2012. január 20., péntek

Citruslekvár

Bejegyezte: Emm dátum: 8:35
Nyifinyifi, vannak olyan reggelek, amikről jobb lenne nem is szót ejteni, ez most egy pont olyan. de megpróbálom pontokba szedni, mi történt reggel háromnegyed 6 óta, azaz 2 óra alatt. (Másnak egy egész napra sok lenne, de én egyelőre bírom. Szóval:
  • Felkeltem, belegyalogoltam a kutyakakiba, kösziMézi, anyádat. (Ekkor még botor módon azt gondoltam, hogy ez jó nagy szerencse lesz mára.) Nem vertem el, csak felállítottam a szopórollerre, ott maradsz a helyeden, eccpecc, majd holnap után kijöhetsz. Mégiscsak másfél éves, az szorozva héttel 10és fél, én má nem kakiltam be annyi idősen. (Anya, szépen kérlek, ne fűzz rá kommentben, hogy depedigénúgyemlékszemhogy, mer odaja a hírnevem örökre..:D )
  • Majd kerestem a Simi barinőmtől kapott fülbevalót, mer hogy pont_az_ kellett, másik nem volt jó, levertem a egész fülbevalós dobozom, szanaszéjjel repült a összes, valahol a szekrény alatt remélem meglesznek, ha a Kutya találja meg előbb, akkor gyanítom lesz még egy köröm a kutyakakival. :'( hüppp.
  • Elindultam a buszhoz, közben eszembe jutott, hogy ma jönne a főbérlő ide a melóba, és fizetnem kéne, mint a katonatiszt, csak hogy a csekkeket otthon felejtettem, hívtam a Gergőt, aki persze le volt merülve, egyszer még megbúbolom mondjuk ezé. Szóval az jutott a zeszembe, fizessen most akkor a főbérlő nekünk, mer takarítjuk a lakását, meg vigyázunk is rá.
  • Lekéstem a buszt.
  • A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
  • Az Örsön addig tütymörögtünk, hogy a másik buszt is lekésem.
  • A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
  • Bementem a boltba kávéé, ahol az eszembe jutott, hogy a reggelimet viszont szintén otthon hagytam.
  • Végigöntöttem magam a kávéval.
És még csak 8:01 van. De péntek. (Mától egyébként a péntek20-a lesz a mumusom, elvégre ugyanannyiszor van mint 13-a, jó lesz ez nekem.) Most beveszek egy MagneB6-ot, mer az elvileg jót tesz a idegrendszernek, nekem momentán egy levél is kutyafa**a lenne,

Elmesélem má inkább ezt a lekvár dolgot, elvégre azért gyűltünk itt ma össze:

Eleve úgy volt, hogy mondom, van otthon vagy 2 kg kósza narancs, ami már sose fogy el, csak ottan omlik darabjaira, legyen belőle valami. Először persze pálinkára gondoltam, mint minden rendes ember, de annak kevés, meg nincs pálinkafőző berendezésem, eme gyötrő hiányosságot kéretem a szülinapi angyallal pótoltatni.
Meg meg az Anya is küldött narancsot, meg mandarint, meg befőttes üveget is, szóval minden adva volt.
Aha.
Egészen addig, amíg persze elő nem akartam kotorni a fent leírt kóbor narancsokat, mikor ama csudálatos ténnyel szembesültem, hogy az idő, és az enyészet jó érzékkel beelőzött, azokat a narancsokat már csak egy sokkal nemesebb cél érdekében lehetett volna felhasználni, mondjuk megjelenni vele egy FIDESZ nagygyűlésen, és behajintani a tömegbe. Rohadtak. Má' hogy a narancsok. (Mondjuk a FIDESZ is, de erre most nem térnék ki.)
Szóval az eredetileg tervezett 2 kg citrusféléből maradt 1 kg.


Ezeket mind-mind meg kell szabadítani a héjától, lehetőleg attól a fehértől is, mer ha az rajtamarad, szabhatjuk (nézzedcsakAnyám, micsoda szuperet tanátam ki a ,,baszhatjuk"-ra..:D), keserű lesz. No, ez a nettó 3 és fél órás tevékenység igencsak megtépázza a idegeket, vigyázzunk. Sebaj, megvagyunk ezzel is, még sincs este. 3 narancs héját szintén megszabadítottam a sárgától, egészen addig kell kaparni, amíg pettyes nem lesz, vagyis valami ilyen:


És tössék, itt egy juti kép, ahogy a Sátán kutyája a lehulló darabok után ácsingózik:






No, amikor azzal is megvagyunk, akkor jön az, hogy ezeket a héjakat ilyen gyufavastagságúra, illetve vékonyságúra vagdaljuk.
A citrommal ugyanígy csinálunk.
A megpucolt narancsokat apró darabokra vágjuk, mondjuk az egyik recept aszonta, hogy a belső hártyákat is távolítsuk el, mondom napöörszeee, tudodkiszarozikazzal, azé egyszer megpróbáltam, de majdnem agyvérzést kaptam, úgyhogy ezt a belső hártya dolgot a felejtős dolgok polcára helyeztem el. Egyébként is éles kés kéne, nálunk meg nincs olyan, mer még a élezőnk is életlen.
Szóval a narancsokat meg a héjakat egy lábasba tesszük, ami ha az Isten  is megsegít, így fog kinézni:

 Ezek után ráöntünk úgy másfél deci vizet, mehet főni. Mikor a gyümölcs megfőtt, akkor hozzáadunk fél kiló cukrot, meg egy pár darab egész fahéjat, és viszlát, sűrűsödj! Körülbelül egy óra, és kész lesz, jó masszív lesz, néha azért kavarjuk meg, mer a cukor szemét dolog, könnyen leég és olyankor már csak flex-szel lehet eltávolítani a fazékról.

Mikor má sűrű, akkor úgy ahogy van, forrón, mehet üvegbe, amit egy forró vízzel teli tepsibe, lábasba, fazékba állítunk, ott ellesz magának.

Ja, volt otthon dzsemfix, de nem mertem belerakni, mer az volt ráírva, hogy minőségét 2009-ig őrzi meg, és féltem, hogy ha belerakom, beugranak a kommandós ÁNTSZ-esek a ablakon.

A zumbáról egy szó: Szépvoltjóvolt, má nem bénáztunk, és életemben nem örültem még úgy David Guettának, mint amikor megtudtam, hogy az a zárózene.

Pont, befejez, hétvégén vendégek jönnek, ezek nem azok, nem rohadtak, meg tutira jönni is fognak. A menüvel hétfőn jövök.

2 megjegyzés on "Citruslekvár"

Glória on 2012. január 20. 14:00 írta...

ez eddig a legkedvencebb kedvenc bejegyzés. :) sajnálom. lehet, hogy szadista vagyok.

Emm on 2012. január 20. 14:04 írta...

Egyébként nekem is! :D

 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez