Rántott macisajt (Igenigen!)

Nem akartam én ma írni, megmondom férfiasan, ilyenkor már pöpi van, a Zember döglik, a Kutya döglik, én is döglenék és SzellőPista lágy hangszínén ringatóznék, jaj, és még teregetnem is kell, fakk, de hát nagyon szuper dolog történt: 300-an lettünk a fészbukon, ami csak azé (is) jó, mer 3 nap alatt jöttek 24-en, és én ezt az álmomban nem gondoltam volna, nagyon jól esik, örül a szívem, nem is alszom ma egy szemhunyásnyit se. :) (Najó, ez hazugság volt, alig csenget be a BerényiJuli Attilához valami kósza szexben reménykedve, én már húzom a lóbőrt, ezvan.)

Gyorsan leírom, mit ettünk ma, nem csalás és nem ámítás, jó lesz, figyeljetek csak: (Előre szólok, hogy főzni legalább annyira nem volt kedvem, mint írni, de hát a Gergő aszonta nekem, hogy azonnaleredjfőzniTÓDI - tódibazmeg, kivagyok- akkor beláttam, hogy ha éhes, nincs mit tenni, ha nem lennék szegény, adtam volna neki egy ezrest gyrosra.)


Szóval végy egy doboz maci/camping/nóném sajtot, azt a cikkeset, és panírozd be pont úgy, mint mást. Annyi van, hogy ezt duplán kell, tehát liszt-tojás-morzsa-liszt-tojás-morzsa. Hogy egyben marad-e? Naná! Hogy folyni fog-e? Naná.

Olcsóbb megoldás, de ez fikarcnyit sem vesz el az élvezeti értékéből, jó régóta nem csinálok már trappistát, párszor beszoptam, ugyanis kivettem az olajból, és kábé üres volt a panír. Kösziszépen.

Úgyhogy ez volt az ünnepi vacsi, jameg hasáb, a képeket a Szerelmem csinálta, ezúton is csókoltatom.

Nagyon boldog hétvégét mindannyiótoknak, sétáljatok, kergessétek a kutyát, vagy mást, igyatokegyetek, jövőhéten jövök!

És még egyszer..Köszönöm, hogy vagytok. :**

Az hírös vargabélesrűl...

Ha szombat, akkor legyen szombat- mondja a Főnököm, aki ebből a szempontból a megtestesült szentlélek, nem kell hát dolgozni, éljen!
Egész nap otthon makkoztam, meg vártam haza az Embert, egyedül azé elég unalmas. Jójó, a Kutya is velem volt, ő stabil pont, mindig otthon van, üdvözli a vendégeket, tisztára nyalja a cipőjük talpát, előző életében valószínűleg lábfetisiszta pornósként tengette a napjait.

Már nagyon-nagyon régen szerettem volna ezt a vargabéles témát kipróbázni, mindig csak menzán ettem, viszont ott meg állandóan fennállt a gyanúm, hogy a maradék, jobb sorsra érdemes cérnametéltet hasznosítják a levesbűl, úgyhogy mondom, csak az a biztos, ha én csinálom, legalább látom, mi van benne, még ha szar is lesz.
Jelentem, nem lett.

Pénteken közös nagy bevásárlást rendeztünk, a legnagyobb parám, miszerint nem kapunk réteslapot, feleslegesnek bizonyult, réteslap volt annyi, mint a nyű, semmi nem állhatott az utamba.

Tehát, a hozzávalók:
1 csomag réteslap (a fagyasztottal frankón nem tudtam volna mit kezdeni, azt még Anyám se ajánlja.)
30 dkg finommetélt (nem tudom, van-e különbség a finom, meg a cérna között)
50 dkg túró
4 tojás
10 dkg margarin
20 dkg porcukor
mazsola
egy nagy dobozos tejföl
1 csomag vaníliás cukor
reszelt citromhéj
kevés zsemlemorzsa

No, túrót szépenügyesen áttörjük, belerakjuk a tojások sárgáját, a vaníliás cukrot, a porcukor 3/4-ét (a maradék majd a tetejére kell), a tejföl felét, a citromhéjat,meg a mazsolát. Ennyi, pihensz.
Közben megfőzzük a tésztát, mondjuk ennél a résznél kicsit meglepődtem,mer a tököm se gondolta volna, hogy ez 1 perc, ismétlem 1 perc alatt megfő, nem vicc. Jó alaposan leszűrjük, eredj hűlni.
A tojásfehérjéket felverjük, egy csipet só plusz, hogy könnyebben menjen, és keményebb legyen.
A -majdnem- kihűlt tésztát hozzákeverjük a túróhoz, majd óvatosan a habot is, ezkész.

Nincs más hátra, mint a rettegett rétestészta, ennél pontnál Anya calling, héhahó, hogysmint? ,,Kend be rétegenként a tésztát olajos tejföllel, hogy ne morzsálódjon"-ok, félelem és reszketés a kisgömb utcában.
Kikentem olvasztott vajjal a tepsit (jó magasfalút válasszunk, előre mondom), egy tészta, olajostejföl, megint egy tészta, ez 4szer.
Ezt követően rátettem a túrós cuccot, majd a tetejére megint a rétestésztát.
Anya calling- mennyi idő, milyen hőfok? (A nyomorult recept aszonta, hogy mérsékelt tűz, szép pirosra- kösziszépen, a hozzám hasonló laikusoknak nagy segítség vagy, mondhatom.) Anya szállította a megoldást, 185 fok, 40-45 perc, ,,deúgyislátodmajd", mikor ropog. :D

Türelmesen várakoztam, aztán ez lett belőle, mind egy szálig elfogyott, csak mondom.

Lányok, asszonyok, vargabélesre fel, ijesztőbb, mint gondolnád, de finomabb is!

Amikor kivettem, ilyen a szépropogós

Belelóg a könyököm, sorry.

No...

...nekiültem, íródik a csodálatos Emm-könyv, amilyen ütemben haladok valószínűleg a Gyémánt-lakodalmunkra meg is lesz a aji Gergőnek..:D

- viccet félretéve, rajta vagyok, lelkes vagyok, és tele vagyok segítőkész barinőkkel.

Ja, és láttátok a pompázatos, új borítóképet a Facebookon, vagyis itt?

Máglyarakás

Két dolgot utálok: Az egyik, ha valaki, hozzáteszem, névtelenül, nokomment, felháborodik azon, hogy engem dob ki egy receptre a google-kereső, és hogy nem regényt akar, hanem iránymutatást! Hát tehetek én arról, hogy a találati listán elől vagyok? Egyrészt. Másrészt meg, amennyi energiát arra fordított, hogy engem szapuljon, akár neki is állhatott volna kreatívkodni valamit azzal a nyomorult tőkehalfilével, ami megjegyzem, bárhogy könnyen, és gyorsan elkészíthető, nem egy nagy puki! Erről ennyit. (Ja, és nyugodtan minősítheted a stílusom, teljesen leszarom. :)
A másik meg, ha a tojássárgáját nem lehet normálisan szétválasztani a fehérjétől, és ki kell dobni. Na.

Nézzük csak ezt a máglyarakás dolgot! (Nem a klasszik lesz, azt előre mondom, aminek egyetlen oka volt, hogy nem volt itthon minden cucc fellelhető, úgyhogy kicsit átalakítottam az oridzsint.)

1 db fonott kalács ( A Zanya mondta, hogy bizonyára < fogok már ilyen szavakat is használni, hogy a ,,Névtelen" is jóllakjon, és növeljem az irodalmi jelleget :D>, jó lenne ez az egész kaláccsal, egyszer-kétszer megcsináltam már zsömlével, és nagyon szikkadt lett, meg ropogott, nem szottyosódott meg)
3 jó nagy alma
ízlés szerint mazsola (Dóri, tudomtudom, de gondolom kell az emberemre is)
ízlés szerint lekvár (nekem most eper volt, isteni vele)
kevés tej (csak a kalács megmerítéséhez kell)
vanília aroma
vaníliás cukor
fahéj
3 tojás fehérje (mehet több is, nyugodt szívvel)


A kalácsot felszeleteltem, és megmártogattam a vaníliás tejben (tej+aroma), és jól kicsepegtettem, hogy azé mégse essen szét, aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsi aljára rakosgattam. Ezután megkentem eperlekvárral, de mivel elég kemény volt a lekvár, ezért inkább úgy mondanám, hogy rápötyögtettem kiskanállal, aztán megszórtam mazsolával.
Közben meghámoztam az almát, és lereszeltem, nem nyomkodtam ki a levit, hogy ne száradjon, facsartam rá egy kis citromlevet, hogy a barnulást is megelőzzem, fahéj+ vaníliás cukor, kész, ráhalmoztam a kalácsos dologra.
A maradék kalácsot, a tejes hadművelet után, a tetejére raktam. (Ez nem szükséges, csak lehet.)
Eztán ez bement a sütőbe, 175-180 fok, 25 perc.

Miután már jó, terjengő almaillat volt, akkor felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, rákanalaztam a tetejére. és elsimítottam. Visszatoltam, még 10 perc, amíg a hab elkezd pirulni.

Kész, Csillagszületik közben az egész el is fogyott, de előtte még résen voltam, és készült kép, tessék:

A képeket köszönöm a Szelermemnek! :)