Ribizlis clafoutis

Hol vannak már a boldog békeidők, amikor a sütit egyszerűen sütinek hívtuk?


Megmondom őszintén, amikor először találkoztam a clafoutis kifejezéssel, megkérdeztem, hogy ,,Ez gyógyítható?", mert rögtön valami bőr-vagy nemi betegségre gondoltam, második körben valamilyen bárányfelhő fajta ugrott be...aztán ahogy utánaolvastam, tudatosult bennem, hogy ez egy szuper gyors és szuper finom sütemény, ki kell próbálni. (Pláne, hogy alig kell hozzá valami!)


Kis nehézségekkel kezdődött a hadművelet,  ugyanis az új lak tartogat még meglepetéseket (Józsi munkatársam figyelmeztetett, hogy valószínűleg egy Poltergeist-házba sikerült beköltöznünk), mert a fejemre robbant a villanykörte, nyugalom, semmi bajom nem esett, de azért most már legalább okkal arcoskodhatok, hogy túléltem egy robbanást. (Ami a Gergővel való idilli kapcsolatomat illeti, felhívtam, h elújságoljam, h rámrobbant a villanykörte, és tökre nincs áram az egész lakásban, mire kérdés: ,,Demá' visszajött?, VB-t tudom nézni?" Kösziszépen.)

Szóval a nehézségeket leküzdöttem, az áram visszajött, a villanytűzhely felizzott, no problemo.

A sütihez:

3 db tojás
1 csipet só
6 evőkanál cukor
2 csomag vaníliás cukor
6 púpozott evőkanál finomliszt
3 dl tej
30 dkg piros ribizli (anélkül a zöld bizbasz szár nélkül, az egészben ez volt a leggyűlöletesebb, azt leszedni)


(Nagyon hasonlít a sütőben sült epres palacsintához, állagra, ízre, mindenre.)


Tehát a ribizlit megtisztogattam, leszedtem róla azt a izét, és hagytam álldogálni. Közben a tojásokat a sóval, és a cukrokkal géppel felvertem, aztán beletettem a lisztet, csomómentesre kevertem, és a legeslegvégén a tejet. ( Az eredeti recept szerint ennek sűrű masszának kellett volna lennie, az enyém nem hogy sűrű nem volt, de híg volt, mint a... (itt most nagyon csúnyára gondolok). Namondom, yolo van vagy mi, egy életem egy halálom, én ezt má' megsütöm, majd lesz vmi. Nagyon keskenyen kivajazott tepsibe öntöttem, és beledobáltam a ribizlit. (Ha van pitesütőtök, mármint hogy nem sütőtök, höhö, hanem pite sütő formátok, az nagy királyság, nekem most pont nem volt, csak kistepsim.)


Előmelegített sütőben, 180 fokon, 30 perc alatt gyönyörűre sül, de azért tűpróbázzatok!


Olyan nagyon finom volt azzal a savanyú ribizlivel, hogy ez nálam most egyikkedvenc lett, gyanítom, hogy más gyümölccsel is próbálkozni fogok, szerintem málnával vaaagy szederrel simán jó!


Kép persze nem készült, mert mire észbe kaptam, már meg volt gyalázva az egész, nem volt vmi fotogén.

Karácsonyi likőrök (Rumos-étcsokis, és sültalma-likőr)

Háh, végre kész vannak, és én nagyon büszke vagyok rájuk.

Tegnap amúgy is röpdösős napom volt, délután kimentünk a Gergővel a Bazilikához adventi vásározni, ittunk puncsot, vettem különlegességet (csak azért nem mondom el, mert ajándékba lesz), ezúton is üdvözlöm a kóstoltatós kedves embereket, láttam egy egész disznófejet megsütve, füstös lett a hajam a kenyérlángosos kemencétől, megfagytak az ujjaim, kipirosodott az orrom, igazán jó volt az egész, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, ami tökre nem könnyű, mert kábé mindent kívánok momentán, csak a karácsonyt nem. Egyébként különleges lesz, ez az utolsó karácsonyunk nem házasokként, tehát külön szentestézünk a családdal, de saját is lesz, valószínűleg előre hozva. (A menü agyban félig kész, hamarosan azt is elárulom.)

Egyre azonban egészen biztosan jó lesz ez a cirka majdnem 2 hét- nagyon fáradtak vagyunk, jó lesz kicsit pihenni, töménytelen mennyiségű szeszt meginni, nagyokat enni, aludni, korcsolyázni a sátoraljaújhelyi jégpályán, kötni, sudokuzni, kergetőzni a zebbel,megnézni 126odszorra az Igazából szerelmet, meg a Reszkessetek, betörők!et, gesztenyét sütni, bonbonokat gyártani, ajándékot csomagolni, majd egy pillanat alatt megszabadítani attól őket, holnaptól bevezetni a tejhabos-fahéjas kávét (hohó, Gergő, ezt most találtam ki, jómi?)(kaptam má végre tejhabosítót), kisbabának ajándékot keresni, ilyenek....hopp, mégiscsak jó lesz!

Szóval szuper nap volt tegnap, nagyon pörögtem, pedig mostanában már csak félpillával pislogok a Mátyás király téri Amorózó kalandjaira, ilyet meg hogy Dr. Csont, meg Castle már csak álmaimban látok. (Erről jut eszembe, azt álmodtam, hogy kaptam egy mákdarálót karira, és beletömtem egy csomó mákgubát szárastul, és eltömődött a egész, és én nagyon bőgtem, Krúdy legyen a talpán, aki ezt megfejti.) Annyira telve voltam energiával, hogy este 8kor álltam neki a likőröknek, jó, nem egy vaszisztdasz, de azért észnél kell lenni, na.

A rumos-étcsoki likőrrel kezdünk: (ebből az adagból körülbelül másfél liter készül)

- 4 tubus sűrített tej (nem olcsó, 200 forint körül mozog egy db)
- 6 ek kakaópor
- 1 csomag étcsokis pudingpor (Doktorötkernek van olyanja)
- 4 dl főzött kávé (sikeresen megégettem magam a kotyogóval különben)
-egy jamaicai rum aroma
- dió aroma (ha találtok, én nem találtam, fakk.)
- egy liter vodka (gyárekek, nem kell a flanc, bármilyen ratyi megteszi, nekünk eredeti Sparos játszott)
- 2 dl rum (ugyanúgy Sparos- ha el vagytok eresztve, tőlem akár tehettek bele Bacardi Orot is)
- érzés szerint cukor ( ne sok, kóstolgassatok, mer a sűrített tej cukros,mint a

Szóval mindent összekeverünk, kivéve az alkoholokat, és feltesszük rotyogni. Figyelemfigyelem, nagyon kavarjuk, mer a sűrített tej pikkpakk odapörren, vigyázzunk! Amikor jó alaposan felforr, akkor kitesszük az erkélyre (amennyiben nincs nekünk olyanunk, akkor az ablakba), hagyjuk kihűlni. Néha azért kavargassuk, egyrészt gyorsabban hűl, másrészt meg nem lesz csaumaus. Höhö.

Amikor már hideg, akkor hozzáadjuk a szeszeket, éljen, és egy tölcsér segítségével (remélhetőleg nektek nem akkora van,mint az enyimé, aminek átmérője egy borsóéval vetekszik) belebűvészkedjük egy kimosott kólásüvegbe. (Sajnálom, ennél előkelőbbet nem találtam, meg amúgy is szétöntöm majd kicsikbe). Hűtő, álljál össze, van egy heted.

Folytassuk eme remek jegyzetet a sültalma-likőrrel: (Előre mondom, hogy NEM tudom, milyen a végeredmény, mer ennek aztán tényleg állni kell, csak sejtem....)

Szerezzétek be ezt:

- 4-5 darab savanykás alma
- barna-vagy nádcukor (segítség, ez a kettő ugyanaz?)
- egész fahéj
- csillagánizs, ha találtok (én nem találtam, úgyhogy ez sztornós tétel vót)
- 1 lityó tömény (Sparos vodka, éjááííjááóó)
- almás sütemény fűszerkeverék (ez nagyon jó, és nagyon olcsó, máskor is jólesz)


Az almákat felcikkezzük, kiszedjük a magokat, sütőpapíros tepsibe rakjuk, mindegyiket megszórjuk barna/nádcukorral, egész fahéjakat teszünk rájuk, (+ csillagánizs), megszórjuk a süti keverékkel, mehet a sütőbe, 190-200 fokon 20-25 percre. Űristen, milyen illata van, ilyen sült alma dolgot mindennap kellene csinálni, nagyon édes, nagyon fahéjas, nagyonkúl.

