Adventi gyümölcskenyér

Mivel a karácsonyi készülődésem még csak nem sokára kezdődik, ezért találnom kellett vmit, amivel addig is lefoglalom magam, ezért kipécéztem az adventet, mer az olyan jó...és nem mellesleg holnap van a második évfordulónk, de az első közös (mármint úgy, hogy együtt lakunk) Adventünk, úgyhogy ez most különösen szuper!
A gyümölcskenyér ötlete onnan jött, hogy állandóan itt romlik ránk minden gyümölcs, biztos vagytok így még ezzel úgy pár százan.
Nade, én mint leleményes Odüsszeusz jól kitanátam, hogy ha sütit teszek a gyümölcs köré, plusz mazsolának álcázom az egészet, az úgy el fog fogyni, mint a csuda.És hajj, be jól is tettem...Nem mondom, h könnyű szülés  volt, de hogy megérte, az tuti..;)

És ami a legjobb az egészben, hogy az ember azt rak bele, amit akar, nem mellesleg, ami van otthon, úgyhogy tényleg jó! :)

A tésztához:

8 dkg mazsola (hallom a lyányok sikolyát az éterben, figyeljetek, kell bele, nem lehet érezni az ízét, még csak látni se lehet, úgyhogy noszanosza, gyerünkgyerünk, senkise nem hal bele.)
8 dkg aszalt kajszibarack (ez kábé 5 darabot jelent)
8 dkg füge (szintén 5 db, és a viszolygók figyelmébe ajánlanám a darabolt füge látványát, azért már megéri!)
4 db mandula apróra vágva
1/2 narancs, plusz a héja
1 citrom reszelt héja
1 kis szelet alma
5 db almaszirom (ez a szárított)
4 db aszalt szilva - de mondom, az egész teljesen tetszőleges, az arányokat is beleértve
4 kocka csoki
15 dkg porcukor
16 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
12,5 dkg vaj
1 cs vaníliás cukor
4 tojás
2 ek rum, vagy rumaroma

A mindenféle gyümölcsöket jó apróra vágtam, és kicsit megszórtam liszttel, hogy ne süppedjen le a tészta aljára. Kicsit állni hagytam, pont elég volt az idő arra, hogy közben megkergessem a kutyát. Mézi egyébként elég aktív konyhai életet él, ha már csak a kuka elfogyasztott tartalmára, illetve az asztal alá pisilésre gondolok, akkor is..
A vajat, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport összekevertem, aztán egyesével hozzáadtam a tojásokat, majd a lisztet és a rumot. Amikor ez szépen összeállt, akkor mehetett bele a gyümölcs.
Az egészet egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába tettem (Akinek nincs: érdemes szétnéznie a hipermarketekben, karácsony tájékán mindenféle sütős cuccokat beakcióznak. Én is ma vettem a magamét, potom 400 Ft-ért, hihi.)
És így ahogy volt, mehetett a sütőbe, 50 perc, 150 fok. Kész, mesés.

Aztán meg szokásomhoz híven, arcoskodni akartam, ejj, mondom, rakok rá ilyen csokis dekor cukormázat..ez lett a vesztem..
A zacskóra az volt írva, hogy 3-4 ek vízben (kb. 20 ml) kell feloldani a port, kérdezem Gergőt (mer mindig bajban voltam a mértékegységekkel, sajnálom.): ,,Gergő, figyejjé má, a 20 ml, az 2 deci?" Válasz: Ühüm.

Jóvan. Összekevertem én huszárosan, nem volt abban hiba egy szál se. Csakhogy! Aszonta az útmutató, hogy egy lapos késsel szépen kenegessem el a sütin...Ezt????!!- ezt hogy? olyan szépen folyt, hogy má szinte csobogott. Namindegy, még itt se tűnt fel, h vmit elbaltáztam (mióta rám szóltak, h ne káromkodjak, azóta nagyon odafigyelek.)..ráöntöttem az egészet, mire az persze lefolyt, a süti pedig olyan  szépen ringatózott a cukormáz tetején, hogy öröm volt nézni.
Ilyenkor kell előhívni válságmenedzser-énünket, és a sütit, a barna iszapszerű cuccból kikapva, ráhelyezni egy másik tálcára, elfelejteni a cukormázat, mint a szél, és bőszen imádkozni, hogy még időben történt minden.


Jelentem, igen, még időben kaptam ki onnan, mert osztatlan sikert aratott a körünkben, bár a kutyát nem kérdeztük meg..:)