Főzzünk lecsót, kétfelé

Végy 2 jónagy fej vöröshagymát,  6 db piros, illatos, érett paradicsomot, 3 db fehér, ropogós paprikát, 1 db áánemiscsípannyira paprikát, 1 tojást, 1 loccsantásnyi tejet (ezúton is köszönöm pótApámnak a ötletet), egy mindenevő kutyát, és egy válogatós  barátot.

..mire hazacipeltem a cuccokat a piacról ( különben nincs is jobb mint meló után, 40 fokban piacra menni- ráadásul pont erre értem oda: Eladó: Mit gondol maga? Vevő: Én?? Maga mit képzel? Eladó: Na, takarodjon innen. Vevő: Be fogom perelni, érti? Be fogom. - na itt jött el az a pont, hogy talán mégse itt veszek paradicsomot..mánemazé, de én meló után eléggé nikita vagyok, és hajlamos vagyok esetleg egy tömegverekedést előidézni. - na, mire hazaértem a szatyorkámmal, majdnem kész is volt a lecsó, plusz atomjaira hullott a málna, és komplett olvadt Calippo formátumban volt az eper. - egyszóval sikeres volt a egész vásárlás..

Eleve úgy volt, hogy a ,,Mit vacsorázzunk?" kérdésre a szokásos ,,Nekem mindegy" után megállapodtunk abban, h rántotta lesz, úgyhogy tudtam, h lecsó-ügyben vagy nem aratok osztatlan sikert, vagy annyi tojással akarja enni, hogy elvesszen benne a lecsó-jelleg, és rá lehessen fogni, h amúgy ez egy rántotta.

..tehát hazaértem, a kutya kitörő örömmel fogadott engem is, meg a paprikát is. (Betegesen imádja a paprikát, olyan sóvárgással nézi a szeletelési hadműveletet, hogy mindig megsajnálom.)

Nem tudom mi van mostanában ezekkel a hagymákkal, ezek ellen semmi nem véd, legalábbis én nagyon szenvedek, megpróbáltam csukott szemmel vágni, de úgy meg még rosszabb, mer konkrétan a életem volt veszélyben. Késsel a kezemben még sokkal ön-és közveszélyesebb vagyok.

Mindent szépen fel kell aprítani, jó apróra, van egy olyan kényszerképzetem, hogy ha apróra vannak vágva a cuccok, akkor hamarabb készen lesz a kaja, plusz jobban is néz ki. (Felhívok má vmi szakértőt, hogy mondja má ugyan meg, h így van-e.)

Olajba be a hagyma, rá a paprika, aztán a paradicsom, sóbors, kicsi víz, mer elméletileg a paradicsomnak van leve, hacsak nem vmi 2 éves, pincesarokban talált megszottyadt öreg paradicsomról beszélünk. ( Öregekről jut eszembe: a múltkor, szintén a piacon, egy öreg néni - megszállott öregnénitől vásárló vagyok/voltam- 250 forintért adott egy fej salátát, mondom jóvan, annyi oszt annyi. Csak ezután láttam, hogy máshol egészen pontosan 70 forint volt...ennyit erről, bosszút esküdtem, nem vásározok többet ezektől a pénzéhes nőktől. Amúgy is mépont engem szipolyoznak ki, amikor tök szegény vagyok?)

Szóval lecsó fő, kutya áhítozik, Gergő hamarosan itthon, teszek jeget a kólájába, hátha nem veszi észre, h nem rántotta...:D- hát de. Namindegy, kompromisszum. (Szeretem a kompromisszumokat amúgy, csak ne nekem kelljen kötni.)

Amikor már kellően összeesett a egész cucc, akkor kell rá egy lötty tej, meg egy darab tojás- így eszem én. Gergő viszont úgy eszi, h plusz négy tojás- elég zorallnak hangzik, de ha így, hát így. (Nekem esztétikailag sem vmi felemelő ez a dolog különben.)

Én kiszedtem magamnak külön, a maradékot meg ráhagytam, csináljon vele amit akar, tőlem még parizert is tehet bele, mindegy.

Amúgy jó lett, az enyém, meg szerintem az övé is, és meg is lehetett elégedve, mer végülis majdnem rántottát evett.