Tojásleves- elb***va

Először is megragadnám az alkalmat, hogy innen is üdvözöljem a Szelermemet, és gratuláljak neki ahhoz a csodálatos tényhez, hogy ma van pontosan 3 éve annak, hogy  mindennemű hisztériás rohamomat elviseli, jóban-rosszban mellettem áll, szereti, ahogy énekelek, és hogy a verekedéseink alkalmával nem hagy rajtam külsérelmi nyomokat. Továbbá hogy megeszi a főztömet, szereti a szüleimet, szuper jégvirágokat fúj az ablakra, gyakran felkér táncolni és reggelenként lát a leggyönyörűségesebbnek, valamint hogy mindig leveszi a szekrény tetejéről, amit én nem érek fel. :) És persze, hogy én is imádhatom őt.
Na.

És most akkor elmesélem a becstelen tojásleves történetét, valamint azt a megrázó élményt, ami ehhez társul.

Péntek. (Mindketten otthon.) Kaja? Hánemtom, palacsinta. Oké. Az a tiéd akkor öcsém, mer én nyomi vagyok. Jó, akkor én csinálok levest.Milyet? Ömm...tojás? Tojáááás?? Hátjólvan, sose csináltam még, de a zanyádét szeretem, kipróbázom.
Google, tojásleves. Ehe, mondom, dejó recept, könnyű is meg minden, 5perces lesz.
Hozzáteszem, nagyon rossz élményeim is vannak ezzel kapcsolatban, amiket már sikerült leküzdenem hosszú évek kemény munkájával. (Történt anno, hogy a röplabda táborban egy Timi-nevű, fogszabályozós lány ebédezte a tojáslevest, igen, pont velem szemben az asztalnál, és igen, pont úgy, hogy az összes tojás feltapadt a fogszabályozóra. Köhöm, akkor sokkos lettem. Azóta má' nem vagyok. Illetve nem ezé'.)

A recept úgy szólt, hogy:

2-3 ek olaj
2 púpozott ek. liszt
babérlevél
őrölt paprika
köménymag
só
3 db tojás
kevés ecet

Lisztből olajból rántás, az tiszta sor. Felöntjük egy liter vízzel. Oké. Gyanakodtam, h vmi nem jó, mer az egész úgy nézett ki, mint egy hógömb, jó alaposan felrázva. Szóval ilyen szálló dolgok voltak benne. (Miaz? Liszt?). Jóvan, megbékéltem, ez ilyen. Menjenek bele a fűszerek. Jó. Itt már azért komolyan gondolkodóba estem, hogy vajon az normális-e, hogy köménymagok repkednek rózsaszínű lében, adalékként a babérlevelek, amik egy olyan értelmezhetetlen kombót alkottak, hogy percekig megkövesedve álltam a fazék fölött. És fohászkodtam.Meg káromkodtam.
Itt még mindig nem dobtam be a kulcsot, ebből akkoristojásleveslesz, franc a pofádat. Gyüjjön a tojás, felverve. Igazán itt vált szürreálissá a dolog, legszívesebben még a szomszédot is áthívtam volna, hogy Nézzedmá, láttá má ilyet?
Azt már nem is mondom, hogy ecetet nem is pazaroltam bele. Bátor indián vagyok, megkóstoltam azért. Az íze a lisztes tepsi kibélelve fűrészporos tapétával variációra emlékeztetett, említésre sem méltó. Azé megkértem a Gergőt, hogy nézzen má rá, találkozott-e má valaha az életiben ilyen színű dologgal, amire nemes egyszerűséggel csak ezt válaszolta.:

Pföjj.

Majd kiöntötte a Wc-be.