2012. február 28., kedd

Amerikai brownie

Bejegyezte: Emm dátum: 10:05 3 megjegyzés
Maradjunk annyiban, hogy az állapotom kielégítő, legalábbis az influenza meg lehet elégedve az általános állapotommal, kiütéssel győzött, ezúton is gratulálok, hogy az én 50, mostmár 40 kilómmal arcoskodik, akár megtámadhatott volna vmi olyan alanyt is, aki bírja. Szóval az 1-0-s állásból, mostmár 7-0-ra durvult, több, mint egy hete volt rá, és még mindig  nem vagyok a topon. Lázam szerencsére már nincs, nem is lehetne azt má kibírni, jelenleg csak a szédülés van, de már dolgozom, ami elég pozitív, sose gondoltam volna, hogy ezt leírom.

Pénteken már odáig fajultak a dolgok, hogy azt mondtam magamnak, hogy ha meg tudok sütni egy sütit, akkor minden bizonnyal megmaradok, úgyhogy ez a sütés teszt-jelleggel történt, előre mondom. Ja, és fellélegezhet már végre a kutya is, mer folyamatos ápolónő- üzemmódban volt, 10 percenként vizit, visítvonyít, simisimi, újraalvás, megint 10 perc.
Bocsánat, hogy ilyen összeszedetlen vagyok, de szédülök.

Annyira szédültem., hogy a bejegyzést tegnap kezdtem el, de ma folytatom. :D - Bé barátom szerint a fejemre esett egy Müller Péter könyv, igazamiigaz, pszichoterapeuta hangulatban vagyok, majdnem pszichopatát írtam, az se állt volna olyan messze az igazságtól. Szóval aki lelki megértésre és a felhőtlen boldogság terjedésére a kis szíviben vágyik, az írjon, kedves ugyan nem leszek, de legalább jófej vagyok. Plusz ennek a nyomorult hóesésnek se tudok lelkendezni, mer végremá fel akartam venni a piros Conversem, de még itt nincs ennek az ideje, basszameg, utálom má a csizmákat. Egyébként meg a vírus tényleg kiölte belőlem a bunkóhormonokat, úgyhogy tessék kihasználni ezt a soha vissza nem térő alkalmat, és most elkezdeni velem barátkozni. :D


Elmondom má ezt a süteményt, mer mingyá lemegy a Nap, én meg nem haladok.

20 dkg étcsoki
4 tojás
35 dkg cukor
1,75 dl olaj
17,5 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
kevés vaníliaaroma
vaj a kikenéshez
10 dkg dió/mogyoró/mandula


A csokit az olajjal nyakon öntve felolvasztjuk gőz fölött (ez az egyik kedvenc dolgom, tök jó, mer nem ég le, csak elszántan kell kavarni), félrerakjuk addig, amíg a többivel foglalatoskodunk, valamint elküldjük a Kutyát a búsba, aki közben így néz.

A tojásokat felverjük a cukorral, aztán hozzáadjuk az olvasztott csokit, a lisztet, meg minden mást. 

Amikor ez is megvan, akkor kivajazott tepsibe öntjük a egészt, 150-170 fokon megsütjük, köbö fél óra, nekem kicsit több volt, viszont jó lett. Szívből.

Hogy mitől lett ilyen szép fényes a teteje, tán csak a JóIsten tudná megmondani.

2012. február 15., szerda

Tejszínes-fehérboros herkenytűk pennével

Bejegyezte: Emm dátum: 8:01 0 megjegyzés
Próbáltam vmi mást kitalálni a herkenytűre, mer sajnos nagyon utálom ezt a szót, meg egyáltalán minden szót, amiben ty van, de a szinonima szótár aszonta, hogy inkább keressek a hercegnőmre, mer a herkentyű náluk se égen, se földön. Najóvanakkor.
Remekül indult a tegnap délután, illetve hát az egész nap csúcs volt, de a munkahelyemmel kapcsolatos anarchiára mégse térnék ki, mer nincs nálam elég Valeriana Relax.
Hazafelé még vennem kellett tejszínt, meg bort, meg petrezselymet, ehe mondom, bemegyek az Árkádba,pont kapóra jön. Ekkor még nem sejtettem, hogy az Apollo 23 nevű ikszfaktor reménység koncertezik a színpadon, illetve hát rémisztgeti a gyanútlan járókelőket, onnan gondolom, hogy ijesztgette őket, mer boldog-boldogtalan sikítozott, többek között én is, mer olyan kurva durva hamis volt. Átverekedtem magam 212 db 16 évesen, azé mégiscsak számít az a 10 év korkülönbség meg erőfölény, közben egy ember kamerázott, ekkor már őszintén az járt a fejemben, hogy az előttem toporgó pasast nyakon verem a táskájával, ha nem halad, még csak az hiányzott volna, hogy valami médiumban megjelenjek, mint Apollo23 rajongó. Visszafelé inkább már a második emeleten mentem, de még az volt a szerencse, mer éppen akkor kezdtek bele egy TakeThat nótába.

Hazaérvén viszont ez a látvány fogadott és hozta vissza az életkedvem:



Nem is fűznék ehhez semmit, esetleg annyit, hogy még szerencse, hogy már megkérte a kezem, mert ezek után tegnap biztos könyörgésbe fogtam volna..:)

Álljunk neki a kajának, mer mingyá hazaér a ember, aztán kaja köll.

Még múlthéten szombaton a Reálban örültem meg a herkenytűnek (szándékos, a ty miatt, innentől csak Patriknak fogom hívni, a Spongyabob miatt. csak azért mondom, hogy ne legyen lepetés.) Szóval a Patrikot kivesszük a fagyasztóból, még csak ki se kell olvasztani azé jó. Közben két kis fej hagymát, meg 3 gerezd fokhagymát leporolunk, és kevés olajon (én olaj meg olivaolaj kombót használtam) megpirítjuk. Rárakjuk Patrikot. Aztán az apróra vágott petrezselymet, aztán felöntjük fehérborral, és belemorzsolunk egy húsleves kockát. Mehetnek a fűszerek: só, fehérbors, oregano és egy kis citromré. Mikor Patrik már puha, akkor ráöntünk egy tejszínt, mondjuk úgy 2dl-t, összeforr, ez a része kész.

Megfőzzük a tésztát. Lereszeljük a sajtot. És fogadjuk a dicséreteket.

2012. február 14., kedd

Kelkáposztafőzelék Valentin-nappal (meg pörkölttel)

Bejegyezte: Emm dátum: 7:52 0 megjegyzés
Tegnap orvosnál voltunk. Nemnem, nekem kutyabajom, csak elmentünk megnézni, hogy a Kutyának is kutyabaja-e. Örömmel tudatom, hogy egészséges mint a makk(ranc.) Egy rövid kis intermezzo után hagyta magát ugyan megvizsgálni, még toppantott is, úgy toporzékolt, és vicsorgott, mint Lendvai Ildikó, meg én határozottan hallottam, ahogy azt morogja, hogy ,,Diszizspartaaa", de ez az áldott Ottóbácsit kicsit sem zavarta, és olyan nyugalommal nyúlt le a torkán közben, hogy nem győztem pislogni. Mondtam neki, szedálja le nyugodtan, engem nem zavar, de azt mondta, h lónyugtatót nem tart ottan..:D Egyedül akkor nyugodott meg a Mézi, amikor szóba került a nokedli, valamint amikor örömmel nyugtáztam, hogy készvége, mehetünk haza. Azóta nálunk Ottóbácsi az Antikrisztus, legalábbis Mézi szerint, úgyhogy legalább van mivel fenyegetni megint, a hajszárító egy ideje hatástalan.
Hazaértünk, nem győztem dugdosni a Gergő Valentin-napi ajándékait, amit ezúton is, még egyszer köszönök a csudálatos hencilánynak, nagyon siker volt, puszipacsi!! :)

Amúgy meg már semmi kedvem nem volt főzni, legszívesebben csipsz meg tea lett volna a vacsi, meg az Anya küldött kocsonyát, az, de hétvégén vettem hUSt, VV Fecó után szabadon,meg kelkáposztát is,  ne menjen má tönkre légyszi, ezzel valamit kezdeni kell. A pörköltet/öt nem részletezném, akit érdekel, annak küldök galambpostán belőle. (Apropó, nagy biznic a galamb. Állítólag Dubajban jó sokat adnak egy jó galambért. (ok, ott másért is adnak jó sokat), úgyhogy mondtam a Gergőnek, hogy eredjen ki a Blahára, és hozzon haza vagy 10-12, aztán tenyésztésbe fogunk.)

