Nem vagyok egy nagy Stahl Judit-fan, eleve nem értem, hogy miért kell állandóan a kaja fölött tapsikolnia, meg ilyeneket csinálni, hogy: ,,Mmmm...ez fenségeees", meg: ,,Mmmm..ez mennyei"(tapstaps), és sose értem, hogy hogy a picsában van az, hogy van otthon neki mindig fürjtojás. Mánemazé, de elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, hacsak nem tart otthon egy egész fürjtenyészetet, akkor érthető. (Bár még akkor sem lehet tudni, h azok mennyit tojnak egy nap. Majd mingyá felhívom a 198-at, hátha ők szakavatottak a témában.)
Előrebocsájtom, hogy ez a recept egy Stahl-recept, ezért voltam gyanakvó és lám-lám, úgy is lett. (Általában úgy van.)
A recept prológusát Vörösmarty Mihály is megirigyelné, nem tudom, ki fogalmazza meg a honlapon lévő cuccokat, de kijárna neki egy péklapátos verés. (Akit érdekel, megnézheti: itt)
Ami kell: (2fő)
bármilyen maradék felvágott - SJ szerint! (Szerintem azért sajtos parizerrel ne próbálkozzunk)
6 db tojás- SJ szerint! (Szerintem 8 mehet alapból 2 embernek, SJ-k spúlosak)
1 dl tej vagy tejszín- SJ szerint! (Szerintem többet is elbír, legyen mondjuk másfél)
15 dkg mirelit borsó- SJ szerint! (Megak****anyja, 15 dkg mirelit borsó???? hol árulnak annyit? meg akkor má mé ne üveges, ami nem vízízű??, úgyh nekem fél ü borsó lett a vége)
1 jó nagy fej hagyma
10 dkg sajt (nekem füstölt volt)
kicsi olaj
só,bors, szerecsendió
A felvágottat felcsíkozzuk és kevés olajon megpörköljük, ez eddig tiszta. Mehet mellé a felkockázott hagyma, és a borsó. Már itt megbukott a SJ-féle történet, mert a borsónak az olaj elég förtelmes mellékízt ad, köszönjük Judit. (Nagyon pici vízzel megpróbáltam menteni a menthetőt). Közben a felvert tojásokat elkevertem a tejszínnel, és belementek a fűszerek. Érdekes, hogy az eredeti recept sem sót, sem borsot nem írtak, hátköszimegint. Bréking: A szerencsendióval baromi óvatosan, nagyon intenzív, szuper dolgokat lehet kihozni belőle, de iszonyúan el is lehet b***ni. (Gergő, tudom, hogy azt mondtad, hogy légyszi, ne káromkodjak má itten, de egyszerűen fel van fokozva a érzelmi állapotom, sajnálom.) Szóval ezt rá kell önteni a borsós-húsos dologra, és nézni türelmesen. (Azt mondja SJ, hogy ne kavirnyázzunk, csak vagy 2-3szor, utána hagyjuk békiben. Na, ez nem így van, mer leég. De nyilván neki is leégett, csak az nem lett volna elég menő) Még mehet rá a sajt persze, se nem ront, se nem javít. (Az íze amúgy nem rossz, érdekes- kategória)
Egyszóval ebből nem lesz aztán omlett, csak rántotta, így ha esetleg SJ meghívna titeket kajázni, ,,Héé, este ugorj be egy jó omlettre" úgy egyéb elfoglaltságaitokra hivatkozva mondjátok le, és gyertek hozzánk inni inkább.
2011. augusztus 31., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés on "Zöldborsós omlett- kis kanyarral"
ezt má Juci se merte lefényképezni :), csak a sonkát, ami épp otthon volt neki :)))
Nem véletlen, nem véletlen! Sejthettem volna én is..
Megjegyzés küldése