A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejszín. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejszín. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 19., csütörtök

Karácsonyi étcsokis sajttorta

Bejegyezte: Emm dátum: 8:39 0 megjegyzés
Kedveskéim,

közkívánatra jöjjék most előzetesen a karácsonyi desszert receptem, ígérem, jó lesz. :)

Hozzávalók:

15 dkg csokoládés keksz (valószínűleg én Győri édest vételezek)
10 dkg vaj
20 dkg natúr krémsajt
25 dkg mascarpone
1 dl habtejszín (megpróbálok szerezni Hulalát)
1 narancs lereszelt héja
7 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé


A kekszet lezúzom mondjuk egy zacsi és egy klopfoló és/vagy nyújtófa segítségével, majd hozzáadom az olvasztott vajat, és az apróra tört étcsoki, és a reszelt narancshéj felét . Ezt összedolgozom, és egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodom.
A sajtot és  a mascarponét összekeverem, hozzáadom a felvert tejszínt, a porcukrot, és a narancshéj másik felét. 

A krémet ráöntöm a kekszes baszra, szépenegyenletesen, és 12 órára hűtőbe teszem. (Ezért csinálom ezt hétfő délután/este, legalább ezzel nem lesz gond a keddi premieren! :)

Tálalás előtt megszórom az étcsoki másik felével, illetve lehetséges h pirított, karamellizált mandulával vagy dióval is megspékelem, attól függ. 


Előre is nagyon-nagyon boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket, szálka mentes halászlevet, finom likőröket, angyalkák szárnycsattogását kívánok mindenkinek! (Ha addig nem találkoznánk, akkor kellemes húsvétot is.)


2013. január 3., csütörtök

Mascarponés csokikrém karamellizált mandulával

Bejegyezte: Emm dátum: 15:22 8 megjegyzés
Ama csudálatos estén amikor ez meg ez készült, nem sz*rral gurigáztam, volt ám desszert is. (Mondjuk azt má' jobb nem is említeni, hogy egyikünk se evett belőle túlságosan sokat, a Gergő becsületére legyen mondva, hogy legalább megpróbálta, viszont megtartottuk mindkettőnk gyerekkori hagyományait, hogy csak és kizárólag vacsi után van ajándékbontás, úgyhogy igyekszik az ember minél hamarabb legyűrni, tartok tőle, hogy ő is ezért próbálkozott a desszert eltüntetésével. Mondjuk jó is lett. Zárójel bezárva)


A következő bekezdést a dohányos olvasók számára tartom fenn, a nemdohányosok ugorgyanak:

Figyeljetek, soha, semmilyen körülmények között ne akarjatok leszokni, 3 napja szenvedek, mint a disznó, nem alszok, viszont azt az időt aktív cigizésről való fantáziálással töltöm, az étkezési szokásaim köhömköhöm..átalakultak, napi 6szor eszek, amiknek időtartama egyenként 1.5 óra, csak ma megettem 2 kiló mandarint, fél kiló narancsot, egy almát,  egy csirkemájas péksütit, egy csokis croissant, egy óriás pöttyöst,  ittam két koffeinmentes kávét, és magamba toltam másfél liter zöldteát. (Kényszerképzetem van, miszerint minél hatékonyabban méregtelenítek, annál előbb múlnak el a elvonási tüneteim.) És még csak három óra van. Szóval, cigizzetek csak nyugodtan, nem éri meg ez az egész, fizessetek ki egy rakat pénzet inkább arra (én is itt izéltem, h elrakooom, meg ilyenek, aha, hát kajára költöm.:D), csak ne szenvedjetek.
Jua, meg aszongyák, h sportoljak, azt úgyis muszáj lesz, mer hamarosan úgyis akkora leszek, mint egy csatakanca. Szuper lesz a esküvőnk, úgy fogunk kinézni a Gergővel, mint cinke a tökön.


És akkor most folytassuk a desszertvel:

1 tábla csokoládé (én Boci Éttel csináltam, jójaz)
25 dkg mascarpone (ezt pontosan egy doboznyinak felel meg, nagyon vicces vót különben a beszerzés, késő este mentünk vásárolni G-vel, kutatok a mascarpone után, toporgoktanakodok, mellettem egy fijú, nevezzük MG-nek, volt valaha vmi kis maszat köztünk, (deszerintem meleg) ehemondom, hátte?, jött a Gergő, bemutattam őket, aztán 3asban, családias hangulatban kerestük a mascarponét, mer persze MG is beszállt a buliba. Má a keresésbe. Höh.)
2 cs vaníliás cukor
porcukor
3-4 ek barna cukor
4-5 ek szeletelt mandula
1 dl Hulala (csakis!)




A barnacukrot felolvasztjuk, lehetőleg teflonban, mer a nemteflonban, hanem a sza rosszakban tapad, mint a sza fene, és beleszórjuk a mandulát, átforgatjuk benne, közben egy kis lapos tányért vékonyan, mondom vékonyan mekkenünk olajjal, rászórjuk a karamelles mandulát, és kitesszük hűlni az erkélyre.


Az állam én vagyok
A mascarponét közben egy kevéske vaníliás és porcukorral kikeverjük, ez mehet ízlés szerint, de szerintem ne legyen nagyon édes, valamint közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és ezt is hozzáadjuk.

A Hulalát (annyira édi neve van) felverjük, és 2-3-4-5-sok evőkanállal beleteszünk, attól függően, h mennyire karmoljuk a lágykrémeset.

Eztán má csak annyi van hátra, h széjjelzúzzuk a mandulát zacskóba töltve egy klopfolóval, (kemények fejjel), és a háromnegyedit beleszórjuk a masszába, a egynegyed meg jó lesz dísznek.

Jól kihűtjük, aztán tolhatjuk, télleg nagyon fííínom.

Ja, és hurráááááá, kaptam a Jézusomtól aprítót is meg darálót is. Semmi nem állíthat má meg.

















2012. december 21., péntek

Tejszínes gesztenyekrémleves brandyvel és pirított fenyőmaggal

Bejegyezte: Emm dátum: 10:08 0 megjegyzés
Ez is megvolt, szuper volt, és ezt most el is mesélem nektek..:)



....tegnap volt a Gergővel közös szentesténk, ami egyben az utolsó, nem 24-ére eső is volt, mert ha a fene fenét eszik, vagy cigánygyerekek potyognak az égből (nyugalom, nem kell hívni az amnesztiinternesönelt), jövőre akkor is együtt töltjük azt a napot, külön cég is leszünk, mer ugye májusban esküvő, plusz én tökre szeretném, ha nálunk gyülekezne össze a család.
Az egész mindent összevetve azt tudom mondani, hogy varázslatos, igazi karácsony estét rittyentettünk mi ketten, pálinkával, borral, jó kajákkal, jó zenékkel, tangóztunk is, meg énekeltünk,csilingelt a Jézuska, a Kutya is örült az ajándékának, (valamint meggyalázott egy gesztenyét).

A leves pedig, Gergő szerint maga a Mennyország volt. Ha az én véleményem is érdekel valakit, akkor én inkább azon az oldalon állok, miszerint tényleg nagyon különleges ízvilág, nem mindenkinek jön be, többek között nekem se lesz a kedvencem, de hogy nagyon extra, azt be kell ismernem. Eleve hendikeppel indult nálam, mer a sült gesztenye sem az én világom, érdekesnek érdekes, az viszont tuti. 

Aki ezt választja,és szeretné megcsinálni, előre mondom, hogy nem lesz egyszerű menet, macerás, pöcsölős, viszont megéri...;)


Kell:

30 dkg gesztenye (gondban voltam, mert nem tudtam,hogy létezik-e külön főzni-és sütnivaló gesztenye, de Zsófi barinőm hathatós közreműködésének hála, sikerült beszerezni)
1 liter alaplé
1 darab apróra vágott zellerszár
1 nagy alma fele (ha kicsi, akkor egy egész)
2 ek barna cukor
2 ek brandy
1 dl tejszín
sóbors


A gesztenyét zubogó vízbe feltesszük főni, de előtte vágjuk be a közepét, elviekben könnyebb lesz a hámozás (nem lesz.)




Közben megcsináljuk az alaplevet, amely művelet nálam kimerült egy húsleves kocka 1 liter vízben való megfőzésében (jó, senki nem tökéletes, amúgy is, minek teremtette volna a JóIsten a húsleves kockát, ha nem erre? Cö.). Mikor a gesztenye megfőtt (ez kb. 20-30 perc), szépen hámozzuk meg. Igen, azt a vastag héjat is. Igen, ami alatta van, és pirosas, azt is. Igen, ez törik. Igen, ez morzsálódik. Igen, azt a maradék héjat is. Igen, kézzel. Lehet késsel is. Igen, ez nagyon szar. 
Oké, megvagyunk, halleluja. Ezek a gesztenyedarabok belemennek az alaplébe, plusz az apróra vágott zellerszár, főjjé' te is 20 percig. 

A feldarabolt almát barna cukorral megkaramellizáljuk, és azt is hozzáadjuk a leveshez. Mikor eltelt a kábé 20 perc, akkor botmixerrel széttrancsírozzuk, ez nagyon jó rész lesz, ígérem, bár a színvilág inkább hasonlítható egy óvodai kakaós reggeli utáni mosogatáshoz, mint valami fullextrához, de nem kell parázni.

 Mehet bele a brandy, mondjuk én jól megküldtem, a szeszből sose elég, aztán a tejszín, és a sóbors a végén.

Okéj, te pihenjél addig, amíg a fenyőmagot megpirítom. Ez a fenyőmag dolog különben nagyon kúl, olyan mint az édes szotyi, csak hogy a borsodiaknak is kedvezzünk makuka, höhö, én eddig még csak fagyiban ettem, abban is jóvót. Serpenyő, félzacsi fenyőmag beleszór (mondjuk ez is attól függ, kinek mekkora a zacsija), a miénk ilyen Kalifás volt, kicsi, cseribe jó drága. (Nem annyira, de azé 500 forint körüli árat elkérni egy ilyen kis semmiségé, de hát karácsony van, nem küldöm el a Kalifát a jó büdös ....ba) Ez megpirul hipphopp, nem kell vele sokat foglalkozni, egy kis só még elfér rá.Ezzel a dologgal majd jól meghintjük tálaláskor.







A leves kész, pipa. Jöhet a többi.

2012. november 23., péntek

Cannelloni- nagy királyság, nem mondom.

Bejegyezte: Emm dátum: 9:18 2 megjegyzés
Szeretem a tésztát. Bár ez igazán rajtam nem látszik, hozzáteszem sajnos, jó lenne kicsit Christina Hendricksnek lenni, és nem Keira Knigthley-nak, de hát ezt dobta a gép, ezt köll szeretni.

Az a jó hírem van, hogy péntek van, viszont az a rossz hírem, hogy ez még mindig nem elég a X-fucktor színpadára. (Höhöjj, Jimmy Junior nagy király, illetve a nagy Király nagy király fia, ilyenkor sajnálom igazán, hogy anyagi lehetőségeim köhömköhöm enyhén szólva is korlátozottak, a szavazataimmal szeretném a égig, vagy még tovább repíteni. Nyerjen ő, egy hamisíthatatlan, eredeti autonóm művész,aki mindentől függetlenül,. (ez vonatkozik a dallamra is), szeretné megvalósítani önmagát, bátran hozzá mer nyúlni dalokhoz, nem törődve másokkal, és azok hallásával. Ezúton kérem a tisztelt Olvasóközönséget, toljon Jimmy fia Krisztiánra egy esemest, 1799- Krisztián.)
A hétvégére véget nem érő makkozást tervezek a Vőlegénnyel, évfordulónk is lesz jövőhéten, négyévaznégyév, akárhogy is nézem.. Kutyátlanodunk is, mer a Timibarinő magához veszi, szeretete jeléül, mi meg örülünk neki, szeretetünk jeléül.

A cannelloni meg rém egyszerű, mint egy tasli, egyszerűbb, mint a neve (Gergő kábé az összes olasz válogatott focistát felsorolta, mire sikerült megjegyeznie) ez volt a vacsi tegnap.

Mondjuk előre szólok, hogy kiskosztümben ne csináljatok ilyet, mer még a hátatok közepe is koszos lesz. (Én szeretem a koszos dolgokat, kaját is meg mindent. Utálom, ha vmi/vki tüchtig, makulátlan, skatulyából előrántott, f*szomot., ez vonatkozik mondom a főzésre is, legyen az egész jó zsíros/szottyos/szószos közben, de a végeredmény legyen hűűhaa.)


1 doboz/csomag cannelloni tészta (óriási csőtészta különben, egy henger, vagy nem is tudom,mi a neve, azon a matekórán hiányoztam, sok matekóráról hiányoztam egyébiránt.)
1 tojás
4 ek sűrű tejföl
kb. 30 dekányi főtt, füstölt sonka, oder tarja (nekünk tarja vót)
1 csokor petrezselyem
3 dl főzőtejszín
sóbors
10 dkg sajt
2 gerezd fokhagyma
vaj a kikenéshez

A sonkát, vagy tarját ledaráljuk, ám ha a darálás lehetősége nem áll fenn, mer mondjuk nincsen darálónk, mint nekem, úgy nehéz, akkor vágjuk nagyon apró darabokra. (Tényleg, nem kaphatnék-e már-e esetleg egy darálót, úgy szeretek darálni, hát senki nem látja ezt?)  Adjuk hozzá az egy darab tojást, a 4 ek tejfölt, az apróra vágott/zúzott fokhagymát, és a petrezselymet szintén aprón, sózzuk, borsozzuk.

A cannelloni tésztát 4, azaz négy perce dobjuk forrásban lévő vízbe, én stoperrel mértem a 4 percet, persze mikor csörrent volna meg a telefon, ha nem 3 perc 30kor, annyira tipikus, szóval a 4perc letelte után szedjük ki, csepegtessük le, és kezdjük el a hadműveletet.

Állítsuk a tenyerünkbe, mer hogy mindkét vége lyukas, nekem sikerült ezt nettó 2 perc bénázás, és káromkodás után észlelnem, dikk, töltöm, oszt nem töltődik? Aha, mer a alján kifolyt, nyomorult vagyok, az is maradok. Szóval kiskanál, az egyik lyuk befogás, és mehetünk. Szépen töltögessük meg a összeset, (apropó, a töltelék mennyiség saccperkábé 16 darab tésztához elegendő), aztán ezeket fektessük vajjal kikent sütőalkalmatosságba, én pl. tepsibe fektettem, mer a jénaim erre nem volt megfelelő).

Szóval befektet, nyakon önti a sósborsos tejszínnel,  alufóliával letakar, 170 fok, 20 perc. Ha ez is leketyeg, akkor levesszük a fóliát, és megszórjuk reszelt sajttal, felvesszük 190fokra, hadd piruljon megasajt. Osztennyi. Viszont nagyon sikeres, tapsvihaaar, elfogyott a összes, janem, 2 darab maradt, szóval két jó étkű embernek bőségesen elég egy evésre.
Legközelebb bolognai szósszal töltöm meg, az lesz a bolognai cannelloni, azt már úgyse jegyzi meg a Gergő, egyébként is olyan, mint egy maffiaszervezet neve.

2012. november 15., csütörtök

Francia zöldséges pite (quiche)

Bejegyezte: Emm dátum: 8:52 0 megjegyzés
 Az első bekezdésben herpeszről, és egyéb testi fogyatékokról lesz szó, akinek zavarja a nyugalmát, az ugorgyon a második bekezdésre.


Hányattatott a Sorsom. Nem elég, hogy múlt héten, szombaton súlyosan elkenték a számat, ugyanis kocsmai tömegverekedésbe keveredtem, és felszakadt a ínyem (höhö, ez persze nem igaz, csak az implantáció Golgotáján értem el a következő stációt, csak ez jobban hangzott), és tele vagyok varratokkal, küszködöm a náthával és annak minden velejáró tünetével, még herpeszem is van. Hátköszönömszépen. Mi jöhet még? Egy jópofa aranyér esetleg?, vagy egy fain kis csonttörés? Mondjuk már egészen a szívemhez nőtt, gondozgatom, szeretgetem, nevelgetem, önálló életet él kábé. Az implantról meg jobb nem is beszélni, élő szövet a fém vázon, höhöjj, titánok harca meg egyebek, szépen gyógyulok, csontosodok, mint az állat, remélem, hamarosan fogam is lesz, amivel ketté tudom harapni egy csirke fejét, de legalábbis vigyoroghatok, mint a vadalma. (Azt még se mondhatom, hogy mint akit baszni visznek, mer lehet, hogy gyerekek is olvassák. Hupsz. Aztán meg majd megint jön valami jófej Névtelen kommentelő, hogy ejj, mit teszek az ifjúsággal, meg hová tűnik a népnevelés, meg ilyenek. Elmondom, szarok én az ifjúságra, azok sokkal durvábbak már most, mint én valaha is voltam..Kezdjük ott, hogy 16 évesen voltam először diszkóban szórakozóhelyen, ahol nem a szipu volt a kedvenc elfoglaltságunk, hanem az unokatesómmal betanult Jennifer Lopez koreográfiákat adtunk elő. És longban ittam a vodk vizet, nem sörrel a rövidet.)

Jua, és közben szervezzük a nászt, meg jön a kari, amitől már előre kivannak az idegeim, a Gergő névnap, a zévfordulónk, a Gergő 30. születésnapja, ilyenek. A nászról jut eszembe: egyáltalán nem tanálom a nekem való ruhát, pedig megnéztem egy csomót, de egyik se olyan Én, nem tudom mi lesz, lehet, hogy egy jól szabott susogós melegítőben menek férjhez, osztjóvan. (mondjuk nincs is olyanom, majd kérek kőcsön, legalább akkor má lesz rajtam vmi kőcsön dolog is, lehetőleg kék legyen, és akkor az is le van tudva.)

A tegnap esti kaja nagyon ríízs lett, aszonta  a szelermem, hogy neki akkor most má' ez lett a egyik kedvence a világon.

Gyorsan készen van, lehet vele kápráztatni a lakóközösséget, mer elég pöpec illata van, amíg sül, és nem kerül többe mondjuk 1000.- Forintnál, tehát anyagilag halmozottan hátrányos helyzetben is tökéletesen betalál.

Na.

Végy:

egy leveles tésztát (van fagyasztott verzió is, de lehet kapni frisset is)
4 tojást
2 ek lisztet
10 dkg baconszalonnát
1 pohár tejfölt
1,5 dl főzőtejszínt
2 bögre felkockázott sajtot
3-4 szál újhagymát
1 fél csokor petrezselymet
sótborsot

A leveles tésztát kihajtogatva (ha fagyasztott, akkor olvasztott állapotban, kinyújtva olyan 3mm-re) egy vajas, lisztes tepsibe tesszük. Eddig világos.

Közben az összes dolgot összekeverjük: tojás, liszt, tejszín, tejföl, felkockázott sajt, aprított hagyma, aprított petrezselyem, felkockázott, kisütött, lecsöpögtetett bacon.
Ezt a masszát a leveles tésztára öntjük, mehetsz a dógodra. Légkeveréses sütőben kb. 35-40 percig 180 fokon süssük meg, nem légkeverésesben ez kicsit több idő,mondjuk tíz perccel, és tíz fokkal. Nohát. Ebből lesz a vacsora, látjátok feleim. Mikor már szép aranybarna a teteje, akkor van az, hogy kivesszük, és 15 percig nem nyúlunk hozzá, bármennyire is vonzó lenne megnyomkodni a felpúposodott tetejit. Ha türelmesek vagyunk, és azok vagyunk ugye, utána igazán szépen szeletelhető, mint egy torta. (És a alja se ragadt le, hát ez igazán isteni.)
És azt tudjátok-e, miért igazán jó ez az egész? Mer gyakorlatilag nagyon bátran lehet mindenféle tudományos kísérleteket ezzel végrehajtani, a következő áldozatom a spenót lesz majd, de az alapokat , tehát a leveles tészta, tejföl, tejszín, liszt, tejföl kombót megtartva, bármivel frankó ez.



2012. augusztus 13., hétfő

Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 15:00 0 megjegyzés
Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!





Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

2012. május 7., hétfő

Tárkonyos csirkeragu leves erdei gombával

Bejegyezte: Emm dátum: 8:57 0 megjegyzés
(..még mielőtt...ezt a receptet már olvashattátok nálam,méghozzá itt, viszont kicsit módosítottam rajta, ez következik most)

Alapszitu: Szombat, vendég nálunk piheg, névnapja is van, én délután hazakunkorodok jóAnyámhoz anyáknapját ünnepezni, de mégse hagyhatom itt az Embert meg a Vendéget kaja nélkül, ez gyorsan kész is van, jó is, meg különben is.

Gergővel elpengettünk a boltig, és ez lett belőle.

Mondjuk kicsit felhúztam magam, mer nem volt gomba, mondom,mi? Aztán ráakadtam az erdei gombára sós lében, jólesz.
Megjegyezném, hogy Apa szerint a gomba kategóriát csak az erdei gomba jelenti, minden más szar, és nemolyan, legyen így. (Emlékeim szerint nem túl gyakran mentem vele gombát szedni,mer egyszer belém esett a paklincs- aki nem tudja, hogy ez mi, az nézze meg a Palóc Nagyszótárban-, és én kevés dologtól undorodok úgy, mint a paklincstól, jó, talán, a lebbencsleves még harcba szállhat, plusz állandóan picsogtam, éhes vagyok, fáradt, és kicsi, meg amúgy meg meleg van/hideg van, nincs gomba, túl sok gomba van, ezt a szép kéket leszedhetem, neem?,  miéé?, megint picsogtam, szóval Apám szerint nem nekem való a gombázás, és én ezt el is hittem neki. :)

Jaj, a leves, már megint túl sokat beszélek. (Amikor be volt durranva a fogam, és én, mint egy Kvarg Lipi napokig, akkor se kaptam száj zárat, na, ez a nagyon nagy.)

Jöjjön, aminek jönnie kell:

Fél kg csirkemell
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 üveg erdei gomba (kicsit nyálkás, éticsigás, de mégis csak ez a igazi!)
1 jó nagy fej hagyma
tárkony, ételízesítő, bors, petrezselyem
1 főzőtejszín
2 szelet szalonna


A szalonnát apróra vágjuk, és egy nagy lábasba felrakjuk, égjen a zsííír. Aztán kiszedjük belőle az összeaszott (, igen, bé nélkül) szalonnákat, de a vendég unszolására azé hagytam benne egy pár darabot, igaz ami igaz. Erre a zsírra mehet a szintén apró hagyma, aztán meg a felkockázott csirkemell. Fűszerek start, aha, hát nem volt otthon tárkony. Ilyenkor lép életbe a párkapcsolatok 16. számú szabálya, miszerint ,,Ha nincs otthon tárkony/tej/tojás/tejföl, úgy a pár férfitagja köteles menyasszonya/barinője/neje segítségére sietni, és 5 percen belül, csapotpapot otthagyva, fejvesztve a boltba elinalni" (Jó szabály, szeretem.) Szóval fellőttem az égre a Gergő jelet, aki azon nyomban a segítségemre sietett, ezé má biztos, hogy hozzámegyek, ha akarja, ha nem.
Noszóval, befűszerezzük a húst, rárakjuk a karikákra vágott répákat, kis víz, puhulj. Mikor elégségesnek ítéljük meg az állapotokat, akkor mehet rá a gomba, majd kóstol, utánafűszerez, és ha kéjsz, akkor tejszín. Kalapkabát.

Kép az persze nem készült, mer közben már el voltam foglalva ezzel itt. :)
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez