Tárkonyos-tejszínes pulykaragu leves

Egy ideje tervben volt, hogy apám és nagyanyám tiszteletét teszi nálunk. (Én ezt nagyvizitnek hívom, mer nagyanyám elég kíváncsi természet, mondhatni nem szívbajos,  kinyitogatja a szekrényeket, végignézi a képeket a falon, és mint egy jó háziorvos, arra is rákérdez, amire nem kéne, hogy aztán konkrét vizsgálati anyaggal tudjon távozni.)
Elég nagy volt bennem a para, meg a bizonyítási vágy, elvégre is főzhet a ember a barátainak, az amúgy is totálisan elfogult anyjának, de a nagymama azé egy kemény dió. (Eleve már azt sem hitte el, h főzök...: ,,Te?? Nemá...")
Sokat gondolkoztam, hogy hogy s mint legyen, mit adjak nekik, olyat ami már egyszer sikerült, vagy próbálkozzak valami újjal, különleges legyen, vagy hagyományos? (Nem voltam vmi bátororoszlán, mert úgy döntöttem, legyen olyan, amit még nem evett, aminek nem ismeri az ízét, és nincs összehasonlítási alapja. Ha elkúrom, akkor meg még mindig mondhatom: Nanyugi, mama, ennek ilyennek kell lennie..:D)

Ezért döntöttem e mellett a leves mellett, mert: 1. egyszerű, 2. gyorsan megvan, 3. a maga nemében különleges, 4. nagyszerű. (Én személy szerint, nyomok rá egy nagy lájkot, remek döntés volt.)

1 db csirke v. pulykamell
2 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 kis üveges gomba
1 fej hagyma
2 szelet szalonna
2 gerezd fokhagyma
kevés zsír
egy ek liszt
1.5 dl főzőtejszín
sóborsételízesítő
tárkony


Úgy kezdődött a sztori, hogy ejjmondom, ezek biztos ideállítanak nekem szombaton korán reggel, még ha a főétellel el is pöcsölünk Gergővel szombat délelőtt (nagyon édi volt amúgy, szuper főpincérként funkcionált a kockás konyharuhával.:), levesnek már akkor is lennie kellene, hogy ne éhezzenek nekem ezek itten, úgyhogy még megfőztem pénteken. (A kutyával kiegyeztem egy barátságos: ,,Idefigyejjé, drága gyerekem, nekem most főznöm kell, értsed meg, h közben nem tudom neked hajigálni a elefántodat, legyél olyan kedves eltolni a bringádat vhova máshova, cserébe rendelkezésedre bocsájtok egy zoknit.-ban.)

A forró zsírba beledobtam a két szelet szalonnát, hadd égjen a zsír, aztán mikor megsült, akkor kivettem belőle, nem kell az bele!- felkiáltással. (Az ötletet anyától kaptam, ezúton is köszönöm!) Aztán következett az apróra vágott hagyma, a felcsíkozott pulykamell, a felkarikázott sárgarépa, a félbevágott fehérrépa (ezt is ki kell venni a végén, tök felesleges amúgy, de a ,,zamatja" miatt muszáj.), a két gerezd fokhagyma egészben, és egy zeller szár. (pont volt itthon, amúgy külön erre a célra nem vettem volna, de így jó volt.) Amikor ez összepárolódott, és a répánk pihepuha lett, akkor mehet rá a gomba, annak nem kell sok idő. Aztán jöhetnek a fűszerek. (Én extra sok tárkonyt dobtam rá, mondom, ártani csak nem árt. ) + annyi víz, amiben ez kényelmesen elrotyoghat.
A végén, amikor már minden okés volt, akkor ráment egy  egy ek liszt, meg a tejszín. Ezzel összeforraltam, amitől jól besűrűsödött, én még kicsit túl sűrűnek is láttam, ezért egy deci vizet tettem rá ráadásként.

A végeredmény magáért beszélt.: Első körben teszteltem Gergőn még péntek este, a második körben meg teljesen el is fogyott. (Nagyanyám szerint nagyon finom lett, pedig aztán ő elég nagy leves maszter)

Gyárekek, kipróbálásra alkalmas!