2012. január 24., kedd

Fahéjas almagombóc (az én saját lekvárommal..:)

Bejegyezte: Emm dátum: 9:20 6 megjegyzés
A palócgulyás mellé nem sokat tanakodtam, hogy mi legyen, hogy legyen, mondom azzal jóllaknak, de kell még vmi desszert, ha mondjuk meg valamelyik nem enné meg a disznaut, akkor meg azé legyen kiadós is. Alapszabály: vendég ne maradjon éhes. Vagy inkább vendég ne maradjon egyáltalán sehogyse. - jó, ez csak az én alapszabályom, mások gondolom, normálisak.
Úgy voltam vele, hogy ez jó lesz, ha nem sikerül, akkor meg annyi meg egy bambi. Nem titkolt szándékom volt, hogy a lekvárhoz főzök, vagyis valami olyat, amit narancslekvárral lehet enni. Így is gugliztam ki ezt itt, nem mellesleg szuper az a blog, jó kis székely receptek vannak ottan: Ottis főz (Ez volt itt a reklám helye.)


Még délután összeraktam a gombócot, hogy már ne kelljen vele délután pöcsölni, ami ezekből a dolgokból áll össze, jobb esetben. (Az enyimé nem az volt, de ezt később részletezem..:D)

1 kg alma
5 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor

zsemlemorzsa
fahéj

Az almát kicsi darabokra vágjuk, mondjuk úgy mint egy hagymát, de  ha lehet, meg van hozzá kapacitás, meg türelem, meg kedv, akkor akár apróbbra is. Megszórjuk fahéjjal, várhat.

Közben az olvasztott vajat a darával, a tejjel meg a cukorral, plusz a tojásokkal kikeverjük, teszünk bele egy csipet sót, meg a zalmát és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy összeálljon. No, ez is várhat.

Ekkor érkezik el a főzés pillanata, amit csak akkor, és csak is akkor lehet megejteni, nincs annyi felkiáltójel a világon, ami most ide elég lenne, ha a víz úgy forr, hogy majd' kiforr a fazékból. Különben úgy jártok mint én...:
Víz forr, 5 gombóc egy kör, mehet. Ühümühüm..öröm volt nézni, úgy mállott szét a egész, wc. Talán nem volt elég ,,lobogó" a víz? (Jóvanmá, a lobogót szokták használni a nagyok, én meg ma má' 26 lettem, fel lettem jogosítva.)
Ok, második kör egy próbagombóc. (Raktam még bele zsemlemorzsát, hátha.) Semmi változás.
Ok, akkor segélyhívás, anya. Tegyél még bele lisztet! Liszteeeeet, méééég?? Egy deka sincs benne. Niiiihiiincs?? (Totális pánik)
Ok, akkor még egy tojás, megaliszt, megmeg zsemlemorzsa. Próbagombóc 3.0.
Egyben maradt, nem omlott, fél perc alatt megfőtt. Aztán meg ráment a bunda, olaj meg zsemlemorzsa. :)
Sóhaj. És a zíze. Gergő szerint élete gombóca. Szerintem meg életem utolsó gombóca. Már ami az idegeimet illeti.

Nézzétek csak, Gergő lesben állt és képezett, a gombócok meg pózoltak:



Ömmm..szülinapom van. Rengeteg üzenetet, jókívánságot, smst, hívást, dalt kaptam, tán meg se érdemlem. Mindenkinek, külön és egyben is, nagyon-nagyon szépen, szívből köszönöm.
Megragadnám az alkalmat, hogy Anyának átadjam a ,,Világ legfinomabb tortája készítője" címet. Anya, szeretlek. :)
Mégis..ha döntenem kellene, hogy mit szeretnék, a világ összes ajándékát, összes jókívánságát, vagy azt, hogy az az egy, egyetlenegy ember felköszönthessen, aki szívemnek olyan kedves, és már nem teheti, akkor azt választanám. Azt az embert, akit fél éve már a csak a szívemmel látok, a szememmel nem. És aki az egyik, akinek köszönhetem, hogy egyáltalán a világon vagyok. Apa, szeretlek és nagyon hiányzol.

2012. január 23., hétfő

Palócgulyás

Bejegyezte: Emm dátum: 8:38 2 megjegyzés
Mint már említettem volt (a hétfő reggel nálam mindig emelkedett hangulatban zajlik, ezért is szárnyalok most ilyen költői magasságokba), vendégeket vártunk szombatra. Ezek a rendes vendégek voltak, kaptam is tőlük szuper névnapi ajándékot, mert hogy ők tényleg olyan rendesek, hogy nem vonják össze a szülinapommal, ezért örök hála, meg píszendlav. Szóval gofri-sütőt kaptam, meg gofris receptes könyvet, amit ők állítottak össze nekem, névre szóló meg minden. :)
Ok, most nem jön az ihlet, cigiszünet.
No, a szombat boldog nihilben telt, vásároltunk, ettünkittunk, megvolt a hétvégi überreggelink is. (Olyankor konkrétan kereskedelmi mennyiséget eszünk meg.)
Jajmost, dolgok történtek, mer ugyanis holnap lesz a szülinapom, és ma kaptam tortát is az anyukámtól, meg gyertyát, meg ajándékot, úgyhogy nagy a boldogság, 26 ide, vagy oda. Mivel holnaptól közelebb leszek a 30hoz, mint a húszhoz, felszólítom a Gergőt is, hogy benne vagyok már a korban, úgyhogy megyek vagy gyesre, vagy nyugdíjba, dönthet.
Notehát, a gulyásleves. Minden pontosan úgy történik, mint a sima gulyásnál. (Ezúton is  idézném Glóriaöribarimat, miszerint a HogyvagytokAndorral? kérdésre általában a ,,Hát úgy simán" választ kapom.)

Ami feltétlen köll:

1 kg lapocka
2 sárgarépa
1 fehérrépa
zellerkaralábé
3-4 krumpli
fél kg zöldbab
hagyma
fokhagyma
liszt
tejföl


No, a húst feldaraboljuk, de nem ám csak úgy nagyjából, hanem becsületesen apróra. (Mivel nem voltam benne biztos, hogy a rendes vendégeink közül mind a kettő megeszi a disznaut, ezért mondom jó kicsire vágom, hátha nem veszik észre...:D )
Eközben a Gergő valami világgazdaságról szóló dokumentumfilmet nézett a youtube-on, szóval a hangulat adott volt. (A Kutya egész napos száműzetésben leledzett és/vagy méltatlankodott, hogymostmé, de hajthatatlanok voltunk, akármennyire is Shrekmacska fejet vágott. Én mondjuk időről-időre meginogtam, de a Ház Ura hajthatatlan volt.)
Szóval mikor végeztem a hússal, akkor jöttek a répák, azokat kicsire kell szintén karikázni. (Ezt a részét tökre szeretem, igazamiigaz.)
Aztán a hagyma...nem tudom, ki hogy van vele, de egyre kevésbé bírom sírás nélkül megállni a hagymapucolást, ezért hát az első dolog, ami a kezembe akadt,  és bárminemű védelmet volt képes nyújtani, egy 3D-s mozis szemüveg,  persze tévedtem, nem használt egy fikarcnyit se. :/ Viszont a Gergő feltétlen elismerését a leleményességemet illetően azért kivívtam.
Mikor mindennek a felszeletelésével megvagyunk, akkor mehet főni, hagyma-hús-zöldség sorrendben, én mondjuk rádobtam még egy pörkölt kockát, mer annak jó füstölt íze van, meg egy babérlevelet, meg köménymagot, meg sóborsot, egész borsot is, piros aranyat és ennyi. Felengedtem vízzel, fedő, 20-25perc. Ha megpuhult minden, akkor mehet a krumpli, aztán pedig a zöldbab.
Egyszerűen kivagyok attól, hogy a Gergő sose nem akar semmit se megkóstolni, mindig könyörögnöm kell és különböző, egyenlőtlen felajánlásokat tennem. (Ezt most nem részletezném, hogy szombaton mit kellett felajánlanom cseribe..:D )
Ha már minden jó, és jóízű is, akkor 2 ek lisztet kikeverünk egy kis pohár tejföllel, és belekeverjük. (Én mostanában kislyukú szűrővel szoktam, mert akkor kicsit se lesz csomós.)
Na, ennyi történt, így volt, mind elfogyott.


Sajnálatos módon, jelenleg nincs ihletem, a hétfő nem vmi inspiráló. Holnap viszont szülinapom lesz, a felajánlásokat és az ajándékokat az öltözőmbe kérem.

Ja és nem mellesleg, a fahéjas almagombóc receptje, ami egyébként a világ legjobbja, az holnap jön. :P

2012. január 20., péntek

Off-poszt

Bejegyezte: Emm dátum: 11:24 0 megjegyzés
Az iménti posztban monitorra vetett, vagyis itt olvasható megpróbáltatásaim nem értek véget.

Azóta behúzta a fénymásoló papírt, darabokra kellett szednem, és nyakig festékes lettem.

Ennél a pontnál mondtam azt a főnökömnek: vagy hazaküldesz, Istenhírivel, vagy adsz inni valami töményet. ,,Keressé"- találtam egy üveg Bolst, meg egy doboz Hohes C-t.
A Hohes C-t persze kiöntöttem, úszott a konyha.

Citruslekvár

Bejegyezte: Emm dátum: 8:35 2 megjegyzés
Nyifinyifi, vannak olyan reggelek, amikről jobb lenne nem is szót ejteni, ez most egy pont olyan. de megpróbálom pontokba szedni, mi történt reggel háromnegyed 6 óta, azaz 2 óra alatt. (Másnak egy egész napra sok lenne, de én egyelőre bírom. Szóval:
  • Felkeltem, belegyalogoltam a kutyakakiba, kösziMézi, anyádat. (Ekkor még botor módon azt gondoltam, hogy ez jó nagy szerencse lesz mára.) Nem vertem el, csak felállítottam a szopórollerre, ott maradsz a helyeden, eccpecc, majd holnap után kijöhetsz. Mégiscsak másfél éves, az szorozva héttel 10és fél, én má nem kakiltam be annyi idősen. (Anya, szépen kérlek, ne fűzz rá kommentben, hogy depedigénúgyemlékszemhogy, mer odaja a hírnevem örökre..:D )
  • Majd kerestem a Simi barinőmtől kapott fülbevalót, mer hogy pont_az_ kellett, másik nem volt jó, levertem a egész fülbevalós dobozom, szanaszéjjel repült a összes, valahol a szekrény alatt remélem meglesznek, ha a Kutya találja meg előbb, akkor gyanítom lesz még egy köröm a kutyakakival. :'( hüppp.
  • Elindultam a buszhoz, közben eszembe jutott, hogy ma jönne a főbérlő ide a melóba, és fizetnem kéne, mint a katonatiszt, csak hogy a csekkeket otthon felejtettem, hívtam a Gergőt, aki persze le volt merülve, egyszer még megbúbolom mondjuk ezé. Szóval az jutott a zeszembe, fizessen most akkor a főbérlő nekünk, mer takarítjuk a lakását, meg vigyázunk is rá.
  • Lekéstem a buszt.
  • A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
  • Az Örsön addig tütymörögtünk, hogy a másik buszt is lekésem.
  • A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
  • Bementem a boltba kávéé, ahol az eszembe jutott, hogy a reggelimet viszont szintén otthon hagytam.
  • Végigöntöttem magam a kávéval.
És még csak 8:01 van. De péntek. (Mától egyébként a péntek20-a lesz a mumusom, elvégre ugyanannyiszor van mint 13-a, jó lesz ez nekem.) Most beveszek egy MagneB6-ot, mer az elvileg jót tesz a idegrendszernek, nekem momentán egy levél is kutyafa**a lenne,

Elmesélem má inkább ezt a lekvár dolgot, elvégre azért gyűltünk itt ma össze:

Eleve úgy volt, hogy mondom, van otthon vagy 2 kg kósza narancs, ami már sose fogy el, csak ottan omlik darabjaira, legyen belőle valami. Először persze pálinkára gondoltam, mint minden rendes ember, de annak kevés, meg nincs pálinkafőző berendezésem, eme gyötrő hiányosságot kéretem a szülinapi angyallal pótoltatni.
Meg meg az Anya is küldött narancsot, meg mandarint, meg befőttes üveget is, szóval minden adva volt.
Aha.
Egészen addig, amíg persze elő nem akartam kotorni a fent leírt kóbor narancsokat, mikor ama csudálatos ténnyel szembesültem, hogy az idő, és az enyészet jó érzékkel beelőzött, azokat a narancsokat már csak egy sokkal nemesebb cél érdekében lehetett volna felhasználni, mondjuk megjelenni vele egy FIDESZ nagygyűlésen, és behajintani a tömegbe. Rohadtak. Má' hogy a narancsok. (Mondjuk a FIDESZ is, de erre most nem térnék ki.)
Szóval az eredetileg tervezett 2 kg citrusféléből maradt 1 kg.


Ezeket mind-mind meg kell szabadítani a héjától, lehetőleg attól a fehértől is, mer ha az rajtamarad, szabhatjuk (nézzedcsakAnyám, micsoda szuperet tanátam ki a ,,baszhatjuk"-ra..:D), keserű lesz. No, ez a nettó 3 és fél órás tevékenység igencsak megtépázza a idegeket, vigyázzunk. Sebaj, megvagyunk ezzel is, még sincs este. 3 narancs héját szintén megszabadítottam a sárgától, egészen addig kell kaparni, amíg pettyes nem lesz, vagyis valami ilyen:


És tössék, itt egy juti kép, ahogy a Sátán kutyája a lehulló darabok után ácsingózik:






No, amikor azzal is megvagyunk, akkor jön az, hogy ezeket a héjakat ilyen gyufavastagságúra, illetve vékonyságúra vagdaljuk.
A citrommal ugyanígy csinálunk.
A megpucolt narancsokat apró darabokra vágjuk, mondjuk az egyik recept aszonta, hogy a belső hártyákat is távolítsuk el, mondom napöörszeee, tudodkiszarozikazzal, azé egyszer megpróbáltam, de majdnem agyvérzést kaptam, úgyhogy ezt a belső hártya dolgot a felejtős dolgok polcára helyeztem el. Egyébként is éles kés kéne, nálunk meg nincs olyan, mer még a élezőnk is életlen.
Szóval a narancsokat meg a héjakat egy lábasba tesszük, ami ha az Isten  is megsegít, így fog kinézni:

 Ezek után ráöntünk úgy másfél deci vizet, mehet főni. Mikor a gyümölcs megfőtt, akkor hozzáadunk fél kiló cukrot, meg egy pár darab egész fahéjat, és viszlát, sűrűsödj! Körülbelül egy óra, és kész lesz, jó masszív lesz, néha azért kavarjuk meg, mer a cukor szemét dolog, könnyen leég és olyankor már csak flex-szel lehet eltávolítani a fazékról.

Mikor má sűrű, akkor úgy ahogy van, forrón, mehet üvegbe, amit egy forró vízzel teli tepsibe, lábasba, fazékba állítunk, ott ellesz magának.

Ja, volt otthon dzsemfix, de nem mertem belerakni, mer az volt ráírva, hogy minőségét 2009-ig őrzi meg, és féltem, hogy ha belerakom, beugranak a kommandós ÁNTSZ-esek a ablakon.

A zumbáról egy szó: Szépvoltjóvolt, má nem bénáztunk, és életemben nem örültem még úgy David Guettának, mint amikor megtudtam, hogy az a zárózene.

Pont, befejez, hétvégén vendégek jönnek, ezek nem azok, nem rohadtak, meg tutira jönni is fognak. A menüvel hétfőn jövök.

2012. január 18., szerda

Angolszalonnás-háromsajtos melegszendvics

Bejegyezte: Emm dátum: 8:31 0 megjegyzés
Esik a hó. Nem nagy dolog, de azért mégis szuper, pláne hogy végre van 2 olyan pár csizmám is, amiben ha kilépek az utcára,  nem a Honvéd Kórház ambulanciáján kötök ki. És még melegek is. Nademindegyis.
Mivel még mindig nem kaptam meg a névnapi ajimat Gergőtől, aki súlyos időhiányra hivatkozik, ezért felajánlottam  neki, hogy ha esetleg mégis ötlethiány időhiány állna fenn, akko hétvégén vigyen el korizni, csak azért, hogy valahogy mégis csak kikössek azon az ambulancián.
Tegnap megint súlyos vacsorakészítés- fóbiában szenvedtem, miután a Kutya büntetésbe helyezte magát (megint randalírozott az ágyon, ez lesz a végzete, emiatt fogom felhívni egyszer az Illatos utat, kosztéskvártély ügyben, az hétszentség.)
Szóval nyifinyifi, mosni is kell, hogy az örökbecsű VV Kingát idézzem f***omatba*meg, nincs kedveeem. Hallgattam egy kis Guns'n'Roses-t, a magam megnyugtatása végett, hogy van olyan, aki még nálam is jobban szenved.
Aztán csak neki kellett kezdenem, mer a Parancsolóm jelezte, hogy pattan melóból időben, legyen kaja büdösbanya. (Ezt nem mondta, de gondolta. 3 év, az 3 év.)

Ez ugyancsak nem update lesz, úgyhogy aki még képes tartani az újévi fogadalmát, az ugorjon a végére, ahol a mai zumbázásról fogok lelkendezni 2 sorban. :)

Tehátnosszóval:

1 csomag angolszalonna (Spar-ban simán lehet kapni, nem drága, viszont szép vékony, szeletelt)
1 cs toast kenyér
kevés vaj
kevés fokhagyma(por)
trappista, pannónia, füstölt mozzarella
ééés
egy szép új melegszendvics sütő (Köszönjük, Anya, nagyon zsír!)

Szóval a toastkenyeret megkenjük vékonyan vajjal, és meghintjük fokhagymaporral. Ez a hintés elég jó szinonima különben. Ja, és képzeljétek tegnap a főnököm gyerekének nyomtattam ilyen középiskolába való központi felvételi lapokat, és megcsináltam a magyart, és kitűnúkiválókirályvagy eredményt értem el..:D A mateknak inkább hozzá sem kezdtem, köhöm, időhiány miatt. (höhö.)
Szóval rátesszük szépen a kenyérkékre a angolszalonnát, és a 3 féle, összekevert reszelt sajtot. Mehet a szépúj sütőbe, éljen, két perc.
Aztán meg megesszük a egészt.
Tényleg ennyi meg egy bambi. Jó kis vacsi.

És ma meg zumbázni megyek, éljeeen. A múlthéten eléggé elkapott a gépszíj, jó volt, volt is izomlázam meg nem is, legjobban mondjuk a lábujjam fájt, ezt magyarázza meg nekem valaki. Gergő meg elhatározta, hogy gyúrni fog. Milyen jó lesz kánonban jajgatni. Sóhaj.

2012. január 13., péntek

Fűszeres csirkemell pennesalátával

Bejegyezte: Emm dátum: 9:13 0 megjegyzés
Igen, innen derenghet, de ez most más.

Eleve úgy volt, hogy keveset főzök, mer hogy ma utazunk a kutyával, akit ezáltal újabb hányattatásoknak teszünk ki (szó szerint), és nem igen akartam, hogy maradjon kaja, de a számításaim most se igen jöttek be.

Kezdeném úgy, hogy jelenleg éppen agyvérzés közeli állapotban vagyok, ugyanis reggel elhagytam a legkedvencebb csillagos fülbevalóm a világon, plusz leszakadt a zakóm gombja, és a cérnát behúzta a cipzár. 2012. január 13-a, péntek van, Veronika napja, innen is üdvözlöm Balogh Vera barinőmet, Rákosszentmihályon inkább mínusz, mint plusz, az általános hangulatot felhőkkel és villámokkal tudnám ábrázolni, valamint a Voda hálózata igencsak betegeskedik.(Ez volt a helyzetjelentés. Csak hogy legalább a lelki békém rendben legyen.)

Apropó, tegnap előtt zumbázni voltam, az állóképességemről inkább ne is ejtsünk szót, viszont legalább megtudtam, hogy van néhány izmom elvétve, mer fájnak. (És örömmel jelentem, hogy a fejem pirossága elmúlt, pedig meg voltam róla győződve, hogy jövőhétig kitart.)

No, a vacsora:

Egy db csirkemellfilé (figyelemfigyelem, tényleg csak kicsi darab kell!)
fél csomag pennetészta
1 paradicsom
1 kaliforniai paprika
fél uborka
1 lilahagyma
1 nagy doboz tejföl
sóbors
mustár
4 db tojás

Hazacipekedtem a cuccokat, még szerencse, hogy van egy nagy leopárdos malaclopóm, nem kell állandóan szatyrokkal szerencsétlenkedni, amik amúgy is leszakadnak, meg csörögnek (zacskó-csörgés fóbiám is van, ha nem mondtam volna még).
Felaprítottam a zöldségeket, szép kis kockákra, a lilahagymát meg csíkokra, ami aztán így nézett ki:
Ez a kaliforniai paprika dolog egyébként nagyon érdekes, mer egyáltalán nem tudom, van-e különbség a pritamin paprika és e között, minden esetre én nem nagyon szeretem, de a Gergő igen, én meg a Gergőt, ezért került bele. És amúgy meg a Mézi is szereti, de a Mézit nem annyira szeretem, mint a Gergőt. (Meg kell jegyeznem, hogy ha a Kutya paprikát/sárgarépát lát, vigyázzba vágja magát, mondhatni úgy áll, mint Katiban a gyerek.) (- van még egy másik kedvencem is, még pedig a ,,Huncut szem, aki nem kap rajta"- ezt az Anya szokta mondani, mikor vki rusnya, mintaszar, de asziszi magáról, hogy egy AlainDelon- ezt is az Anya szokta mondani, ezért is szeretem őt többek között, mer ilyen bölcs. :)
Szóval a kaliforniai paprika ress volt (van ilyen szó, múltkor a Fülesben fejtettem meg), a paradicsom lédús, és hirtelen több jelző nem is jut eszembe.

Közben feltettem főni a tojásokat, és meg mertem volna esküdni, hogy hiába akarok én most keményet, k****ég, hogy lágy lesz. Tudjátok, Murphy. Igazam lett. Szóval azokat is feldaraboltam.

Aztán összekevertem a pittyputtyot, ami tejföl, kicsi olivaolaj, mustár, sóbors, citromlé.

A nagyon apróra vágott húst befűszereztem (sóbors,majoranna,rozmaring) és jól megsütöttem, így e:


A tészta is megfőtt, kicsivel több, mint fél zacskónyit főztem, mer mondom, enni azé csak kell rendesen, de borzasztó sok lett, legközelebb csak fél zacskót csinálok, még az is bőven elég.

Mikor mindennel megvoltam, akkor szépen összekevertem a egészt, szép színes, meg nagyon finomság lett belőle.
 És még egyszer:



Nahát, szóval így.


Örömmel értesítek mindenkit, hogy péntek van. Ja, 13. Maradjatok otthon.

2012. január 9., hétfő

Hogyan ne süssünk karamellás süteményt?

Bejegyezte: Emm dátum: 9:15 3 megjegyzés
Sóhaj, egyszerűen nem lehet már kibírni, ami mindig történik.

Hétvégére megint (rohadt) vendégeket vártunk, akik  megint nem jöttek, de a süteményt megcsináltam, kár volt, teszem hozzá.(És kár volt várni a (rohadt) vendégeket is.)

Pedig hamarosan 2, azaz kettő nagy bejelentésre készülök, majd meglátjátok, és nem, nem a hírhedt EmmGé-nek (höhö) lesznek tovább örökítve, egyelőre.

Most tényleg nekiállok és leírom ezt a karamellás sütit, bár tényleg nem kéne, mer megint felidegesítem magam, és véletlenül szétverem vagy a monitort, vagy a billentyűt. (Apropó, mostanában a Space billentyűm eléggé meg van fáradva, gondolom attól, h a múltkor véletlenül ráléptem.)

Szóval: úgy kezdődik a dolog, hogy 2 krém kell:

Az első: 1 csokis pudingpor, 1 tábla étcsoki (én a jól bevált Katica étcsokival próbáztam, mer ugyanazt tudja, és fele annyiba kerül), fél deci rum, 20 dkg margarin,  20 dkg porcukor.

No, a pudingport felfőzzük, és amikor már jó sűrű, akkor beledaraboljuk az étcsokit, meg a rumot is beletesszük, erkély, kavarkavar, hűljön.
Közben habosra verjük a margarint a cukorral. (Kedves Istenem! Kérlek, csak egyszer, csak egyetlen egyszer mutasd meg, ki volt az a nyomorult,  aki ezt kitalálta, remélem, a Pokol tüzén fog elégni, miközben habverőkkel ütlegelik a fejét)- ez olyannyira nem sikerült, hogy a frissen takarított konyhába, a frissen takarító Gergő odapenderült, és ,,Majd inkább én"-felkiáltással megpróbálta menteni a menthetőt, de aztán 3 perc után, (Anya, légyszi  ugord át a most következő fél sort" ,,Na elmegy ez a szar a jó büdös k****anyjába, én ezt biztos h csinálom") feladta ő is.
Én megpróbáltam kipiszkálni egy kiskanállal a habverőből a teljesen rátapadt, ragadós masszát, és közben bőszen nyeldestem a könnyeimet.
A már teljesen kihűlt csokis krémbe, kell a fenti dolgot még belekeverni, mehet állni.


A második krém: Pontosítanék. A legundorítóbb, legvisszataszítóbb, leggonoszabb, és  legszopatósabb dolog az egész Univerzumban. (A Kiskegyed Konyháját pedig ezúttal felszólítom, hogy gyűjtsék majd a pízt a perköltségek fedezésére)

30 dkg kristálycukor, 4 dl tejszín, 5 dkg margarin

Azt, hogy én hogy is gondolhattam, hogy ebből a 3 dologból egyszer krém lesz, fogalmam sincs, mindenesetre úgy nettó  2 percig egész bizakodó voltam, szóamiszó.

A cukrot karamellizáljuk, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy bárminemű zsííír nélkül feltesszük pirulni. (Ez volt az a pont, ahol őszintén, szívből elkezdtem sajnálni a konyhásnéniket, mit élhettek át az a töménytelen karamellával, tejóég, nemcsodálom, h hajháló se kellett má nekik, mer hajuk se volt a végire.) Hát ez úgy 42 perc múlva kezdett el barnulni, megérkezett a Gergő is erre a hírre, haddnézzemá.

Mikor ez megbarnult, legalábbis a nemzetközi zsűri (Gergő, én, meg a Mézi) szerint, akkor beletettük a margarint. Az, hogy ez milyen reakcióba lépett, és micsinált, azt majd inkább egy országos kémiaverseny keretein belül mutatnám be.
Ennél durvább már csak a tejszín belekeverése volt, csak mondom.
Okés, ezt a dolgot vissza kell tenni főni, h besűrűsödjön. (Nem fog, szólok.) Gergő és az ő stabil idegei bírták úgy 50 percig kavargatni, én már akkor 3 cigin, 2 sukodun, és 3 végtelen hosszúnak tűnő káromkodáson voltam túl.
Rendben, ez a dolog, ami Kiskegyed konyhája szerint KRÉM, menjen hűlni.

Amikor mind a két KRÉM stabil, akkor az előzetesen megvett, és egészben hazaszállított, értsd. nem 15darabra tört (Ez sem fog sikerülni, szólok) ostyalapot megtöltjük, hol ezzel, hol azzal a krémmel.
A csokis krém még hagyján, az bírta a kiképzést, de a karamellás...hagyjuk.

Legyen elég annyi, hogy egész éccaka a hűtőben pihenő, nyúlós, vághatatlan csokis ostyával mártogattuk fel a tálcáról a karamellát.

Köszönjük, Kiskegyed Konyhája. Nagy vagy.

2012. január 6., péntek

Na, ki szereti a kenyérlángost?

Bejegyezte: Emm dátum: 8:57 2 megjegyzés
Hát mi.

Vmi megboldogult, pingpongozós, pálinkázós emlékem az agyam egy pici szegletében legalábbis azt sugallta.

Paprikás krumpli volt az eredeti terv, de Gergő szíves, utólagos engedelmével felülírtam, mindenhez volt kedvem, csak krumplit pucolni nem. (Pestieknek, h ők is értsék, hámozni.)
Hazatértem a száműzetésből (lásd munka), és a főfelügyelő alapos meózásától kísérve (lásd Kutya) neki kezdtem a kenyér lángosnak. (lásd töki pompos, meg langalló. Mivel mindkettőről inkább jut eszembe vmi szexuális segédeszköz, mint bármi más, így hát maradok a kenyérlángosnál.)

Ami feltétlen kell:

80 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 teáskanál só
3,5-4 dl víz
egy nagy poharas tejföl
erős karok
erős idegek
türelem


Az élesztőt, ami annak a sárga kockának egy kicsit több mint a fele, langyos, ismétlem langyos (ilyen hülye szót!) tejbe beledobjuk, hadd fusson. (Ezt se értem, még azt mondják, felfuttatni. Nem megy ez sehova se, az is hülye volt, aki kitalálta) Ez kb. 5 percet vesz el az életünkből.
Mikor az megvan, akkor a lisztbe beleöntjük, elkezdjük dagasztani, és öntögetjük hozzá a langyos vizet, amennyit felvesz, annyit. Ne legyen lágy, de majd nyújtható legyen! (Közérdekű információnkat hallották.)
Mindeközben lelkesen kísérgetett az Eb fel-alá, esküszöm ő a Kis Gömb utca Kiszel Tündéje, mindenhol ott van, mindenhol dolga van, és fel se tételezi, hogy zavar.

No, ezt a tésztát, letakartam, és edénykébe tettem, úgy szól az ima, h kelesztőtál, én még anno kineveztem egy lavórt annak, úgyhogy azt bebugyoláltam, konvektor mellé szépen elhelyeztem, keljé', 20-25perc, egésségedre. (Még mielőtt bárki beszólna, h az ,,Egészségedre", megjegyezném, h a Kösztársasági Ellnök úr hejére pájázom. Ha eszt esetleg olvasná: Héhhóó, Pali bátyám, kedvem az lenne, meg időm is végülis, úgyhogy szóljon, ha megunta, én itten álldogálok készenlétbe'.)

Naakkor, közben kikevertem a tejfölt fokhagymával (Gergő, ha azonnal nem veszel nekem a névnapomra fokhagymanyomót, igenigen, olyat, amivel a diót törted, és eltörött, a füledet a kezedbe adom, öcsém!), meg borssal, meg sóval, valamint felkarikáztam lilahagymát, meg baconszalonnát szabdaltam össze-vissza.

Megkelt, aminek meg kellett, kinyújtottam úgy másfél centi vastagra, és sütőpapíros, olajos tepsibe tettem. Megkentem a tejföllel, rátettem a hagymát meg a bacont, plusz annyi sajtot, amennyit csak elbírt.



Sütő, 25 perc, gyönyörűű, csudálatos, és nagyon finom.

2012. január 2., hétfő

Lencsefőzelék- másnapra és mindennapra

Bejegyezte: Emm dátum: 12:11 7 megjegyzés
Kezdjük úgy, hogy boldogságos új évet, kispajtások, szerencsét, szerelmet, egészséget, csupa-csupa földi jót, és blablabla, szóval üdvözlet mindenkinek, aki túlélte a kötelező (jó, nem kötelező, csak erősen ajánlott) szilveszteri bebaszást, nem süketült meg a trombitázástól, és mindenkinek, akinek sikerült a hajából kiszedni a konfettit, valamint a lámpaburát megszabadítani a szerpentintől. Nekünk mindegyik sikerült, többé-kevésbé. (A konfettit még az utcából is kitiltottuk, pedig én nagyon lájkolom, csak a Kutyára való tekintettel, akinek a bundájában tavaly óta még mindig van, nem éltünk a hangulatjavítással eme csudálatos kellékivel. Sóhaj.)
Szerpentin még azért lóg a lámpáról, mert a Gergő tegnap nem volt hajlandó székre állni (köhömköhöm, én meg esélytelen vagyok, székkel együtt is).
Nem mondom, hogy nem fájt a tegnap reggel, már úgy fizikálisan, és amikor Elvibarinőmék hajnal 8kor az ágy mellett, Melimegyünk-eztek, hátkösziszépen, azt se tudtam, h mivan, hirtelen még az se jutott az eszembe, hogy nálunk volt a buli.
Elseje ide-oda, enni azért csak kell, két alvás, meg két Badszpenszer film között, mondjuk tök jó, mer ilyenkor teljesen össze vagyok zavarodva, hogy a másnap miatt van hányingerem, vagy Badszpenszerék miatt. (Bocsánatot kérek mindazoktól a fanatikus rajongóktól, akiket bármilyen meggyőződésükben megbántottam, ez az én szuverén véleményem, és nem igen lehet eltántorítani tőle, sajnálom.)


Mivel igen szegények vagyunk, kénytelen vagyok elsején tömni a uramat (és parancsolómat, muhaha) lencsével, hátha az idén...(Kedves Babonagyártó Kft, ott fönn!: Csak szólok, ez kurvára nem jött be tavaly se, meg úgy egyáltalán semmi, úgyhogy vagy lesztek szívesek normálisakat kitalálni, vagy egy szavazóval, és hívővel kevesebben lesztek. Majmok.)

Na, a lencse:

Végy fél zacskó lencsét (nem tudom, mennyinek a felét, mer most a munkahelyemen vagyok, a lencse meg otthon)
2 gerezd fokhagymát
1 kis fej hagymát
2 babérlevelet
1 kis pohár tejfölt
1-másfél ek.lisztet
ennyi
ja, meg ecet, egy nagyon kis pici, mondjuk úgy ennyi: plötty


Lencse vízzel fel, annyival hogy ellepje, tényleg annyival, nem ér a csálás! Bele a fokhagyma, a hagyma, csak úgy egyben, nem kell vele szarozni, meg a sóbors, főhet.
Ha megfőtt a lencse, de csak télleg akkor, szépen tegyük bele a lisztes tejfölt és keverjük, rottyanásig.
Aztán az ecet, és jóétvágyat. (Közben meg jó Badszpenszert. )

...és boldog új évet, mégegyszer, utoljára.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez