Tésztasaláta - szívből ajánlatos!

Vannak olyan napok, minő véletlen, ezek pont a hétfők azok, amikor az embernek semmihez nincs semmi kedve, vásárolni se, főzni se, enni se, maximum annyi fér bele, hogy hullafáradtan a szintén enervált SzellőIstván búgó hangjára sudokuzni, meg vakarászni a kutya hátát. Hát tegnap egy ilyen volt, semmi kaja otthon, kint hideg, meg sötét, és ahogy depresszióból jól képzett Dorka barátnőm mondja, van abban vmi báj, ha július elején az ember kitérdelt macinaciban Winter Time teát iszik, mézzel meg citrommal, rázva, nem keverve. Ez mind ok, friss diplomásként a kutya nem várja el tőlem (najó, ő talán igen, bár neki a Darling undormánya maga a földi mennyország, majd talán egyszer külön rovatot indítok a Kutya étkeztetéséről, vagy esetleg megreformálom az ebeledeleket), hogy főzzek, igazi értelmiségi lettem (:D), de azé mégis kéne vmit enni.

Az ilyen esetekre tartogatja a JóIsten a remek ötleteit, plusz ez ha tettvággyal párosul, azt hívják vacsinak:

A tésztasaláta tényleg nagyon könnyű, viszonylag olcsó, és pikkpakk készen van:

Feldaraboltam 2 paradicsomot, 1 fél fehér paprikát, 1 uborkát, 1 darabka trappista sajtot, 1 darabka füstölt sajtot, és 15 dkg csirkemell sonkát. (Hoppá, közben feltettem főni a tésztát, ilyen masnisat, meg a 3 db tojást- csak hogy haladjunk.) Külön tálban összekevertem 2 kis poharas natúr joghurtot, majonézt meg mustárt és egy kis citromlevet (mondjuk egy kupaknyi), jó híg tartármártásszerű cuccot kell kapni, ízre legalábbis. (Jól megküldtem borssal, meg ételízesítővel)- közben büntetésbe küldtem a Kutyát, mer azt észleltem, hogy az uborkahéjat próbálja meg észrevétlenül kiügyeskedni a szemetesből. Ezt a joghurtos dolgot szépen összekevertem a zöldséges dologgal, és kiengedtem a Kutyát a száműzetésből.

Persze a tésztát kicsit szétfőztem, mer közben néztem a tigriskölyköket a Aktívban, és azon gondolkoztam, h lehet egy tigrist Virgilnek hívni, bár amikor megtudtam, h Tarlós István adta a nevüket, fellélegeztem és megbékéltem a Virgillel, mer örültem, hogy legalább nem Szemere Bertalan lett.
A tésztát lecsöpögtettem (nagyon le kell, hogy ne áztassa szét a salátát teljesen), és félreraktam hűlni. Megpucoltam a tojásokat, feldaraboltam, mondjuk annyira nem kellett, mert szintén kicsit szétfőttek, és belekevertem a salátába. A kihűlt tésztát szintén hozzáadtam, és íme, ez lett belőle:

Mánemazé, de ez tényleg jó lett...:)