Almás-mákos muffin

Fura dolog ez a muffin-dolog, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az Istenbe' lehet az, hogy az egyik ilyen tészta, a másik olyan tészta, és mégis mindegyiket muffin-nak hívják.
Szombat lévén nem dolgoztam, háháhá, bocsánat azoktól, akik igen, sajnálatos, de hát ez van, valakinek a kapitalizmust is szolgálnia kell.
Életem párja (elhatároztam, hogy mostantól csakis nagyon giccses neveken vagyok hajlandó őt szólítani, mer olyan, mint Spartacus, állandójan fellázad, hogy ,,Gergőzöm."), szóval ő is dolgozott, vidáman nagytakaríthattam Mézivel Maroon5-ra, bár Mézi nem nemigen volt nagy segítség, mondhatni semennyire, mert mikor én négykézláb sikáltam a szőnyeget, ő egy ,,Juhú" vakkantással ráugrott a hátamra, és onnan nem is távozott, bármennyire is rimánkodtam.
Cuki ez a Kutya, meg végülis szeretjük is, de valaki nem vinné magával megőrzésre úgy 10-20 évre? (Abban meg senki ne reménykedjen, hogy idővel majd megmurdel, hiába, ki van zárva, mindent túlél, mi már rengeteg dolgot kipróbáztunk.)


Jól figyeljetek, mer' ami most jön, az életem legjobb muffinja, mind külcsín, mind belbecs tekintetében is.
Büszke is vagyok, nemmondom.

Hozzávalók:
3-4 közepes alma (egészen nyugodtan meg lehet engem kérdezni, hogy mi a közepes, úgyse mondom meg,lululúúú,  nekem se segített senki)
5 dkg mazsola (általában egy zacskó fele, amennyiben a zacskó tartalma 10 dkg,.:D Mondjuk ki is lehet hagyni, nem hiányzik belőle, én is csak a Kincsesbokréta miatt tettem bele- Gergő, ez jóvót?)
16 dkg cukor
kicsi fahéj
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor (a továbbiakban SP, höhö.)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 db tojás
0.8 dl olaj
1 kis poharas natúrjoghurt
1 citrom leve, meg héja
3 ek mák (igazán nem érezni a zízin, viszont jól néz ki.)
1 cs van.cukor

Először is, összekeverjük a lisztet, a mákot, az SP-t, a szódabikarbónát, a van.cukrot és a fahéjat.
Egy másik tálban felverjük azt az egy, nyomorult tojást, hozzá a cukor, a joghurt, az olaj, eztán összekever a lisztessel, félrerak.

Én ezután fogtam hozzá az almás dologhoz, mer nem akartam, h megbarnuljon, nahátmilyenmáaz, meg levet is ereszt, pföj.

Szóval alma megpucol meghámoz, lereszel, citromlével meglocsol, citromhéj ráreszel és mazsola hozzáad.

Majd ezt a egészet bele a lisztesbe, huhúú, nagyon jó állagú.

(Megjegyzem, én szép friss almával kooperáltam, aki a hullott, ráncos, szottyatag almáját óhajtja felhasználni, lelke rajta, nem tudok garanciát vállalni, pénzt vissza nem fizetek, előre mondom.)

No, aszonta a recept, legyek kedves kikenni a muffinsütőt margarinnal, nocsak-nocsak, hát az nincs. Biztos az a ...khmkhm..szép szál legényke vót az, aki elhasználta rántottához. Mi legyen most?
Felvillant az égő a fejem felett, van nekem egy fain kenőtollam, kikenegetem olajjal akkor. Ebbe az olajos muffinsütőbe tettem tehát az adagokat, majdnem fullig, pedig sose szoktam, mindig csak úgy 3/4ig, mikor hogy.
A sütőt előmelegítettem 180fokra, ereggyésülni, 25 perc múlva találkozunk, addig itt várlak.

Nem tudom, hogy a csillagok szerencsés 1ütt állásának, vagy mi a tökömnek volt köszönhető, de én még az életembe' se ilyen szép, se ilyen finom muffint nem sütöttem, mint ez, pedig hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

Beszéljenek a képek, ti meg azonnal álljatok neki,  lepjétek meg a Zembert, vagy a Zanyukátokat, esetleg a szomszédot, de őt nem muszáj.

Jah, közvélemény-kutatás: Mit szólnátok, ha az Emm főz jóillatúan, lapozhatóan, lekávézhatóan, KÖNYV-formában lenne a kezetekben? Hmm? :)