több dolgot is.
Az egyik, hogy a megbántott nőnél csak egy allergiás fogorvos a közveszélyesebb, ezt még megmagyarázom.
A második, hogy a lekvár és a pálinka mellett, vacsorát is szinte bármiből lehet főzni.
A harmadik pedig, hogy hogyan mondjuk szépen artikulálva azt, hogy Bunkó, anélkül, hogy bárki megbántódjon.
Naszóval. Gyökérkezelésre járok. Ez nem nagy kunszt, volt már ilyen a történelemben. Olyan viszont, hogy fájdalommentesen (!!) vkinek kiszedik az idegeket, mondhatni meg se kottyan, aztán pedig az utolsó kanyarban, a befejezés előtt 2té törik a foga, az garantáltan csak én vagyok. Rá is csörrentek már a Szerencsejáték Zéertére, hogy nem-e lehetnék-e én esetleg az új kabalafigura, vagy a nő, akit üldöz a szerencse, csak kurva gyorsan fut. Ez történt. Szegény depresszióra hajlamos fogorvosom el is keseredett mintállat, mondtam is neki, hogy most letöröm neki én a fogát, csak hogy kvittek legyünk, erre ő azt mondta, h inkább rúgjam ki. Má a fogát. Mindig is tudtam, h szadista. Aztán dühből megröntgenezett, ami olyan szar volt, hogy bármikor inkább gyökérkezeljen, csak még egy ilyen röntgent ne, légyszi. Plusz persze allergiás, az ijesztő faktorát simán megirigyelné Freddy Krueger.
Erről jut eszembe a Bunkó. Tehát ha vkit le akarunk bunkózni, aki erősebb nálunk, vagy fogorvos, azt úgy csináljuk, hogy ne vegye észre, hogy komolyan gondoljuk..:D (Ez az egyik erősségem amúgy, lehet h egyszer indítok egy tanfolyamot). Tehát így: BUNN-kó.(A Bunn-t nyomjuk meg jó erősen, és vigyük fel a hangsúlyt)- ez tök jó, mindenki nevet rajta, mer jajdeviccesezajányhahaha, közben meg tényleg úgy gondolom. Ennyit erről.
Mivel ez egy főzősblog, illetve hát annak indult, de lassan életvezetési lesz, azért szót ejtenék a vacsiról, ami a tegnapi események (ld. fent) tükrében már csak egy laza ujjgyakorlat volt.
Volt otthon sajt, löncs, paradicsomszósz, tészta, adta magát.
Minden ugyanúgy megy, mint a sima bolognainál, kivéve azt a pici dolgot, hogy ez löncsből van, ami alapjáraton egy elég undorító dolog, ezért kell szószba tenni, hogy ne lássuk, ízre meg olyan mintha rendes hús lenne. (Szegény sorstársaimnak zárójelben jegyezném meg, hogy olcsó is!) - és jól jegyezzétek meg: a Fokhagyma a JóIsten adománya, bárminek a rossz ízét el lehet venni vele. :D
Majd ha majd Glóra örökbarinőm hazatér a Felicitából (értsd: Róma), akkor tuti, hogy hoz egy raklap pastaaaa receptet, addig meg várjunk türelmesen.
2011. augusztus 30., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés on "Ma pedig megtanuljuk, hogy..."
Megjegyzés küldése