A sztori: A főnököm, az a csodálatos ember, beiskolázott. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy szívén viseli a sorsomat, valószínűleg önös érdekei vezérlik, de ki nem szarja le, szuper új bizonyítvánnyal lettem gazdagabb. Az áll benne, hogy biztonságszervező (muuhaha! én! aki vizes kézzel nyúlkál a konnektorba, és tökszáraz betonon is elperecel), valamint testőr! :D (jó, ezt má csak utána láttam, mikor tüzetesen megvizsgáltam, valószínűleg az én bizonyítványomba apróbetűvel merték beleírni). Az a lényeg, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, és neadjIsten ilyen testőrre lenne szükségeket, akkor (jól figyeljétek a számat), SEMMI ESETRE ne engem kérjetek fel tepsi épségetek megóvására, mer ellenkező esetben minimum 8 napon túl gyógyulunk mindketten. Ha esetleg úgy lenne, hogy mégis ebben a (hozzáteszem, végzettségemnek megfelelő) szakirányban kéne ténykednem,úgy már megfogadtam, hogy a rabolóval, vagy a merénylővel szemben nem fogom azt a roppant testi fölényem használatba venni (höhö), inkább rázendítek egy Bunyós Pista nótára, vagy a szintén általam megkoreografált méltatlanul elhanyagolt ,,Rabszolgalány"-t adom elő cimbalmos kísérettel.
Ez volt pénteken, ekkor határoztam el, hogy több vagyok, mint egy testőr (höhö), szaloncukrot csinálok. Ezt mindenkinek javasolnám, mer fele annyiból meg van, ha szegény a eklézsia, plusz ajándékba is adható, valami pöpec kis papírba csomagolva, valamint nem elhanyagolható, hogy legalább tudjátok, mi van benne, jua, és
Na:
20 dkg darált dió (ha nem fér a büdzsébe, már pedig nem fér, akkor ugyanazt tudja a 200 forintos diópótló is)
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola (a legborsosabb tétel ez, de ki lehet fogni, most minden hiper akciózza ezeket a cuccokat)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve (először reszel, aztán facsar, különben úgy jártok mint én -> szenvedtek)
fél kávéskanál őrölt fahéj
30 dkg étcsoki (a mi esetünkben a Marika tortabevonó játszott)
kevés rumaroma, vagy a rum maga
A diót, a kókuszreszeléket, a narancsos cuccokat, a rumot, a fahéjt összeelegyítjük. A mazsolát szépen átnézzük, hogy ne legyenek benne gallyak, aztán forró vízbe áztatjuk, úgy jó 5-10 percre. Aztán ezt a dolgot botmixerrel áttörjük, ez ritka undorító ez az egész, tapadragad, sűrű, meleg és barna, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nem baj, ha nem lesz teljesen pépes, belefér.
Szóval ezt a mazsolás masszát hozzáadjuk a diós dologhoz, és jól összekeverjük. (Ha nem akar összeállni, vagy száraz, akkor küldjünk még bele narancslevet, vagy rumot.)
Ebből apró gombócokat formázunk, hozzáteszem, ez a mennyiség kábé 80 darabhoz elegendő, és kicsit hidegre tesszük szikkadni.
Közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és egy fogpiszkáló, vagy más egyéb célszerszám segítségével meghempergetjük benne a gombócokat. Fektessük sütő- oder zsírpapírra, szépen lepecseg majd.
Hát mondjuk szép nem lesz, de legalább finom. Nincs benne semmisemmi cukor, szóval így karácsony tájékán azé nem jön rosszul, úgyis eszünk elég súlyosat.
A képeket természetesen a Gergő lőtte, én még annyit teszek hozzá, hogy a szaloncukrok önmagukban sem vmi esztétikus látvány, csoda lett volna, ha a fotókon jól festenek. De be fogom őket csomagolni, palástolom a testi fogyatékukat, nyugalom:
1 megjegyzés on "Narancsos-diós-rumos-kókuszos szaloncukor (ezmind)"
több vagy, mint egy testőr. a testőrök gyöngye vagy Feneségeske!
amúgy meg nem baj ha ronda. tudod, csokító is ronda volt, de finom :D
Megjegyzés küldése