Rozmaringos- mézes csirkecombok ceruzababbal

Még szombaton követtem el, amikor még a fű is szebben nő, kékebb az ég, és a ruhák is jobban száradnak. A szombat általában nyugodalmas, már ha nem iszunk pénteken, és nem fekszünk halomban a másnaptól. Gergő mostanában azt tekinti küldetésének. hogy megtanítsa Mézikutyának a ,,Fekszik!!!" vezényszót, má nem kimondani, hanem végrehajtani, de egyelőre a kutya vajmi kevés hajlandóságot mutat, maximum nagy kegyesen akkor heveredik le, ha már megsajnálja Gergőt, aki illusztrációként a földön fetreng, bemutatva a Kutyának, hogy kéne ezt csinálni. (Ezzel szemben én annak vagyok az élharcosa, hogy tanítsuk meg inkább kávét főzni, vagy vasalni.)
Általában takarítunk, mosunk, kajálunk nagyokat, fekszünk még nagyobbakat, rajtkor bealszunk a Forma1-en, ilyenek vannak. Jameg, főzök kedvemre.
Volt otthon még a múltkori anyaék-látogatásból 3 csirkecomb, mer nem fért bele egyszerre a tepsibe, és leleményes Odüsszeuszként lefagyasztottam, mondom, jóleszez még zivataros időkre. Gyorsan kevertem egy pácot: rozmaring egészben (má úgy értem, h nem darált, kapni is lehet, de ha otthon terem, még jobb.), 2 ek méz, só, fehér bors. Ezzel szépen bekenegettem a combokat, vaj alá (Gergő szerint mondjuk az nem jó vaj, mer sütemény van rajta..:D), meg egy kicsi víz, alufólia, viszlát. (Erről jut eszembe: ezúton üzenném a Alufólia Műveknek, hogy ha még egyszer a életemben olyan alufólia kerül a kezeim közé, ami csíkokban szakad, és ember nincs, aki azt újra normálisan le tudja szakítani, olyan pert akasztok a nyakukba, h besz..sípszó..nak.)


A cerkabab: Semmi ördöngösség, a neve alapján mondjuk simán lehetne az Ezel egyik szereplője, Ezel elveszett unokatestvére, vagy nem tudom. Amúgy csak jó alaposan meg kell mosni, és a végeit kicsit levagdosni. (Aki pucolt má zöldbabot az életibe, az tudja, miről beszélek, aki meg nem az, az sajnálhatja, szuperül lehet beszélgetni közben a lépcsőn nagymutterral.) Szépen meg kell párolni vajon, meg pici vízben, pont úgy, ahogy bármilyen zöldségkeveréket. Annyi, h ezt jó erősen meg kell sózni, mer elég babízű. (:D)

Úgy láttam, h ez, két ilyen dúsétkű egyednek még elég karcsú mennyiség, ezért úgy gondoltam, h összedobok még egy kis petrezselymes krumplit, petrezselyem viszont nem volt otthon, csak szárított, amit sikeresen le is vertem, Gergő meg résen volt, és fotódokumentált, íme a bizonyíték, hogy seperek:

És íme a bizonyíték, h télleg főztem: