Aranygaluska- a menő

A megboldogult kolis-menzás időkből nem sok jó emléket őrzök, de a pénteki (a végére sikerült megfejteni, hogy azért pénteken, mert mindenki rohant vagy buszhoz, vagy vonathoz, vagy csak úgy egyébként, és nem volt idő többek között enni se, és így több maradt a konyhásnéniknek) aranygaluska örök. Valószínűsítem, hogy helyben követték el, mert általában gőzölgött, a sodó sűrű volt és nagyon vaníliás, szintén meleg. (Naív vagyok, tudom, valószínűleg az a sodó akkor látott igazi vaníliát, amikor Mézi kutyánk a tengert, vagyis sose, de az illúzió tökéletesre sikerült.)

Nade, bling, hétvégén támadt egy remek ötletem, hogy mi lenne, ha megpróbálnám? Impulzus kelttészta sütő vagyok, nem sokszor esik jól, de akkor nagyon. Plusz nagy úr a kívánás is, ugye. Megettem volna, feltételeztem, hogy Dzsí Nagyúr is megenné (minden, ami nem tök, azt megenné, és meg is eszi), és pikkpakk meg is valósítottam. Én eddig nem voltam egy csudálatos kelttészta nagyhatalom, mert vagy sikerült, vagy nem, többnyire a jójó, de.. kategória játszott, vagyis meg lehetett enni, de közelről se volt tökéletes, eleve nagyon utálom azt a merev szabályzatot, ami ehhez tartozik. (Ráadásul évekig súlyos élesztő fóbiám is volt, mára gyógyultnak mondhatom magam, de a mai napig azért elég félelmetesnek tartom.)

A tökéletes aranygaluskához az alábbiakra van szükség:

A tésztához:

25 dkg liszt

2,5 dkg margarin (én ezt csak szemre mértem, hát ki a tököm fog méregetni 2 dkg margarint?)

2,5 dkg élesztő (ez pont a fele egy sárga kockának)

kb. egy evőkanál cukor  

1 tojás

1,3 dl tej

3 csipet só

1 citrom reszelt héja

Valamint:

10 dkg darált dió

10 dkg cukor

olvasztott margarin

A sodóhoz:

1 l tej

1 csomag vaníliás puding

1 csomag vaníliás cukor

2-3 evőkanál cukor

1 vanília rúd

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk (ami nem tudom pontosan, mit jelent, de így kell mondani, és jól is hangzik), és a többi tésztához valóhoz gyúrjuk. Nagyon király, pillanatok alatt összeáll, mehet kelni. (Lefedtem egy konyharuhával, bár a kutya nagyon örült volna, ha inkább vele fedem le, és ráraktam a radiátorra olyan negyven percecskére.)

Közben ledaráltam a kb. egy fél éve tárolt diómat, és összekevertem a cukorral.

Mikor a tészta megkelt, örömtáncot lejtettem, egy hosszú kígyót formáztam belőle, és kb. 2 cm széles darabokra vagdostam. Ezeket a darabokat az olvasztott margarinba, majd a diós cuccba mártottam, és egy tepsibe sorakoztattam.

A tepsiben még egy fél órát kelesztettem, szintén lefedve, aztán 170fokra előmelegített sütőben köbö 40 perc alatt ropogósra sült, juhééj. 

A sodót, mint egy vaníliapudingot megfőztem, annyi volt a flikkflakk, hogy egy igazi vaníliarúd belsejét kikapargattam, és a fekete magokkal még megküldtem a cuccot. Ennyi. És tényleg.

Narancsos-diós-rumos-kókuszos szaloncukor (ezmind)

Testőr lettem. Nem viccelek.

A sztori: A főnököm, az a csodálatos ember, beiskolázott. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy szívén viseli a sorsomat, valószínűleg önös érdekei vezérlik, de ki nem szarja le, szuper új bizonyítvánnyal lettem gazdagabb. Az áll benne, hogy biztonságszervező (muuhaha! én! aki vizes kézzel nyúlkál a konnektorba, és tökszáraz betonon is elperecel), valamint testőr! :D (jó, ezt má csak utána láttam, mikor tüzetesen megvizsgáltam, valószínűleg az én bizonyítványomba apróbetűvel merték beleírni). Az a lényeg, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, és neadjIsten ilyen testőrre lenne szükségeket, akkor (jól figyeljétek a számat), SEMMI ESETRE ne engem kérjetek fel tepsi épségetek megóvására, mer ellenkező esetben minimum 8 napon túl gyógyulunk mindketten. Ha esetleg úgy lenne, hogy mégis ebben a (hozzáteszem, végzettségemnek megfelelő) szakirányban kéne ténykednem,úgy már megfogadtam, hogy a rabolóval, vagy a merénylővel szemben nem fogom azt a roppant testi fölényem használatba venni (höhö), inkább rázendítek egy Bunyós Pista nótára, vagy a szintén általam megkoreografált méltatlanul elhanyagolt ,,Rabszolgalány"-t adom elő cimbalmos kísérettel.
Ez volt pénteken, ekkor határoztam el, hogy több vagyok, mint egy testőr (höhö), szaloncukrot csinálok. Ezt mindenkinek javasolnám, mer fele annyiból meg van, ha szegény a eklézsia, plusz ajándékba is adható, valami pöpec kis papírba csomagolva, valamint nem elhanyagolható, hogy legalább tudjátok, mi van benne, jua, és ku marha jó. (A Gergő nagyon édi, mámorgolyónak hívja. Má hogy ezt. A szaloncukrot.)


Na:


20 dkg darált dió (ha nem fér a büdzsébe, már pedig nem fér, akkor ugyanazt tudja a 200 forintos diópótló is)
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola (a legborsosabb tétel ez, de ki lehet fogni, most minden hiper akciózza ezeket a cuccokat)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve (először reszel, aztán facsar, különben úgy jártok mint én -> szenvedtek)
fél kávéskanál őrölt fahéj
30 dkg étcsoki (a mi esetünkben a Marika tortabevonó játszott)
kevés rumaroma, vagy a rum maga


A diót, a kókuszreszeléket, a narancsos cuccokat, a rumot, a fahéjt összeelegyítjük. A mazsolát szépen átnézzük, hogy ne legyenek benne gallyak, aztán forró vízbe áztatjuk, úgy jó 5-10 percre. Aztán ezt a dolgot botmixerrel áttörjük, ez ritka undorító ez az egész, tapadragad, sűrű, meleg és barna, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nem baj, ha nem lesz teljesen pépes, belefér.

Szóval ezt a mazsolás masszát hozzáadjuk a diós dologhoz, és jól összekeverjük. (Ha nem akar összeállni, vagy száraz, akkor küldjünk még bele narancslevet, vagy rumot.)

Ebből apró gombócokat formázunk, hozzáteszem, ez a mennyiség kábé 80 darabhoz elegendő, és kicsit hidegre tesszük szikkadni.

Közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és egy fogpiszkáló, vagy más egyéb célszerszám segítségével meghempergetjük benne a gombócokat. Fektessük sütő- oder zsírpapírra, szépen lepecseg majd.

Hát mondjuk szép nem lesz, de legalább finom. Nincs benne semmisemmi cukor, szóval így karácsony tájékán azé nem jön rosszul, úgyis eszünk elég súlyosat.


A képeket természetesen a Gergő lőtte, én még annyit teszek hozzá, hogy a szaloncukrok önmagukban sem vmi esztétikus látvány, csoda lett volna, ha a fotókon jól festenek. De be fogom őket csomagolni, palástolom a testi fogyatékukat, nyugalom: