2012. december 21., péntek

Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell hercegnő burgonyával

Bejegyezte: Emm dátum: 10:53 0 megjegyzés
..igazából ezzel kezdtem a ténykedést, segítségemre volt a Gergő is, meg a Kutya is, aki az elején még egy fél lábát odaadta volna ezért a dologért, amikor meg megkóstolta, akkor meg tán az egészet is. 

 
Ez sem egy könnyű kanyar, de ezért tényleg megéri a sok fáradság, meg a vesződség.(Kifejezetten jót tesz nekem a karácsony, olyan választékos lettem, h ihaj, adunk a népművelésnek)

Gyorsan leírom ezt, mer nemsoká kezdődik a fantasztikus kriszmöszparti itt benn, a munkahelyemen.


Ami nélkül ez nem jöhet létre:

1 kg csirkemellfilé
30 dkg aszalt gyümölcs vegyesen (nálunk a barack, a szilva, és az alma volt a versenyző)
4 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
20 dkg baconszalonna
1 dl balzsamecet
2 dl fehérbor
olaj
sóbors
gyömbér, zsálya, kakukkfű, bazsalikom


A húst felszeleteljük, és nagyon kicsit megklopfoljuk, pláne, ha bénák vagytok, mint mondjuk én, akinek sose sikerül normális szeleteket gyártani, mer hol itt vastag, hol ott, ahol meg nem, ott szakad. (Ha kicsit ráklopfoltok, legalább ragadni fog, és össze lehet puzzle-zni.)


A bacon felét felkockázzuk, megsütjük, és rajta üvegesre pirítunk egy fej, szintén felkockázott hagymát. Erre mehet az apróra (nagyon apróra) vágott aszalt gyümölcs, amikor serceg, márpedig nagyon serceg, toljátok rá fél pohár vizet, az a biztos. Ráöntjük a balzsamecetet, és megfűszerezzük, de vigyázat, déndzsör, a kakukkfű és a zsálya, valamint a reszelt gyömbér nagyon intenzív, baromi óvatosan! Éppen csak egy gondolatnyinak a felit.
Eztán szépen ezt a dolgot ráhalmozzuk a békönnel megfrankózott hússzeletre (a megfrankózás ebben az esetben azt jelenti, h egy szelet felét ráfektetjük),  és megtűzzük fogpiszkálóval, és az egészet egy kiolajozott tepsibe rakjuk.



 Most a sóbors, a felnegyedelt hagymák a tetejükre, illetve a felszeletelt fokhagyma szintén rá.  Forró sütőben megpirítjuk 5 perc alatt, majd aláöntjük a fehérbort, lefedjük, kb. egy órára visszatüntetjük a sütőbe, olyan 200fokra. Sűrűn locsolgassuk, hogy ne száradjon ki, ezt bízhatjuk az Emberre is, szuperül tud locsolgatni..





A hercegnő burgonyához (nem is értem ezt a előkelő nevet, ez egy egyszerű maszlag) a következő dolgok kellenek:

félkiló krumpli
5 dkg vaj
2 tojássárgája
10 dkg reszelt sajt
egy csipet szerecsendió
sóbors
egy strapabíró zacskó, vagy habzsák



A felkockázott krumplit megfőzzük, és szépen pislogunk a környezetünkre, hogy törje má össze lícci. Ebbe belekeverjük a vajat, és kitesszük hűlni. Mikor elég hidegnek találjuk, türelmetlen típus lévén ez nálam kábé nettó 10 perc után jött el, belekeverjük a két tojássárgáját, a fűszereket, és a reszelt sajtot.
Zacskó csücskét kiharapjuk kivág(at)juk, beletöltjük a masszát, és sütőpapíros tepsire nyomatjuk. Mondjuk szép nekem nem lett, cserébe viszont finom, tényleg.

Na, ez mehet a sütőbe, 20 perc, 220 fok, megpirul, ehető. :)










Tejszínes gesztenyekrémleves brandyvel és pirított fenyőmaggal

Bejegyezte: Emm dátum: 10:08 0 megjegyzés
Ez is megvolt, szuper volt, és ezt most el is mesélem nektek..:)



....tegnap volt a Gergővel közös szentesténk, ami egyben az utolsó, nem 24-ére eső is volt, mert ha a fene fenét eszik, vagy cigánygyerekek potyognak az égből (nyugalom, nem kell hívni az amnesztiinternesönelt), jövőre akkor is együtt töltjük azt a napot, külön cég is leszünk, mer ugye májusban esküvő, plusz én tökre szeretném, ha nálunk gyülekezne össze a család.
Az egész mindent összevetve azt tudom mondani, hogy varázslatos, igazi karácsony estét rittyentettünk mi ketten, pálinkával, borral, jó kajákkal, jó zenékkel, tangóztunk is, meg énekeltünk,csilingelt a Jézuska, a Kutya is örült az ajándékának, (valamint meggyalázott egy gesztenyét).

A leves pedig, Gergő szerint maga a Mennyország volt. Ha az én véleményem is érdekel valakit, akkor én inkább azon az oldalon állok, miszerint tényleg nagyon különleges ízvilág, nem mindenkinek jön be, többek között nekem se lesz a kedvencem, de hogy nagyon extra, azt be kell ismernem. Eleve hendikeppel indult nálam, mer a sült gesztenye sem az én világom, érdekesnek érdekes, az viszont tuti. 

Aki ezt választja,és szeretné megcsinálni, előre mondom, hogy nem lesz egyszerű menet, macerás, pöcsölős, viszont megéri...;)


Kell:

30 dkg gesztenye (gondban voltam, mert nem tudtam,hogy létezik-e külön főzni-és sütnivaló gesztenye, de Zsófi barinőm hathatós közreműködésének hála, sikerült beszerezni)
1 liter alaplé
1 darab apróra vágott zellerszár
1 nagy alma fele (ha kicsi, akkor egy egész)
2 ek barna cukor
2 ek brandy
1 dl tejszín
sóbors


A gesztenyét zubogó vízbe feltesszük főni, de előtte vágjuk be a közepét, elviekben könnyebb lesz a hámozás (nem lesz.)




Közben megcsináljuk az alaplevet, amely művelet nálam kimerült egy húsleves kocka 1 liter vízben való megfőzésében (jó, senki nem tökéletes, amúgy is, minek teremtette volna a JóIsten a húsleves kockát, ha nem erre? Cö.). Mikor a gesztenye megfőtt (ez kb. 20-30 perc), szépen hámozzuk meg. Igen, azt a vastag héjat is. Igen, ami alatta van, és pirosas, azt is. Igen, ez törik. Igen, ez morzsálódik. Igen, azt a maradék héjat is. Igen, kézzel. Lehet késsel is. Igen, ez nagyon szar. 
Oké, megvagyunk, halleluja. Ezek a gesztenyedarabok belemennek az alaplébe, plusz az apróra vágott zellerszár, főjjé' te is 20 percig. 

A feldarabolt almát barna cukorral megkaramellizáljuk, és azt is hozzáadjuk a leveshez. Mikor eltelt a kábé 20 perc, akkor botmixerrel széttrancsírozzuk, ez nagyon jó rész lesz, ígérem, bár a színvilág inkább hasonlítható egy óvodai kakaós reggeli utáni mosogatáshoz, mint valami fullextrához, de nem kell parázni.

 Mehet bele a brandy, mondjuk én jól megküldtem, a szeszből sose elég, aztán a tejszín, és a sóbors a végén.

