Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)
A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.
Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.
Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)
Ja, és főztem is, ezt itt:
fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)
A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!
Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt
0 megjegyzés on "Őszibarackos-tejszínes csirkemell"
Megjegyzés küldése