Ezeket a sült almákat egy arra megfelelő alkalmatosságba helyezzük, ami lehet befőttes üveg/ zárható edényzet (mondjuk annyi, hogy úgy számoljatok, h egy liter folyadéknak még rá kell mennie), aztán csá, ráöntjük a vodkát, mehetsz dolgodra, mindennap rázogasd meg (má' a edénykét), úgy egy héten keresztül. Jobb lenne a két hét, de annyi már nincs karácsonyig, sajnálom. :)

Amikor késznek ítéltetik, akkor szépen le fogom szűrni, csinos kis üvegekbe öntöm, és szétajándékozom, már amennyit a Gergőtől meg tudok menekíteni.

Narancsos-csokis csillagkeksz

Előrebocsájtom, hogy ilyen tökéletes tésztát az életemben nem csináltam még, vagy a recept volt jó, vagy én, vagy a csillagok (höhö) szerencsés együttállása, de minden jól alakult.

 
Mondjuk jelenleg agyvérzésem van, amit a főnököm idézett elő, sajnos nem írhatom le azt a sok, szabatos jelzőt, ami eszembe jut hirtelen. Alapfelállás: szörnyen uncsizik. És ha uncsizik, akkor vagy költözünk, vagy átépítünk. Ennek az átépítésnek vagyok én az áldozata, mer mindenki közül én fogom a legnagyobbat szo szívni, de hajthatatlan, és még aszongya, ,,ne legyél utálatos". Az utálatosság velem született, szeretem is, szeretek antiszociális is lenni, eszembe se jut elvenni például a szórólapokat, vagy a rámosolyogni a pénztárosra, esetleg banyatankokkal közlekedő kisnyugdíjasoknak átadni a helyem a buszon, amit nem mellesleg mindenféle szívbaj nélkül húznak át az ember lábán. (Csak mondom, mindig megnézem, hogy ki van-e festve a mama kezén a köröm, mer azoknak tényleg sose adom át a helyem, ha rúzs is van, akkor meg abszolút esélytelen. A kismamák/gyerekek/tényleg öregek persze kivételek, talán mégsem vagyok annyira reménytelen eset.) A Gergő miatt jobban aggódom, mer ilyeneket mond, hogy nem élhetünk úgy, hogy mindenkit utálunk, ő tök kedves, meg türelmes, meg emberbarát,én meg azt nem értem, hogy így hogy lehet élni.
Viszont képzeljétek, esküvő-fronton nagy előrelépések történtek: megvan a helyszín, a fotósunk, a RUHÁM, és a zenekar is. Szóval haladunk, következő lépés a ceremóniák szervezése, írtam is má' a papnak egy ímélt.:D- szerintem ez tök vicces, hogy lehet a pappal ímélezni, és nem azt várja, hogy béke-, mellékállásban postagalambot küldjek.

Ez a kekszes dolog meg abszolút stresszsütés volt, engem abszolút kikapcsol, lelazít, mondhatni hogy ez a hobbim. (Barkácsolni is nagyon szeretnék, jó lenne egy műhely, vagy legalább egy gyalupad, vagyhogyhíjják.) Áá, barkács, idén nagyon jó adventi-koszorú ötletem van,  plusz biztos csinálok majd likőröket, legalább akkor legálisan ihatok, és már tervezgetem a karácsonyi menüt, ez lesz az utolsó kari, amikor nem vagyunk házasok, ezt emberesen meg kell ünnepezni.


No,

30 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 teáskanál, vagy másfél kávés kanál sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
15 dkg étcsoki
2 narancs reszelt héja
10 dkg cukor
17, 5 dkg LÁGY margarin

A lisztet a sütőporral meg a kakaóporral elkeverjük, bele a margarin, és a tojás, gyúrgyúr, aztán belerakjuk a cukrokot, a reszelt narancshéjat. Közben gőz fölött felolvasztjuk az összetördelt étcsokit, és folyékony halmazállapotban azt is hozzáadjuk. Gyúrgyúr, nem adja fel, tészta lesz ebből, meglátja kend. És tényleg.

Kb. 5 mm, ami fél centi vastagra/vékonyra nyújtjuk (kinek milyen a arányérzékelése, ugye), és kiszaggatjuk bármilyen kiszaggatóval (van ennek vmi neve?), én a csillagot választottam, de csak azé, mer a Glória Öribaritől kapott félkarú-féllábú Mézi (nem, nem a kutyánk, hanem a igazi, a Shrekes) kiszaggatót sehol se találtam. (Gergő, ha ezt olvasod, márpedig olvasod, azonnal add elő, nem tudom, mit partizánkodsz má' megint, de nem tanálom sehol se. Megjegyzés vége.)

Szóval sütőpapíros tepsi, 180 fok, adagonként 10 perc, nem viccelek. (Egy tűpróbát megér, de az illatán érezni fogjátok, ha kész). Ez a mennyiség körülbelül 30 csillagra elég, bár én serényen nyomtam befelé a nyers tésztát  is, ez a heppem.
Elmondom nektek, azé szuperség ez a egész, mer bármilyen díszíthető, cukordrazsi, vagy hab, vagy pötty, vagy gyümölcs, minden jó rá. És kicsit karácsonyos is.


És a képek:

Vaníliás puncs, avagy dobjuk ki a Neocitrant

Az van, hogy beteg vagyok. Na nem nagyon, csak a szokásos őszi megfázásos tünetek ütöttek ki, köhögök, meg tüsszögök, meg teát iszok literszámra, meg mackómézet nyalogatok, de semmi haszna, a takonybuboréktól a fejem körül ugyanúgy nem tudok megszabadulni, mint a Vízipók csodapók. (A párhuzam onnan, h neki is volt buborékja, csak máshol).


Viszont egy nap van a hétből, ami elég jó, tekintve hogy ti holnap reggel 1. nem dolgoztok, 2. nem a fogdokinál kezditek a napot. A 2. választ bekarikázókkal önterápiás csoportot indítok a Mária utcában a Szájsebészet előtt, hozzatok magatokkal pálinkát, meg sudokut, meg gitárt, oszt majd lesz vmi velünk, nyugalom, nagy bajok akkormá' nem lehetnek. Tekintve az első bekezdést, mind a nagyonkedves fogorvosnak és nekem is izgalmas napunk lesz, nem tudom, berhelt-e má' az életibe' köhögő és/vagy tüsszögő beteget, de én nem tudom garanciázni, hogy egy időben, és térben jól irányzott hapcizással nem szabadítom őt meg a ujjaitól és/vagy magamat a saját nyelvemtől. (Nagy baj lenne, ha nem tudnék beszélni, nekem főként, másnak kevésbé mondjuk.)

Notehát, akit nem érdekel a szenvelgésem, (pedig jó sok minden van még), annak tessék, itt a puncs:
Forralt borral indultam, aztán más lett a vége, különösen a virágos jókedvemre nem számítottam, pedig alig (jó, azé volt) benne alkohol.

Ha unod a teát, meg a banánt, meg a neocitrant (föjj, az egyik leggázosabb náthával járó dolog), akkor igyál szeszt, legalább elájulsz, és nincs gondod a betegségre.


kell egy bögrényi fekete tea (ha van pl.narancsos, citromos, vaníliás, fahéjas az is jau)
egy fél bögrényi narancslé
úgy jó két bögrényi vörös bor (bármilyen szutykos megteszi, ne rohanjatok ezé' villányba, nekem a Napgyöngye műanyag palackos edition esett kézre)
méz és/vagy cukor, ízlés szerint (ki mennyire szereti az édeset)
egy vanília rúd (nem sajnos, ebből aligha lehet kispórolni, de póbálkozni azé lehet)
egy kis reszelt gyömbér
 egész fahéj, szegfűszeg (én ebből jó sokat szoktam, milyen szép is az, amikor ivás közben ráharapsz)
egy fél narancs, és egy fél citrom héja
egy lötty rum (bátraknak mehet a több, viszont én azé nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni, ha a bátrak, a rummal való jó megküldés után hajnal egykor a erkélyen dalolnak feledhetetlen LL Junior slágereket)


Ezeket mind feltesszük főni, úgy ahogy van, utána ízesítünk, ha kész, aztán leszűrhetjük, ha gondoljuk. (Én gondoltam, volt időm, meg kedvem, meg végülis idegrendszerem is, örvendtem, hogy milyen okos és ügyes vagyok,mer kitörtem a Neocitran és ACC ördögi kombójából, és ilyen finomságot fejlesztettem ki.)

Így ettünk mi Bulgáriában

Szuperen.

A bolgárok rengeteg sajtot, ződséget, salátát meg ilyen dolgokat esznek. Minden olyat is, amit tán jobb is ha nem tudunk, hogy az mi, mindenesetre megkóstoltunk mindent.

Nekem nagy kedvencem volt a tzatziki, ami annyiban tán mégse az, hogy nincs benne fokhagyma, ami nekem hiányzott, viszont van benne kapor, ami a Gergőnek nem hiányzott, mer szerinte a kapor az nyomor. Ezt én mindenhez ettem, legyen az tükörtojás, vagy hús.

Apropó, hús. Sok csirke, szerintem bárány is, viszont disznó egy szál se. Kaptunk egyszer vmi arra emlékeztetőt, de számomra feldolgozhatatlan csontok voltak benne, anya szerint teljesen kóser karaj vót, hát nem tudom..

Aztán hal: ezek megeszik a halnak a fejit is, én mondjuk azt lecsippentettem az első időkben, aztán má megettem, különben kicsi halak, akkora mint egy jófajta olajos hal, olaj nélkül, fejjel. :D Volt rajta vmi panír szerű, de szerintem csak liszt meg tojás igazából. Ezt hívják cacának, tök vicces.

A parton kagyló meg herkentyűk minden mennyiségben, baromi olcsó, egy nagy tányér kagylót lehet kapni kb 2 leváért, ami itthon 300 Ft-nak felel meg...:-o

A kaja egyébként olcsó, pláne ha nem étteremben akarunk enni, hanem megoldjuk utcai, arra szakosodott bodegában. (Ha étteremben, akkor kb. annyi, mint itthon.)

Nagyon finom mini fánkokat lehet kapni olyan helyeken, ahol mondjuk az ÁNTSZ lehet h sírva fakadna, viszont mi nem, tényleg nagyon fain. (3 leva-10 db: 450 Forint, sőt még szóssszal is meglocsolják, választhatsz vagy 15 féléből.)

A fagyi az nem annyira menő, rengeteg fajta van, és nagyon szép is, de az egy átverés, a külcsín a belbecs rovására megy, viszont életem legfinomabb jégkásáját ittam 1 leváért Pomorie sétáló utcájában, szivárványos volt, tele jéggel, de nem szörpös, hanem igazi gyümölcsös.

Gyümölcsről jut eszembe, a szilva és a barack valószínűtlen méreteket ölt ottan, de nagyoon finoom, és tök olcsó is. Igaz, mi ezt nem vettünk, ez a Anya mániája, nem vettünk, viszont ettünk- ez meg a mi mániánk.

Úúú, van ilyen laska szerű vékony kenyerük, olyan mintha kicsit oda lenne neki pörrentve grillrácson, az vmi mesés, azt kereskedelmi mennyiségben is tudtuk volna tolni. Ez vonatkozik a fasírtjukra is, tökjó, van benne vmi, amit mi nem szoktunk, már úgy értem magyarok, de hosszas tanakodás után sem jöttünk rá, hogy mi az, az tuti, h curry IS..Hmm..aki tudja a jó választ, az légyszimá írjon. :)

Hirtelen ennyi, töltök fel képeket is, nem sok készült, mer mindent megettünk, mire leképezésre került volna.

Jó má' itthon különben, végre van egy csomó tiszta ruhám. :)

Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!

Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

Szupergyors feketeerdő pohárkrém

..vannak napok, amikor hazaérünk melóból, és már a létezés puszta gondolata is fáraszt. Nekünk minden napunk ilyen.
A Gergőnek annyira meg van már hasadva a tudata, hogy eltökéltem, valamivel meglepem, ez így nem mehet tovább, na meg az én idegrendszeremre is ráfért a kényeztetés.
Tegnap egészen pontosan 3szor áztam ronggyá, amikor lelkesen és szökdécselve kiléptem a munkahelyem kapuján (nem viccelek, télleg van kapunk), amikor még szintén lelkesen vártam a buszt, majd amikor a Zebbel a délutáni körünket róttuk. A kutya szerencsére még nálam is jobban utálja az esőt, meg a vizes füvet, ezért egy önjelölt Audrey Hepburnként csak lábujjhegyen (meggyőződésem, hogy van lábbujjhegyük, kár is kötekedni velem) és méla undorral az arcán méltóztatik pisilni. Ha egyáltalán méltóztatik persze.

Aztán jött a fekete leves. Belépek, ehe mondom, végre nem ágyazott, dejó ez a Kutya istenem, jólnevelt, böcsületes, aha..Büszkeségem tartott egészen úgy 3 másodpercig, akkor szembesültem vele, hogy Mézirambo halálos ellenséget vélt felfedezni az én piros flipflop papucsomban, és szépenügyesen ki is iktatta őt. Valószínűnek tartom, hogy Mézinek is van egy listája az elpusztítandó dolgokról: 1. A csaj papucsa, 2. A csaj bárminemű ruhája, 3. Az a zöld virág a erkélyen, 4. A redőny, 5. A csávó papucsa, 6. A csávó játéka, ami röpül, és hangos, és ami egyszer beleakadt a szőrömbe,7. az udvaron sétáló emberek, végül, de nem utolsósorban 8. a csaj meg a csávója.
Mondjuk fenti kis mutatványnak meg is lett az eredménye, mer úgy elvertem a meggyalázott papuccsal, hogy még szerintem az anyja, Dönci is felsírt a Balatonon. (A lelkes állatvédőknek mondom csak, mielőtt elhurcoltatnának, és tömlöcbe vetnének: 10 percre rá kibékültünk, és azóta is nagy-nagy szeretetben élünk, esküszöm.)

Nade, ami történt még, nem volt kedvem mindzsózni ilyen tésztákkal, meg sütögetéssel, ezért hát készült ez, ami nem mellesleg tök jó, meg gyors is, meg el is kápráztattam az embert, aszonta, majdnem ez a kedvence a világon.

Tehát:

25 dkg túró
2-3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 ü meggybefőtt, vagy friss meggy kimagozva (maradtam a befőttes témánál, tökömnek se lett volna kedve magozgatni)
1 kisdoboz natúr joghurt
1 ek citromlé
1 csomag zabkeksz, vagy babapiskóta (babapiskótát akartam, de csak ilyen übermegacsaládi csomag volt, hát mondom az nekünk nem kell, életünk végéig nem fogyna el)
1 dl tej
1 ek kakaópor (simán elhagyható, ha zabkeksszel csináljuk)


A túrót a cukrokkal, a citromlével, és a natúr joghurttal simára keverjük, a zabkekszet összetördeljük, és megloccsantva kakaós tejjel egy pohárba halmozzuk, rá a túrós krém, aztán megy, megint keksz, megint krém, megint meggy. Addig csináljuk ezt, amíg el nem fogy, vagy amíg tele nem lesz a pohár. Ennyire egyszerű, nem hazudok.

És most hurrá, örvendjünk együtt a pénteken, hiszen tudjuk: Minél gyorsabban telik a péntek, annál hamarabb lesz hétfő. Höhö.

Tessék, képek is vannak, remélem komázni fogjátok:

Sütőben sült epres palacsinta

Nem csalááás, és nem ámííítás, jó régen kutatok egy palacsinta recept után, amihez nem kell olaj, és annak a szaga, meleg, szétszakadó és medúza módjára a tányéron heverő cafrangok, és megvan, szép nap volt a tegnapi.

Vendégünk volt, az a jófajta, akinek szívesen főz az ember, aki szeret minket, és akit mi is szeretünk, ezért úgy gondoltam, hogy gyorsangyorsan ki is póbázom a szuper receptet. Oké, jó adag para is volt bennem, elvégre villantani kéne, meg nagyon vártam is, hogy milyen lesz az eredmény! Utólag ugyan némi változtatást eszközölnék, de azt kell mondanom, hogy minden igényt kielégítő, palacsinta ízű-és állagú dolgot sikerült összedobni, ja és most találtam meg az ugrás gombot, úgyhogy...janem, mégsem.

Tehát, amik nélkül nem lesz semmi:

20 dkg liszt
3 tojás
4 dkg cukor
2.5 dl tej
20/25/30 dkg eper (ki mennyire, mi nagyon)
csipet só
egy lötty olaj
szénsavas ásványvíz, vagy szóda


A dolgokat szépen csomómentesre kevertem, ehhez egy habverőt hívtam segítségül, mer' a Gergőt nem tudtam, mer éppen rendezte a hasziendát (értsd. locsolta a növényzetet az erkélyen), ezzel meg is volnánk. Annyit elszabtam, hogy a 4 dkg cukort szemre raktam, és nem mértem, ezé mondjuk édes se lett, de a végén szórtunk rá porcukrot, nem hiányzott belőle se.

No, ott tartottam, hogy összekever, és egy sütőpapíros tepsibe öntöttem az egészet, majd az elnegyedelt epreket belehajigáltam, és ennyi. Ööö..igen, ennyi. :) (Legközelebb nagyobb tepsibe teszem, most ilyen kis kör alakúba raktam, és kicsit vastag is lett, úgyhogy lányok, és fiúk, nyugodtan mehet a nagyobb tepsi is, higgyetek nekem.)

ELŐMELEGÍTETT sütő, 180fok, 30 perc, oszt annyi meg egy bambi. (Az előmelegítést most kifejezetten betartottam!)
Az egész pikkpakk, nem ördöngösség, kisgyerekeseknek és legszívesebben a tv előtt tespedőknek is ideális!

Nézzétek csak:

Folyékony halmazállapot

Szilárd halmazállapot

Felvágott

Siker és csillogás! :)

Máglyarakás

Két dolgot utálok: Az egyik, ha valaki, hozzáteszem, névtelenül, nokomment, felháborodik azon, hogy engem dob ki egy receptre a google-kereső, és hogy nem regényt akar, hanem iránymutatást! Hát tehetek én arról, hogy a találati listán elől vagyok? Egyrészt. Másrészt meg, amennyi energiát arra fordított, hogy engem szapuljon, akár neki is állhatott volna kreatívkodni valamit azzal a nyomorult tőkehalfilével, ami megjegyzem, bárhogy könnyen, és gyorsan elkészíthető, nem egy nagy puki! Erről ennyit. (Ja, és nyugodtan minősítheted a stílusom, teljesen leszarom. :)
A másik meg, ha a tojássárgáját nem lehet normálisan szétválasztani a fehérjétől, és ki kell dobni. Na.

Nézzük csak ezt a máglyarakás dolgot! (Nem a klasszik lesz, azt előre mondom, aminek egyetlen oka volt, hogy nem volt itthon minden cucc fellelhető, úgyhogy kicsit átalakítottam az oridzsint.)

1 db fonott kalács ( A Zanya mondta, hogy bizonyára < fogok már ilyen szavakat is használni, hogy a ,,Névtelen" is jóllakjon, és növeljem az irodalmi jelleget :D>, jó lenne ez az egész kaláccsal, egyszer-kétszer megcsináltam már zsömlével, és nagyon szikkadt lett, meg ropogott, nem szottyosódott meg)
3 jó nagy alma
ízlés szerint mazsola (Dóri, tudomtudom, de gondolom kell az emberemre is)
ízlés szerint lekvár (nekem most eper volt, isteni vele)
kevés tej (csak a kalács megmerítéséhez kell)
vanília aroma
vaníliás cukor
fahéj
3 tojás fehérje (mehet több is, nyugodt szívvel)


A kalácsot felszeleteltem, és megmártogattam a vaníliás tejben (tej+aroma), és jól kicsepegtettem, hogy azé mégse essen szét, aztán egy sütőpapírral kibélelt tepsi aljára rakosgattam. Ezután megkentem eperlekvárral, de mivel elég kemény volt a lekvár, ezért inkább úgy mondanám, hogy rápötyögtettem kiskanállal, aztán megszórtam mazsolával.
Közben meghámoztam az almát, és lereszeltem, nem nyomkodtam ki a levit, hogy ne száradjon, facsartam rá egy kis citromlevet, hogy a barnulást is megelőzzem, fahéj+ vaníliás cukor, kész, ráhalmoztam a kalácsos dologra.
A maradék kalácsot, a tejes hadművelet után, a tetejére raktam. (Ez nem szükséges, csak lehet.)
Eztán ez bement a sütőbe, 175-180 fok, 25 perc.

Miután már jó, terjengő almaillat volt, akkor felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval, rákanalaztam a tetejére. és elsimítottam. Visszatoltam, még 10 perc, amíg a hab elkezd pirulni.

Kész, Csillagszületik közben az egész el is fogyott, de előtte még résen voltam, és készült kép, tessék:

A képeket köszönöm a Szelermemnek! :)

Almás-mákos muffin

Fura dolog ez a muffin-dolog, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az Istenbe' lehet az, hogy az egyik ilyen tészta, a másik olyan tészta, és mégis mindegyiket muffin-nak hívják.
Szombat lévén nem dolgoztam, háháhá, bocsánat azoktól, akik igen, sajnálatos, de hát ez van, valakinek a kapitalizmust is szolgálnia kell.
Életem párja (elhatároztam, hogy mostantól csakis nagyon giccses neveken vagyok hajlandó őt szólítani, mer olyan, mint Spartacus, állandójan fellázad, hogy ,,Gergőzöm."), szóval ő is dolgozott, vidáman nagytakaríthattam Mézivel Maroon5-ra, bár Mézi nem nemigen volt nagy segítség, mondhatni semennyire, mert mikor én négykézláb sikáltam a szőnyeget, ő egy ,,Juhú" vakkantással ráugrott a hátamra, és onnan nem is távozott, bármennyire is rimánkodtam.
Cuki ez a Kutya, meg végülis szeretjük is, de valaki nem vinné magával megőrzésre úgy 10-20 évre? (Abban meg senki ne reménykedjen, hogy idővel majd megmurdel, hiába, ki van zárva, mindent túlél, mi már rengeteg dolgot kipróbáztunk.)


Jól figyeljetek, mer' ami most jön, az életem legjobb muffinja, mind külcsín, mind belbecs tekintetében is.
Büszke is vagyok, nemmondom.

Hozzávalók:
3-4 közepes alma (egészen nyugodtan meg lehet engem kérdezni, hogy mi a közepes, úgyse mondom meg,lululúúú,  nekem se segített senki)
5 dkg mazsola (általában egy zacskó fele, amennyiben a zacskó tartalma 10 dkg,.:D Mondjuk ki is lehet hagyni, nem hiányzik belőle, én is csak a Kincsesbokréta miatt tettem bele- Gergő, ez jóvót?)
16 dkg cukor
kicsi fahéj
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor (a továbbiakban SP, höhö.)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 db tojás
0.8 dl olaj
1 kis poharas natúrjoghurt
1 citrom leve, meg héja
3 ek mák (igazán nem érezni a zízin, viszont jól néz ki.)
1 cs van.cukor

Először is, összekeverjük a lisztet, a mákot, az SP-t, a szódabikarbónát, a van.cukrot és a fahéjat.
Egy másik tálban felverjük azt az egy, nyomorult tojást, hozzá a cukor, a joghurt, az olaj, eztán összekever a lisztessel, félrerak.

Én ezután fogtam hozzá az almás dologhoz, mer nem akartam, h megbarnuljon, nahátmilyenmáaz, meg levet is ereszt, pföj.

Szóval alma megpucol meghámoz, lereszel, citromlével meglocsol, citromhéj ráreszel és mazsola hozzáad.

Majd ezt a egészet bele a lisztesbe, huhúú, nagyon jó állagú.

(Megjegyzem, én szép friss almával kooperáltam, aki a hullott, ráncos, szottyatag almáját óhajtja felhasználni, lelke rajta, nem tudok garanciát vállalni, pénzt vissza nem fizetek, előre mondom.)

No, aszonta a recept, legyek kedves kikenni a muffinsütőt margarinnal, nocsak-nocsak, hát az nincs. Biztos az a ...khmkhm..szép szál legényke vót az, aki elhasználta rántottához. Mi legyen most?
Felvillant az égő a fejem felett, van nekem egy fain kenőtollam, kikenegetem olajjal akkor. Ebbe az olajos muffinsütőbe tettem tehát az adagokat, majdnem fullig, pedig sose szoktam, mindig csak úgy 3/4ig, mikor hogy.
A sütőt előmelegítettem 180fokra, ereggyésülni, 25 perc múlva találkozunk, addig itt várlak.

Nem tudom, hogy a csillagok szerencsés 1ütt állásának, vagy mi a tökömnek volt köszönhető, de én még az életembe' se ilyen szép, se ilyen finom muffint nem sütöttem, mint ez, pedig hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

Beszéljenek a képek, ti meg azonnal álljatok neki,  lepjétek meg a Zembert, vagy a Zanyukátokat, esetleg a szomszédot, de őt nem muszáj.

Jah, közvélemény-kutatás: Mit szólnátok, ha az Emm főz jóillatúan, lapozhatóan, lekávézhatóan, KÖNYV-formában lenne a kezetekben? Hmm? :)

Fahéjas almagombóc (az én saját lekvárommal..:)

A palócgulyás mellé nem sokat tanakodtam, hogy mi legyen, hogy legyen, mondom azzal jóllaknak, de kell még vmi desszert, ha mondjuk meg valamelyik nem enné meg a disznaut, akkor meg azé legyen kiadós is. Alapszabály: vendég ne maradjon éhes. Vagy inkább vendég ne maradjon egyáltalán sehogyse. - jó, ez csak az én alapszabályom, mások gondolom, normálisak.
Úgy voltam vele, hogy ez jó lesz, ha nem sikerül, akkor meg annyi meg egy bambi. Nem titkolt szándékom volt, hogy a lekvárhoz főzök, vagyis valami olyat, amit narancslekvárral lehet enni. Így is gugliztam ki ezt itt, nem mellesleg szuper az a blog, jó kis székely receptek vannak ottan: Ottis főz (Ez volt itt a reklám helye.)


Még délután összeraktam a gombócot, hogy már ne kelljen vele délután pöcsölni, ami ezekből a dolgokból áll össze, jobb esetben. (Az enyimé nem az volt, de ezt később részletezem..:D)

1 kg alma
5 dkg vaj
2 tojás
20 dkg búzadara
2 dl tej
5 dkg cukor
só
zsemlemorzsa
fahéj

Az almát kicsi darabokra vágjuk, mondjuk úgy mint egy hagymát, de  ha lehet, meg van hozzá kapacitás, meg türelem, meg kedv, akkor akár apróbbra is. Megszórjuk fahéjjal, várhat.

Közben az olvasztott vajat a darával, a tejjel meg a cukorral, plusz a tojásokkal kikeverjük, teszünk bele egy csipet sót, meg a zalmát és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy összeálljon. No, ez is várhat.

Ekkor érkezik el a főzés pillanata, amit csak akkor, és csak is akkor lehet megejteni, nincs annyi felkiáltójel a világon, ami most ide elég lenne, ha a víz úgy forr, hogy majd' kiforr a fazékból. Különben úgy jártok mint én...:
Víz forr, 5 gombóc egy kör, mehet. Ühümühüm..öröm volt nézni, úgy mállott szét a egész, wc. Talán nem volt elég ,,lobogó" a víz? (Jóvanmá, a lobogót szokták használni a nagyok, én meg ma má' 26 lettem, fel lettem jogosítva.)
Ok, második kör egy próbagombóc. (Raktam még bele zsemlemorzsát, hátha.) Semmi változás.
Ok, akkor segélyhívás, anya. Tegyél még bele lisztet! Liszteeeeet, méééég?? Egy deka sincs benne. Niiiihiiincs?? (Totális pánik)
Ok, akkor még egy tojás, megaliszt, megmeg zsemlemorzsa. Próbagombóc 3.0.
Egyben maradt, nem omlott, fél perc alatt megfőtt. Aztán meg ráment a bunda, olaj meg zsemlemorzsa. :)
Sóhaj. És a zíze. Gergő szerint élete gombóca. Szerintem meg életem utolsó gombóca. Már ami az idegeimet illeti.

Nézzétek csak, Gergő lesben állt és képezett, a gombócok meg pózoltak:

Ömmm..szülinapom van. Rengeteg üzenetet, jókívánságot, smst, hívást, dalt kaptam, tán meg se érdemlem. Mindenkinek, külön és egyben is, nagyon-nagyon szépen, szívből köszönöm.
Megragadnám az alkalmat, hogy Anyának átadjam a ,,Világ legfinomabb tortája készítője" címet. Anya, szeretlek. :)
Mégis..ha döntenem kellene, hogy mit szeretnék, a világ összes ajándékát, összes jókívánságát, vagy azt, hogy az az egy, egyetlenegy ember felköszönthessen, aki szívemnek olyan kedves, és már nem teheti, akkor azt választanám. Azt az embert, akit fél éve már a csak a szívemmel látok, a szememmel nem. És aki az egyik, akinek köszönhetem, hogy egyáltalán a világon vagyok. Apa, szeretlek és nagyon hiányzol.

Citruslekvár

Nyifinyifi, vannak olyan reggelek, amikről jobb lenne nem is szót ejteni, ez most egy pont olyan. de megpróbálom pontokba szedni, mi történt reggel háromnegyed 6 óta, azaz 2 óra alatt. (Másnak egy egész napra sok lenne, de én egyelőre bírom. Szóval:

• Felkeltem, belegyalogoltam a kutyakakiba, kösziMézi, anyádat. (Ekkor még botor módon azt gondoltam, hogy ez jó nagy szerencse lesz mára.) Nem vertem el, csak felállítottam a szopórollerre, ott maradsz a helyeden, eccpecc, majd holnap után kijöhetsz. Mégiscsak másfél éves, az szorozva héttel 10és fél, én má nem kakiltam be annyi idősen. (Anya, szépen kérlek, ne fűzz rá kommentben, hogy depedigénúgyemlékszemhogy, mer odaja a hírnevem örökre..:D )
• Majd kerestem a Simi barinőmtől kapott fülbevalót, mer hogy pont_az_ kellett, másik nem volt jó, levertem a egész fülbevalós dobozom, szanaszéjjel repült a összes, valahol a szekrény alatt remélem meglesznek, ha a Kutya találja meg előbb, akkor gyanítom lesz még egy köröm a kutyakakival. :'( hüppp.
• Elindultam a buszhoz, közben eszembe jutott, hogy ma jönne a főbérlő ide a melóba, és fizetnem kéne, mint a katonatiszt, csak hogy a csekkeket otthon felejtettem, hívtam a Gergőt, aki persze le volt merülve, egyszer még megbúbolom mondjuk ezé. Szóval az jutott a zeszembe, fizessen most akkor a főbérlő nekünk, mer takarítjuk a lakását, meg vigyázunk is rá.
• Lekéstem a buszt.
• A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
• Az Örsön addig tütymörögtünk, hogy a másik buszt is lekésem.
• A kövi buszon egy deka hely se, viszont büdösek mindenhol.
• Bementem a boltba kávéé, ahol az eszembe jutott, hogy a reggelimet viszont szintén otthon hagytam.
• Végigöntöttem magam a kávéval.

És még csak 8:01 van. De péntek. (Mától egyébként a péntek20-a lesz a mumusom, elvégre ugyanannyiszor van mint 13-a, jó lesz ez nekem.) Most beveszek egy MagneB6-ot, mer az elvileg jót tesz a idegrendszernek, nekem momentán egy levél is kutyafa**a lenne,

Elmesélem má inkább ezt a lekvár dolgot, elvégre azért gyűltünk itt ma össze:

Eleve úgy volt, hogy mondom, van otthon vagy 2 kg kósza narancs, ami már sose fogy el, csak ottan omlik darabjaira, legyen belőle valami. Először persze pálinkára gondoltam, mint minden rendes ember, de annak kevés, meg nincs pálinkafőző berendezésem, eme gyötrő hiányosságot kéretem a szülinapi angyallal pótoltatni.
Meg meg az Anya is küldött narancsot, meg mandarint, meg befőttes üveget is, szóval minden adva volt.
Aha.
Egészen addig, amíg persze elő nem akartam kotorni a fent leírt kóbor narancsokat, mikor ama csudálatos ténnyel szembesültem, hogy az idő, és az enyészet jó érzékkel beelőzött, azokat a narancsokat már csak egy sokkal nemesebb cél érdekében lehetett volna felhasználni, mondjuk megjelenni vele egy FIDESZ nagygyűlésen, és behajintani a tömegbe. Rohadtak. Má' hogy a narancsok. (Mondjuk a FIDESZ is, de erre most nem térnék ki.)
Szóval az eredetileg tervezett 2 kg citrusféléből maradt 1 kg.


Ezeket mind-mind meg kell szabadítani a héjától, lehetőleg attól a fehértől is, mer ha az rajtamarad, szabhatjuk (nézzedcsakAnyám, micsoda szuperet tanátam ki a ,,baszhatjuk"-ra..:D), keserű lesz. No, ez a nettó 3 és fél órás tevékenység igencsak megtépázza a idegeket, vigyázzunk. Sebaj, megvagyunk ezzel is, még sincs este. 3 narancs héját szintén megszabadítottam a sárgától, egészen addig kell kaparni, amíg pettyes nem lesz, vagyis valami ilyen:

És tössék, itt egy juti kép, ahogy a Sátán kutyája a lehulló darabok után ácsingózik:

No, amikor azzal is megvagyunk, akkor jön az, hogy ezeket a héjakat ilyen gyufavastagságúra, illetve vékonyságúra vagdaljuk.
A citrommal ugyanígy csinálunk.
A megpucolt narancsokat apró darabokra vágjuk, mondjuk az egyik recept aszonta, hogy a belső hártyákat is távolítsuk el, mondom napöörszeee, tudodkiszarozikazzal, azé egyszer megpróbáltam, de majdnem agyvérzést kaptam, úgyhogy ezt a belső hártya dolgot a felejtős dolgok polcára helyeztem el. Egyébként is éles kés kéne, nálunk meg nincs olyan, mer még a élezőnk is életlen.
Szóval a narancsokat meg a héjakat egy lábasba tesszük, ami ha az Isten  is megsegít, így fog kinézni:

 Ezek után ráöntünk úgy másfél deci vizet, mehet főni. Mikor a gyümölcs megfőtt, akkor hozzáadunk fél kiló cukrot, meg egy pár darab egész fahéjat, és viszlát, sűrűsödj! Körülbelül egy óra, és kész lesz, jó masszív lesz, néha azért kavarjuk meg, mer a cukor szemét dolog, könnyen leég és olyankor már csak flex-szel lehet eltávolítani a fazékról.

Mikor má sűrű, akkor úgy ahogy van, forrón, mehet üvegbe, amit egy forró vízzel teli tepsibe, lábasba, fazékba állítunk, ott ellesz magának.

Ja, volt otthon dzsemfix, de nem mertem belerakni, mer az volt ráírva, hogy minőségét 2009-ig őrzi meg, és féltem, hogy ha belerakom, beugranak a kommandós ÁNTSZ-esek a ablakon.

A zumbáról egy szó: Szépvoltjóvolt, má nem bénáztunk, és életemben nem örültem még úgy David Guettának, mint amikor megtudtam, hogy az a zárózene.

Pont, befejez, hétvégén vendégek jönnek, ezek nem azok, nem rohadtak, meg tutira jönni is fognak. A menüvel hétfőn jövök.

Vörösboros aszalt szilvával ééééhhéés gesztenyével töltött csirkemell

Készvége, beállt a kajakóma. - 5 napja, hogy folyamatosan eszünk, a folyamatosan értsd non-stop, szerintem még álmunkban is lassan. 260 km-en innen és túl. (Éppen Gergőék hizlaldájában vagyok, ahol az ő anyukájájája is missziójának tekinti a táplálásunkat.)
Nehezemre esik már csak írni is a kajákról, de mint mondottam volt, olyan sikeres volt a közös szenteste, hogy kénytelen vagyok az utókor számára is rögzíteni.
Szerdán áztattam be a szilvákat is vörösborba, elég vastagon fogott a cerkám, merhát piából nem árt a sok, a jóból meg pláne (ezt kéretik nekem pólóra varratni a szülinapomra), szóval úgy 2-3 dl simán ráment egy fél zacskó aszalt szilvára. Megjegyzés vége.
A húst magát szintén szerdán előkészítettem, ami abban merült ki, hogy rengeteg fokhagymával, és tejjel raktároztam el, plusz szórtam rá fehérborsot, meg asziszem sót is, de abban már egyáltalán nem vagyok biztos.:)
Körülbelül egy fél kilónyi mennyiségről beszélhetünk, amit persze felszeletelni úgy, hogy azt göngyölni is lehessen, egyáltalán nem könnyű és az egész sz**ás, (nem, nem szívás, csak a szopás szót nem illik leírni ilyen helyen! Hupsz.)
Na, csütörtök. Hús ki a hűtőből, aszalt szilvák ki a borból, sütésre fel, hamarosan ember haza munkából, vacsinak kell lenni, ha leszakad a ég, akkor is.
A húsokat szépen egyesével befűszereztem (sóbors, bőségesen mehet), és kicsit klopfoltam rajtuk, a Kutya (aki tettre készen állt az ajtóban, mer aszitte, vendég jött és az kopog), valamint a szomszédok nagy örömére. (Bár azok meg a leglehetetlenebb időpontokban fúrnak, szóval az anyjukatmá).

A hús szélességi illetve hosszúsági koordinátáitól függően 2-3 aszalt szilvát tömködtem beléjük, plusz megszórtam gesztenyével. (Na már most, ez nagyon érdekes, az Auchanban vettünk olyat, hogy ,,Igazi gesztenye"- mer a többi mi? Génmanipulált makk? Szóval ez a igazigesztenye ez ilyen por-állagú volt, nem krémes, nem édes, por(os) második zárójel bezárva. Szóval ezzel megszórtam, és felgöngyöltem, közben azé' szerencsétlenkedtem is persze, nehogymáne.
Hogy elég stabil legyen a mutatvány, megszurkáltam fogpiszkálóval, és egy kis vajjal karöltve mehetett is sülni.

Hozzá krokett volt, de azzal nem én flikkflakkoltam, hanem az Aviko. (Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem volt jó, mer olajos lett, és sütés közben leesett róla a bunda.)

Asziszem, így történt, ez a igaz története. :)

Portugál rizspuding

HálaJóIstennek úgy döntött a főni (értsd. főnci, führer), hogy szombaton kollektív lazulunk, nem kell menni dolgozni, éjjááóó, ami már csak azért is szuper, mert így átcsoportosíthatom az energiáimat az otthon uralkodó káoszra, ami leginkább persze a szekrényemre jellemző.
Gergő a nettó negyven perces sóhajtozás és nincskedvemmenni dolgozni után elindult, én meg elindultam a Béke térre, hogy beszerezzem az ámokfutáshoz (értsd. főzés) kellő cuccokat.
Minden jól is ment, egészen a hazaindulásig. Jó öreg Murphy-apám közbeszólt a történetbe, ugyanis a villamossín közepén széjjelszakadt (értsd. darabokra) a szatyrom, és hát Jó az Isten, jót ád alapon, egy doboz tojás volt a tetejin, má a szatyornak. Aztán persze a villamossínnek is. (Valamilyen oknál fogva, az 50  kg-s testsúlyom ellenére, női pankrátornak képzelem magam olykor, és megpróbálkozok olyan mission impossible-ök teljesítésével, mint a Gergő teljes leigázása, amit ő hogy is mondjam, visszaver- bár a módszereivel mélységesen nem értek egyet, mer mostanában rátérdel a torkomra- , valamint a súlyom kétszeresének hazacipelése.) Kedves emberek röppentek a segítségemre, villamos éppen nem jött, bár gondoltam arra, hogy azt fogom hazudni, hogy egy jól irányzott tigrisbukfenccel és halált megvető bátorsággal mentettem a menthetőt, de nem így volt. Ezúton is üzenem annak a kedves fekete kabátos lánynak, hogy Nagyköszi és pacsi! :) (Kb. a 3 méteres körzetben szétguruló tojások összeszedésével fáradozott, majd egyet magasba tartva odaszólt nekem: Ezmááánemjóóóó! - ekkor volt az a pont, amikor a tojás végérvényesen szétrepedt a kezében, és a sárgája elegánsan végigcsordogált a kabátja ujján, itt má nem bírtam, és visítva röhögtem.) Ok, szóval a 10 db-ból megmaradt 4. Hátkösziszépen.

Lássuk, hogyvót ez a rizspuding, mer elég jó:

5 dl tej
12.5 dkg rizs (Segítek, egy zacsi gyors rizs pont annyi) - a lényeg, hogy a tej 4szerese legyen a rizsnek
2 ek kristálycukor
1 narancs
1 citrom
2 egész fahéjrúd
2 tojássárgája (Grrrr!!)
vaníliaaroma


A tejet szépen feltesszük forrni, belemegy a cukor, és a bűvészmutatványnak beillő narancshéj lehúzás, egyben, mint a citromé. Ezek a burkolatok, egyben, belemennek a tejbe, meg a fahéj is, meg a vanília is. Amikor majdnem forr, bele a rizs, zacskó nélkül persze, és szépen főhet. Mielőtt a rizs megfőne, kikanalazunk egykettőt a tejből és összekeverjük a felvert tojássárgával.Ez azért kell, hogy szép sárga legyen, és pudingszerű legyen a teteje. Mikor a rizs készen van, kihalásszuk a héjakat és a fahéjt, és lefedjük, h hűljön meg szépen összeálljon.

5 perc alatt elfogyott, csak mondom...:)

Almakompót

Gergő szerint (merhogy az történt, hogy aszonta a GERGŐ, hogy ne Gézzek többet) az almakompót nyomor. Hátkösziszépen.

Van nekem egy Sanyikollégám, aki nyugdíjas sünhöz méltón általában szőlőpálinkával kezdi reggelt, és a ,,Szolgálunk és védünk" ideához hűen általában társat is keres ehhez. Ez ma én lettem, úgyhogy az utca kellős közepén az ún. ,,szolgálati pohár" (decis) áldozatául estem. Éljen a szerda, már csak a Dr. House miatt is.

Az egész almakompót-láz onnan gyökeredzik, hogy volt otthon egy csomó almánk, ami a Jóég tudja, hogy került oda, plusz 4 bontott, ismeretlen eredetű egész szegfűszeg. Az utóbbinak nálunk, ha úgy van (..és mint tudjuk, általában úgy van) a forralt borban landol, egyéb felhasználási javaslatát nem is ismerem, és annyira nem is akarom.

Az almakompóthoz köll:

1,5 kg alma
6-8 ek cukor  (ki, hogy szereti, én 6ot raktam)
6-8 szegfűszeg (én 10et raktam, csak h fogyjon)
1 vaníliarúd (előre szólok, hogy drága, 500 Ft körül van, de megéri!!!!)
1 citrom

Az almákat szépen meghámozzuk és kockákra vágjuk, ezután pedig citromos vízbe tesszük, hogy ne barnuljon meg. (Közben pedig árgus szemekkel vizsgáljuk a kutyát, hogy ugyan miért vonult önkéntes száműzetésbe. Hát kiderült...annyira nyomi ez a kutya, mer mindig lebukik azzal, hogy bűnbánóan elvonul a helyére, és nem szökdécsel körülöttem, ilyenkor pisi van valahol. A legegyszerűbb mód nekem a pisi felkutatására, ha csak szépen sétálgatok, mer sajnos én mindig belelépek. Ez persze így is lett. A nagyon hangos szitkozódásom eredményeképpen Mézes csak Gergő hazaérkezésekor volt hajlandó előjönni a ágy alól.)

Ott tartottam, h alma. Mikor a másfél kilónyit meghámoztuk ( Tarjánban pucolni, de emiatt mindig gonosz tréfák áldozatává válok, és má nincs idegrendszerem ehhez), akkor nagy fazék, annyi víz, amennyi ellepi. Rá a citrom leszedett héja (ez nekem annyira nem sikerült, mer agg volt a citrom), a cukor, a citrom leve, a szegfűszeg és a vaníliarúd, félbevágva. (Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy azt gondoltam, hogy a vaníliarúdnak pontosan olyan íze van, mint Berekfürdőn a kékmedence melletti fagyisnál a vaníliafagyinak (kissé meghasadt elméleteim vannak az ízekről), de nem. Ez nem olyan. Fekete, édesenkeserű, érdekes. De nem olyan.)


És aztán ennyi, fődögél, puhul, nagyon finom lesz. Én még melegen megkóstoltam, elég intenzív, nem ilyen langyos víz partot mos.


Várom az Anya visszajelzését a milyenjéről, merhogy neki küldtem, én meg majd délután, hidegen. :)

Gesztenyés-narancsos muffin

Igazán rózsás hangulatban voltam, miután megbüntetett a bkv-ellenőr, kockára fagytam, és az a látvány fogadott otthon, h minden jó, csak a kutya elefántja maradt az ágyunkon a nagy héderezése közben...(Ehe, mondom, Mézes, mit keres a elefánt ágyon? A kutya arcára persze egyből ráült a ,,apicccsába" kifejezés, utánozhatatlan a ebünk, ezvan.) Kikaptam a gesztenyemasszát a fagyóból, ami egy remek találmány, ezúton is meleg ölelést küldök annak, aki azt kitalálta. Szóval nekiálltam, mint VV Cristofel a gitározásnak...(Már ha értitek mire gondolok).

Ami kell:
20 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
25 dkg gesztenyemassza (reszelve, nem rázogatva, aki lusta, az vegyen gesztenyepürét és szedje le róla a habot)
1 narancs reszelt héja

2 db tojás
10 dkg cukor (namármost, én porcukrot tettem bele)
1 ek vanília aroma
3 ek rumaroma
2 pohár natúr joghurt

Muffin alapszabály: Szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, és ez így jól is van, mindenféle tekintetben.
Cukor tojással kikever, bele az aromák, a natúr joghurt, szépen álldogáljon, amíg az ember végez a többivel.

Aztán amikor a szárazakat is összepároztattuk, akkor összemegy az egész mindenség, szép darabmentesre kavarunk.

Sütő 170fok, 25perc, tűpróbázás ezerrel, mer a teteje gyorsan pirulásnak ered.

Megjegyzés: Ez az a mennyiség, ami pontosan belefér egy 12es muffinsütőbe, se több, se kevesebb.(Nekem konkrétan az első ilyen!)

Rendhagyó módon 2 képet teszek közzé, mer azok az Isten áldott muffinok olyan szépen dagadtak felfelé, hogy öröm volt nézni. (Szemfülesek akár még engem is felfedezhetnek a képen, meg a Mézes fejebúbját, de ő nem számít.)

Sárgabarackos csirkenyárs mazsolás rizzsel

Biztos mindenkivel van olyan, amikor úgy érzi, hogy na, ma lesz a napja annak, amikor elegánsan kiveri vkinek az összes fogát- az én hétfői mumusom a T-mobile, csodálatos napot szerzek majd annak a mit sem sejtő ügyfélszolgálatosnak, aki megtisztel azzal, hogy az összes panaszom és dühöm rázúdíthatom. Hosszú a történet, a lényeg annyi, hogy a szegény embert még az ág is húzza, és ezúton is köszönöm nekik, hogy hajnal 5kor voltak szívesek merő kedvességből smsben megüzenni, hogy hogyan is állnak a dolgok kettőnk között. Erről ennyit.

Tegnap volt a napja, amikor tényleg csak lazultunk, plusz beterveztünk egy Harry Potter 7/2-t, mer hogy az milyen jó lesz. (És tényleg! Nem hazudok.) Még reggel összeraktam a kaját, ami sem időben, sem energiában nem volt nagy kunszt, vasárnapra tökéletes.(és éljeeen, szuper új növényeket szereztünk az erkélyre, ezzel együtt újabb kihívások elé állítva a Kutyát, aki még nem tudta eldönteni, hogy a pink, vagy a citromsárga virággal kezdje a kertészkedést- mi mondjuk már eldöntöttük, hogy mihez kezdünk a Kutyával, ha bármelyikkel is szorosabb barátságot kívánna kötni.)

A húshoz:
fél kiló csirkemell
1 konzerv sárgabarack, vagy 7-8 db friss
15 dkg füstölt sajt
hurkapálcika


A rizshez:
2 cs gyorsrizs
fél zacsi mazsola (Töredelmesen bevallom, hogy a régi mazsola-iszonyom elmúlni látszik, nem is értem, talán a korral jár, a mazsola iránti szolidaritásból.)

Szóval szépen módszeresen mindent fel kell darabolni kis kockákra, és felfűzögetni a hurkapálcikákra, ennyi. (Jelentem, csináltam már ananásszal is, hagymával is, meg kolbásszal, gyakorlatilag bármi felhúzható. Ömm, igen.) Én a hús-sárgabarack-sajt kombót követtem, ettől semmi esetre nem tértem el. Mikor ezzel készen lettem, megszórtam sültcsirke fűszersóval, meg borssal, tettem rá egy lötty olajat, és egyesével bebugyoláltam alufóliába. (Az alufólia még mindig botrányosan szakad, mondanom se kell.)
A rizs elment főni, a mazsolát meg langyos tejbe beáztattam, hogy faszán megpuhuljanak és megdunduljanak. :)
Mikor a rizs megfőtt, összeboronáltam a mazsolával, a hús meg 20 perc alatt megsült. (Dóricica kedvéért: 20 perc, 180 fok)

Narancsos-csoki fondant (Orosz Glória)

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeletrek, és ímhol a recept:

Narancsos-csoki fondant (csak csokifüggőknek!)

• 100 g vaj
• kakaópor
• 100 g min. 70%-os narancsos étcsoki
• csipetnyi őrült chilli
• 2 tojás
• 2 tojássárgája
• 120 g cukor
• 100 g őrült mandula (esetleg liszt, de inkább mandula)

A sütőt 160 fokra állítjuk, a vajat és a narancsos csokit forrásban lévő víz felett egy kisebb lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a csipetnyi őrült chillit. Addig keverjük, amíg egyenletes masszaszerű lesz, félretesszük.

Az egész tojásokat, a tojássárgáját és a cukrot tegyük egy edénybe, és elektromos habverővel keverjük össze, habosítsuk.

A masszát a hüledező csokikeverékhez adjuk, és elkeverjük. Keverjük hozzá az őrült mandulát (esetleg a lisztet, de tényleg inkább ne azt).

A sütőformákba helyezzük a masszát. Itten több választás van: muffin formák, szuflé forma, muffin formától kicsit nagyobb hőálló edény. Lehet ez a tepsis muffinsütő is, de akkor számolni kell azzal, hogy térdig fog érni a kakaó. 

Mert mivelhogy a terv a következő: egy kis vajat mikróban felolvasztunk, ecsettel kikenjük a formákat. Utána egy percre be a fagyasztóba, majd megint bekenjük a vajjal. Ezután a kakaóval "kilisztezzük". Ha külön formáink vannak, akkor szuper, mert átöntögetjük egyik formából a másikba. De ha egy muffinsütőnk van, sok kis lyukkal, na akkor lesz csupa kakaó minden. De végül is sebaj, marha mókás látvány lesz. (erre esetleg megoldás a muflonpapír, de akkor nem olyan vicces)

Szóval ezután beleöntögetjük a masszát, köbö 6 muflonnyi jön ki ennyi adagból.  

Betoljuk a sütőbe. Állítólag muflon méretnél 8 perc, szuflé formánál 12. Az eredeti recept szerint nem szabad feljönnie, különben muffin lesz belőle. De igazából a következő a teendő: sűrűn nézegessük 6 perc után, hogy mikor keményedik meg a teteje. Hiába nézegetjük, ez akkor történik meg, amikor egyáltalán nem számítunk rá. "Úristen, feljönnek!" csatakiáltással azonnal kapjuk ki, és akkor még elvileg jó. Az eredmény egy kívülről muflonnak tűnő, de belül csodásan forró, narancsillatú csokikrémes barna kis cuki gombóc. Ha szilikonos formában csináltuk, vagy sütőpapíros megoldással, akkor ki is tudjuk venni a formából, és nagyon szép (de még mindig nem vicces). Vaníliás fagyival tálalhatjuk, de magában is nagyon finom. 

Egy normális ember egyszerre egy darabot tud megenni belőle, esetleg kettőt.

Adventi gyümölcskenyér

Mivel a karácsonyi készülődésem még csak nem sokára kezdődik, ezért találnom kellett vmit, amivel addig is lefoglalom magam, ezért kipécéztem az adventet, mer az olyan jó...és nem mellesleg holnap van a második évfordulónk, de az első közös (mármint úgy, hogy együtt lakunk) Adventünk, úgyhogy ez most különösen szuper!
A gyümölcskenyér ötlete onnan jött, hogy állandóan itt romlik ránk minden gyümölcs, biztos vagytok így még ezzel úgy pár százan.
Nade, én mint leleményes Odüsszeusz jól kitanátam, hogy ha sütit teszek a gyümölcs köré, plusz mazsolának álcázom az egészet, az úgy el fog fogyni, mint a csuda.És hajj, be jól is tettem...Nem mondom, h könnyű szülés  volt, de hogy megérte, az tuti..;)

És ami a legjobb az egészben, hogy az ember azt rak bele, amit akar, nem mellesleg, ami van otthon, úgyhogy tényleg jó! :)

A tésztához:

8 dkg mazsola (hallom a lyányok sikolyát az éterben, figyeljetek, kell bele, nem lehet érezni az ízét, még csak látni se lehet, úgyhogy noszanosza, gyerünkgyerünk, senkise nem hal bele.)
8 dkg aszalt kajszibarack (ez kábé 5 darabot jelent)
8 dkg füge (szintén 5 db, és a viszolygók figyelmébe ajánlanám a darabolt füge látványát, azért már megéri!)
4 db mandula apróra vágva
1/2 narancs, plusz a héja
1 citrom reszelt héja
1 kis szelet alma
5 db almaszirom (ez a szárított)
4 db aszalt szilva - de mondom, az egész teljesen tetszőleges, az arányokat is beleértve
4 kocka csoki
15 dkg porcukor
16 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
12,5 dkg vaj
1 cs vaníliás cukor
4 tojás
2 ek rum, vagy rumaroma

A mindenféle gyümölcsöket jó apróra vágtam, és kicsit megszórtam liszttel, hogy ne süppedjen le a tészta aljára. Kicsit állni hagytam, pont elég volt az idő arra, hogy közben megkergessem a kutyát. Mézi egyébként elég aktív konyhai életet él, ha már csak a kuka elfogyasztott tartalmára, illetve az asztal alá pisilésre gondolok, akkor is..
A vajat, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport összekevertem, aztán egyesével hozzáadtam a tojásokat, majd a lisztet és a rumot. Amikor ez szépen összeállt, akkor mehetett bele a gyümölcs.
Az egészet egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába tettem (Akinek nincs: érdemes szétnéznie a hipermarketekben, karácsony tájékán mindenféle sütős cuccokat beakcióznak. Én is ma vettem a magamét, potom 400 Ft-ért, hihi.)
És így ahogy volt, mehetett a sütőbe, 50 perc, 150 fok. Kész, mesés.

Aztán meg szokásomhoz híven, arcoskodni akartam, ejj, mondom, rakok rá ilyen csokis dekor cukormázat..ez lett a vesztem..
A zacskóra az volt írva, hogy 3-4 ek vízben (kb. 20 ml) kell feloldani a port, kérdezem Gergőt (mer mindig bajban voltam a mértékegységekkel, sajnálom.): ,,Gergő, figyejjé má, a 20 ml, az 2 deci?" Válasz: Ühüm.

Jóvan. Összekevertem én huszárosan, nem volt abban hiba egy szál se. Csakhogy! Aszonta az útmutató, hogy egy lapos késsel szépen kenegessem el a sütin...Ezt????!!- ezt hogy? olyan szépen folyt, hogy má szinte csobogott. Namindegy, még itt se tűnt fel, h vmit elbaltáztam (mióta rám szóltak, h ne káromkodjak, azóta nagyon odafigyelek.)..ráöntöttem az egészet, mire az persze lefolyt, a süti pedig olyan  szépen ringatózott a cukormáz tetején, hogy öröm volt nézni.
Ilyenkor kell előhívni válságmenedzser-énünket, és a sütit, a barna iszapszerű cuccból kikapva, ráhelyezni egy másik tálcára, elfelejteni a cukormázat, mint a szél, és bőszen imádkozni, hogy még időben történt minden.


Jelentem, igen, még időben kaptam ki onnan, mert osztatlan sikert aratott a körünkben, bár a kutyát nem kérdeztük meg..:)

Sárgabarackos-mazsolás pite

Nagyanyám látogatásának egyik legsarkalatosabb kérdése volt, hogy mi a Jóistent süssek? Vmi olyat szerettem volna, amiben _tényleg_ lehet villantani, (ennél a pontnál fogalmazódott meg bennem a csalás lehetősége (pirulósszmájli), mondom, hozok vmi hihetőt a cukrászdából, nyilván nem oroszkrémtortát, vagy képviselő fánkot, hanem vmi nyomi összedölős mákosrétest, de aztán lebeszéltem magam. Becsületes jány vagyok, ha égni kell, hát égni kell, annyira megszoktam már..:D

Hehhejj, jó lesz vmi pite, de egy kicsit feldobom a fiúk miatt (a fiúk ez esetben apámat, és Gergőt jelentik, semmi himihumi.) mazsolával, mindketten rajongók, személy szerint én nem igénylem.

Akkora elánnal álltam ehhez az egészhez, hogy még az sem tántorított el, ami közben történt...(sikolyok, hókuszpók kacaj, és hegedűszó)

A hozzávalók:

15 dkg margarin
20 dkg porcukor
3 tojás
1 cs vaníliás cukor
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
2 ek zsemlemorzsa
1 doboz sárgabarack konzerv
egy marék mazsola (ha kedvezni akarsz vkinek akkor fiúmarék, ha csak mutatóba megy, akkor lánymarék)


A margarint a porcukorral és a tojássárgájával kikevertem, (plusz a vaníliás cukor, azt ki ne hagyjuk, jujjuj), majd a sütőporos lisztet szépen fokozatosan beleöntöttem, na és ekkor jött a felismerés: Ez nemhogy nem olyan, mint a pite tészta, de semmi máshoz nem hasonlít, jóindulattal még csak tésztához se. Ha mégis vmi szép érzékletes példával szeretném ezt prezentálni, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki mint egy zsemlemorzsás sztrapacska, amire még öntöttünk kb. fél liter narancslevet..
Ok, kétségbeesés. (Anyaaaa, mivanezzel, méígynézki, micsináljak, mingyásírok, mondjávalamit, jóvansírokis, faszkivan, demivanezzel, elb**tam?, nagyon?
Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani az Anyámnak, és átadni neki, a ,,A 100km-ről mindentmegoldás" nagymestere címet, merhogy azt mondta, h Édesgyerekem, ezzel már te akármit csinálhatsz, ilyen lesz oszt kész, jó lesz az...:D
Dehát én nem sűrűn adom fel, ráadásul nem egy ilyen pillanatban, megráztam magam, felitattam a könnyeimet, és öntöttem rá egy fél deci tejet, meg belekevertem a 3 felvert tojásfehérjét (hát ha már ki kell dobni, akkor menjen a egész, készpont, több is veszett Mohácsnál. - ezt a szólásmondást ma tanultam)

És ez volt az a pillanat, amikor a Jóisten lenézett rám, és megszánt. Mer íme, a tészta összeállt. Nem mondom, hogy nagyon bizalomgerjesztő volt, mer még  mindig úgy nézett ki, mint egy rizses vaníliapuding, amibe belefőztem vagy 15 kiskanalat, de legalább már egyben volt.
Beleöntöttem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, jó érzékkel megelőzvén a bajt, hogy újra szétessen, megszórtam a zsemlemorzsával vékonyan, aztán rátettem a lecsöpögtetett fél sárgabarackokat meg a mazsolát (pföjj), és megszórtam barnacukorral. (ezt improvizáltam, amúgy lehet h nem kell, de akkor már azt gondoltam, minden mindegy.)
Betoltam a sütőbe, és sűrű imába kezdtem.

Azt gondoltam, mindegymá, ha rossz is lesz, legalább szép legyen, mer mégiscsak nagyobb égés a finom, de rusnya süti.

Olyan 5 percenként rátekintettem,elmondtam vagy 40 üdvözlégyet, és hát magam sem hittem el, de csudálatos lett. Ami meg még durvább, hogy nagyon-nagyon finom, puha, omlósz, gyümölcsös. (Akkora tapsot kaptam, h nem győztem hajlongani, meg pukedlizni.)

Az alábbi fotón a következő látható: A sütemény, ami fotózáshoz készülődik, de vki megdézsmálta a csücskit. De legalább azt lehet rajta látni, milyen szépen legyütt róla a sütőpapír. :D