Okéj, te pihenjél addig, amíg a fenyőmagot megpirítom. Ez a fenyőmag dolog különben nagyon kúl, olyan mint az édes szotyi, csak hogy a borsodiaknak is kedvezzünk makuka, höhö, én eddig még csak fagyiban ettem, abban is jóvót. Serpenyő, félzacsi fenyőmag beleszór (mondjuk ez is attól függ, kinek mekkora a zacsija), a miénk ilyen Kalifás volt, kicsi, cseribe jó drága. (Nem annyira, de azé 500 forint körüli árat elkérni egy ilyen kis semmiségé, de hát karácsony van, nem küldöm el a Kalifát a jó büdös ....ba) Ez megpirul hipphopp, nem kell vele sokat foglalkozni, egy kis só még elfér rá.Ezzel a dologgal majd jól meghintjük tálaláskor.







A leves kész, pipa. Jöhet a többi.

2012. december 19., szerda

Karácsony, minden tekintetben

Bejegyezte: Emm dátum: 14:43 0 megjegyzés
Örömmel jelentem, hogy legkedvesebb Elvira barátnőm világra hozta első gyermekét, aminek én nagyon-nagyon örülök, szörnyen izgultam értük. Ez a nap legfontosabb, egyben legszebb híre számomra!


Továbbá, holnap lesz a közös szentesténk, aminek a menüje a következő:


- Tejszínes gesztenyekrémleves brandyvel és pirított fenyőmaggal
- Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell hercegnő burgonyával
- Mascarponés csokoládékrém karamellizált mandulával


 Mondjuk, így leírva elég súlyos az egész, de mivel én egy híróóó vagyok, mint tudvalevő, gyerekjáték lesz...:D (aha.)


2012. december 17., hétfő

Narancsos-diós-rumos-kókuszos szaloncukor (ezmind)

Bejegyezte: Emm dátum: 12:22 1 megjegyzés
Testőr lettem. Nem viccelek.

A sztori: A főnököm, az a csodálatos ember, beiskolázott. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy szívén viseli a sorsomat, valószínűleg önös érdekei vezérlik, de ki nem szarja le, szuper új bizonyítvánnyal lettem gazdagabb. Az áll benne, hogy biztonságszervező (muuhaha! én! aki vizes kézzel nyúlkál a konnektorba, és tökszáraz betonon is elperecel), valamint testőr! :D (jó, ezt má csak utána láttam, mikor tüzetesen megvizsgáltam, valószínűleg az én bizonyítványomba apróbetűvel merték beleírni). Az a lényeg, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, és neadjIsten ilyen testőrre lenne szükségeket, akkor (jól figyeljétek a számat), SEMMI ESETRE ne engem kérjetek fel tepsi épségetek megóvására, mer ellenkező esetben minimum 8 napon túl gyógyulunk mindketten. Ha esetleg úgy lenne, hogy mégis ebben a (hozzáteszem, végzettségemnek megfelelő) szakirányban kéne ténykednem,úgy már megfogadtam, hogy a rabolóval, vagy a merénylővel szemben nem fogom azt a roppant testi fölényem használatba venni (höhö), inkább rázendítek egy Bunyós Pista nótára, vagy a szintén általam megkoreografált méltatlanul elhanyagolt ,,Rabszolgalány"-t adom elő cimbalmos kísérettel.
Ez volt pénteken, ekkor határoztam el, hogy több vagyok, mint egy testőr (höhö), szaloncukrot csinálok. Ezt mindenkinek javasolnám, mer fele annyiból meg van, ha szegény a eklézsia, plusz ajándékba is adható, valami pöpec kis papírba csomagolva, valamint nem elhanyagolható, hogy legalább tudjátok, mi van benne, jua, és ku marha jó. (A Gergő nagyon édi, mámorgolyónak hívja. Má hogy ezt. A szaloncukrot.)


Na:


20 dkg darált dió (ha nem fér a büdzsébe, már pedig nem fér, akkor ugyanazt tudja a 200 forintos diópótló is)
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola (a legborsosabb tétel ez, de ki lehet fogni, most minden hiper akciózza ezeket a cuccokat)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve (először reszel, aztán facsar, különben úgy jártok mint én -> szenvedtek)
fél kávéskanál őrölt fahéj
30 dkg étcsoki (a mi esetünkben a Marika tortabevonó játszott)
kevés rumaroma, vagy a rum maga


A diót, a kókuszreszeléket, a narancsos cuccokat, a rumot, a fahéjt összeelegyítjük. A mazsolát szépen átnézzük, hogy ne legyenek benne gallyak, aztán forró vízbe áztatjuk, úgy jó 5-10 percre. Aztán ezt a dolgot botmixerrel áttörjük, ez ritka undorító ez az egész, tapadragad, sűrű, meleg és barna, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nem baj, ha nem lesz teljesen pépes, belefér.

Szóval ezt a mazsolás masszát hozzáadjuk a diós dologhoz, és jól összekeverjük. (Ha nem akar összeállni, vagy száraz, akkor küldjünk még bele narancslevet, vagy rumot.)

Ebből apró gombócokat formázunk, hozzáteszem, ez a mennyiség kábé 80 darabhoz elegendő, és kicsit hidegre tesszük szikkadni.

Közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és egy fogpiszkáló, vagy más egyéb célszerszám segítségével meghempergetjük benne a gombócokat. Fektessük sütő- oder zsírpapírra, szépen lepecseg majd.

Hát mondjuk szép nem lesz, de legalább finom. Nincs benne semmisemmi cukor, szóval így karácsony tájékán azé nem jön rosszul, úgyis eszünk elég súlyosat.


A képeket természetesen a Gergő lőtte, én még annyit teszek hozzá, hogy a szaloncukrok önmagukban sem vmi esztétikus látvány, csoda lett volna, ha a fotókon jól festenek. De be fogom őket csomagolni, palástolom a testi fogyatékukat, nyugalom:




2012. december 12., szerda

Karácsonyi likőrök (Rumos-étcsokis, és sültalma-likőr)

Bejegyezte: Emm dátum: 11:16 3 megjegyzés
Háh, végre kész vannak, és én nagyon büszke vagyok rájuk.


Tegnap amúgy is röpdösős napom volt, délután kimentünk a Gergővel a Bazilikához adventi vásározni, ittunk puncsot, vettem különlegességet (csak azért nem mondom el, mert ajándékba lesz), ezúton is üdvözlöm a kóstoltatós kedves embereket, láttam egy egész disznófejet megsütve, füstös lett a hajam a kenyérlángosos kemencétől, megfagytak az ujjaim, kipirosodott az orrom, igazán jó volt az egész, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, ami tökre nem könnyű, mert kábé mindent kívánok momentán, csak a karácsonyt nem. Egyébként különleges lesz, ez az utolsó karácsonyunk nem házasokként, tehát külön szentestézünk a családdal, de saját is lesz, valószínűleg előre hozva. (A menü agyban félig kész, hamarosan azt is elárulom.)

Egyre azonban egészen biztosan jó lesz ez a cirka majdnem 2 hét- nagyon fáradtak vagyunk, jó lesz kicsit pihenni, töménytelen mennyiségű szeszt meginni, nagyokat enni, aludni, korcsolyázni a sátoraljaújhelyi jégpályán, kötni, sudokuzni, kergetőzni a zebbel,megnézni 126odszorra az Igazából szerelmet, meg a Reszkessetek, betörők!et, gesztenyét sütni, bonbonokat gyártani, ajándékot csomagolni, majd egy pillanat alatt megszabadítani attól őket, holnaptól bevezetni a tejhabos-fahéjas kávét (hohó, Gergő, ezt most találtam ki, jómi?)(kaptam má végre tejhabosítót), kisbabának ajándékot keresni, ilyenek....hopp, mégiscsak jó lesz!

Szóval szuper nap volt tegnap, nagyon pörögtem, pedig mostanában már csak félpillával pislogok a Mátyás király téri Amorózó kalandjaira, ilyet meg hogy Dr. Csont, meg Castle már csak álmaimban látok. (Erről jut eszembe, azt álmodtam, hogy kaptam egy mákdarálót karira, és beletömtem egy csomó mákgubát szárastul, és eltömődött a egész, és én nagyon bőgtem, Krúdy legyen a talpán, aki ezt megfejti.) Annyira telve voltam energiával, hogy este 8kor álltam neki a likőröknek, jó, nem egy vaszisztdasz, de azért észnél kell lenni, na.

