A gyógyító erejű mákos guba

Nem vagyok egy nagy mák-rajongó, mondhatni nem okoz nagy depressziót, ha nem eszek vagy 10 évig, viszont a saját gubám nagysága előtt kénytelen voltam meghajolni. :P (Remélem, sikerült fokoznom a feszültséget.)

Történt, hogy szombaton eléggé elhajoltunk, nem túl gyakran csinálunk ilyet, mondjuk ez meg is látszott a teljesítményünkön, már csak azért is, mert kábé 11kor elfogyott a pia. (Köszönet Zsófinak, aki partner volt a ,,menjünkelésvegyünk" projektben!)
Hajnal kettőkor Gergő viszont úgy döntött, hogy ,,lepihen 5 percre", meg is ölte a bulit, ahogy kell, hiába, nagy partyarc. (Bár nagy dicséret illeti, mert egész éjszaka vitázott, mindent beleadott, gratulálok, nem is csoda, ha elfáradt. Ja, újabb alapigazságot sikerült megállapítanom: A BACARDI STIMULÁLJA A FILOZÓFIA KÖZPONTJÁT AZ AGYNAK. Jól jegyezzétek meg!)
Aztán persze másnap elég betegek lettünk, én nem is annyira, de ő a halálán (tényleg köhögött, meg taknyos volt, nem hazudott) volt, gondolom, nem kell bemutatnom nőtársaimnak, a ,,Mingyáááámeghalooook" szituációt. (Tényleg egy orvosi csoda különben, hogy felépült a náthából.)

Ekkor született meg a gondolat, hogy najóvan, ha meghal, akkor legalább még utoljára egyen jót, csinálok neki gubát, hátha serkentőleg hat a legyengült szervezetére. És láss csodát, télleg....

Ami feltétlen szükséges a mákos gubához:

mák
guba (oké, ez gyenge volt.)

Tehát:

4 db fonnyatag zsömle v. kifli
1 cs. vaníliás pudingpor
7 dl tej
kevés vanília aroma (én ezt a lötykölőset használom, teljesen jó. Sose voltam még olyan gazdag, hogy ne sajnáltam volna kiadni 700-800 forintot a tasakos, Kotányi-féle bourbon vaníliarúdért.)
3 ek. kristálycukor
1 vaníliás cukor
1 db tojássárgája
mááák

Natehát, a pudinggal kezdtem a mutatványt, ezt utálom a legjobban. Valahogy nekem mindig leég a puding alja, tök nagy szívás. A 3 ek kristálycukorral, egy vaníliás cukorral, egy löttyintés aromával, a tojássárgájával, meg 6 deci tejjel főztem fel, merhogy mondom, ne legyen má' nagyon sűrű, legyen inkább krémes, kicsit folyékonyabb. (Javaslom a technikát, mert egy fia csomó se nem volt benne, szuper!)

Aztán a zsömlét apró darabokra szaggattam, bőven kiélhettem minden látens agressziómat is a zsömléken, juhúú. Beledobáltam vagy egy deci vaníilás tejbe, aztán jól kinyomogattam, ettől lett jó szottyos (a szottyos az egyik kedvenc szavam különben, szeretném elindítani a legszebb magyar szó versenyben, ha valaki tudja, hogy hol kell nevezni, írja meg mélben, köszi! - míg rímelt is, remélem, hamarosan felfedeznek freestyle- kategóriában)
Egy jénai tál alját levegősen végig raktam egy pár darabbal, megszórtam a porcukros mákkal (Egyszer nagyon belefutottam egy mákos történetbe, minden fasza volt, csak a mák volt keserű, kéretik előtte megkóstolni! - Ja, mák: találtam darált mákot, ilyen kalifásat, és hát minden elismerésem, mer tényleg jó, egyáltalán nem kell vele semmit sem sz*rakodni, meg ugye mákdarálóm sincs, többek között.)
Aztán gyütt a krém, megint zsömle, megint mák, megint krém, így ment ez egészen 3 rétegig.

Következő lépésként rátettem a tetejét, és hagytam kihűlni, aztán módszeresen bealudtam a forma1-en..kb. annyi idő kell neki állni, de akár rögtön is fogyasztható, semmilyen szabályzat nem tiltja.

Öö...fotó. Hát az nincsen, mer behabzsoltuk a egészet, amitől Gé új erőre kapott, nekem viszont marta a gyomromat, mint a mák általában. De amúgy télleg istenkirály lett, már fejlesztem a karácsonyi, 2.0-ás verzióját.