Szóval ez a kelkáposztafőzelék dolog egyszerű mint a pofon, fogjuk, legyaluljuk. (Ezt most én kihagytam, mer nekünk még a küszöbünk is élesebb, mint a gyalu, hiába könyörgök, hiába esdeklek egy rohadt élezőé, téllegmá? Itten van ez a szuper alkalom, a Valentin-nap, és még egy élezőt se kaphatok?!) Szóval ezt most én szépen késsel oldottam meg. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, szórtam rá jósok köménymagot, meg sót meg egy kevés borsot. Fedő.

Amikor kéjszen van a káposzta, akkor 2 kanál tejfölben 2 kanál lisztet kikeverünk, ha nagyon sűrű lenne, akkor egy kis tejjel, és beleöntjük, forrásig kavarjuk, kész.

Nekem híg lett, mint a ...(itt most egy nagyon csúnya hasonlattal tudnék élni, de inkább kihagyom, kommentben várom az ötleteket a hasonlat szép befejezésére), de pörkölttel ehető lett, meg tunkoltuk kenyérrel, és úgy jó volt. Télleg.

2012. február 10., péntek

Francia hagymaleves cipóban, sajttal

Bejegyezte: Emm dátum: 9:11 1 megjegyzés
Namármost az van, hogy egy harisnyanadrágban, plusz kettő zokniban, egy derékmelegítőben és 2 pulcsiban,valamint nadrágban persze kockára vagyok fagyva, fájnak a mikiegér füleim és kivannak a idegeim. Szeretem a telet, téli jány vagyok, de ez azért mégis csak túlzás. Plusz a Gergő nem egy fűtő, ,,Szelermem, fázok.", ,,Akkor tornázzá'", attól félek, hogy beköszönt a hivatalos március 1., és még a radiátorokat is leszereli. Ennek ellenére döntöttem úgy, hogy megmelengetem a szívit, mer már legalább egy hónapja nyíg nekem hagymalevesé', mikor is felfedezte, hogy a kelleténél több hagymát tárolok otthon. Cipóból viszont lényegesen kevesebbet (nem, nem cipőből, abból van egy pár, vagyis nem, egy párnál azért több.Nagy szívfájdalmam, hogy van egy gyönyörű, Gergő szerint ,,pornós" cipőm, de még olyan szar talpat...gyönyörű a cipő, pettyes, tüllös, ehhez képest meg olyan a talp kiképzése, hogy az embert a sírás kerülgeti fél méter megtétele után, hátkösziszépen, úgyhogy csak ottan van, nézetegem. Meg amúgy is tél van, ha valakinek nem tűnt volna fel.) Ha már cipónál tartunk.
Cipót szerezni azt hittem, mindennapos dolog, de legalábbis nem lehetetlen, hát tévedtem persze. Bemegyek a Sparba, jónapotelnézést, cipó van? Erre olyan elegáns, egyszerű nemet kaptam, hogy a vérnyomásom felszökött, és csak álltam megrökönyödve, mint Orbán a puccskísérlet miatt. Én azé csak szétnézek, és lássanak csodát, rögtön két cipó. Hát mondom, azonnal nőjön kecskefejem, ha ezt értem. Jónapotelnézést, az ott nem cipó? JA,DE! (hosszú sípszó, valószínűleg még az ükanyja is csuklott.)
Mindegymá, lenyugodtak a kedélyeim, ez is megvan, möhötünk haza.

Előre szólok, hogy ez a hagymaleves 25 perc alatt megvan, ebben már benne van a hagymapucolás, a hagymadarabolás, az anyázás a csípés miatt, 2 db zsebkendő felkutatása, és a könnyeink felitatása is.Úgyhogy, télleg szívből ajánlom.

3-4 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
kevés vaj
1 húsleves kocka
só, bors, petrezselyem, szerecsendió
2 ek liszt
1.5 dl tej
sajt

A hagymákat megpucoljuk, sajnálom, tényleg nem tudok jobb szót a pucolnira, ha megfeszülök se, esetleg a megszabadítjuk a héjától,de az meg sznob, úgyhogy maradjunk csak a pucolni-nál. Ha a fővárosiak nem értenék, írjanak levelet,vagy menjenek reklamálni a sóhivatalba. (tudom, hogy van még a hámozni is, meg a hántani, a szinonima szótár szerint meg: tisztít, feltakarít, takarít, leporol, de a leporoljuk a hagymát se biztos, h jó döntés, ami a választékosságot illeti.) Erről jut eszembe: Glóriaöribari, írtam a Akadémiának a ,,milyesmi" szabadalmaztatása ügyében, egyelőre csak ígéretet kaptam, hogy folyamatban van,ugyanis még el vannak foglalva az ,,ÁLAMFŐ", valamint az ,,ÁLOMÁS" szavak köznyelvbe való beépítésével. (Mai Schmitt-rovatunkat hallották.)
Nade, megvan a pucolás, jöhet a darabolás, félkarikákra.Közben fél lityó vizet felteszünk forrni a húsleves kockával,az lesz majd a felöntő-lé.


Nagyon jó, vajra a hagyma meg a fokhagyma, ha szép üveges, akkor felöntjük a húslével, abban főhet, fűszerekkel együtt. Mikor már elég puhának ítéljük, akkor mehet az előzetesen tejben kikevert liszt, ekkor lett nekem olyan sűrű, hogy főzeléknek is simán eladhattam volna, így hát öntöttem még rá pluszban egy kis tejet, ez ott elrotyogott magának, aztán kész.



A cipókat közben kibeleztem, és beraktam a sütőbe egy kicsit száradni,meg hogy jó ropogós legyen. (Az is lett. Éljen.)

Szórtunk rá még reszelt sajtot, nagyon fain lett.

2012. február 7., kedd

Gofri- vezesd a stresszt.

Bejegyezte: Emm dátum: 8:49 2 megjegyzés
Szép napra virradtunk, végre kedd van, vége van annak a nyomorult hétfőnek, ami nálam általában poszttraumatikus stresszt okoz, ehhez nagyban hozzájárul a főnököm is persze. Sokat gombolkoztam már azon, hogy ugyan utálnám-e a hétfőt a főnököm nélkül, végülis arra jutottam, hogy valószínűleg nem, viszont a főnökömet a hétfő nélkül is utálom. Mindegy, vége van, hétfő ment, főnököm maradt, de ma már kedd van, és a héten tök sok szuperet csinálunk a szelermemmel, szóval jó lesz ez.
Mostanában kifejlesztettem ezt a dolgot, hogy ha feszült vagyok, akkor sütnöm kell, mer az a fain, remekül le tudom vezetni a feszkót a kavaráson, meg a bősz anyázáson, h kemény a vaj.

Elvibarinőméktől nagyon menő gofrisütőt kaptam, elérkezett az idő, hogy kipróbázzam, de előtte még utána kellett néznem a Ebnek, vajh' micsinált, ilyenkor már előre sokkos, mondjuk el is hiszem, mer kísérteties hasonlóságot mutatok Jack Nicholsonnal, vagyis hát így:


De aztán most megint rendes volt,se pisi, se kaki, csak a kitörő boldogság, hogy ,,Végrevégre, hazaért valaki, még ha ez a szőkejány is az. A pasiját jobban bírom, ezt a neurotikus picsát néha nem lehet elviselni."- nyilvánvalóan nem áltatom magam azzal, hogy nem ezt gondolja. Nem hüje.


Nade, álljunk neki ennek a gofris dolognak, mer beesteledik:

Előre szólok, ez a mennyiség brutál, értsd. köbö 20-25 darab lesz belőle, legközelebb csak a felit csinálom, mer így az otthoni csirkepörkölttel meg nokedlivel karöltve egy hadseregnek elég lett volna.