A rumos-étcsoki likőrrel kezdünk: (ebből az adagból körülbelül másfél liter készül)

- 4 tubus sűrített tej (nem olcsó, 200 forint körül mozog egy db)
- 6 ek kakaópor
- 1 csomag étcsokis pudingpor (Doktorötkernek van olyanja)
- 4 dl főzött kávé (sikeresen megégettem magam a kotyogóval különben)
-egy jamaicai rum aroma
- dió aroma (ha találtok, én nem találtam, fakk.)
- egy liter vodka (gyárekek, nem kell a flanc, bármilyen ratyi megteszi, nekünk eredeti Sparos játszott)
- 2 dl rum (ugyanúgy Sparos- ha el vagytok eresztve, tőlem akár tehettek bele Bacardi Orot is)
- érzés szerint cukor ( ne sok, kóstolgassatok, mer a sűrített tej cukros,mint a

Szóval mindent összekeverünk, kivéve az alkoholokat, és feltesszük rotyogni. Figyelemfigyelem, nagyon kavarjuk, mer a sűrített tej pikkpakk odapörren, vigyázzunk! Amikor jó alaposan felforr, akkor kitesszük az erkélyre (amennyiben nincs nekünk olyanunk, akkor az ablakba), hagyjuk kihűlni. Néha azért kavargassuk, egyrészt gyorsabban hűl, másrészt meg nem lesz csaumaus. Höhö.

Amikor már hideg, akkor hozzáadjuk a szeszeket, éljen, és egy tölcsér segítségével (remélhetőleg nektek nem akkora van,mint az enyimé, aminek átmérője egy borsóéval vetekszik) belebűvészkedjük egy kimosott kólásüvegbe. (Sajnálom, ennél előkelőbbet nem találtam, meg amúgy is szétöntöm majd kicsikbe). Hűtő, álljál össze, van egy heted.

Folytassuk eme remek jegyzetet a sültalma-likőrrel: (Előre mondom, hogy NEM tudom, milyen a végeredmény, mer ennek aztán tényleg állni kell, csak sejtem....)

Szerezzétek be ezt:

- 4-5 darab savanykás alma
- barna-vagy nádcukor (segítség, ez a kettő ugyanaz?)
- egész fahéj
- csillagánizs, ha találtok (én nem találtam, úgyhogy ez sztornós tétel vót)
- 1 lityó tömény (Sparos vodka, éjááííjááóó)
- almás sütemény fűszerkeverék (ez nagyon jó, és nagyon olcsó, máskor is jólesz)


Az almákat felcikkezzük, kiszedjük a magokat, sütőpapíros tepsibe rakjuk, mindegyiket megszórjuk barna/nádcukorral, egész fahéjakat teszünk rájuk, (+ csillagánizs), megszórjuk a süti keverékkel, mehet a sütőbe, 190-200 fokon 20-25 percre. Űristen, milyen illata van, ilyen sült alma dolgot mindennap kellene csinálni, nagyon édes, nagyon fahéjas, nagyonkúl.

Ezeket a sült almákat egy arra megfelelő alkalmatosságba helyezzük, ami lehet befőttes üveg/ zárható edényzet (mondjuk annyi, hogy úgy számoljatok, h egy liter folyadéknak még rá kell mennie), aztán csá, ráöntjük a vodkát, mehetsz dolgodra, mindennap rázogasd meg (má' a edénykét), úgy egy héten keresztül. Jobb lenne a két hét, de annyi már nincs karácsonyig, sajnálom. :)

Amikor késznek ítéltetik, akkor szépen le fogom szűrni, csinos kis üvegekbe öntöm, és szétajándékozom, már amennyit a Gergőtől meg tudok menekíteni.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez