2012. december 21., péntek

Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell hercegnő burgonyával

Bejegyezte: Emm dátum: 10:53 0 megjegyzés
..igazából ezzel kezdtem a ténykedést, segítségemre volt a Gergő is, meg a Kutya is, aki az elején még egy fél lábát odaadta volna ezért a dologért, amikor meg megkóstolta, akkor meg tán az egészet is. 

 
Ez sem egy könnyű kanyar, de ezért tényleg megéri a sok fáradság, meg a vesződség.(Kifejezetten jót tesz nekem a karácsony, olyan választékos lettem, h ihaj, adunk a népművelésnek)

Gyorsan leírom ezt, mer nemsoká kezdődik a fantasztikus kriszmöszparti itt benn, a munkahelyemen.


Ami nélkül ez nem jöhet létre:

1 kg csirkemellfilé
30 dkg aszalt gyümölcs vegyesen (nálunk a barack, a szilva, és az alma volt a versenyző)
4 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
20 dkg baconszalonna
1 dl balzsamecet
2 dl fehérbor
olaj
sóbors
gyömbér, zsálya, kakukkfű, bazsalikom


A húst felszeleteljük, és nagyon kicsit megklopfoljuk, pláne, ha bénák vagytok, mint mondjuk én, akinek sose sikerül normális szeleteket gyártani, mer hol itt vastag, hol ott, ahol meg nem, ott szakad. (Ha kicsit ráklopfoltok, legalább ragadni fog, és össze lehet puzzle-zni.)


A bacon felét felkockázzuk, megsütjük, és rajta üvegesre pirítunk egy fej, szintén felkockázott hagymát. Erre mehet az apróra (nagyon apróra) vágott aszalt gyümölcs, amikor serceg, márpedig nagyon serceg, toljátok rá fél pohár vizet, az a biztos. Ráöntjük a balzsamecetet, és megfűszerezzük, de vigyázat, déndzsör, a kakukkfű és a zsálya, valamint a reszelt gyömbér nagyon intenzív, baromi óvatosan! Éppen csak egy gondolatnyinak a felit.
Eztán szépen ezt a dolgot ráhalmozzuk a békönnel megfrankózott hússzeletre (a megfrankózás ebben az esetben azt jelenti, h egy szelet felét ráfektetjük),  és megtűzzük fogpiszkálóval, és az egészet egy kiolajozott tepsibe rakjuk.



 Most a sóbors, a felnegyedelt hagymák a tetejükre, illetve a felszeletelt fokhagyma szintén rá.  Forró sütőben megpirítjuk 5 perc alatt, majd aláöntjük a fehérbort, lefedjük, kb. egy órára visszatüntetjük a sütőbe, olyan 200fokra. Sűrűn locsolgassuk, hogy ne száradjon ki, ezt bízhatjuk az Emberre is, szuperül tud locsolgatni..





A hercegnő burgonyához (nem is értem ezt a előkelő nevet, ez egy egyszerű maszlag) a következő dolgok kellenek:

félkiló krumpli
5 dkg vaj
2 tojássárgája
10 dkg reszelt sajt
egy csipet szerecsendió
sóbors
egy strapabíró zacskó, vagy habzsák



A felkockázott krumplit megfőzzük, és szépen pislogunk a környezetünkre, hogy törje má össze lícci. Ebbe belekeverjük a vajat, és kitesszük hűlni. Mikor elég hidegnek találjuk, türelmetlen típus lévén ez nálam kábé nettó 10 perc után jött el, belekeverjük a két tojássárgáját, a fűszereket, és a reszelt sajtot.
Zacskó csücskét kiharapjuk kivág(at)juk, beletöltjük a masszát, és sütőpapíros tepsire nyomatjuk. Mondjuk szép nekem nem lett, cserébe viszont finom, tényleg.

Na, ez mehet a sütőbe, 20 perc, 220 fok, megpirul, ehető. :)










Tejszínes gesztenyekrémleves brandyvel és pirított fenyőmaggal

Bejegyezte: Emm dátum: 10:08 0 megjegyzés
Ez is megvolt, szuper volt, és ezt most el is mesélem nektek..:)



....tegnap volt a Gergővel közös szentesténk, ami egyben az utolsó, nem 24-ére eső is volt, mert ha a fene fenét eszik, vagy cigánygyerekek potyognak az égből (nyugalom, nem kell hívni az amnesztiinternesönelt), jövőre akkor is együtt töltjük azt a napot, külön cég is leszünk, mer ugye májusban esküvő, plusz én tökre szeretném, ha nálunk gyülekezne össze a család.
Az egész mindent összevetve azt tudom mondani, hogy varázslatos, igazi karácsony estét rittyentettünk mi ketten, pálinkával, borral, jó kajákkal, jó zenékkel, tangóztunk is, meg énekeltünk,csilingelt a Jézuska, a Kutya is örült az ajándékának, (valamint meggyalázott egy gesztenyét).

A leves pedig, Gergő szerint maga a Mennyország volt. Ha az én véleményem is érdekel valakit, akkor én inkább azon az oldalon állok, miszerint tényleg nagyon különleges ízvilág, nem mindenkinek jön be, többek között nekem se lesz a kedvencem, de hogy nagyon extra, azt be kell ismernem. Eleve hendikeppel indult nálam, mer a sült gesztenye sem az én világom, érdekesnek érdekes, az viszont tuti. 

Aki ezt választja,és szeretné megcsinálni, előre mondom, hogy nem lesz egyszerű menet, macerás, pöcsölős, viszont megéri...;)


Kell:

30 dkg gesztenye (gondban voltam, mert nem tudtam,hogy létezik-e külön főzni-és sütnivaló gesztenye, de Zsófi barinőm hathatós közreműködésének hála, sikerült beszerezni)
1 liter alaplé
1 darab apróra vágott zellerszár
1 nagy alma fele (ha kicsi, akkor egy egész)
2 ek barna cukor
2 ek brandy
1 dl tejszín
sóbors


A gesztenyét zubogó vízbe feltesszük főni, de előtte vágjuk be a közepét, elviekben könnyebb lesz a hámozás (nem lesz.)




Közben megcsináljuk az alaplevet, amely művelet nálam kimerült egy húsleves kocka 1 liter vízben való megfőzésében (jó, senki nem tökéletes, amúgy is, minek teremtette volna a JóIsten a húsleves kockát, ha nem erre? Cö.). Mikor a gesztenye megfőtt (ez kb. 20-30 perc), szépen hámozzuk meg. Igen, azt a vastag héjat is. Igen, ami alatta van, és pirosas, azt is. Igen, ez törik. Igen, ez morzsálódik. Igen, azt a maradék héjat is. Igen, kézzel. Lehet késsel is. Igen, ez nagyon szar. 
Oké, megvagyunk, halleluja. Ezek a gesztenyedarabok belemennek az alaplébe, plusz az apróra vágott zellerszár, főjjé' te is 20 percig. 

A feldarabolt almát barna cukorral megkaramellizáljuk, és azt is hozzáadjuk a leveshez. Mikor eltelt a kábé 20 perc, akkor botmixerrel széttrancsírozzuk, ez nagyon jó rész lesz, ígérem, bár a színvilág inkább hasonlítható egy óvodai kakaós reggeli utáni mosogatáshoz, mint valami fullextrához, de nem kell parázni.

 Mehet bele a brandy, mondjuk én jól megküldtem, a szeszből sose elég, aztán a tejszín, és a sóbors a végén.

Okéj, te pihenjél addig, amíg a fenyőmagot megpirítom. Ez a fenyőmag dolog különben nagyon kúl, olyan mint az édes szotyi, csak hogy a borsodiaknak is kedvezzünk makuka, höhö, én eddig még csak fagyiban ettem, abban is jóvót. Serpenyő, félzacsi fenyőmag beleszór (mondjuk ez is attól függ, kinek mekkora a zacsija), a miénk ilyen Kalifás volt, kicsi, cseribe jó drága. (Nem annyira, de azé 500 forint körüli árat elkérni egy ilyen kis semmiségé, de hát karácsony van, nem küldöm el a Kalifát a jó büdös ....ba) Ez megpirul hipphopp, nem kell vele sokat foglalkozni, egy kis só még elfér rá.Ezzel a dologgal majd jól meghintjük tálaláskor.







A leves kész, pipa. Jöhet a többi.

2012. december 19., szerda

Karácsony, minden tekintetben

Bejegyezte: Emm dátum: 14:43 0 megjegyzés
Örömmel jelentem, hogy legkedvesebb Elvira barátnőm világra hozta első gyermekét, aminek én nagyon-nagyon örülök, szörnyen izgultam értük. Ez a nap legfontosabb, egyben legszebb híre számomra!


Továbbá, holnap lesz a közös szentesténk, aminek a menüje a következő:


- Tejszínes gesztenyekrémleves brandyvel és pirított fenyőmaggal
- Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell hercegnő burgonyával
- Mascarponés csokoládékrém karamellizált mandulával


 Mondjuk, így leírva elég súlyos az egész, de mivel én egy híróóó vagyok, mint tudvalevő, gyerekjáték lesz...:D (aha.)


2012. december 17., hétfő

Narancsos-diós-rumos-kókuszos szaloncukor (ezmind)

Bejegyezte: Emm dátum: 12:22 1 megjegyzés
Testőr lettem. Nem viccelek.

A sztori: A főnököm, az a csodálatos ember, beiskolázott. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy szívén viseli a sorsomat, valószínűleg önös érdekei vezérlik, de ki nem szarja le, szuper új bizonyítvánnyal lettem gazdagabb. Az áll benne, hogy biztonságszervező (muuhaha! én! aki vizes kézzel nyúlkál a konnektorba, és tökszáraz betonon is elperecel), valamint testőr! :D (jó, ezt má csak utána láttam, mikor tüzetesen megvizsgáltam, valószínűleg az én bizonyítványomba apróbetűvel merték beleírni). Az a lényeg, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, és neadjIsten ilyen testőrre lenne szükségeket, akkor (jól figyeljétek a számat), SEMMI ESETRE ne engem kérjetek fel tepsi épségetek megóvására, mer ellenkező esetben minimum 8 napon túl gyógyulunk mindketten. Ha esetleg úgy lenne, hogy mégis ebben a (hozzáteszem, végzettségemnek megfelelő) szakirányban kéne ténykednem,úgy már megfogadtam, hogy a rabolóval, vagy a merénylővel szemben nem fogom azt a roppant testi fölényem használatba venni (höhö), inkább rázendítek egy Bunyós Pista nótára, vagy a szintén általam megkoreografált méltatlanul elhanyagolt ,,Rabszolgalány"-t adom elő cimbalmos kísérettel.
Ez volt pénteken, ekkor határoztam el, hogy több vagyok, mint egy testőr (höhö), szaloncukrot csinálok. Ezt mindenkinek javasolnám, mer fele annyiból meg van, ha szegény a eklézsia, plusz ajándékba is adható, valami pöpec kis papírba csomagolva, valamint nem elhanyagolható, hogy legalább tudjátok, mi van benne, jua, és ku marha jó. (A Gergő nagyon édi, mámorgolyónak hívja. Má hogy ezt. A szaloncukrot.)


Na:


20 dkg darált dió (ha nem fér a büdzsébe, már pedig nem fér, akkor ugyanazt tudja a 200 forintos diópótló is)
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola (a legborsosabb tétel ez, de ki lehet fogni, most minden hiper akciózza ezeket a cuccokat)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve (először reszel, aztán facsar, különben úgy jártok mint én -> szenvedtek)
fél kávéskanál őrölt fahéj
30 dkg étcsoki (a mi esetünkben a Marika tortabevonó játszott)
kevés rumaroma, vagy a rum maga


A diót, a kókuszreszeléket, a narancsos cuccokat, a rumot, a fahéjt összeelegyítjük. A mazsolát szépen átnézzük, hogy ne legyenek benne gallyak, aztán forró vízbe áztatjuk, úgy jó 5-10 percre. Aztán ezt a dolgot botmixerrel áttörjük, ez ritka undorító ez az egész, tapadragad, sűrű, meleg és barna, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nem baj, ha nem lesz teljesen pépes, belefér.

Szóval ezt a mazsolás masszát hozzáadjuk a diós dologhoz, és jól összekeverjük. (Ha nem akar összeállni, vagy száraz, akkor küldjünk még bele narancslevet, vagy rumot.)

Ebből apró gombócokat formázunk, hozzáteszem, ez a mennyiség kábé 80 darabhoz elegendő, és kicsit hidegre tesszük szikkadni.

Közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és egy fogpiszkáló, vagy más egyéb célszerszám segítségével meghempergetjük benne a gombócokat. Fektessük sütő- oder zsírpapírra, szépen lepecseg majd.

Hát mondjuk szép nem lesz, de legalább finom. Nincs benne semmisemmi cukor, szóval így karácsony tájékán azé nem jön rosszul, úgyis eszünk elég súlyosat.


A képeket természetesen a Gergő lőtte, én még annyit teszek hozzá, hogy a szaloncukrok önmagukban sem vmi esztétikus látvány, csoda lett volna, ha a fotókon jól festenek. De be fogom őket csomagolni, palástolom a testi fogyatékukat, nyugalom:




2012. december 12., szerda

Karácsonyi likőrök (Rumos-étcsokis, és sültalma-likőr)

Bejegyezte: Emm dátum: 11:16 3 megjegyzés
Háh, végre kész vannak, és én nagyon büszke vagyok rájuk.


Tegnap amúgy is röpdösős napom volt, délután kimentünk a Gergővel a Bazilikához adventi vásározni, ittunk puncsot, vettem különlegességet (csak azért nem mondom el, mert ajándékba lesz), ezúton is üdvözlöm a kóstoltatós kedves embereket, láttam egy egész disznófejet megsütve, füstös lett a hajam a kenyérlángosos kemencétől, megfagytak az ujjaim, kipirosodott az orrom, igazán jó volt az egész, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, ami tökre nem könnyű, mert kábé mindent kívánok momentán, csak a karácsonyt nem. Egyébként különleges lesz, ez az utolsó karácsonyunk nem házasokként, tehát külön szentestézünk a családdal, de saját is lesz, valószínűleg előre hozva. (A menü agyban félig kész, hamarosan azt is elárulom.)

Egyre azonban egészen biztosan jó lesz ez a cirka majdnem 2 hét- nagyon fáradtak vagyunk, jó lesz kicsit pihenni, töménytelen mennyiségű szeszt meginni, nagyokat enni, aludni, korcsolyázni a sátoraljaújhelyi jégpályán, kötni, sudokuzni, kergetőzni a zebbel,megnézni 126odszorra az Igazából szerelmet, meg a Reszkessetek, betörők!et, gesztenyét sütni, bonbonokat gyártani, ajándékot csomagolni, majd egy pillanat alatt megszabadítani attól őket, holnaptól bevezetni a tejhabos-fahéjas kávét (hohó, Gergő, ezt most találtam ki, jómi?)(kaptam má végre tejhabosítót), kisbabának ajándékot keresni, ilyenek....hopp, mégiscsak jó lesz!

Szóval szuper nap volt tegnap, nagyon pörögtem, pedig mostanában már csak félpillával pislogok a Mátyás király téri Amorózó kalandjaira, ilyet meg hogy Dr. Csont, meg Castle már csak álmaimban látok. (Erről jut eszembe, azt álmodtam, hogy kaptam egy mákdarálót karira, és beletömtem egy csomó mákgubát szárastul, és eltömődött a egész, és én nagyon bőgtem, Krúdy legyen a talpán, aki ezt megfejti.) Annyira telve voltam energiával, hogy este 8kor álltam neki a likőröknek, jó, nem egy vaszisztdasz, de azért észnél kell lenni, na.

A rumos-étcsoki likőrrel kezdünk: (ebből az adagból körülbelül másfél liter készül)

- 4 tubus sűrített tej (nem olcsó, 200 forint körül mozog egy db)
- 6 ek kakaópor
- 1 csomag étcsokis pudingpor (Doktorötkernek van olyanja)
- 4 dl főzött kávé (sikeresen megégettem magam a kotyogóval különben)
-egy jamaicai rum aroma
- dió aroma (ha találtok, én nem találtam, fakk.)
- egy liter vodka (gyárekek, nem kell a flanc, bármilyen ratyi megteszi, nekünk eredeti Sparos játszott)
- 2 dl rum (ugyanúgy Sparos- ha el vagytok eresztve, tőlem akár tehettek bele Bacardi Orot is)
- érzés szerint cukor ( ne sok, kóstolgassatok, mer a sűrített tej cukros,mint a

Szóval mindent összekeverünk, kivéve az alkoholokat, és feltesszük rotyogni. Figyelemfigyelem, nagyon kavarjuk, mer a sűrített tej pikkpakk odapörren, vigyázzunk! Amikor jó alaposan felforr, akkor kitesszük az erkélyre (amennyiben nincs nekünk olyanunk, akkor az ablakba), hagyjuk kihűlni. Néha azért kavargassuk, egyrészt gyorsabban hűl, másrészt meg nem lesz csaumaus. Höhö.

Amikor már hideg, akkor hozzáadjuk a szeszeket, éljen, és egy tölcsér segítségével (remélhetőleg nektek nem akkora van,mint az enyimé, aminek átmérője egy borsóéval vetekszik) belebűvészkedjük egy kimosott kólásüvegbe. (Sajnálom, ennél előkelőbbet nem találtam, meg amúgy is szétöntöm majd kicsikbe). Hűtő, álljál össze, van egy heted.

Folytassuk eme remek jegyzetet a sültalma-likőrrel: (Előre mondom, hogy NEM tudom, milyen a végeredmény, mer ennek aztán tényleg állni kell, csak sejtem....)

Szerezzétek be ezt:

- 4-5 darab savanykás alma
- barna-vagy nádcukor (segítség, ez a kettő ugyanaz?)
- egész fahéj
- csillagánizs, ha találtok (én nem találtam, úgyhogy ez sztornós tétel vót)
- 1 lityó tömény (Sparos vodka, éjááííjááóó)
- almás sütemény fűszerkeverék (ez nagyon jó, és nagyon olcsó, máskor is jólesz)


Az almákat felcikkezzük, kiszedjük a magokat, sütőpapíros tepsibe rakjuk, mindegyiket megszórjuk barna/nádcukorral, egész fahéjakat teszünk rájuk, (+ csillagánizs), megszórjuk a süti keverékkel, mehet a sütőbe, 190-200 fokon 20-25 percre. Űristen, milyen illata van, ilyen sült alma dolgot mindennap kellene csinálni, nagyon édes, nagyon fahéjas, nagyonkúl.

Ezeket a sült almákat egy arra megfelelő alkalmatosságba helyezzük, ami lehet befőttes üveg/ zárható edényzet (mondjuk annyi, hogy úgy számoljatok, h egy liter folyadéknak még rá kell mennie), aztán csá, ráöntjük a vodkát, mehetsz dolgodra, mindennap rázogasd meg (má' a edénykét), úgy egy héten keresztül. Jobb lenne a két hét, de annyi már nincs karácsonyig, sajnálom. :)

Amikor késznek ítéltetik, akkor szépen le fogom szűrni, csinos kis üvegekbe öntöm, és szétajándékozom, már amennyit a Gergőtől meg tudok menekíteni.

2012. november 23., péntek

Cannelloni- nagy királyság, nem mondom.

Bejegyezte: Emm dátum: 9:18 2 megjegyzés
Szeretem a tésztát. Bár ez igazán rajtam nem látszik, hozzáteszem sajnos, jó lenne kicsit Christina Hendricksnek lenni, és nem Keira Knigthley-nak, de hát ezt dobta a gép, ezt köll szeretni.

Az a jó hírem van, hogy péntek van, viszont az a rossz hírem, hogy ez még mindig nem elég a X-fucktor színpadára. (Höhöjj, Jimmy Junior nagy király, illetve a nagy Király nagy király fia, ilyenkor sajnálom igazán, hogy anyagi lehetőségeim köhömköhöm enyhén szólva is korlátozottak, a szavazataimmal szeretném a égig, vagy még tovább repíteni. Nyerjen ő, egy hamisíthatatlan, eredeti autonóm művész,aki mindentől függetlenül,. (ez vonatkozik a dallamra is), szeretné megvalósítani önmagát, bátran hozzá mer nyúlni dalokhoz, nem törődve másokkal, és azok hallásával. Ezúton kérem a tisztelt Olvasóközönséget, toljon Jimmy fia Krisztiánra egy esemest, 1799- Krisztián.)
A hétvégére véget nem érő makkozást tervezek a Vőlegénnyel, évfordulónk is lesz jövőhéten, négyévaznégyév, akárhogy is nézem.. Kutyátlanodunk is, mer a Timibarinő magához veszi, szeretete jeléül, mi meg örülünk neki, szeretetünk jeléül.

A cannelloni meg rém egyszerű, mint egy tasli, egyszerűbb, mint a neve (Gergő kábé az összes olasz válogatott focistát felsorolta, mire sikerült megjegyeznie) ez volt a vacsi tegnap.

