Diós szárnyaskrémleves (de megállja a helyét a szárnyasos dióleves is)

Én most nagyon készültem. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, a 4ik karácsonyunk Gergővel, mégis..talán az, hogy ez az első olyan, amikor igazi otthon-szagú otthonban ünnepelhettünk, volt fánk, giccsek, sütiszag, likőr, pálinka, csillagok, angyalok, zenélő dobozok, és itt most be is fejezném a rímelést.
Szerda volt a napja, amikor külhonból hazatérő örökbarátom, nevezzük a gyereket nevén, Glória, tiszteletét tette nálunk, én meg közben piripöriztem, mer tudtam, h csütörtökön nem igen lesz már kedvem időm pöcsölni a vacsora előkészületeivel, hiszen a főnököm, az egyik, a jófej, átadja az évvégi díjakat, amit biztosan jó hosszú beszéd előz meg, csak h tudjuk azé hol a helyünk, ergo nem tudok időben elindulni és késés lesz, és  idegbaj, és kapkodás, és elbasztam, és sírás, és szempillafesték kenődés, és nem lesz idő hajat mosni, kutyát elpáholni, szalvétát hajtogatni (nem mellesleg csüt-ön tanultam a jutubról szalvétával flikkflakkolni), meg úgy egyáltalán semmire.
Szóval megcsináltam én az alaplevet még  szerdán, mert ugyan az eredeti recept azt mondja roppant elegánsan, hogy végy két darab csirkehúsleves kockát, hát anyádat, karácsony van, nem igen kockáztatok. (höhö.)
Ha valakit érdekel, bár tudom, hogy nem, azért levésem az alaplé receptet..:D
Kell csirkehús. Oké, nekem anya küldött csirkeszárnyakat, így könnyűűű, ez volt a hús.
Meg kell zöldség is.
Meg nem árt, ha van otthon víz.

Szóval hús, répafehérrépazellerkaralábépetrezselyem fazékba be, víz, ételízesítő, egész bors, lassú tűz, ha nincs, akkor megteszi a tűzhely is. (Jóvan, má magamat is unom, kezdek kínos lenni.)
Ez szépen megfő, szűrjük le,  hűlesszük ki, hallom ahogy Grétsy László felsikolt,,,nincsilyenszóértsemámeg", aztán hűtő, holnapig hellóhelló.

Csütörtökön ezt szépen kivettem a hűtőből, na és itt kezdődik a sztori, az előző csak a petting volt.

Ebbe a szépsárga, (jobbesetben zsííííros) lébe szórunk egy kicsi borsot, egy teáskanál curryt, és egy kevéske darált diót. Ez felforr, és amikor már kezd bugyborékolni, akkor kislyukú szűrőn keresztül belecsorgatjuk az előzetesen 2 dl tejszínnel kikevert 2 ek lisztet.
Hadd szóljon, mehet bele egy fél csokor petrezselyem, aztán mikor kész, (ez alatt azt értem, h elfőtte a habját. Ha valaki még nálam is bénább, legyen kedves itt, vagy a fbukon, azaz itt, jelentkezzen kommentben, hogy nem tudja, h mi az, h elfőni a habot. Nyugalom, tegnapig én se tudtam.)
Belemegy a petrezselyem másik fele, fedő, aufviderzén, kisztihand.

Én nem akartam semmit se beletenni (értsd. nem rontom el azt az áldott jó tésztát, ezzel a löttyel.), ezért hát pirítottam durvára vágott diót, durván kemény mandulával, a végén kicsit megcukroztam, és azt szórtam bele tálaláskor.

Gergő szerint a világ legfinomabb levese, illetve bocsánat, idézni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen: ,, Mától ez a kedvenc levesem a világon."

Jövök még a menü további szaftos részeivel, de jelenleg minden gondolatomat az Anya töltött káposztája foglalja le.


Boldogságos Karácsonyt kisbarátok, tényleg ez a legtöbb, ami tellett tőlem..:D