Hortobágyi húsos palacsinta

Egy ideje tervben volt már a palacsinta-projekt, és mivel már komolyan gyűlölöm a köreteket, nem vicceltem a múltkor, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Laktat is, f*sza is, jólesz.

Tényleg nagyon egyszerű, és gyakorlatilag teljesen szabadon módosítható bárhogy, a lehetőségek  tárháza végtelen. (Csak, hogy a kultúrának is adjunk.)

A töltelékhez:
50 dkg csirkemellfilé
egy nagy fej hagyma
olaj, vagy zsír
sóborspaprika
fél pohár tejföl
2 ek liszt

A palacsintához:
 30 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
csipet só
kis olaj
kb. annyi ásványvíz, hogy olyan tejszín állagú legyen



A töltelékkel kezdtem a munkálatokat, a palacsintát először  úgy gondoltam, hogy csak addigra sütöm, mire ez a drága ember hazaér(elég sanyarú a sorsunk, szegény szombatvasárnap is dolgozik) -  végül módosítottam a tervet, bár ne tettem volna..

A töltelék:
Én csak 40 dkg húst vettem hozzá, ugyanis az történt, hogy a hentesnél, ahol az eredeti terv szerint kellett volna vásárolnom, az előttem álló (egyébként jófej) fiúval összeveszett a hentes (szegény fiú összekeverte a kacsamájat a csirkemájjal, amit a hentes elég rossz néven vett), és ott hadonászott a bárdjával (mármint a hentes), amit eleve rossz ómennek tekintettem, úgyhogy szépen kisomfordáltam, hátha nem vesz észre..Persze még azé utánam szólt, h ,,Maga hova megy??" (Juáájj, ennél a pontnál volt egy gyenge lefolyású infarktusom.) Hátra se nem néztem, és ha tudnék futni, biztos futottam is volna. Szóval emiatt az affér miatt egy másikhoz kellett mennem, akinél  már csak ennyi csirkemellfilé volt. - ez történt.

No, ezt a kis húst szép kis apró kockákra vagdostam (a darálthús, meg mindenféle hús is jó hozzá), annyi a lényeg, hogy tényleg apró legyen, mégiscsak egy töltelék lesz ez.
A hagymát megpirítottam a zsíron (jányok, egy kis zsír sose árt, ne p*csöljetek mindig olajjal, sokkal finomabb így! a csirkemell meg amúgy is update. :)
Ráraktam a húst, meg jó sok fűszert (kell is az elején, mert a tejföl majd lágyítja, és ha nem szórunk rá jó sokat, akkor jellegtelen lesz).
A tejfölt csomómentesre kevertem a liszttel, plusz még szedtem ki egy kicsit a hús levéből, és beletettem a habarásba (amúgy ezt nevezik ,,hőkiegyenlítésnek", de én nem nevezem így.)
Aztán ezt az egészet beleöntöttem, és hagytam egy kicsit rotyogni, amikor már elég sűrű lett, akkor meg levettem a tűzről, aztán ennyi, töltelék pipa.

Palacsinta:
Hagyjuk. Nem értem, simán megfőzök egy 3fogásos ebédet bármikor, a palacsintám meg leragad? Jóvan, jól fel vagyok haragítva.
Az összetevőket összeöntöztem, és egy simára kevertem. Minden jól is ment, amíg el nem kezdtem sütni, és hirtelen nagyon boldog voltam, mert nem ragadt le az első, pedig mindig le szokott. Ehhez képest meg az összes többi ragadt le..:D Kétségbeesésemben már Gergőt is felhívtam, ő nagy palacsintamaszter, hátha mint vmi Gyurcsok József, messziről meggyógyítja ezt a szörnyű palacsinta halmazállapotot. (Nem tudta, ellenben amikor elmesélte neki, h  véletlenségből má megint beleöntöttem egy kis vizet a hosszabbítóba, na akkor nagyon ideges lett.)

Megállapodtunk abban, hogy ne aggódjak, a palacsinta úgy is jó lesz, majd esszük hozzá..(kicsit még azért hüppögtem, hátha hoz nekem csokit/virágot/aranyhalat/disznósajtot/kiskutyát is vigasztalásképpen.)

Az egyetlen jólsikerültet leképeztem, hogy az utókornak is maradjon vmi ebből a csúcs élményből.