Mondjuk előre szólok, hogy kiskosztümben ne csináljatok ilyet, mer még a hátatok közepe is koszos lesz. (Én szeretem a koszos dolgokat, kaját is meg mindent. Utálom, ha vmi/vki tüchtig, makulátlan, skatulyából előrántott, f*szomot., ez vonatkozik mondom a főzésre is, legyen az egész jó zsíros/szottyos/szószos közben, de a végeredmény legyen hűűhaa.)


1 doboz/csomag cannelloni tészta (óriási csőtészta különben, egy henger, vagy nem is tudom,mi a neve, azon a matekórán hiányoztam, sok matekóráról hiányoztam egyébiránt.)
1 tojás
4 ek sűrű tejföl
kb. 30 dekányi főtt, füstölt sonka, oder tarja (nekünk tarja vót)
1 csokor petrezselyem
3 dl főzőtejszín
sóbors
10 dkg sajt
2 gerezd fokhagyma
vaj a kikenéshez

A sonkát, vagy tarját ledaráljuk, ám ha a darálás lehetősége nem áll fenn, mer mondjuk nincsen darálónk, mint nekem, úgy nehéz, akkor vágjuk nagyon apró darabokra. (Tényleg, nem kaphatnék-e már-e esetleg egy darálót, úgy szeretek darálni, hát senki nem látja ezt?)  Adjuk hozzá az egy darab tojást, a 4 ek tejfölt, az apróra vágott/zúzott fokhagymát, és a petrezselymet szintén aprón, sózzuk, borsozzuk.

A cannelloni tésztát 4, azaz négy perce dobjuk forrásban lévő vízbe, én stoperrel mértem a 4 percet, persze mikor csörrent volna meg a telefon, ha nem 3 perc 30kor, annyira tipikus, szóval a 4perc letelte után szedjük ki, csepegtessük le, és kezdjük el a hadműveletet.

Állítsuk a tenyerünkbe, mer hogy mindkét vége lyukas, nekem sikerült ezt nettó 2 perc bénázás, és káromkodás után észlelnem, dikk, töltöm, oszt nem töltődik? Aha, mer a alján kifolyt, nyomorult vagyok, az is maradok. Szóval kiskanál, az egyik lyuk befogás, és mehetünk. Szépen töltögessük meg a összeset, (apropó, a töltelék mennyiség saccperkábé 16 darab tésztához elegendő), aztán ezeket fektessük vajjal kikent sütőalkalmatosságba, én pl. tepsibe fektettem, mer a jénaim erre nem volt megfelelő).

Szóval befektet, nyakon önti a sósborsos tejszínnel,  alufóliával letakar, 170 fok, 20 perc. Ha ez is leketyeg, akkor levesszük a fóliát, és megszórjuk reszelt sajttal, felvesszük 190fokra, hadd piruljon megasajt. Osztennyi. Viszont nagyon sikeres, tapsvihaaar, elfogyott a összes, janem, 2 darab maradt, szóval két jó étkű embernek bőségesen elég egy evésre.
Legközelebb bolognai szósszal töltöm meg, az lesz a bolognai cannelloni, azt már úgyse jegyzi meg a Gergő, egyébként is olyan, mint egy maffiaszervezet neve.

2012. november 20., kedd

Narancsos-csokis csillagkeksz

Bejegyezte: Emm dátum: 10:09 4 megjegyzés
Előrebocsájtom, hogy ilyen tökéletes tésztát az életemben nem csináltam még, vagy a recept volt jó, vagy én, vagy a csillagok (höhö) szerencsés együttállása, de minden jól alakult.

 
Mondjuk jelenleg agyvérzésem van, amit a főnököm idézett elő, sajnos nem írhatom le azt a sok, szabatos jelzőt, ami eszembe jut hirtelen. Alapfelállás: szörnyen uncsizik. És ha uncsizik, akkor vagy költözünk, vagy átépítünk. Ennek az átépítésnek vagyok én az áldozata, mer mindenki közül én fogom a legnagyobbat szo szívni, de hajthatatlan, és még aszongya, ,,ne legyél utálatos". Az utálatosság velem született, szeretem is, szeretek antiszociális is lenni, eszembe se jut elvenni például a szórólapokat, vagy a rámosolyogni a pénztárosra, esetleg banyatankokkal közlekedő kisnyugdíjasoknak átadni a helyem a buszon, amit nem mellesleg mindenféle szívbaj nélkül húznak át az ember lábán. (Csak mondom, mindig megnézem, hogy ki van-e festve a mama kezén a köröm, mer azoknak tényleg sose adom át a helyem, ha rúzs is van, akkor meg abszolút esélytelen. A kismamák/gyerekek/tényleg öregek persze kivételek, talán mégsem vagyok annyira reménytelen eset.) A Gergő miatt jobban aggódom, mer ilyeneket mond, hogy nem élhetünk úgy, hogy mindenkit utálunk, ő tök kedves, meg türelmes, meg emberbarát,én meg azt nem értem, hogy így hogy lehet élni.
Viszont képzeljétek, esküvő-fronton nagy előrelépések történtek: megvan a helyszín, a fotósunk, a RUHÁM, és a zenekar is. Szóval haladunk, következő lépés a ceremóniák szervezése, írtam is má' a papnak egy ímélt.:D- szerintem ez tök vicces, hogy lehet a pappal ímélezni, és nem azt várja, hogy béke-, mellékállásban postagalambot küldjek.

Ez a kekszes dolog meg abszolút stresszsütés volt, engem abszolút kikapcsol, lelazít, mondhatni hogy ez a hobbim. (Barkácsolni is nagyon szeretnék, jó lenne egy műhely, vagy legalább egy gyalupad, vagyhogyhíjják.) Áá, barkács, idén nagyon jó adventi-koszorú ötletem van,  plusz biztos csinálok majd likőröket, legalább akkor legálisan ihatok, és már tervezgetem a karácsonyi menüt, ez lesz az utolsó kari, amikor nem vagyunk házasok, ezt emberesen meg kell ünnepezni.


No,

30 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 teáskanál, vagy másfél kávés kanál sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
15 dkg étcsoki
2 narancs reszelt héja
10 dkg cukor
17, 5 dkg LÁGY margarin

A lisztet a sütőporral meg a kakaóporral elkeverjük, bele a margarin, és a tojás, gyúrgyúr, aztán belerakjuk a cukrokot, a reszelt narancshéjat. Közben gőz fölött felolvasztjuk az összetördelt étcsokit, és folyékony halmazállapotban azt is hozzáadjuk. Gyúrgyúr, nem adja fel, tészta lesz ebből, meglátja kend. És tényleg.

Kb. 5 mm, ami fél centi vastagra/vékonyra nyújtjuk (kinek milyen a arányérzékelése, ugye), és kiszaggatjuk bármilyen kiszaggatóval (van ennek vmi neve?), én a csillagot választottam, de csak azé, mer a Glória Öribaritől kapott félkarú-féllábú Mézi (nem, nem a kutyánk, hanem a igazi, a Shrekes) kiszaggatót sehol se találtam. (Gergő, ha ezt olvasod, márpedig olvasod, azonnal add elő, nem tudom, mit partizánkodsz má' megint, de nem tanálom sehol se. Megjegyzés vége.)

Szóval sütőpapíros tepsi, 180 fok, adagonként 10 perc, nem viccelek. (Egy tűpróbát megér, de az illatán érezni fogjátok, ha kész). Ez a mennyiség körülbelül 30 csillagra elég, bár én serényen nyomtam befelé a nyers tésztát  is, ez a heppem.
Elmondom nektek, azé szuperség ez a egész, mer bármilyen díszíthető, cukordrazsi, vagy hab, vagy pötty, vagy gyümölcs, minden jó rá. És kicsit karácsonyos is.


És a képek:




2012. november 15., csütörtök

Francia zöldséges pite (quiche)

Bejegyezte: Emm dátum: 8:52 0 megjegyzés
 Az első bekezdésben herpeszről, és egyéb testi fogyatékokról lesz szó, akinek zavarja a nyugalmát, az ugorgyon a második bekezdésre.


Hányattatott a Sorsom. Nem elég, hogy múlt héten, szombaton súlyosan elkenték a számat, ugyanis kocsmai tömegverekedésbe keveredtem, és felszakadt a ínyem (höhö, ez persze nem igaz, csak az implantáció Golgotáján értem el a következő stációt, csak ez jobban hangzott), és tele vagyok varratokkal, küszködöm a náthával és annak minden velejáró tünetével, még herpeszem is van. Hátköszönömszépen. Mi jöhet még? Egy jópofa aranyér esetleg?, vagy egy fain kis csonttörés? Mondjuk már egészen a szívemhez nőtt, gondozgatom, szeretgetem, nevelgetem, önálló életet él kábé. Az implantról meg jobb nem is beszélni, élő szövet a fém vázon, höhöjj, titánok harca meg egyebek, szépen gyógyulok, csontosodok, mint az állat, remélem, hamarosan fogam is lesz, amivel ketté tudom harapni egy csirke fejét, de legalábbis vigyoroghatok, mint a vadalma. (Azt még se mondhatom, hogy mint akit baszni visznek, mer lehet, hogy gyerekek is olvassák. Hupsz. Aztán meg majd megint jön valami jófej Névtelen kommentelő, hogy ejj, mit teszek az ifjúsággal, meg hová tűnik a népnevelés, meg ilyenek. Elmondom, szarok én az ifjúságra, azok sokkal durvábbak már most, mint én valaha is voltam..Kezdjük ott, hogy 16 évesen voltam először diszkóban szórakozóhelyen, ahol nem a szipu volt a kedvenc elfoglaltságunk, hanem az unokatesómmal betanult Jennifer Lopez koreográfiákat adtunk elő. És longban ittam a vodk vizet, nem sörrel a rövidet.)

Jua, és közben szervezzük a nászt, meg jön a kari, amitől már előre kivannak az idegeim, a Gergő névnap, a zévfordulónk, a Gergő 30. születésnapja, ilyenek. A nászról jut eszembe: egyáltalán nem tanálom a nekem való ruhát, pedig megnéztem egy csomót, de egyik se olyan Én, nem tudom mi lesz, lehet, hogy egy jól szabott susogós melegítőben menek férjhez, osztjóvan. (mondjuk nincs is olyanom, majd kérek kőcsön, legalább akkor má lesz rajtam vmi kőcsön dolog is, lehetőleg kék legyen, és akkor az is le van tudva.)

A tegnap esti kaja nagyon ríízs lett, aszonta  a szelermem, hogy neki akkor most má' ez lett a egyik kedvence a világon.

Gyorsan készen van, lehet vele kápráztatni a lakóközösséget, mer elég pöpec illata van, amíg sül, és nem kerül többe mondjuk 1000.- Forintnál, tehát anyagilag halmozottan hátrányos helyzetben is tökéletesen betalál.

Na.

Végy:

egy leveles tésztát (van fagyasztott verzió is, de lehet kapni frisset is)
4 tojást
2 ek lisztet
10 dkg baconszalonnát
1 pohár tejfölt
1,5 dl főzőtejszínt
2 bögre felkockázott sajtot
3-4 szál újhagymát
1 fél csokor petrezselymet
sótborsot

A leveles tésztát kihajtogatva (ha fagyasztott, akkor olvasztott állapotban, kinyújtva olyan 3mm-re) egy vajas, lisztes tepsibe tesszük. Eddig világos.

Közben az összes dolgot összekeverjük: tojás, liszt, tejszín, tejföl, felkockázott sajt, aprított hagyma, aprított petrezselyem, felkockázott, kisütött, lecsöpögtetett bacon.
Ezt a masszát a leveles tésztára öntjük, mehetsz a dógodra. Légkeveréses sütőben kb. 35-40 percig 180 fokon süssük meg, nem légkeverésesben ez kicsit több idő,mondjuk tíz perccel, és tíz fokkal. Nohát. Ebből lesz a vacsora, látjátok feleim. Mikor már szép aranybarna a teteje, akkor van az, hogy kivesszük, és 15 percig nem nyúlunk hozzá, bármennyire is vonzó lenne megnyomkodni a felpúposodott tetejit. Ha türelmesek vagyunk, és azok vagyunk ugye, utána igazán szépen szeletelhető, mint egy torta. (És a alja se ragadt le, hát ez igazán isteni.)
És azt tudjátok-e, miért igazán jó ez az egész? Mer gyakorlatilag nagyon bátran lehet mindenféle tudományos kísérleteket ezzel végrehajtani, a következő áldozatom a spenót lesz majd, de az alapokat , tehát a leveles tészta, tejföl, tejszín, liszt, tejföl kombót megtartva, bármivel frankó ez.



2012. november 9., péntek

Vaníliás puncs, avagy dobjuk ki a Neocitrant

Bejegyezte: Emm dátum: 10:46 0 megjegyzés
Az van, hogy beteg vagyok. Na nem nagyon, csak a szokásos őszi megfázásos tünetek ütöttek ki, köhögök, meg tüsszögök, meg teát iszok literszámra, meg mackómézet nyalogatok, de semmi haszna, a takonybuboréktól a fejem körül ugyanúgy nem tudok megszabadulni, mint a Vízipók csodapók. (A párhuzam onnan, h neki is volt buborékja, csak máshol).


Viszont egy nap van a hétből, ami elég jó, tekintve hogy ti holnap reggel 1. nem dolgoztok, 2. nem a fogdokinál kezditek a napot. A 2. választ bekarikázókkal önterápiás csoportot indítok a Mária utcában a Szájsebészet előtt, hozzatok magatokkal pálinkát, meg sudokut, meg gitárt, oszt majd lesz vmi velünk, nyugalom, nagy bajok akkormá' nem lehetnek. Tekintve az első bekezdést, mind a nagyonkedves fogorvosnak és nekem is izgalmas napunk lesz, nem tudom, berhelt-e má' az életibe' köhögő és/vagy tüsszögő beteget, de én nem tudom garanciázni, hogy egy időben, és térben jól irányzott hapcizással nem szabadítom őt meg a ujjaitól és/vagy magamat a saját nyelvemtől. (Nagy baj lenne, ha nem tudnék beszélni, nekem főként, másnak kevésbé mondjuk.)

Notehát, akit nem érdekel a szenvelgésem, (pedig jó sok minden van még), annak tessék, itt a puncs:
Forralt borral indultam, aztán más lett a vége, különösen a virágos jókedvemre nem számítottam, pedig alig (jó, azé volt) benne alkohol.

Ha unod a teát, meg a banánt, meg a neocitrant (föjj, az egyik leggázosabb náthával járó dolog), akkor igyál szeszt, legalább elájulsz, és nincs gondod a betegségre.


kell egy bögrényi fekete tea (ha van pl.narancsos, citromos, vaníliás, fahéjas az is jau)
egy fél bögrényi narancslé
úgy jó két bögrényi vörös bor (bármilyen szutykos megteszi, ne rohanjatok ezé' villányba, nekem a Napgyöngye műanyag palackos edition esett kézre)
méz és/vagy cukor, ízlés szerint (ki mennyire szereti az édeset)
egy vanília rúd (nem sajnos, ebből aligha lehet kispórolni, de póbálkozni azé lehet)
egy kis reszelt gyömbér
 egész fahéj, szegfűszeg (én ebből jó sokat szoktam, milyen szép is az, amikor ivás közben ráharapsz)
egy fél narancs, és egy fél citrom héja
egy lötty rum (bátraknak mehet a több, viszont én azé nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni, ha a bátrak, a rummal való jó megküldés után hajnal egykor a erkélyen dalolnak feledhetetlen LL Junior slágereket)


Ezeket mind feltesszük főni, úgy ahogy van, utána ízesítünk, ha kész, aztán leszűrhetjük, ha gondoljuk. (Én gondoltam, volt időm, meg kedvem, meg végülis idegrendszerem is, örvendtem, hogy milyen okos és ügyes vagyok,mer kitörtem a Neocitran és ACC ördögi kombójából, és ilyen finomságot fejlesztettem ki.)



2012. október 17., szerda

Paradicsomos-mozzarellás melegszendvics

Bejegyezte: Emm dátum: 12:29 3 megjegyzés
Ami most jön, azt a nálam sokkal jobb fejek (igaz, belőlük meg kevés van) bonustrack-nek hívják. Az eledel még tegnap előtt készült, az ominózus másodbálozós smarties-os muffin kísérőjeként.
Erről jut eszembe, első bál (jó, erről konkréten sokkal több minden, de nem nyomasztom a környezetem, amúgy is megsemmisítő vagyok, mer egyetlen körbepörgővel a földdel tettem egyenlővé a főnököm asztali óráját, biztos nagy volt a svung bennem, vagy csak túlságosan nagy hévvel próbáltam meggyőzni arról, hogy miért telt már le a munkaidőm.). szóval első bál: nem tudjátok, hogy hívják azt a dolgot, amit a bálozó leányok a csuklójukra kötöznek (igen, csukló, nem gépeltem el), tudjátok az a virágos bizbasz, kar(d)virág? :D Vaagy csuklócsokor? Jóvan, a helyes megfejtők között kisorsolok egy egész estés Emm stand-up comedy jegyet, vagy részt vehetnek egy nagyközösivással egybekötött disznósajtozáson.
Juaa, tegnap bementem a Match-ba, a Duna Plazaba, nagyon utálom, mindegy, üzenem a pénztáros néninek, hogy csak azért, mert vki kártyával fizet egy doboz cigit, még nem az Antikrisztus..értem én, hogy fáj az élet, meg a szar is szar, de azért még nem kellett volna olyan megsemmisítő pillantást vetnie rám, mintha legalábbis Matolcsy György álarcban, félmeztelenül gyerekeket riogattam volna. Megjegyzés vége.


A melegszendvicsről annyit, hogy végy:

két marhanagy paradicsomot
8 szelet toastkenyeret (lehetőleg rozsosat, hogy Pocak is örüljön)
1 csomag mozzarellát (ha nem csomagban veszed, akkor a mondat első felét tekintsd tárgytalannak.)
sót, borsot, fokhagymát, vagy fokhagymagranulátumo, oregánót, bazsalikomot
egy kevéske vajat


A kenyereket vékonyan megvajazzuk, megfűszerezzük, aztán rákarikázzuk a paradicsomot, meg a mozzarellát, tetejére megint fűszer óvatosba', aztán mehet sülni. A mozzarella olvad, a kenyér roppan, jófasza fokhagymás, csókolódzóknak kevésbé ajánlott. Elég jó az egész, és kábé 10perc, reggelinekvacsorának ideális, 5percemvanenni-kategóriának kifejezetten szuper!


..eközben a Kis Gömb utcában..:D


2012. október 16., kedd

Smarties-os muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 9:50 9 megjegyzés
..egyszer már csináltam, akkor (is) sikerült, noszahátrajta, Petra barinő welcome-partyjára pont megfelelő lesz..Ééés úgy is lett...Amúgy a bénáknak is könnyű, mer pikkpakk készen van, nagyon nem kell vele öö..molyolni, alig kell bele cucc, és egyébként meg kiváló. (Ezt a zalai körtepálinka ivása közben meg is beszéltük, természetesen a muffinra gondoltunk, legalábbis Pébarinő) Addigra már túl voltunk a mozzarellás melegszendvicsen, a Zeb gyomrozásán, egy jónagy lelkifröccsön, egy lakásbemutatón, egy fantanarancson, meg egy pár cigin. Pébarinő amúgy nagyon cuki, egy év távszerelem után már azt mondhatom, hogy élőben is az. (Tudom, hogy olvas, de nem azé mondom..:D)

Mivel régen nem írtam, ezé gyorsat helyzet jelentek: amúgy minden rendben, lusta disznó elfoglalt vagyok, meg dögfáradt, elkapott ez a őszi fáradtság, plusz hullik a hajam is a ősztől, más részről meg tök jó, lehet felvenni pulkókat, meg jómeleg zoknikat, be lehet takarózni a Barátokközt közbe', plusz legálisan lehet inni alkoholt, mer ugye fázoook, tök jó íze van a őszi almának/fahéjas teának/töltött káposztának, lehet gázolni az avarban, bentről nézegetni a esőt, ilyenek. Életem párja, a jövendőbelim felszólított, hogy kezdjük el, mer nem lesz itten kérem semmise, nemhogy nász, de semerre nem haladtunk egyelőre, rajta vagyok, rajta vagyok, a brainstorming (ezt a szót a múlt héten tanultam) nagyon megy mondjuk.

Lássuk ezt a csudálatos muffint, kifejezetten Bori kedvéért, akit nem ismerek, viszont lelkes olvasóó,innen is puszillak,meg ölellek, juhúú, legalább má' ketten vagytok, Anyával együtt...:DD

A receptet egyébként a muffinmáguson találtam, ha vkit érdekelne az eredeti, nem a 2.0-ás változat:

Száraz cuccok:
25 dkg liszt
5 dkg darált dió, vagy diópótló (nekem diópótló volt otthon)
1 tk sütőpor (jó púpos)
csipetke sau
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
5 dkg kakaópor
8-10 db m&m's, oder smarties összetörve


 Nedves cuccok:
1 egész tojás
1 tojás sárgája (a fehérjét szépen rakjuk el)
10 dkg margarin
2.5 dl tej


A száraz cuccokat összekavarjuk, félrerakjuk, közben meg emberesen káromkodunk, hogy tiszta liszt a fekete pólónk. (Karira kérek egy szépúj kötényt, csak mondom.). A nedves cuccokat megpróbáljuk úgy csinálni, h jó legyen, amit súgok úgy kell, (és amit PERSZE én nem így csináltam), hogy a margarint kicsit mikrózzuk meg, h folyjon, különben még a JóIsten is margarinos lesz, és képtelenség kikeverni. Sóhaj. A évek,  meg a tapasztalat. Szóval ha a nedves résszel is megvagyunk, űranyám, olyan ez a egész,mint vmi jófajta pornófilm forgatás, akkor összedolgozzuk, de tök kevés ideig kell összeegyengetni a cuccot, mer összeáll hiphop.

Közben felszólítjuk Pébarinőt, hogy kenegesse ki olajjal a muffinformát, majd belekanalazzuk 3/4ig a tésztát,  és bekapcsoljuk a süttyőt, olyan 180fok körül 25 percet fog sülni, tűpróbázzunk serényen!

..mikor megsült, kivesszük, a fehérjét egy kevéske cukorral, meg egy csipetnyi , mondom csipetnyi, ismétlem csipetnyi sóval felverjük, ami nekem szintén nem annyira jött össze, mer fasza sós lett a hab..:D- ráhelyezzük a mufflonra, plusz a smartiest oder m&m's-t, aztán 2 percre mehet vissza..és ezek lesznek belőle:

Éppen kész muffinok:




Másnapos muffinok, köszönöm a képeket, Szerelmem! :) :




Muffin a világ tetejééééén



2012. szeptember 3., hétfő

Így ettünk mi Bulgáriában

Bejegyezte: Emm dátum: 16:58 7 megjegyzés
Szuperen.

A bolgárok rengeteg sajtot, ződséget, salátát meg ilyen dolgokat esznek. Minden olyat is, amit tán jobb is ha nem tudunk, hogy az mi, mindenesetre megkóstoltunk mindent.

Nekem nagy kedvencem volt a tzatziki, ami annyiban tán mégse az, hogy nincs benne fokhagyma, ami nekem hiányzott, viszont van benne kapor, ami a Gergőnek nem hiányzott, mer szerinte a kapor az nyomor. Ezt én mindenhez ettem, legyen az tükörtojás, vagy hús.

Apropó, hús. Sok csirke, szerintem bárány is, viszont disznó egy szál se. Kaptunk egyszer vmi arra emlékeztetőt, de számomra feldolgozhatatlan csontok voltak benne, anya szerint teljesen kóser karaj vót, hát nem tudom..

Aztán hal: ezek megeszik a halnak a fejit is, én mondjuk azt lecsippentettem az első időkben, aztán má megettem, különben kicsi halak, akkora mint egy jófajta olajos hal, olaj nélkül, fejjel. :D Volt rajta vmi panír szerű, de szerintem csak liszt meg tojás igazából. Ezt hívják cacának, tök vicces.

A parton kagyló meg herkentyűk minden mennyiségben, baromi olcsó, egy nagy tányér kagylót lehet kapni kb 2 leváért, ami itthon 300 Ft-nak felel meg...:-o

A kaja egyébként olcsó, pláne ha nem étteremben akarunk enni, hanem megoldjuk utcai, arra szakosodott bodegában. (Ha étteremben, akkor kb. annyi, mint itthon.)

Nagyon finom mini fánkokat lehet kapni olyan helyeken, ahol mondjuk az ÁNTSZ lehet h sírva fakadna, viszont mi nem, tényleg nagyon fain. (3 leva-10 db: 450 Forint, sőt még szóssszal is meglocsolják, választhatsz vagy 15 féléből.)

A fagyi az nem annyira menő, rengeteg fajta van, és nagyon szép is, de az egy átverés, a külcsín a belbecs rovására megy, viszont életem legfinomabb jégkásáját ittam 1 leváért Pomorie sétáló utcájában, szivárványos volt, tele jéggel, de nem szörpös, hanem igazi gyümölcsös.

Gyümölcsről jut eszembe, a szilva és a barack valószínűtlen méreteket ölt ottan, de nagyoon finoom, és tök olcsó is. Igaz, mi ezt nem vettünk, ez a Anya mániája, nem vettünk, viszont ettünk- ez meg a mi mániánk.

Úúú, van ilyen laska szerű vékony kenyerük, olyan mintha kicsit oda lenne neki pörrentve grillrácson, az vmi mesés, azt kereskedelmi mennyiségben is tudtuk volna tolni. Ez vonatkozik a fasírtjukra is, tökjó, van benne vmi, amit mi nem szoktunk, már úgy értem magyarok, de hosszas tanakodás után sem jöttünk rá, hogy mi az, az tuti, h curry IS..Hmm..aki tudja a jó választ, az légyszimá írjon. :)

Hirtelen ennyi, töltök fel képeket is, nem sok készült, mer mindent megettünk, mire leképezésre került volna.

Jó má' itthon különben, végre van egy csomó tiszta ruhám. :)











2012. augusztus 13., hétfő

Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 15:00 0 megjegyzés
Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!





Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

Kráter sütemény

Bejegyezte: Emm dátum: 10:27 7 megjegyzés
..és uralkodá szombaton a Nihil maga, plusz a Setétlovag, ami nekem eléggé tetszett, a Gergő viszont nem volt lelkes, ez inkább elmondom a Kráter sütemény igaz történetit tinéktek. (Éjjojo, Brada, má megint rímelek, úgy látszik ez a hétfő sajátja)

Úgy indultunk, hogy töksoká lustultunk, mire észbe kaptam, h hopphopp, lófasz van itthon nem kaja, hama induljunk a bótba, nemsoká jön a Julcsibarátom, héhó süti kell, meg ilyenek. Az ilyenek részt aztán kihagytam, mer jól bereggeliztünk, Erzsébet királynő elbújhat mellettünk, plusz tegye fel a kezét, aki szintén görögjoghurt mániás, még pedig így: KÜLÖN megeszi a fehéret, és a végén pedig a gyümölcsös cuccot. Gergőt a világból űzöm ki a mindentkülöneszekkel, és meg van  róla győződve, h engem el kéne vinnie a Nasanak, de legalábbis mutogatni a Nemzeti Múzeumban.
Annyit még azé elmondanÁk a szombathoz, hogy csudálatos békesség uralkodik köztünk, nem is tudom/értem, milyen lehet az olyan kapcsolat, ahol nem ez van, én főzök, a Gergő kertészkedik a 2négyzetméteres hásziendán, a kutya néha magából kikelve ugat, hiába, no, véd minket a rabolóktól és/vagy legyetektől. Kapcsolatokról jut eszembe, rengeteg olyan nemműködő, vagy önműködő kapcsolat van most a környezetemben, amit nem igazán tudok hova tenni.Nemműködő alatt a valóban nem működőt, és mégis létezőt értem, vagyis azt, hogy erőn felül próbálnak emberek a másikba csimpaszkodni, holott a hülye is látja, hogy az nem kóser, nem megy, hagyni kéne a francba, keresni mást, vagy csak egy kicsit egyedül lenni. Önműködő alatt pedig azt, hogy kurvára nem ápolják, ahogy esik, úgy puffan, élnek egymás mellett, és nem egymással, mindenki csinálja a dolgát, véletlenül sem együtt, és mégis kapcsolatban vannak a fészbukon. (Vagy nem, mert fel sem vállalják a másikat.) Hm. Elkalandoztam, van ez így, szóval lányok: egyet tanácsolhatok: Semmi jobb nincs annál, mint amikor önmagad lehetsz, kontroll, megjegyzések, ellenőrzések, és szemöldökráncolások nélkül..és ha ehhez az kell, hogy egyedül légy, akkor nosza! Megjegyzés vége.

Julcsit 2re vártam, nem ért addigra, legalább volt ideje hűlni a sütinek, ami ez volt e:

 (A Kráter süti nevét onnan eredeztetjük, hogy a tészta és a puding, valamint a tetején a máz, különböző szintekben olvadnak össze, és ezért elég faja, sose tudhatod, mire számíthatsz, jaés, szép is!)

Hozzávalók:

A tésztához:
3tojás
15 dkg cukor
15 dkg liszt
0,5 cs sütőpor
2 ek kakaó
5 dl olaj
5 dl tej

Pudinghoz:
1 cs vaníliás pudingpor
2 ek cukor
4,5 dl tej

 A tetejére:

fél doboz nagytejföl
2 ek cukor
1 cs  bourbon vaníliás cukor


A pudingot megfőzzük, bőszen keverjük, hogy gyorsan kihűljön. Ha kell, segítségül hívjuk a Embert, kavarjámálégyszi,amíg én csinálom a összes többit. Jó kapcsolatban az Ember, nem kérdez, hanem kavar- a miénk tehát jó.:)

Kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját összekeverjük az olajjal, meg a tejjel, szépsimára, (nemfogmenni), plusz hozzáadjuk a cukrot. Közben a liszthez hozzáadjuk a sütőport, és a kakaót, szépsimára keverjük (nemfogmenni), majd ezt a egészt belekeverjük a tojásos cuccba, a végén pedig hozzáadjuk a keményre vert tojásfehérjét.Sütőpapíros tepsibe öntjük a tésztát, és belekanalazzuk a pudingot, nem estem kétségbe, mert ugyan nem hűlt ki teljesen, beleraktam úgy, igazi rakkendroll arc vagyok. :) 180 fokon sütögetünk kb. 25-30 percig, a tészta fel fog gyünni, a puding meg süppedni, tűpróbázunk, ami azt jelenti, hogy megpróbálunk úgy beledugni vagy egy sütitűt, vagy bármi mást (kivéve fakanál, botmixer, ilyenek.), hogy ne égessük meg a kezünket. (nemfogmenni)

Aztán amikor már tésztamentes a tűnk, akkor van készen. Kivesszük, és a cukrokkal kikevert tejföllel megkenegetjük, továbbá kinyalogatjuk a maradékot a köcsögből.
Ez szépen meg fog dermedni, amennyiben nem, úgy elrontottuk. Légyszi, bírjuk ki, hogy ne vágjuk fel, amíg meleg, mer szét fog esni, mint a sz*r. Ha képesek vagyunk megállni, akkor úgy fog kinézni, mint a legalsó képen.
Képekről jut eszembe, jó sok lesz most, és éljen, Dóricica kérésére, rólam meg a Mézikutyánkról is van..:)











2012. július 27., péntek

Szupergyors feketeerdő pohárkrém

Bejegyezte: Emm dátum: 8:26 0 megjegyzés
..vannak napok, amikor hazaérünk melóból, és már a létezés puszta gondolata is fáraszt. Nekünk minden napunk ilyen.
A Gergőnek annyira meg van már hasadva a tudata, hogy eltökéltem, valamivel meglepem, ez így nem mehet tovább, na meg az én idegrendszeremre is ráfért a kényeztetés.
Tegnap egészen pontosan 3szor áztam ronggyá, amikor lelkesen és szökdécselve kiléptem a munkahelyem kapuján (nem viccelek, télleg van kapunk), amikor még szintén lelkesen vártam a buszt, majd amikor a Zebbel a délutáni körünket róttuk. A kutya szerencsére még nálam is jobban utálja az esőt, meg a vizes füvet, ezért egy önjelölt Audrey Hepburnként csak lábujjhegyen (meggyőződésem, hogy van lábbujjhegyük, kár is kötekedni velem) és méla undorral az arcán méltóztatik pisilni. Ha egyáltalán méltóztatik persze.

Aztán jött a fekete leves. Belépek, ehe mondom, végre nem ágyazott, dejó ez a Kutya istenem, jólnevelt, böcsületes, aha..Büszkeségem tartott egészen úgy 3 másodpercig, akkor szembesültem vele, hogy Mézirambo halálos ellenséget vélt felfedezni az én piros flipflop papucsomban, és szépenügyesen ki is iktatta őt. Valószínűnek tartom, hogy Mézinek is van egy listája az elpusztítandó dolgokról: 1. A csaj papucsa, 2. A csaj bárminemű ruhája, 3. Az a zöld virág a erkélyen, 4. A redőny, 5. A csávó papucsa, 6. A csávó játéka, ami röpül, és hangos, és ami egyszer beleakadt a szőrömbe,7. az udvaron sétáló emberek, végül, de nem utolsósorban 8. a csaj meg a csávója.
Mondjuk fenti kis mutatványnak meg is lett az eredménye, mer úgy elvertem a meggyalázott papuccsal, hogy még szerintem az anyja, Dönci is felsírt a Balatonon. (A lelkes állatvédőknek mondom csak, mielőtt elhurcoltatnának, és tömlöcbe vetnének: 10 percre rá kibékültünk, és azóta is nagy-nagy szeretetben élünk, esküszöm.)

Nade, ami történt még, nem volt kedvem mindzsózni ilyen tésztákkal, meg sütögetéssel, ezért hát készült ez, ami nem mellesleg tök jó, meg gyors is, meg el is kápráztattam az embert, aszonta, majdnem ez a kedvence a világon.

Tehát:

25 dkg túró
2-3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 ü meggybefőtt, vagy friss meggy kimagozva (maradtam a befőttes témánál, tökömnek se lett volna kedve magozgatni)
1 kisdoboz natúr joghurt
1 ek citromlé
1 csomag zabkeksz, vagy babapiskóta (babapiskótát akartam, de csak ilyen übermegacsaládi csomag volt, hát mondom az nekünk nem kell, életünk végéig nem fogyna el)
1 dl tej
1 ek kakaópor (simán elhagyható, ha zabkeksszel csináljuk)


A túrót a cukrokkal, a citromlével, és a natúr joghurttal simára keverjük, a zabkekszet összetördeljük, és megloccsantva kakaós tejjel egy pohárba halmozzuk, rá a túrós krém, aztán megy, megint keksz, megint krém, megint meggy. Addig csináljuk ezt, amíg el nem fogy, vagy amíg tele nem lesz a pohár. Ennyire egyszerű, nem hazudok.

És most hurrá, örvendjünk együtt a pénteken, hiszen tudjuk: Minél gyorsabban telik a péntek, annál hamarabb lesz hétfő. Höhö.

Tessék, képek is vannak, remélem komázni fogjátok:





 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez