Carbonara penne

Naszóval. Más ez a menyasszonyság, mint a nem-menyasszonyság, én mondom nektek. Először is: Vőlegénykémnek szólíthatom a Gergőt, ami csudálatos. Plusz a menyasszonysággal megnőtt a felelősség-tudatom is, állandóan szemmel tartom a gyűrűmet, és módosult a tudatállapotom is, mer folyamatosan pörög az agyam a dekoron, pedig hol van az még, legalább elfoglalom magam.
Érdekes, hogy a Gergő szintén partner ebben, és még nem küldött el a büdösp*csába, miután előálltam neki a helyszínnel..:D
(Lehet, hogy egy kicsit esküvős blog is lesz ez, de azé főzni is fogok, viszont majd szépen sorjában megmutatok nektek mindent. :)
Egyedül a Kutya általános állapota aggasztó egy kicsit, mert ő meg mélydepressziós, bár má' ma reggel Kutyabaja volt, höhö, de a tegnapi viselkedése ijesztő, remélem, nem evett meg egy teamécsest se, ami még a lánykérésből maradt.


De  mivel ez egy főzősblog, meg azé is van itt mindenki, hogy főzzünk, ezért hát álljon itt a carbonara penne receptje, kép nélkül, sajnálom.

Amikor már semmi kedvetek semmihez, meg mondjuk a tökötök televan azzal, hogy egy órát ültetek habokra a Vodában, hogy a Vőlegénykétek számláját kifizessétek, de hiába, mer a Voda nem akarja azt, inkább beszaratja a szisztemet, akkor jó ez vacsira, nagyon gyors és nagyon finom, meg laktató is.



fél cs penne
15-20 dkg sonka (jó a gépsonka, a csirkemellsonka, mindenféle felvágott egyébként, kivéve a téliszalámi, az jobb sorsra érdemes.)
15 dkg sajt
1 tejszín
fokhagyma
kicsi vaj
1,5 tej
petrezselyem
Úgy kezdjük, hogy elővesszük a szekrényből a tésztát. Viccen kívül, jótanács: tészta legyen otthon, sose lehessen tudni, nekünk általában van pennénk, meg egy cs levestészta, meg az a patkóalakú, aminek most nem jut a zeszembe a neve, pedig az a kedvencem, jaj, szarvacska. (Ez annyira cuki, azé is a kedvencem.)
Szóval a tészta mehet főni, sóolaj, ha kész, akkor szépen leszűrjük, készpuszi.

No, a szósz: Egy edénykében feltesszük a vajat olvadozni, rá a felcsíkozott sonka, aztán a petrezselyem. Mikor ez megvan, felöntjük a tejjel és a tejszínnel, sóbors, nagyon kis pici szerecsendió (téllleg kicsi, mer ha sok lesz, a egészet elszabhatja!), közben egy másik edényben egy lötty olajon fokhagymát pirítunk, én mondjuk két gerezdet aprítottam fel, de igény szerint persze lehet többet is, attól függ, ki mennyit akar csókolódzani aznap este, én mondjuk akartam, ezé csak 2 gerezdet. Mikor ez megvan, akkor beletesszük a szószba, és egy kis reszelt sajttal is megküldjük, jó sűrű lesz.
A többi sajt megy a tetejére majd tálaláskor, frankó.


Ömm...közkívánatra itt egy kép a gyűrűről, lassan má tényleg teljesen lányosan tudok lelkesedni, Petra barátnőm rossz hatással van rám,tehát:

Ez öröm meg bódogság. <3