A másik meg, ha a tojássárgáját nem lehet normálisan szétválasztani a fehérjétől, és ki kell dobni. Na.
Nézzük csak ezt a máglyarakás dolgot! (Nem a klasszik lesz, azt előre mondom, aminek egyetlen oka volt, hogy nem volt itthon minden cucc fellelhető, úgyhogy kicsit átalakítottam az oridzsint.)
1 db fonott kalács ( A Zanya mondta, hogy bizonyára < fogok már ilyen szavakat is használni, hogy a ,,Névtelen" is jóllakjon, és növeljem az irodalmi jelleget :D>, jó lenne ez az egész kaláccsal, egyszer-kétszer megcsináltam már zsömlével, és nagyon szikkadt lett, meg ropogott, nem szottyosódott meg)
3 jó nagy alma
ízlés szerint mazsola (Dóri, tudomtudom, de gondolom kell az emberemre is)
ízlés szerint lekvár (nekem most eper volt, isteni vele)
kevés tej (csak a kalács megmerítéséhez kell)
vanília aroma
vaníliás cukor
fahéj
3 tojás fehérje (mehet több is, nyugodt szívvel)
A kalácsot felszeleteltem, és megmártogattam a vaníliás tejben (tej+aroma), és jól kicsepegtettem, hogy azé mégse essen szét, aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsi aljára rakosgattam. Ezután megkentem eperlekvárral, de mivel elég kemény volt a lekvár, ezért inkább úgy mondanám, hogy rápötyögtettem kiskanállal, aztán megszórtam mazsolával.
Közben meghámoztam az almát, és lereszeltem, nem nyomkodtam ki a levit, hogy ne száradjon, facsartam rá egy kis citromlevet, hogy a barnulást is megelőzzem, fahéj+ vaníliás cukor, kész, ráhalmoztam a kalácsos dologra.
A maradék kalácsot, a tejes hadművelet után, a tetejére raktam. (Ez nem szükséges, csak lehet.)
Eztán ez bement a sütőbe, 175-180 fok, 25 perc.
Miután már jó, terjengő almaillat volt, akkor felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, rákanalaztam a tetejére. és elsimítottam. Visszatoltam, még 10 perc, amíg a hab elkezd pirulni.
Kész, Csillagszületik közben az egész el is fogyott, de előtte még résen voltam, és készült kép, tessék:
A képeket köszönöm a Szelermemnek! :) |
5 megjegyzés on "Máglyarakás"
az utálkozó kapja be, ameddig írta az utálkozást, azalatt olvashatott volna is. vagy keressen a szakácskönyvbe, mer mondjuk a neten keresés is veszélyes lehet, és a végén rosszabb dolgot is kidob, mint a félelmetes Emmblogot. -.-"
amúgy meg határozottan szimpatizálok a 'semmidiót a máglyába' akció mellett. még az is lehet elkészítem . . névtelenhencilány.
Köfönöföm, hencikém! :)
(Majd fel is hívhatná', mondjuk.)
hháá. igenis értettem feneséges.
ki az utálkozó? megverem az fix.:D amúgy a névtelen trollkodók ált. pattanásos, dagadt kamaszfiúk, akik nem tudják máshol, máshogy kiélni magukat, úgy magasról kaki rájuk.:D
u.i.: köszönöm, hogy a mazsolát, nem köll bele tenni:)
ó, istenuem. csak nehogy visszajárjon trollkodni. nem is értem, mert ott volt a recept, nemhogy örülne, hogy nem valami túlbonyolított, érthetetlen, logikátlan hülyeség.
a kedvencem a névtelen hozzászólókban (a névtelenek kivétel nélkül mindig genyóságot írnak, mint tudjuk, ahhoz nem merik felvállalni a nevüket, gugli fiókjukat vagy bármiféle fantázianevet is), hogy azt gondolják, ők megmondhatják, hogy te a saját blogodban mit írj. valószínűleg Polcz Alaine szakácskönyvét ki is vágná a kukába, mert, ugye, kedves kis anekdotákat nem szakácskönyvben akarunk olvasni. fuj.
Megjegyzés küldése