A világ legegyszerűbb tiramisuja

Miután szombat délután visszaérkeztem Pestre (ha valaki megállított volna a rózsaszín gurulós bőröndömmel, ami színültig volt rakva HÚSsal, simán szervkereskedőnek, vagy a texasi láncfűrészes reinkarnációjának nézhetett volna), eltökéltem magamban, hogy én ugyan már semmit se nem főzök, mert hála anyának, roskadásig vagyunk kajával, másrészt meg a lelkesedésem is alábbhagy mindig ebben a szar időben. Aztán vasárnapra módosítottam a terveimet, mert azé' csak kéne vmi leves, meg kéne vmi süti is, lehetőleg sok legyen, meg hizlaljon. (Várnám már, hogy hízzunk egy kicsit mindketten Gével, és ne úgy nézzünk ki, mint 2 izmos fűszál, meg amúgy meg azt ígérték nekem, hogy ,,Na, majd ha lerakod a cigit, lyányom, na majd akkor hízásnak eredsz" - aztán meg semmi. Úgyhogy csalás ez a egész.)
Ezért van az, hogy sütit eszünk sütivel, meg zsírral, próbálkozunk mi ezerrel, de egyelőre semmi.

Nade, itten van ez a príma tiramisu recept, amit tényleg nem lehet sem elrontani, sem nem megenni, mer nagyon-nagyon finom, de nem igazán update, igaz, ami igaz.

1 doboz Dr. Oetker tiramisu por
2 dl tej
1,5 dl habtejszín
fél zacskó babapiskóta
2 adag kávé
kevés mandulaaroma
cukor

Nem ismertem ezt a tiramisu-por dolgot, kicsit szkeptikus is voltam, mondjuk én kifejezetten nem szeretem a műanyag ízű cuccokat, de úgy voltam vele, hogy egy próbát simán megér. (Nem mellesleg: körülbelül 300.- Ft-ba kerül, 4 főnek elegendő, ha semmit se nem teszel hozzá, akkor is simán ehető, és 2 perc alatt megvagy vele.) Ezt a port kellett összehabverőzni 2 dl hideg tejjel, amiből egy szuper habos, könnyű krém jött létre, ebbe öntöttem a már szintén felvert habtejszínt, és jó alaposan összekevertem.

Aztán az történt, hogy mondom, jóvan, gyorsan behajigálom a babapiskótát a mandulás-tejes-cukros forró kávéba, hogy jól megszívja magát, és pihepuha legyen, erre meg mi történt? Nem leejtettem a egész kávéfőzőt? Mer az van, hogy nekünk ilyen kis kotyogónk van, annak vagyunk az elkötelezett, feltétlen hívei (ugyan már a harmadikat gyalázom meg, az elsőnek a füle leolvadt, mer elfelejtettem bele kávét is meg vizet is tenni, és úgy raktam fel főni, a második meg csak simán elromolódott, abban nem voltam ludas kicsit se.)- amúgy szerintem má' ennek sincsen füle, csak má semmi emlékezetem, hogy ezzel mi történt. Szóval elejtettem, az egész terítő csupa kávé lett, plusz az egyik szék is elég csúnyán nézett rám. Erre az esetre mindenképpen tartsunk otthon egy NagyŐt, a NagyŐk remekül értenek az ilyen helyzetek megoldásához, valamint a konyha közepén hüppögő szerencsétlen áldozat könnyeinek felitatásához.
 Gergő elvitte a már szebb napokat is látott terítőt magával, plusz megmentett egy kevés kávét is (mondom én, hogy hős:), tehát zavartalanul folytathattam a munkálatokat.

A piskótákat beáztattam, egy jénai tál aljára tettem, ráment egy sor hab, aztán megint piskóta, megint hab, ez egészen addig tartott, amíg el nem fogytak a dolgok. A tetejére keserű kakaópor, aztán hűtő. Kb. egy hadseregnyi adag keletkezett, de nekünk már estére elfogyott...:)