplival és lilahagymalekvárral

Bejegyezte: Emm dátum: 9:57 0 megjegyzés
Szeretem ha jönnek hozzánk vendégek. Pontosítok: szeretem ha jönnek a vendégek, mikor meg van beszélve, viszonylag pontosan érkeznek, szeretem, ha esznek és gyorsan távoznak. (a bruttó 20 perces látogatásban már a desszert, az aktuálpolitika, a valóvilág, és a k*cs*gfőnök megvitatása is legyen benne.)
A tegnapi vendégek, Szamanta és Armando remek vendégeknek bizonyultak, szépen ettek (bár terítőt szándékosan nem raktunk fel..:), mindent elfogadtak, megsimogatták a kissé felfokozott érzelmi állapotban lévő ebet, (aki rajongással figyelte Andort, bár Glória szerint csak barátság lehet köztük, semmi több.), majd távoztak.


Nade, a vacsora:

A hús: Egészen pontosan 1 kg csirkemellet szép nagy szeletekre vágtam, és kábé egy órácskára a hűtőbe raktam a következő ,,páccal" (Azért van idézőjelben a pác, mert gyakorlatilag csak megmutattam neki a csirkét, alig állt benne, az egy óra az tök kevés. De mivel dolgozó nő vagyok, ennyire volt idő, sajnálom.)
4 evőkanál méz, 2 evőkanál olivaolaj, szárított petrezselyem, só,bors, egy fél narancs reszelt héja - ezzel szépen bekenegettem a szeleteket, plusz narancskarikákat tettem mellé, és mehetett a hűtőbe.Viszlát.



A hagymalekvár: Csak szuperlativuszokban vagyok képes beszélni erről, komolyan. Körülbelül 15 perc alatt kész, semmi flikkflakk, mégis nagyszerű. Azt hittem, hogy valami furcsa ízű massza lesz ebből, de aztán meg rájöttem, hogy ez az erőssége, az össze nem illő ízek csudás kombója. Ezt figyeljétek:
3-4 fej (jónagy) lilahagyma
4 evőkanál méz
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál olaj (olivaolaj jobb)
1 dl száraz vörösbor

bors
cukor

A hagymákat felkarikáztam, és gyűrűire szedtem, miközben a mézet felraktam kicsit karamellizálódni. Mikor rotyogott (Figyelemfigyelem: Könnyen leég, topon kell lenni agyilag.), beletettem a hagymát, majd ábrándozva nézegettem, mikor fonnyad össze. (Szépszó a fonnyad, használjuk gyakrabban!). Ezalatt egy külön edénykében a balzsamecetet, az olivaolajat, és a bort összekevertem és a hagymára öntöttem. Aztán sóborscukor ízlés szerint. Mi jó fűszeresen szeretünk mindent, és a hús jellegtelensége (a roston sült cuccok általában jellegtelenek, nem én voltam béna) simán elbír egy fűszeresebb köretet. Ez szépen fődögélt magának, addig békén is hagytam, amíg szirupos nem lett. És kész is.

A steakkrumpli: Kiváló köret azoknak, akik utálnak krumplit pucolni. (Pestiesen hámozni, de kitérdekel. Az pucol, osztkész.) - a krumplit mosás után szép nagy darabokra kell vágni, tápsi, vaj, kicsi víz, Horváthrozi steakburgonya fűszerkeveréke, csókolom, viszlát kb. egy óra múlva. (Még csak le sem kell fedni, de az ügybuzgók lefedhetik.)

A húst csak akkor sütöttük, illetve Gergő sütötte, mielőtt A Vendégek megérkeztek. Nagyon alapos gyerek ez a Gé, meg kell hagyni, még szépen le is fedte alufóliával, hogy ne száradjanak ki (a húsok, nem a vendégek), plusz rájöttem, hogy nem ismeri a lapogatni szót. Azé szeretem még.


Sajnálatos módon nem sikerült képet csinálni, mer mindent felfaltunk..:( Majd legközelebb, mer hogy lesz ismétlés hagymalekvár ügyben, az tuti.

Ja, a süti: Az erdei gyümölcsös cobbler volt.( A cobbler receptje má itten van rég.) - nagy tapsot kaptam! :)

2011. január 25., kedd

Tehenes muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 13:54 0 megjegyzés




Előrebocsájtom, még mielőtt bárki megkérdőjelezné az ép elmémet, hogy a nevét ugyan én adtam ennek a dolognak, de semennyi tehenet nem tartalmaz, nyomokban sem, csupán csak küllemében hasonlít erre a csodálatos jószágra.

Gé hazapengetett  egy egész napra, és mire visszajött, mondom meglepem. Két dolgot tud nagyon értékelni a hazatérésekor: ha van süti, meg ha rend van. (A rendet már teljesítettem, bár a Kutya mindig aktívan gondoskodik arról, hogy legyen mit takarítani, sajnálatos módon még mindig nem nevezhető szoba-kompatibilisnek.)

Mivel jófáradt voltam, a vizsgaidőszak és én nem vagyunk nagyon jó barátok, ezért kigondoltam, hogy oké , hogy süti, meg meglepetés, meg szelerem, de ne kelljen má' pöcsölni egy fikarcnyit se, ezért döntöttem a muffin mellett. (Szégyen és gyalázat, még mindig lógok Oroszancsinak a smarties-os verzióval, nagyon ciki vagyok.)

2,5 dl tej
3 tojás
6 dkg cukor
4 dkg liszt
5 dkg vaj
2-3 evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 tábla Milka csoki (igazából bármilyen csoki jau, nekünk ez volt itthon)


A tejből, a lisztből és a vajból besamel mártást csinálunk, amit úgy a legkönnyebb csomómentesre, hogy szépen fokozatosan öntögetjük hozzá a tejet, és keverjük, mint állat. Nekem ez jócskán meghaladta a képességeimet, mer full csomós lett a egész, valószínűleg nem kevertem elég intenzivitással, mer közben a fél szememet a Kutyán tartottam, aki lelkesen rágta a szekrény csücskét. Mikor már elég sűrű (értsd: csomós), hozzáadjuk a vanilíás cukrot.

Aztán felverjük a tojásokat a cukorral, szép habosra, és hozzáadjuk a főzött krémhez. (A krém ebben az esetben költői túlzás, maradjunk annyiban, hogy a fazékban lévő csomós dologhoz).
Ezt az egészet elfelezzük, és az egyik felébe rakjuk az olvasztott csokit, meg a kakaóport. (Nem tudom, hogy sikerült, de olyan szinte odaégettem a csokit, miközben olvasztottam, hogy az vmi förtelem, majdnem meghiúsult a egész sütés. Aztán eszembe jutott, h gőz fölött kellett volna, nem csak úgy..) Kicsit sűrűbb lesz a kakaós rész, a kakaópor miatt ugye, ne is próbálkozzunk a kiegyenlítéssel, mer így legalább nem fog összefolyni, ettől lesz foltos a sütink.

Muffinsütőbe, amit kibéleltem minyon-papírral, kanalaztam szépen felváltva a tésztát, és betoltam a sütőbe, kb. egy óra. 180fok. Csak szólok, hogy ne nyitogassuk, mer olyan orvul lelapul, hogy legszívesebben a ember sírva fakadna- velem is pont ez történt...Mondjuk ízre pöcc lett, el is fogyott a egész iziben.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez