Na, ki szereti a kenyérlángost?

Hát mi.

Vmi megboldogult, pingpongozós, pálinkázós emlékem az agyam egy pici szegletében legalábbis azt sugallta.

Paprikás krumpli volt az eredeti terv, de Gergő szíves, utólagos engedelmével felülírtam, mindenhez volt kedvem, csak krumplit pucolni nem. (Pestieknek, h ők is értsék, hámozni.)
Hazatértem a száműzetésből (lásd munka), és a főfelügyelő alapos meózásától kísérve (lásd Kutya) neki kezdtem a kenyér lángosnak. (lásd töki pompos, meg langalló. Mivel mindkettőről inkább jut eszembe vmi szexuális segédeszköz, mint bármi más, így hát maradok a kenyérlángosnál.)

Ami feltétlen kell:

80 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 teáskanál só
3,5-4 dl víz
egy nagy poharas tejföl
erős karok
erős idegek
türelem


Az élesztőt, ami annak a sárga kockának egy kicsit több mint a fele, langyos, ismétlem langyos (ilyen hülye szót!) tejbe beledobjuk, hadd fusson. (Ezt se értem, még azt mondják, felfuttatni. Nem megy ez sehova se, az is hülye volt, aki kitalálta) Ez kb. 5 percet vesz el az életünkből.
Mikor az megvan, akkor a lisztbe beleöntjük, elkezdjük dagasztani, és öntögetjük hozzá a langyos vizet, amennyit felvesz, annyit. Ne legyen lágy, de majd nyújtható legyen! (Közérdekű információnkat hallották.)
Mindeközben lelkesen kísérgetett az Eb fel-alá, esküszöm ő a Kis Gömb utca Kiszel Tündéje, mindenhol ott van, mindenhol dolga van, és fel se tételezi, hogy zavar.

No, ezt a tésztát, letakartam, és edénykébe tettem, úgy szól az ima, h kelesztőtál, én még anno kineveztem egy lavórt annak, úgyhogy azt bebugyoláltam, konvektor mellé szépen elhelyeztem, keljé', 20-25perc, egésségedre. (Még mielőtt bárki beszólna, h az ,,Egészségedre", megjegyezném, h a Kösztársasági Ellnök úr hejére pájázom. Ha eszt esetleg olvasná: Héhhóó, Pali bátyám, kedvem az lenne, meg időm is végülis, úgyhogy szóljon, ha megunta, én itten álldogálok készenlétbe'.)

Naakkor, közben kikevertem a tejfölt fokhagymával (Gergő, ha azonnal nem veszel nekem a névnapomra fokhagymanyomót, igenigen, olyat, amivel a diót törted, és eltörött, a füledet a kezedbe adom, öcsém!), meg borssal, meg sóval, valamint felkarikáztam lilahagymát, meg baconszalonnát szabdaltam össze-vissza.

Megkelt, aminek meg kellett, kinyújtottam úgy másfél centi vastagra, és sütőpapíros, olajos tepsibe tettem. Megkentem a tejföllel, rátettem a hagymát meg a bacont, plusz annyi sajtot, amennyit csak elbírt.

Sütő, 25 perc, gyönyörűű, csudálatos, és nagyon finom.