Gesztenyés-narancsos muffin

Igazán rózsás hangulatban voltam, miután megbüntetett a bkv-ellenőr, kockára fagytam, és az a látvány fogadott otthon, h minden jó, csak a kutya elefántja maradt az ágyunkon a nagy héderezése közben...(Ehe, mondom, Mézes, mit keres a elefánt ágyon? A kutya arcára persze egyből ráült a ,,apicccsába" kifejezés, utánozhatatlan a ebünk, ezvan.) Kikaptam a gesztenyemasszát a fagyóból, ami egy remek találmány, ezúton is meleg ölelést küldök annak, aki azt kitalálta. Szóval nekiálltam, mint VV Cristofel a gitározásnak...(Már ha értitek mire gondolok).

Ami kell:
20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
25 dkg gesztenyemassza (reszelve, nem rázogatva, aki lusta, az vegyen gesztenyepürét és szedje le róla a habot)
1 narancs reszelt héja

2 db tojás
10 dkg cukor (namármost, én porcukrot tettem bele)
1 ek vanília aroma
3 ek rumaroma
2 pohár natúr joghurt

Muffin alapszabály: Szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, és ez így jól is van, mindenféle tekintetben.
Cukor tojással kikever, bele az aromák, a natúr joghurt, szépen álldogáljon, amíg az ember végez a többivel.

Aztán amikor a szárazakat is összepároztattuk, akkor összemegy az egész mindenség, szép darabmentesre kavarunk.

Sütő 170fok, 25perc, tűpróbázás ezerrel, mer a teteje gyorsan pirulásnak ered.

Megjegyzés: Ez az a mennyiség, ami pontosan belefér egy 12es muffinsütőbe, se több, se kevesebb.(Nekem konkrétan az első ilyen!)

Rendhagyó módon 2 képet teszek közzé, mer azok az Isten áldott muffinok olyan szépen dagadtak felfelé, hogy öröm volt nézni. (Szemfülesek akár még engem is felfedezhetnek a képen, meg a Mézes fejebúbját, de ő nem számít.)