Vörösboros aszalt szilvával ééééhhéés gesztenyével töltött csirkemell

Készvége, beállt a kajakóma. - 5 napja, hogy folyamatosan eszünk, a folyamatosan értsd non-stop, szerintem még álmunkban is lassan. 260 km-en innen és túl. (Éppen Gergőék hizlaldájában vagyok, ahol az ő anyukájájája is missziójának tekinti a táplálásunkat.)
Nehezemre esik már csak írni is a kajákról, de mint mondottam volt, olyan sikeres volt a közös szenteste, hogy kénytelen vagyok az utókor számára is rögzíteni.
Szerdán áztattam be a szilvákat is vörösborba, elég vastagon fogott a cerkám, merhát piából nem árt a sok, a jóból meg pláne (ezt kéretik nekem pólóra varratni a szülinapomra), szóval úgy 2-3 dl simán ráment egy fél zacskó aszalt szilvára. Megjegyzés vége.
A húst magát szintén szerdán előkészítettem, ami abban merült ki, hogy rengeteg fokhagymával, és tejjel raktároztam el, plusz szórtam rá fehérborsot, meg asziszem sót is, de abban már egyáltalán nem vagyok biztos.:)
Körülbelül egy fél kilónyi mennyiségről beszélhetünk, amit persze felszeletelni úgy, hogy azt göngyölni is lehessen, egyáltalán nem könnyű és az egész sz**ás, (nem, nem szívás, csak a szopás szót nem illik leírni ilyen helyen! Hupsz.)
Na, csütörtök. Hús ki a hűtőből, aszalt szilvák ki a borból, sütésre fel, hamarosan ember haza munkából, vacsinak kell lenni, ha leszakad a ég, akkor is.
A húsokat szépen egyesével befűszereztem (sóbors, bőségesen mehet), és kicsit klopfoltam rajtuk, a Kutya (aki tettre készen állt az ajtóban, mer aszitte, vendég jött és az kopog), valamint a szomszédok nagy örömére. (Bár azok meg a leglehetetlenebb időpontokban fúrnak, szóval az anyjukatmá).

A hús szélességi illetve hosszúsági koordinátáitól függően 2-3 aszalt szilvát tömködtem beléjük, plusz megszórtam gesztenyével. (Na már most, ez nagyon érdekes, az Auchanban vettünk olyat, hogy ,,Igazi gesztenye"- mer a többi mi? Génmanipulált makk? Szóval ez a igazigesztenye ez ilyen por-állagú volt, nem krémes, nem édes, por(os) második zárójel bezárva. Szóval ezzel megszórtam, és felgöngyöltem, közben azé' szerencsétlenkedtem is persze, nehogymáne.
Hogy elég stabil legyen a mutatvány, megszurkáltam fogpiszkálóval, és egy kis vajjal karöltve mehetett is sülni.

Hozzá krokett volt, de azzal nem én flikkflakkoltam, hanem az Aviko. (Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem volt jó, mer olajos lett, és sütés közben leesett róla a bunda.)

Asziszem, így történt, ez a igaz története. :)