40 dkg liszt
1 sütőpor
1 vaníliás cukor
12 dkg cukor
12 dkg vaj
1 citrom héja
3 tojás
0,5 liter  tej
Szépen összekeverünk mindent. És kész. :) - ja a tojásokat válasszuk szét, a fehérjét habformátumban adjuk hozzá a végén.Na, most van kész.

Csináltam hozzá öntetet is, mer lelkesedésem határtalan, de az meg télleg a világ legegyszerűbbje. Csokipuding, csak nem fél lityó tejjel, hanem 6 dl-vel. Ennyi.

Amúgy meg gutenmorgen mindenkinek.Kedd van.

2012. február 1., szerda

Carbonara penne

Bejegyezte: Emm dátum: 9:43 2 megjegyzés
Naszóval. Más ez a menyasszonyság, mint a nem-menyasszonyság, én mondom nektek. Először is: Vőlegénykémnek szólíthatom a Gergőt, ami csudálatos. Plusz a menyasszonysággal megnőtt a felelősség-tudatom is, állandóan szemmel tartom a gyűrűmet, és módosult a tudatállapotom is, mer folyamatosan pörög az agyam a dekoron, pedig hol van az még, legalább elfoglalom magam.
Érdekes, hogy a Gergő szintén partner ebben, és még nem küldött el a büdösp*csába, miután előálltam neki a helyszínnel..:D
(Lehet, hogy egy kicsit esküvős blog is lesz ez, de azé főzni is fogok, viszont majd szépen sorjában megmutatok nektek mindent. :)
Egyedül a Kutya általános állapota aggasztó egy kicsit, mert ő meg mélydepressziós, bár má' ma reggel Kutyabaja volt, höhö, de a tegnapi viselkedése ijesztő, remélem, nem evett meg egy teamécsest se, ami még a lánykérésből maradt.


De  mivel ez egy főzősblog, meg azé is van itt mindenki, hogy főzzünk, ezért hát álljon itt a carbonara penne receptje, kép nélkül, sajnálom.

Amikor már semmi kedvetek semmihez, meg mondjuk a tökötök televan azzal, hogy egy órát ültetek habokra a Vodában, hogy a Vőlegénykétek számláját kifizessétek, de hiába, mer a Voda nem akarja azt, inkább beszaratja a szisztemet, akkor jó ez vacsira, nagyon gyors és nagyon finom, meg laktató is.



fél cs penne
15-20 dkg sonka (jó a gépsonka, a csirkemellsonka, mindenféle felvágott egyébként, kivéve a téliszalámi, az jobb sorsra érdemes.)
15 dkg sajt
1 tejszín
fokhagyma
kicsi vaj
1,5 tej
petrezselyem
Úgy kezdjük, hogy elővesszük a szekrényből a tésztát. Viccen kívül, jótanács: tészta legyen otthon, sose lehessen tudni, nekünk általában van pennénk, meg egy cs levestészta, meg az a patkóalakú, aminek most nem jut a zeszembe a neve, pedig az a kedvencem, jaj, szarvacska. (Ez annyira cuki, azé is a kedvencem.)
Szóval a tészta mehet főni, sóolaj, ha kész, akkor szépen leszűrjük, készpuszi.

No, a szósz: Egy edénykében feltesszük a vajat olvadozni, rá a felcsíkozott sonka, aztán a petrezselyem. Mikor ez megvan, felöntjük a tejjel és a tejszínnel, sóbors, nagyon kis pici szerecsendió (téllleg kicsi, mer ha sok lesz, a egészet elszabhatja!), közben egy másik edényben egy lötty olajon fokhagymát pirítunk, én mondjuk két gerezdet aprítottam fel, de igény szerint persze lehet többet is, attól függ, ki mennyit akar csókolódzani aznap este, én mondjuk akartam, ezé csak 2 gerezdet. Mikor ez megvan, akkor beletesszük a szószba, és egy kis reszelt sajttal is megküldjük, jó sűrű lesz.
A többi sajt megy a tetejére majd tálaláskor, frankó.


Ömm...közkívánatra itt egy kép a gyűrűről, lassan má tényleg teljesen lányosan tudok lelkesedni, Petra barátnőm rossz hatással van rám,tehát:

Ez öröm meg bódogság. <3
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez