Életem első zúzapörköltjének igaz története

Egészen a mai délutánig azt gondoltam, hogy nincsen visszataszítóbb dolog a nyers csirkemájnál. Hát van.


A zúza és én nem tekintünk vissza vmi hosszú közös múltra, kábé fél éve, hogy egyáltalán a nevét kimondom. És mivel Gé is nagyon szereti, gondoltam, meglepem.
Aztán a hentesnél az történt, hogy mondom a hentesnek: Zúzát szeretnék, egy kilót. Mondja erre a hentes: Ööö...mihez kell? (MIHEZ KELL???!!) Hát mondom, cézársalátához. (Gondoltam, kicsit vicceskedek, de nem nevetett.)Már itt elgondolkoztam, hogy ez most vagy nem nézi ki belőlem, hogy ilyet főzök/eszek, vagy csak szimplán félti az életem. (ezt még részletezem.)

Olyan szépen elterveztem az egészet. Gergő csak 8ra ér haza, ha megfogadom anya tanácsát, és sokáig főzöm, akkor is elég olyan 5 körül feltenni, mert bőven készen leszek addig.
Aha, nem. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy az egy kiló zúza körülbelül 32543 dbot jelent, és ezt még apróra (nagyon apróra!) kell vágni, lehetőleg valami éles késsel (ami eleve ugye veszélyforrás). Ez a hadművelet cirka másfél órát vett igénybe, úgy, hogy egyszer sem mentem ki cigizni (pedig má télleg nagyon ideges voltam). Aztán meguntam, és kihajítottam vagy 8 dbot, mert már egyszerűen nem maradt idegrendszerem. (Nagyon félelmetes egy ilyen puha dolgot másfél órán keresztül egy nagyon éles késsel vagdalni.) Arról meg nem is beszélve, hogy amikor az egyikben egy fűszálat találtam, majdnem elájultam. (ok, az ember jobb esetben tisztában van azzal, hogy ez a izé mégiscsak egy gyomor, de erre nem lehet felkészülni.) - Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.

Hősies csata után végre elérkeztem arra a pontra, hogy zúza előkészítve.

2 jó nagy fej hagymát apróra vágtam (hát mikor vágtam volna el az ujjam, ha nem ekkor.), én nem tudom, hogy milyen hagymák vannak mostanában, de annyira sírtam tőle, hogy majdnem az egész épületből ki kellett mennem, mire a hatókörön kívül kerültem. Már olyan dühös voltam, hogy majdnem abbahagytam az egészet, de végülis elkezdtem a hagymát sütni, nem volt visszaút.
Belecsempésztem még egy fél erős zöldpaprikát, Gergőnek meg úgyis letagadom, (nem igazán van oda a csípősért, nem is értem.)

Aztán már csak sóborspaprika, meg folyamatosan öntögettem fel kevés vízzel, nem elég, hogy undorító állaga van a zúzának, még könnyen le is ég.

Csigatésztát meg pepperoni paprikát ettünk hozzá, és hát nagyon finom lett, így megbocsátottam minden bűnét a csirkéknek.