Tejszínes csirkemáj pennével és füstölt sajttal

Hozzávalók: 0.5 kg csirkemáj, 2 közepes hagyma, 2 gerezd fokhagyma, fél fej paradicsom, 5 karika paprika, 1,5 dl főzőtejszín, olaj, bazsalikom, oregano, őrölt bors, só

No, ritka eset fordult ma elő: magamnak főztem, így hát bátran kiélhettem az összes perverzióm a kutyulást illetően.

A májjal kezdem: Napok óta állt a hűtőben, tudtam, hogy meg fogom csinálni, mert mindketten szeretjük, másrészt meg nagyon gyorsan megvan. Szóval szegény máj ácsorgott a levében, jó alaposan le kellett csöpögtetni először. (Megmostam vagy 15ször, mire fogyaszthatónak ítéltem.) Meg a máj egy állat, mert ha nagyon vizes, akkor köpködni kezd az olajban. Ezen felbuzdulva hagytam is egy kicsit száradni. (De azért jól leköpködte a homlokom.)
Addig összevágtam a zöldséget: a hagymát félkarikákra, a fokhagymát karikákra, a paradicsomot apró kockákra, a fehér paprikát meg csak szimplán felkarikáztam.
A forró olajba beletettem a hagymát és a fokhagymát. - nem olyan régen jöttem rá, hogy ha a sima hagymával együtt teszem a fokhagymát sülni, akkor sokkal jobb. (Fogalmam sincs az okokról.)
Aztán ráraktam a májat, (Ez volt az a pillanat, amikor leköpött a szemét.), majd a paradicsomot és a paprikát. Kicsit lecsós volt, amit nem akartam, úgyhogy gyorsan mindenféle fűszerrel befűszereztem. (Én konkrétan oreganot, meg bazsalikom, plusz borsot tettem rá, tervben volt a majoranna is, de azt nem találtam meg :) Sózni csak a legvégén szabad, mert kemény lesz, azt meg a világért sem akartam.
Ez így elvolt magának, kb. 10 perc telt el, mondom, hogy nagyon gyorsan megvan. (Kicsit ropogósra hagytam a zöldséget, ez is egy ilyen mánia..hah, túl sok van.mindegy.)
Aztán szépen ráöntöttem a tejszínt, óvatosan akartam, mer mondom, ha sok lesz, akkor eltűnik a máj íze, jellegtelen lesz, végül persze ráöntöttem az egészet...nem én tehettem róla, hanem megszólalt a telefonom, és megijedtem, úgyhogy belebillent az egész. Már éppen nagyon felháborodtam, amikor is megkóstoltam, és rájöttem, hogy a Sors megint közbeszólt, mert igazából tényleg kell bele a másfél deci tejszín.

Sima penne volt itthon, azt gyorsangyorsan kifőztem, és nem is égettem meg magam. (Hát ez felettébb gyanús.) Megszórtam reszelt füstölt sajttal, és nagyon megelégedtem magammal.

A végeredmény egy szupergyors, szuperfinom vacsi lett. :)

Sárgabarackos-kekszes csokissüti

Hozzávalók: 20 dkg háztartási keksz, 2 ek méz, 2 ek sárgabaracklekvár, fél csomag mazsola, 2 ek kakaópor, 5 sárgabarack, tej, 100 g kockamargarin

A kezdő felállás: süti kell. Oké. Nade, mi van itthon? A klasszikus sütős sütiket nem annyira komálom, oké, ez meg nem igaz. A valóság: annyira sosem sikerül, hogy szeressem csinálni.
Szóval, kell vmi, ami könnyű, gyorsan letudom, és finom. Hát ez az:

A kekszet vmivel darabokra törjük, én kicsit arcoskodtam, és még a zacskójában könyökkel oldottam meg. Annyi a lényeg, hogy jó darabos legyen.
Utána langyos tejbe beáztattam a mazsolát. (Nem kifejezetten szeretem, jobb lett volna kihagyni, de Gé vagy megölt volna, vagy iszonyatosan elver, úgyhogy nem spóroltam ki.)
Feltettem főni a vajat a mézzel meg a lekvárral, kicsit odakozmált, mert ugye senki nem mondta nekem, hogy kevergessem is..Amúgy is, a mézzel óvatosan, nagyon könnyen leég. (Így hát nem is voltam hibás.)
A kekszbe beletettem a nagyon apróra vágott sárgabarackot, meg a lecsöpögtetett mazsolát, plusz a kakaóport. (Én mindig Szerencsit használok, mert annak szép a színe is, meg jó keserű is.)
Kicsit hagytam állni, majd ráöntöttem a vajas cuccot, és jól összekevertem.
Tortaforma híján egy négyzet alakú műanyag edénybe tettem, és mehetett a hűtőbe.
Eredetileg terveztem ráolvasztani tejcsokit is, de azt már igazán túlzásnak találtam, így is nagyon édes lett. Meg nem mellesleg finom is.

Töltött csirkemell

Hozzávalók (2 személyre) : 0.5 kg. csirkemellfillé, a töltelékhez: 4-5 db nyers csirkemáj, 2 tojás, petrezselyemzöld, zsemlemorzsa, só, őrölt bors., a sütéshez: vaj, olaj, alufólia

Mindig azzal kezdem az ilyet, hogy alaposan megfűszerezem a felszeletelt csirkemellfilét, nem tudom, ez ilyen becsípődés. Szóval most is alaposan megszórtam oreganoval, majorannával, bazsalikommal, sült csirke fűszersóval, meg fokhagymaporral. Hagytam ebben állni, bár azt hozzá kell tennem, hogy elég nyomin sikerült felszeletelnem a húst, el sem tudtam képzelni, hogy ezt hogy a fenébe fogom megtölteni..
Amíg állt a hús, addig megcsináltam a tölteléket.
A nyers májat el kell kapargatni, ami annyira undorító, hogy majdnem abbahagytam az egészet. Erőt vettem magamon, nem ez lesz a kedvenc munkálatom, a májgombóc levesnél hagyom pl. majd a zacskósat érvényesülni.
Na szóval, máj, sok-sok petrezselyem, annyi zsemlemorzsa, amennyit felvesz (nem kell sok, különben kemény lesz a cucc..tapasztalat...), egy nyers tojás egészben, valamint egy főtt tojás apróra vágva.
Ezt összekutyultam, kanállal. Kézzel nem merek belenyúlni ezekbe, sajnálom.:) (Mindentől félek.)
Elkezdtem beletöltögetni a fűszeres csirkemellbe ezt az egyveleget, illetve elkezdtem volna, ha nem csúszik szét. Jött egy remek ötletem, hurkapálcika, az mindenre megoldás, csak nem találtam sehol, ezért kitaláltam, hogy majd azt mondom Gének, hogy annyira megsült, hogy így szétnyílt...(amúgy elhitte.)
A tepsibe tettem egy csomó vajat. Van egy odaégés-parám is, úgyhogy mindig túlzásba viszem, plusz még öntöttem rá olajat is, nem lehet sose biztos az ember..
Aztán sütő.
És hopp, ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem rátenni a reszeltsajtos tejfölt, mondom, mostmá mindegy, ez van, így lesz.
Kb. 40 percig sütöttem, egy lángon, nem tudom megmondani, milyen hőfokon, mert a sütőnk sem túl jó.
Hasábot sütöttem hozzá, máshoz már abszolút nem volt kedvem, a hajégés, meg a számtalan égési sebesülés miatt.
Néha megnézegettem, és meglocsoltam a levével, hogy ne száradjon ki. (Mondanom sem kell, hogy ettől függetlenül remekül kiszáradt...Gé szerint nem, szerinte szuper lett, szerintem meg ő szuper.)

Tejfölös- zöldbableves (a recept igazi gazdája: Anya)

Hozzávalók: 0.5 kg zöldbab, kb. 10-12 karika füstölt kolbász (ki hogy szereti, én csak Gé meg az íze miatt raktam bele), kapor, só, 10 szem egész bors, 5 kisebb fej krumpli, a rántáshoz: nagyon kevés zsír vagy olaj, kb. 2 ek. liszt, hideg víz, a végén: nagydobozos tejföl fele, kevés liszt, ecet vagy citromlé.

A fagyasztott zöldbabot feldobtam főni, jóanyám szerint jó sok vízzel, mer elvégre is nem főzeléket főzök, tettem rá kaport, lehet kapni már fűszer-formában is, ami csak azért jobb, mer nem lesz büdös a kezünk tőle (hát..sokat...túl sokat...aztán próbáltam kaportalanítani, de már elég késő volt, mert az egész csupa zöld lett. aztán megoldottam végül, kiskanállal.)
Elég hülye sónk van otthon, kell belőle egy raklap, legalább 5-6 csipetet tettem bele, mire egyáltalán íze lett, a durvább fajtából nyilván kevesebbet kell, egész bors kb. 10 szem.
Beleraktam a kolbászt is, ez így szépen elrotyogott magának.
Amikor megfőtt a zöldbab, és a tetejének szép kolbászzsíros teteje lett, akkor beleraktam a felkockázott krumplit, és várakozó álláspontra léptem.
Aztán megkóstoltam, és mivel túlságosan fölé hajoltam, megégettem a hajam...
Mikor kellően kikáromkodtam magam, akkor elszántam magam életem első rántására.
Mivel mi olajpártiak vagyunk, najó, ez így nem teljesen igaz, csak sosincs otthon zsír, ezért egy nagyon kevés forró olajba 2 evőkanál lisztet raktam, csomómentesre kavartam, majd egy kis hideg vízzel felturbóztam, és úgy ahogy voltam, belecsűrtem a zöldbabba.
Kicsit forraltam vele, közben egy fél doboz tejfölt liszttel kikevertem, és szűrővel beletettem a majdnem kész levesbe. Mondanom sem kell, fullra összecsomósodott, próbálkoztam egy darabig, hogy ne legyen, aztán feladtam, és kiszedtem belőle a csomókat, szintén kiskanállal...:)
A végén pedig citromlével savanyítottam, mert ecetet elfelejtettem venni, nem kell sok belőle, körülbelül egy deci.
És kész is.

Az úgy volt..

..hogy jól bezabáltunk, elhangzott a szokásos méltatás, megspékelve ,,ezjobbvoltmintanyámé"-val, és akkor arra gondoltam, hogy ,,Úristen, ha látná, hogy próbáltam kihalászni a túlsokkaprot a tejfölös zöldbablevesből, és hogy elfelejtettem ecetet venni, úgyhogy citromleves zöldbablevest eszik, amitől egész biztosan meghal" - szóval akkor jutott eszembe, hogy annyira jól főzök bénán, hogy ezt meg kell örökítenem az utókornak.
Szerencsés vagyok, mert életem párja gyakorlatilag mindent képes megenni, ami nem tök, úgyhogy egészen bátran kísérletezhetek. Meg vannak kollégáim, akik folyton éhesek, ők is kiváló tesztalanyok. Meg van egy anyám, aki remekül főz, és sokat segít, meg jóbarátom az internet is.
Elhatároztam, hogy ha hatékonyan akarom csinálni, vagyis úgy, hogy segítséget nyújtson a blog azoknak, akik szintén kezdők, de lelkesek, olykor bénák, akkor pontosan dokumentálnom kell a történteket, legyen az egy odaégetés vagy elsózás.