Brokkolikrémleves

 

 
Mindig bajban voltam a többszörösen összetett szavak írásával, még a főiskolán is kettes zh-t írtam belőle, megragadnám az alkalmat, hogy ezúton is csókoltassam Varga Gyula tanár urat. - ez csak onnan jutott a zeszembe, hogy fogalmam sincs, hogy kell írni a brokkoli krémlevest, egybe, külön, vagy mivan. Szégyellem is magam, de asziszem túlélem.
Bár Dóricica kifejezetten nem igényelte ennek a csudálatosan egyszerű löttynek az írásba való transzportálását, de hátha van, akit ez érdekel...
Tegnap egész napos, össznépi punnyadást szerveztünk, hálIstennek Gé is nagyon lelkes volt a programot tekintve, meg amúgyis zárva volt minden, így hát a jó öreg otthonmaradás-dvd-hajmosás-fekvés kombót választottuk. (Ez a vasárnapi hajmosás még megboldogult gyermekkorom maradványa, amikor anya mosta, én visítottam, Csííííp!!!értsedmááámeg, ő még jobban mosta, még jobban csípett, azóta is elég erős lelki sérülések kerülnek felszínre ilyenkor.)
Jól eltévelyegtem a brokkolikrémlevestő, az Isten áldjon má meg.

Kell:

1 brokkoli (Én a Lidliben vettem egy csomagoltat, olyat, amit kisebbnek láttam.)
5 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
sóborsszerecsendió
2 dl főzőtejszín
1 húsleves kocka

A brokkolit, csak úgy, mint jóbarátját, a karfiolt, ildomos kicsit előtte megfőzni sós vízben, hogy ne roppanjon a levesben. ( Hozzáteszem, amúgy semmi bajom a roppanással, de mióta 13évesen határtalan gólörömömben letörtem az első kettő lapátfogam, mer lefejeltem a mosdókagylót, nameg, mióta állandó fogorvosi felügyelet alatt, ezáltal mindenféle fogakhoz kapcsolódó latin szó bűvöletében élek, óvatosan kezelem a kérdést.)
Szóval a brokkolit úgy egészben, ahogy a JóIsten teremtette, megfőzzük. Amint ez megvan, rózsáira szedjük. (Ez szuper kifejezés, az egyik kedvencem).
Közben a vajat feltesszük olvadni, és szépen rátesszük a rózsákat. (Ha van idegrendszerünk, apríthatjuk kisebbekre, hogy a botmixerrel ne kelljen annyit küzdeni, mint Fekete Pákónak az örömkönny kimondásával.)

Szóval ez ottan szépen fortyog, erről ennyit. Rámegy a húslé, amit a húsleves kocka és néminemű víz szimbiózisából kapunk. Fűszerezzünk, de ne túl erősen, mer a szerecsendió képes megrosszítani a egészt, ha nem figyelünk eléggé.

Aztán szépen összebotmixerezzük a cuccot, ami a legélvezetesebb rész, feltéve hogy van bennünk valamennyi szadista hajlam. (És nem mellesleg, ennek őszintén örül a kutya is, mer asziszi, hogy eljött az ő ideje, hiszen má annyiszor ígértük neki, hogy ,,Majd akkor, Mézes, ha zöld eső esik a égből, majd akkor alhatsz a ágyon".)
Mehet bele a fokhagyma zúzva. 

Kicsit rottyan is ez így magának, mehet a tejszín, kavarjukkavarjuk, és aztán kész is.

Gé szórt bele füstölt sajtot is, én nem igényeltem, mer színre má így se volt vmi bizalomgerjesztő, de ez csak egy dolog.  A zíze télleg fain.