Mézes-narancsos csirkemell steakkrumplival és lilahagymalekvárral

Szeretem ha jönnek hozzánk vendégek. Pontosítok: szeretem ha jönnek a vendégek, mikor meg van beszélve, viszonylag pontosan érkeznek, szeretem, ha esznek és gyorsan távoznak. (a bruttó 20 perces látogatásban már a desszert, az aktuálpolitika, a valóvilág, és a k*cs*gfőnök megvitatása is legyen benne.)
A tegnapi vendégek, Szamanta és Armando remek vendégeknek bizonyultak, szépen ettek (bár terítőt szándékosan nem raktunk fel..:), mindent elfogadtak, megsimogatták a kissé felfokozott érzelmi állapotban lévő ebet, (aki rajongással figyelte Andort, bár Glória szerint csak barátság lehet köztük, semmi több.), majd távoztak.


Nade, a vacsora:

A hús: Egészen pontosan 1 kg csirkemellet szép nagy szeletekre vágtam, és kábé egy órácskára a hűtőbe raktam a következő ,,páccal" (Azért van idézőjelben a pác, mert gyakorlatilag csak megmutattam neki a csirkét, alig állt benne, az egy óra az tök kevés. De mivel dolgozó nő vagyok, ennyire volt idő, sajnálom.)
4 evőkanál méz, 2 evőkanál olivaolaj, szárított petrezselyem, só,bors, egy fél narancs reszelt héja - ezzel szépen bekenegettem a szeleteket, plusz narancskarikákat tettem mellé, és mehetett a hűtőbe.Viszlát.



A hagymalekvár: Csak szuperlativuszokban vagyok képes beszélni erről, komolyan. Körülbelül 15 perc alatt kész, semmi flikkflakk, mégis nagyszerű. Azt hittem, hogy valami furcsa ízű massza lesz ebből, de aztán meg rájöttem, hogy ez az erőssége, az össze nem illő ízek csudás kombója. Ezt figyeljétek:
3-4 fej (jónagy) lilahagyma
4 evőkanál méz
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál olaj (olivaolaj jobb)
1 dl száraz vörösbor
só
bors
cukor

A hagymákat felkarikáztam, és gyűrűire szedtem, miközben a mézet felraktam kicsit karamellizálódni. Mikor rotyogott (Figyelemfigyelem: Könnyen leég, topon kell lenni agyilag.), beletettem a hagymát, majd ábrándozva nézegettem, mikor fonnyad össze. (Szépszó a fonnyad, használjuk gyakrabban!). Ezalatt egy külön edénykében a balzsamecetet, az olivaolajat, és a bort összekevertem és a hagymára öntöttem. Aztán sóborscukor ízlés szerint. Mi jó fűszeresen szeretünk mindent, és a hús jellegtelensége (a roston sült cuccok általában jellegtelenek, nem én voltam béna) simán elbír egy fűszeresebb köretet. Ez szépen fődögélt magának, addig békén is hagytam, amíg szirupos nem lett. És kész is.

A steakkrumpli: Kiváló köret azoknak, akik utálnak krumplit pucolni. (Pestiesen hámozni, de kitérdekel. Az pucol, osztkész.) - a krumplit mosás után szép nagy darabokra kell vágni, tápsi, vaj, kicsi víz, Horváthrozi steakburgonya fűszerkeveréke, csókolom, viszlát kb. egy óra múlva. (Még csak le sem kell fedni, de az ügybuzgók lefedhetik.)

A húst csak akkor sütöttük, illetve Gergő sütötte, mielőtt A Vendégek megérkeztek. Nagyon alapos gyerek ez a Gé, meg kell hagyni, még szépen le is fedte alufóliával, hogy ne száradjanak ki (a húsok, nem a vendégek), plusz rájöttem, hogy nem ismeri a lapogatni szót. Azé szeretem még.


Sajnálatos módon nem sikerült képet csinálni, mer mindent felfaltunk..:( Majd legközelebb, mer hogy lesz ismétlés hagymalekvár ügyben, az tuti.

Ja, a süti: Az erdei gyümölcsös cobbler volt.( A cobbler receptje má itten van rég.) - nagy tapsot kaptam! :)