Adventi gyümölcskenyér

Mivel a karácsonyi készülődésem még csak nem sokára kezdődik, ezért találnom kellett vmit, amivel addig is lefoglalom magam, ezért kipécéztem az adventet, mer az olyan jó...és nem mellesleg holnap van a második évfordulónk, de az első közös (mármint úgy, hogy együtt lakunk) Adventünk, úgyhogy ez most különösen szuper!
A gyümölcskenyér ötlete onnan jött, hogy állandóan itt romlik ránk minden gyümölcs, biztos vagytok így még ezzel úgy pár százan.
Nade, én mint leleményes Odüsszeusz jól kitanátam, hogy ha sütit teszek a gyümölcs köré, plusz mazsolának álcázom az egészet, az úgy el fog fogyni, mint a csuda.És hajj, be jól is tettem...Nem mondom, h könnyű szülés  volt, de hogy megérte, az tuti..;)

És ami a legjobb az egészben, hogy az ember azt rak bele, amit akar, nem mellesleg, ami van otthon, úgyhogy tényleg jó! :)

A tésztához:

8 dkg mazsola (hallom a lyányok sikolyát az éterben, figyeljetek, kell bele, nem lehet érezni az ízét, még csak látni se lehet, úgyhogy noszanosza, gyerünkgyerünk, senkise nem hal bele.)
8 dkg aszalt kajszibarack (ez kábé 5 darabot jelent)
8 dkg füge (szintén 5 db, és a viszolygók figyelmébe ajánlanám a darabolt füge látványát, azért már megéri!)
4 db mandula apróra vágva
1/2 narancs, plusz a héja
1 citrom reszelt héja
1 kis szelet alma
5 db almaszirom (ez a szárított)
4 db aszalt szilva - de mondom, az egész teljesen tetszőleges, az arányokat is beleértve
4 kocka csoki
15 dkg porcukor
16 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
12,5 dkg vaj
1 cs vaníliás cukor
4 tojás
2 ek rum, vagy rumaroma

A mindenféle gyümölcsöket jó apróra vágtam, és kicsit megszórtam liszttel, hogy ne süppedjen le a tészta aljára. Kicsit állni hagytam, pont elég volt az idő arra, hogy közben megkergessem a kutyát. Mézi egyébként elég aktív konyhai életet él, ha már csak a kuka elfogyasztott tartalmára, illetve az asztal alá pisilésre gondolok, akkor is..
A vajat, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport összekevertem, aztán egyesével hozzáadtam a tojásokat, majd a lisztet és a rumot. Amikor ez szépen összeállt, akkor mehetett bele a gyümölcs.
Az egészet egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába tettem (Akinek nincs: érdemes szétnéznie a hipermarketekben, karácsony tájékán mindenféle sütős cuccokat beakcióznak. Én is ma vettem a magamét, potom 400 Ft-ért, hihi.)
És így ahogy volt, mehetett a sütőbe, 50 perc, 150 fok. Kész, mesés.

Aztán meg szokásomhoz híven, arcoskodni akartam, ejj, mondom, rakok rá ilyen csokis dekor cukormázat..ez lett a vesztem..
A zacskóra az volt írva, hogy 3-4 ek vízben (kb. 20 ml) kell feloldani a port, kérdezem Gergőt (mer mindig bajban voltam a mértékegységekkel, sajnálom.): ,,Gergő, figyejjé má, a 20 ml, az 2 deci?" Válasz: Ühüm.

Jóvan. Összekevertem én huszárosan, nem volt abban hiba egy szál se. Csakhogy! Aszonta az útmutató, hogy egy lapos késsel szépen kenegessem el a sütin...Ezt????!!- ezt hogy? olyan szépen folyt, hogy má szinte csobogott. Namindegy, még itt se tűnt fel, h vmit elbaltáztam (mióta rám szóltak, h ne káromkodjak, azóta nagyon odafigyelek.)..ráöntöttem az egészet, mire az persze lefolyt, a süti pedig olyan  szépen ringatózott a cukormáz tetején, hogy öröm volt nézni.
Ilyenkor kell előhívni válságmenedzser-énünket, és a sütit, a barna iszapszerű cuccból kikapva, ráhelyezni egy másik tálcára, elfelejteni a cukormázat, mint a szél, és bőszen imádkozni, hogy még időben történt minden.


Jelentem, igen, még időben kaptam ki onnan, mert osztatlan sikert aratott a körünkben, bár a kutyát nem kérdeztük meg..:)

Túrópöttyös süti (Köszönöm a receptet!)

Szombat délután, miután hazaértem a koszorúslányruha-próbáról (nagy puszi Szandinak, aki beadta derekát, és meghajlott az erős-mályva szín előtt!.:), nem nagyon volt már kedvem főzőcskézni, sütögetni meg pláne..Viszont a pénteki, egri villámlátogatásom alkalmával megismerkedtem a Glória-féle túrós mesterművel, és mivel mondta is, h nem egy nagy flikkflakk ez a dolog (eleve, ha már nemtudomhanyadszor csinálta, nem is lehet az, nem olyan típus, aki fél napot a konyhában töltene), ezért rászántam magam erre, és tényleg, ritka jó döntés volt:

Tessék, itt egy újabb lustaságoknak (meg konyhai mérleg nem-tulajdonosoknak) szóló tuti sütirecept:

1 tojás
11 ek olaj
11 ek porcukor (lehet kristály is, csak az kicsit ropog)
16 ek liszt
2 ek kakaó (én kettővel többet tettem bele, a színe meg a zíze végett)
2,5 dl tej
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja

4 db túró rudi
1 db Bounty (ehelyett is túró rudit tettem bele)

A tésztához valókat összekevertem, a tészta állaga komoly rémületre adott okot. Mondom, felhívom Glóriát, ááá, vak vezet világtalant, ha nem látja maga előtt ezt a rettenetet, akkor nyilván nem fog tudni segíteni, vagy megmondani, hogy ennek ilyennek kell-e lennie, azé nem akkora maszter.

Mindeközben, Gergő sütötte a rántott csirkét, ami derék módon összeköpködte a falat (a csirke, nem Gergő, báááár....), szóval eléggé felfokozódtam lelkileg ami azt illeti...

Erőt vettem magamon és beleöntöttem a tésztát a sütőpapíros tepsibe (nem csalás, nem ámítás, tényleg önteni lehet, folyik mint az állat), és rádobáltam a kb. ujjnyi vastagra vagdalt rudikat. Majdnem nem tudtam legyőzni a késztetést, hogy a monogramjainkat kiírjam rudiból, de aztán legyőztem.:)

Mehet a sütőbe, félóra, és kész.
A rudik nagyon szimpatikus módon belesüppedtek a tésztába, csodás vastag és kakaós a tészta, és ahogy az olvadt csoki darabok ropogtak a fogunk alatt...hűű.

És azt meg még nem is mondtam, hogy csütörtökön beépült a családunkba egy két lapos (!!) rezsó tetejű, elektromos sütő, ami minden reményem szerint partner lesz abban, hogy ne 4 óra alatt sikerüljön abszolválnom a vasárnapi ebédet.:)

Ferrero Rocher és Raffaello házilag

Előre szólok: puffasztott rizsen, valamint Norbi-kolbászon élők ne olvassanak tovább, testsúlyra-káros tartalom!


Tegnap hivatalos, nemzeti Gergő-nap volt, (mondjuk nálunk mindennap az, aki egy kicsit is nyomon követi a történéseket, az pontosan tudja, hogy miről beszélek), így hát nagyon bátran kiterveltem, hogy valami különlegessel lepem meg!
Aztán meg közben rádöbbentem, és ezért hatalmas pirospont a fejlesztőnek (má' nem tudom hol találtam a receptet), hogy attól mert különleges, egyáltalán nem kell nehéznek lennie, sőt, annyira egyszerű mindkettő, mint egy jó nagy pofon.

Segítséget is kaptam Dorkabarinő személyében, aki még azzal is megtoldotta a projektet, hogy szépen bevásárolt hozzá  mindent, plusz meg még lefoglalta a kutyát is, aki igen élénken próbálta nyomon követni az eseményeket. (Olyannyira a hatása alá került a dolgoknak, hogy észrevétlenül megetettem vele egy fél uborkát. Mármint a kutyával.)

Nos, a Ferrero Rocher (egészen a tegnapi napig imákba foglaltam a Ferrero csokigyár nevét, mer hogy milyen ügyesek, de mi is legalább annyira ügyesek voltunk, szóval sajnálom, lehet h betörök a piacra.)

10 dkg Milka Noisettes csoki (ez egészen pontosan egy táblát jelent)
4 evőkanál mogyorókrém (bármilyen gagyi jó)
4 ek habtejszín
1 cs pörkölt, sózatlan földimogyoró

A csokit összetördeltük (a többesszám Dorkát meg engem jelent, a kutya nem vett részt ebben a folyamatban, bár feltett szándéka volt!), rákanalaztuk a mogyorókrémet, plusz a tejszínt. (Nem térnék ki arra a részletre, hogyan próbáltuk vissza önteni a tejszínt a dobozába, mer kicsit bemértük.) Aztán ezt így ahogy volt, feltettük rotyogni. Nagyon szépen összeállt, nem lett csomós, semmi. Annyi a lényeg, hogy bőven kevergessük hűtés céljából, mert csak hidegen lehet vele dolgozni, úgyhogy ha eléggé kihűlt, dobjuk be a hűtőbe!
Közben összetörtük a félcsomag mogyorót egy konyharuha, meg egy klopfoló segítségével, a másik felét meghagytuk tölteni a golyókat.
Mikor kihűlt a csokiscucc, akkor vizes, vagy olajos kézzel kis golyókat formáztunk belőle, beletettünk egy szem mogyorót, és meghempergettük az összetörtben. És mákészis. Szuper, pipa.


Raffaello (ez meg még egyszerűbb)

0,5 kg túró (igenigen, a szemöldökfelvonogatást tisztán látom magam előtt)
1 cs kókuszreszelék
kevés porcukor (nem tudok számszerűsíteni, nem tettünk bele sokat)
1 kevés vaníliaaroma
mandula v. mogyoró (mi nem tettünk bele semmit, de csak azé, mer tisztán emlékeztem, h van itthon mandula, de sajnos nem találtam meg, szerintem Gergő a ludas, vagy a kutya, mindenesetre gyanakszom.)

A túrót szépen összetörtük egy arra alkalmas tálban, beletettük a cukrot meg a vaníliát, plusz annyi kókuszreszeléket, amitől elég masszív és formázható lett.
Aztán golyók, és kókuszreszelékben görgetés. Muhahaha, ennyi, Nem vicc.

És most, táráráááám, jöjjön a csodás fotó, amit Dorkasegédnek köszönhetünk:

A gyógyító erejű mákos guba

Nem vagyok egy nagy mák-rajongó, mondhatni nem okoz nagy depressziót, ha nem eszek vagy 10 évig, viszont a saját gubám nagysága előtt kénytelen voltam meghajolni. :P (Remélem, sikerült fokoznom a feszültséget.)

Történt, hogy szombaton eléggé elhajoltunk, nem túl gyakran csinálunk ilyet, mondjuk ez meg is látszott a teljesítményünkön, már csak azért is, mert kábé 11kor elfogyott a pia. (Köszönet Zsófinak, aki partner volt a ,,menjünkelésvegyünk" projektben!)
Hajnal kettőkor Gergő viszont úgy döntött, hogy ,,lepihen 5 percre", meg is ölte a bulit, ahogy kell, hiába, nagy partyarc. (Bár nagy dicséret illeti, mert egész éjszaka vitázott, mindent beleadott, gratulálok, nem is csoda, ha elfáradt. Ja, újabb alapigazságot sikerült megállapítanom: A BACARDI STIMULÁLJA A FILOZÓFIA KÖZPONTJÁT AZ AGYNAK. Jól jegyezzétek meg!)
Aztán persze másnap elég betegek lettünk, én nem is annyira, de ő a halálán (tényleg köhögött, meg taknyos volt, nem hazudott) volt, gondolom, nem kell bemutatnom nőtársaimnak, a ,,Mingyáááámeghalooook" szituációt. (Tényleg egy orvosi csoda különben, hogy felépült a náthából.)

Ekkor született meg a gondolat, hogy najóvan, ha meghal, akkor legalább még utoljára egyen jót, csinálok neki gubát, hátha serkentőleg hat a legyengült szervezetére. És láss csodát, télleg....

Ami feltétlen szükséges a mákos gubához:

mák
guba (oké, ez gyenge volt.)

Tehát:

4 db fonnyatag zsömle v. kifli
1 cs. vaníliás pudingpor
7 dl tej
kevés vanília aroma (én ezt a lötykölőset használom, teljesen jó. Sose voltam még olyan gazdag, hogy ne sajnáltam volna kiadni 700-800 forintot a tasakos, Kotányi-féle bourbon vaníliarúdért.)
3 ek. kristálycukor
1 vaníliás cukor
1 db tojássárgája
mááák

Natehát, a pudinggal kezdtem a mutatványt, ezt utálom a legjobban. Valahogy nekem mindig leég a puding alja, tök nagy szívás. A 3 ek kristálycukorral, egy vaníliás cukorral, egy löttyintés aromával, a tojássárgájával, meg 6 deci tejjel főztem fel, merhogy mondom, ne legyen má' nagyon sűrű, legyen inkább krémes, kicsit folyékonyabb. (Javaslom a technikát, mert egy fia csomó se nem volt benne, szuper!)

Aztán a zsömlét apró darabokra szaggattam, bőven kiélhettem minden látens agressziómat is a zsömléken, juhúú. Beledobáltam vagy egy deci vaníilás tejbe, aztán jól kinyomogattam, ettől lett jó szottyos (a szottyos az egyik kedvenc szavam különben, szeretném elindítani a legszebb magyar szó versenyben, ha valaki tudja, hogy hol kell nevezni, írja meg mélben, köszi! - míg rímelt is, remélem, hamarosan felfedeznek freestyle- kategóriában)
Egy jénai tál alját levegősen végig raktam egy pár darabbal, megszórtam a porcukros mákkal (Egyszer nagyon belefutottam egy mákos történetbe, minden fasza volt, csak a mák volt keserű, kéretik előtte megkóstolni! - Ja, mák: találtam darált mákot, ilyen kalifásat, és hát minden elismerésem, mer tényleg jó, egyáltalán nem kell vele semmit sem sz*rakodni, meg ugye mákdarálóm sincs, többek között.)
Aztán gyütt a krém, megint zsömle, megint mák, megint krém, így ment ez egészen 3 rétegig.

Következő lépésként rátettem a tetejét, és hagytam kihűlni, aztán módszeresen bealudtam a forma1-en..kb. annyi idő kell neki állni, de akár rögtön is fogyasztható, semmilyen szabályzat nem tiltja.

Öö...fotó. Hát az nincsen, mer behabzsoltuk a egészet, amitől Gé új erőre kapott, nekem viszont marta a gyomromat, mint a mák általában. De amúgy télleg istenkirály lett, már fejlesztem a karácsonyi, 2.0-ás verzióját.