Cöhhó..

...meg akartam írni itt tinéktek az über chilis bab receptjét, mer a Dorka aszonta, h nincsen fent, hát köszi szépen, pedig itt van, hejj!

Mindegy, nem írom akkor le, pedig a tegnapi igencsak jól sikerült, a maradékot meg megettük most délelőtt. Egyikünk se dolgoz, ugyanis a Gergő szabadságot kért, én meg két foggal kevesebb vagyok, viszont csomó élménnyel több:

Kezdjük ott, hogy fél10re mentem a dokkerhez, üldögélek, üldögélek, mint mindenki a váróban, olyan az a váró, mint mondjuk a Pokol kapuja, onnan már csak a tisztítótűz van hátra. Erre meg bentről akkora artikulálatlan ordítás, bőgés, halálsikoly, hogy még a mellettem ülő Bandi bácsi kezében is megállt a Metro, a velem szemben ülő lánynak meg könnyek szöktek a szemébe. Ketten fel is álltak, angolosan távoztak, én meg mondom, ha má idáig eljöttem, engem ugyan el nem ijesztenek. Aztán mint kiderült, a megpróbáltatásaim itt még cseppet sem értek véget. Történt ugyanis, hogy kiszólt a fogorvosom, hogy dél előtt nem igen fogok bekerülni, ugyanis az előttem lévő esze ágában sem volt kinyitni a száját, megmakacsolta magát, nem lesz ebből lófasz se, nem hogy foghúzás.
Délben ottan ücsörögtem még mindig, amikor leültek mellém a dugósok. Nem elég, hogy az ember félrettegésizzad, még el kell viselnie, hogy két vadpettingelő kucorodik mellé a váróban, akik ööm..hogy is mondjam, a legkevésbé sem titkolják az egymás iránt érzett olthatatlan vágyat, van ilyen, valaki a batman jelmezre bukik, mások a fogorvosi rendelőre. Mondtam is, miután behívtak, hogy előre engedem én a dugósokat, hadd legyen nekik tényleg jó..:D

Szóval bementem, hümmög az az áldott jóember fogorvos, szép kis gyökér (nem rám mondta), műtét lesz. Mondom, mijafasz, biztos h nem engedélyezem. Aztán szépen leterítettek azzal a békalencse színű zöld lebernyeggel, nemigen volt már más választásom, mint hogy tűrjek..:/ HálIstennek az Úr velem volt, ami ritka, mer a háromkampós fogam egyben és mosolyogva hagyta el a szám, csodájára járt a szájsebészet, az Év embere lettem kb.
A másik, a felső az már csak egy könnyű ujjgyakorlat volt, még nevetgéltem is közben.

Ez a igaz története a egésznek, élek és mostmár virulok is.

Ja, és reggel megfogalmazódott bennem a szlogen, amit le fogok védetni, mielőtt a Bölcsességfog húzó Fogorvosok Szövetségének átadnám további felhasználás céljából: ,,Nincs érzés, csak vérzés."

Kár, hogy nincs több bölcsfogam, öröm volt velük az élet.


Jó hétvégét, igyatok sokat, esernyőt vigyetek magatokkal és letsdance!

Petrezselymes újkrumpli fasírttal és tejfölös uborkasalátával

Még mielőtt kialakulna a lincshangulat, csak mondom, hogy el vagyok foglalva, mint a budai vár, tök sok a minden, kedvem meg kábé annak a fele, de főzök is serényen,meg táplálkozunk is, közben esküvőn voltunk, meg a bérbe adott kutyáért, jameg háromésfélévesek lettünk, minő boldogság, és képzeljétek, ettem grillpisztrángot, plusz szupereket találtunk ki a frigyünkre, ami ugye jövő májusban, szóval van dolog ezerrel. (Visszatérve az esküvőre, má' hogy a miénkre, a Gergő egyre lelkesebb, vasárnap dumáltunk az ágyban úgy másfél órát, működő ötletei vannak, viccesek meg praktikusak, fene se hitte volna. :)
Úgyhogy kedves Mindenki, bocsássatok má' meg légyszi, tele van az agyam.


Pénteken jól bevásároltam, mer aszittem, hogy főzök, erre meg közölte a Ember, hogy maradék-buli lesz, meg ne próbáljak főzni, esszük, ami található. (Mondom jó, a hús meg ott rohadjon meg, ahol van, mi? Neeem, majd vasárnap, hulla másnaposan főzzé'.Tudtam, h szeret.)
Nade, tehát vasárnap akkor.

Felkeltünk, elmásztam a kávéfőzőig, (ma reggel mondjuk jól felbaszott, mer én nem tudom, de néha úgy gondolja a kotyogó, hogy nem tekeredik le, és az Istennek se adja meg magát), aztán vissza az ágyig, ezt a távot úgy négyszer tettem meg, mire ember lett belőlünk, tökömnek se volt kedve elmenni SzegényMéziért, aki már 2 napja Zsófibarinőéknél leledzett, de a Gergő ígéretet tett, hogy közben ő összerántja a lakot, plusz elmosogat, és a többi.

 Hazaértünk az ebbel, eléggé ki volt égve ő is, mi is, tökéletes összképet alkottunk, ekkor álltam neki a pünkösdi menünek. (Jóvan, hazudtam, csak azért volt pünkösdi a menü,mer akkor készült, különben semmi extra, viszont én már nagyon rákívánkoztam az újkrumplira (szofisztikáltaknak: zsengeburgonya), plusz mindig támad ingerem a tejfölös uborkasalátára,úgyhogy muszáj voltam kitalálni vmi húúúst is, hogy Gergő is örüljön. )

Az újkrumplit megmossuk, (javasolt kisebbeket összeválogatni), és vízben lekapargatjuk. (A nagyon kezdőknek azt tudom mondani, hogy az újkrumpli kibaszás, mer az összes ujjadat összefogja, és soha, semmilyen körülmények között nem tudod lesikálni, max. ecetes ollóval. Oké, vicceltem. Le fog kopni egyszer. Úgy tíz-húsz év múlva.)
Szóval ha nagyobbakat választottunk, akkor feldaraboljuk, a kisebbeket félbevágjuk. Mehet főni, közben hagymát zsíron petrezselyemmel összefonnyasztunk,mikor má' kész, akkor mehet rá a pirospaprika, ezt a keveréket a puha krumplira öntjük, és összekavirnyázzuk. Ezzel meg is volnánk.

A fasírt:

40 dkg darált húst összekeverünk 2 tojással, egy fej üvegesre párolt, paprikás vöröshagymával, egy gerezd felaprított fokhagymával, ételízesítővel és borssal (én fehérborssal csináltam, mer a fekete elfogyott, ekkor kicsit tikkelt a jobb szemem), és két jó nagy szelet, langyos vízbe áztatott, majd kicsepegtetett kenyérrel. Ha lágynak látjuk, és nagyon tapad meg nyúlik, akkor dobjunk bele egy kis zsemlemorzsát.
No, ezt összegömbölygetjük, zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük. Pusziviszlát, ennyi volt.

Csütörtökön meg mindenki szorítson értem, aki él és mozog, mer újabb két bölcsfogamtól szabadít meg a fogdokker. Ha túlélem, akkor jövök, és elmondom,milyen volt. :)

Chilis bab

Már tegnap akartam főzni, csak Gé hathatós közbenjárása miatt hotdogot ettünk (hozzáteszem, elég jó volt, pirított rá hagymát).

Valamelyik nap találtam két kóbor babkonzervet, kukorica meg mindig van itthon, ááá, mondom, szuper, lesz chilis bab, azt mindketten bírjuk (bár kompromisszumképtelen a chili mennyiségét illetően, legszivesebben én úgy enném, hogy szétégesse a szájpadlásomat). ÉS tényleg jó, mert ehhez aztán meg tényleg alig kell valami:

1 babkonzerv (én vörösbabot használok, nem mintha nem lenne teljesen mindegy, talán a fehérbab kicsit édesebb)
1 kukoricakonzerv (ebben nem vagyok biztos, h kell bele, vagy csak én szoktam.)
fél kg darált hús (valaki majd legyen kedves elárulni, hogy az előre csomagolt hús alá miért raknak ilyen krepp-papírszerű rongycafatot? - azért biztos nem, hogy a nedvességet felszívja, mert semmi víz nincs rajta.)
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsomkonzerv
chilipaprika
bors
só
kevés víz
kevés olaj

A hagymát jó szokásomhoz híven megsirattam, és megsütöttem a fokhagymával együtt.
Később ráraktam a darált húst, és felöntöttem egy kevés vízzel. (Valamilyen oknál fogva az egész ilyen szottyos lett, kicsit meg is rémültem, és jó hangosan elkezdtem szidni a Tesco húsosztályt)
Szerencsére ennek tök kevés idő kell, nem is értem, ahhoz képest, h ez még tegnap mondjuk disznó volt, nagyon gyorsan sül.

Szóvalszóval ráöntöttem a paradicsomkonzervet, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkit figyelmeztessek, hogy ámbár lehet hogy a chilis bab nagyon könnyű és viszonylag olcsó is, gonosz egy étel: Semmi esetre ne álljunk neki ennek az egésznek fehér pólóban! Vagy ha már mégis úgy alakult, akkor bontsunk fel egy sört, és szarjuk le..:-)

Itt jön képbe a fedő, nyugodtan hagyjuk ezt így szépen rotyogni vagy egy fél órát.
Mindenki úgy fűszerezi,, ahogy gondolja, mondom, nálunk viszály van chili-fronton, sajnálatos módon elég vékonyan kell fogni a cerkámnak ezt illetően. (Mindenkit megnyugtatok, egyébként minden másban egyezünk...:P)

Kijelenthetem, hogy sikerült ipari mennyiségű chilis babot termelnem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel mellettünk iskola van, ezé holnap szünetben átugrok a kerítésen, és árulni fogom.

Ja, és Glória öribarim segítségével a mai naptól a blog széles körben terjed..:)
(Simike, ezúton üzenem, hogy tudom, hogy te már rajongsz, de valamilyen érthetetlen oknál fogva, még mindig nem kaptál kis fülecskét, mint a többiek..:(

Tejfölös- zöldbableves (a recept igazi gazdája: Anya)

Hozzávalók: 0.5 kg zöldbab, kb. 10-12 karika füstölt kolbász (ki hogy szereti, én csak Gé meg az íze miatt raktam bele), kapor, só, 10 szem egész bors, 5 kisebb fej krumpli, a rántáshoz: nagyon kevés zsír vagy olaj, kb. 2 ek. liszt, hideg víz, a végén: nagydobozos tejföl fele, kevés liszt, ecet vagy citromlé.

A fagyasztott zöldbabot feldobtam főni, jóanyám szerint jó sok vízzel, mer elvégre is nem főzeléket főzök, tettem rá kaport, lehet kapni már fűszer-formában is, ami csak azért jobb, mer nem lesz büdös a kezünk tőle (hát..sokat...túl sokat...aztán próbáltam kaportalanítani, de már elég késő volt, mert az egész csupa zöld lett. aztán megoldottam végül, kiskanállal.)
Elég hülye sónk van otthon, kell belőle egy raklap, legalább 5-6 csipetet tettem bele, mire egyáltalán íze lett, a durvább fajtából nyilván kevesebbet kell, egész bors kb. 10 szem.
Beleraktam a kolbászt is, ez így szépen elrotyogott magának.
Amikor megfőtt a zöldbab, és a tetejének szép kolbászzsíros teteje lett, akkor beleraktam a felkockázott krumplit, és várakozó álláspontra léptem.
Aztán megkóstoltam, és mivel túlságosan fölé hajoltam, megégettem a hajam...
Mikor kellően kikáromkodtam magam, akkor elszántam magam életem első rántására.
Mivel mi olajpártiak vagyunk, najó, ez így nem teljesen igaz, csak sosincs otthon zsír, ezért egy nagyon kevés forró olajba 2 evőkanál lisztet raktam, csomómentesre kavartam, majd egy kis hideg vízzel felturbóztam, és úgy ahogy voltam, belecsűrtem a zöldbabba.
Kicsit forraltam vele, közben egy fél doboz tejfölt liszttel kikevertem, és szűrővel beletettem a majdnem kész levesbe. Mondanom sem kell, fullra összecsomósodott, próbálkoztam egy darabig, hogy ne legyen, aztán feladtam, és kiszedtem belőle a csomókat, szintén kiskanállal...:)
A végén pedig citromlével savanyítottam, mert ecetet elfelejtettem venni, nem kell sok belőle, körülbelül egy deci.
És kész is.