2014. június 26., csütörtök

Ribizlis clafoutis

Bejegyezte: Emm dátum: 12:58 0 megjegyzés
Hol vannak már a boldog békeidők, amikor a sütit egyszerűen sütinek hívtuk?


Megmondom őszintén, amikor először találkoztam a clafoutis kifejezéssel, megkérdeztem, hogy ,,Ez gyógyítható?", mert rögtön valami bőr-vagy nemi betegségre gondoltam, második körben valamilyen bárányfelhő fajta ugrott be...aztán ahogy utánaolvastam, tudatosult bennem, hogy ez egy szuper gyors és szuper finom sütemény, ki kell próbálni. (Pláne, hogy alig kell hozzá valami!)


Kis nehézségekkel kezdődött a hadművelet,  ugyanis az új lak tartogat még meglepetéseket (Józsi munkatársam figyelmeztetett, hogy valószínűleg egy Poltergeist-házba sikerült beköltöznünk), mert a fejemre robbant a villanykörte, nyugalom, semmi bajom nem esett, de azért most már legalább okkal arcoskodhatok, hogy túléltem egy robbanást. (Ami a Gergővel való idilli kapcsolatomat illeti, felhívtam, h elújságoljam, h rámrobbant a villanykörte, és tökre nincs áram az egész lakásban, mire kérdés: ,,Demá' visszajött?, VB-t tudom nézni?" Kösziszépen.)

Szóval a nehézségeket leküzdöttem, az áram visszajött, a villanytűzhely felizzott, no problemo.

A sütihez:

3 db tojás
1 csipet só
6 evőkanál cukor
2 csomag vaníliás cukor
6 púpozott evőkanál finomliszt
3 dl tej
30 dkg piros ribizli (anélkül a zöld bizbasz szár nélkül, az egészben ez volt a leggyűlöletesebb, azt leszedni)


(Nagyon hasonlít a sütőben sült epres palacsintához, állagra, ízre, mindenre.)


Tehát a ribizlit megtisztogattam, leszedtem róla azt a izét, és hagytam álldogálni. Közben a tojásokat a sóval, és a cukrokkal géppel felvertem, aztán beletettem a lisztet, csomómentesre kevertem, és a legeslegvégén a tejet. ( Az eredeti recept szerint ennek sűrű masszának kellett volna lennie, az enyém nem hogy sűrű nem volt, de híg volt, mint a... (itt most nagyon csúnyára gondolok). Namondom, yolo van vagy mi, egy életem egy halálom, én ezt má' megsütöm, majd lesz vmi. Nagyon keskenyen kivajazott tepsibe öntöttem, és beledobáltam a ribizlit. (Ha van pitesütőtök, mármint hogy nem sütőtök, höhö, hanem pite sütő formátok, az nagy királyság, nekem most pont nem volt, csak kistepsim.)


Előmelegített sütőben, 180 fokon, 30 perc alatt gyönyörűre sül, de azért tűpróbázzatok!


Olyan nagyon finom volt azzal a savanyú ribizlivel, hogy ez nálam most egyikkedvenc lett, gyanítom, hogy más gyümölccsel is próbálkozni fogok, szerintem málnával vaaagy szederrel simán jó!


Kép persze nem készült, mert mire észbe kaptam, már meg volt gyalázva az egész, nem volt vmi fotogén.

2014. május 21., szerda

Túrógombóc, te tökéletes!

Bejegyezte: Emm dátum: 10:25 0 megjegyzés
Vannak olyan alapreceptek, aminek a tökéletesítésén addig fogok dolgozni, amíg élek, próbálom levadászni a pont jót, kísérletezek, és megint csak kísérletezek. Aztán hirtelen történik valami, meglelem, örülök, és elhagyom a receptet...:D - ezért tök jó hely ez a blog, mert így bebiztosítom magam, hogy sose többet nem nyeli el a föld a hibátlan túrógombócot.

Javíthatatlan túrómániában szenvedek, most, hogy jönnek a szuper gyümölcsök, pláne hogy eperszezon van, és hamarosan érkezik a  fekete ribizli, málna, meggy, ribizli, cseresznye is, csak ezek jelen pillanatban még disznódrágák, tutira fogok csinálni gyümölcsös túrókrémeket is.

Nade, a tökéletes túrógombóc a következőképpen áll össze (a receptet az ősi Kosuth-nemzetségtől nyúltam, és továbbfejlesztettem)

0.5 kg túró ( az se baj, ha morzsás, az se baj, ha krémesebb)
2 egész tojás
1 csipet só
3 evőkanál búzadara
1 púpos evőkanál liszt
2 evőkanál zsemlemorzsa
1 csomag vaníliás cukor, vaaagy egy lötty vanília aroma


A bundához a szokásos: olaj és zsemlemorzsa.


Szóval a gombóchoz valókat összekevertem, és kb. fél órára hűtőbe tettem, mer' jobb dolgom is volt. Aztán amikor elhatároztam és felkészítettem magam a látványra, hogy megint darabjaira esett, amőba gombócot sikerül előállítanom, akkor neki álltam a kifőzésnek.(Vizes kézzel formázd a gombócokat, abból nagy baj lehet!) Semmi trükk, csak lobogó, sós víz, és amikor szépen feljönnek a víz színére, akkor vannak kéjszen. Ezt beleforgattam a bundába, és ennyike. Időközben megcsináltam hozzá a porcukorral feltunningolt édes tejfölt, és örültünk neki mint a majom a farkának. Omlós, forró, egyben van, és ízre is maga a tökély. Legszívesebben kitüntetést adnék magamnak.

Tejföl-tipp: A piros Zott tejfölnél én krémesebbet, lágyabbat az életemben nem láttam! Erősen ajánlott!





A képeket természetesen az én drágajó, egyetlen férjem lőtte.

2014. május 19., hétfő

Gofri, a palacsintapótlék

Bejegyezte: Emm dátum: 9:32 0 megjegyzés
Az úgy van nálunk, hogy mindent megfőzök/sütök én, kisebb-nagyobb sikerrel, de valahogy az alapdolgok nem mindig mennek. A hortobágyi húsos palacsinta lényegi részét, a hortobágyi húsost szuperül össze tudom hozni, csak az a fránya palacsinta ne lenne..Valamiért nekem szakad, kilyukad, leég és egyéb katasztrófák, pedig Isten a tanúm, nagyon akarom. Ezért született meg a kollektív, családi döntés, a kutyát is beleértve,  hogy a palacsintáskirály nálunk Gergő lesz, én meg nézem, és szurkolok és tapsikolok örömömben. Igen ám, de mi van akkor, ha én már nagy erőkkel rákészültem, de neki egyáltalán nincsen kedve sütögetni, meg amúgy is most teregettem ki, és minden csupa olajszagú lesz, ezért inkább napoljunk? Ilyenkor van az, hogy bliiiing, támad egy remek ötletem, csináljunk gofrit! Mi sem áll távolabb tőlem, mint a vasárnap délutáni szöszmötölés a konyhában, ezért higgyétek el, ez nagyon gyors lesz:

Hozzávalók (nekünk ilyen szívecs virágalakú gofrit sütő gofrisütőnk van, 9-10 db lesz belőle) :

25 dkg liszt
4 db tojás
2,5 dl tej
12 dkg margarin
1 evőkanál (por)cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csipet só


A tojásokat szétválasztom, a fehérjéből jó masszív habot verek, a zösszes többi meg összekeverem. (Figyelem, a margarint tessék szépen megolvasztani, mert különben jó csomós lesz, és nincs az a keverőgép, ami szétkeverné!!)

A habot hozzáadom a tésztához, kész. (Nem volt otthon citrom, mert előző nap mindet beleraktam a limonádéba, de ha lett volna, biztos reszelek bele egy kis citromhéjat)

A meleg gofrisütőbe teszek 2-3 kanállal, (ne sokat, mer a szélén kifolyik, és nagyon ideges leszel), és 2 perc alatt megsütöm. Ennyi, csipkebogyó/eper/bodza lekvárral (ezek álltak rendelkezésünkre) királyságos, de bármi más is megteszi. (Gergő majdnem kikönyörögte este, hogy csináljak csokiöntetet, de csak majdnem, nem vagyok én Isaura.)

A képeken látható a csúcs gofrim, illetve a menü másik része. (Rántott csirkemell hasábbal, és zöldfűszeres ruccola retekcsírával.:)







2014. március 11., kedd

Medvehagymás-chillis-sajtos pogácsa

Bejegyezte: Emm dátum: 10:22 0 megjegyzés
Onnan indulunk, hogy unjuk a húst. Annyira nem, csak kicsit kimaxoltuk a hétvégén a húsevést, a múlt hét elejéről nem is beszélve, amikor is három napon keresztül különböző disznótoros cuccokat toltunk, levest, káposztát, szalonnát szalonnával meg szalonnát hagymával, hurkát kolbásszal, és még egy darabka disznósajt is figyel a hűtőben. Anya áldásos közbenjárásnak hála, kaptam egy csokor medvehagymát, amit én eddig csak gyanakvóan figyeltem, pláne hogy különböző nénik árulták különböző aluljárókban, és nem igen mertem beruházni rája. Namondom, akkor ünnepeljük meg a hétfőt valami különlegessel, legyen egyszerű, mint egy pofon, ne kelljen sokat mosogatni, és legyen kész, mire kettőt pislogok. Ez ilyen, jó a pogácsafetisisztáknak, és az antisütősöknek is, kicsit csípős, de nem nagyon, és pont annyi sajt van benne, ami a hátán elviszi a bulit.

Szükségeltetik:

30 dkg liszt
30 dkg trappista sajt
1 csokor medvehagyma
1 csomag sütőpor
2 dl főzőtejszín
féldeci tej (ezt bele, meg egy féldeci tömény, amit közben jóízűen elfogyasztunk)
2 teáskanál só
2 teáskanál őrölt chilli
1 db tojás



A lisztet, a sütőport és a sót összeöntögetjük, közben a medvehagymát apróra vágjuk (kb. mint a petrezselymet. Figyelem! A medvehagyma levele kísérteties hasonlóságot mutat a gyöngyvirág levelével, ami életre veszélyes is lehet, bőszen szagolgassunk! Ha fokhagyma illatot érzünk, az király, ha nem érzünk semmilyen szagot, akkor hívjuk a mentőket és/vagy a papot. És még rímelt is.) Az apróra vágott medvehagymát, a chillit, és a lereszelt sajt 3/4-t hozzáadjuk a lisztes cucchoz, a sajt egynegyede majd a pogi tetejire kell. Ráöntjük a tejszínt, és erőteljes tornamozdulatokkal gyúrni kezdünk, valamint nem feledjük el levenni a jegygyűrűnket, vagy ha igen, akkor utána lelkiismeretesen letisztogatjuk, feltéve, hogy megtaláljuk a tésztában. Ha nehezen állna össze a dolog, küldjük meg azzal a féldekás tejjel.

Eztán begyújtjuk a sütőt, 180 fokra szépen előmelegítjük, a tésztát kinyújtjuk, és pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. (Nekem valaha volt olyanom, de elvitte a zsákos ember, vagy nem tudom, egyáltalán nem találom, így én erre a célra fenntartott feles pohár szájával abszolválom a mutatványt.) Sütőpapíros tepsire rakosgatjuk, megkenjük a felvert tojással, és megszórjuk a maradék sajttal. 20 perc alatt ropogósra sül, csipkebogyó teával és egy Danone Actimellel vacsinak kiváló. (Fizetett hirdetésünket olvasták.)

És jöjjenek a képek, amiket az én drága uram csinált:



2014. február 28., péntek

És most elmondom...

Bejegyezte: Emm dátum: 10:11 0 megjegyzés
a tökéletes, pompás, remek, optimális, eszményi, ideális, kiváló, príma, kitűnő, makulátlan, kifogástalan, hibátlan, nagyszerű, példás, professzionális, perfekt, jó, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, kafa, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár, baromi jó, eszméletlen, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, szupcsi, zsírkirály, kiváló, fantasztikus, pazar, fantörpikus, kircsi, űberkirály, karaj, okés, szupi, istenkirály, frenetikus, raj, csodás, remek, parádés, fergeteges, ász, atom tejbegríz receptjét.


A titok  abban rejlik. tádáááám, hogy egészen pontosan tökre ugyanannyi dl tej kell hozzá, mint amennyi kanál búzadara, és fele annyi cukor. (matekgéniuszok kedvéért: 5 dl tejhez, 5 ek búzadara, és 2 és fél ek cukor).

Tehát a tejet a cukorral (nyomathatod vaníliás cukorral is persze) felforralod, de teljesen ám, nincsen sumákolás, és amikor szép, habos, fodros, fátyolos a teteje, akkor csigalassúsággal beleszórod a búzadarát, de tényleg lassan, mintha szitálnád. 5 percig kb. forralod ÉS kavargatod, mintha nem lenne holnap, különben baszhatod , borítékolhatod, hogy le fog égni. A búzadarán már úgyis látni fogod, hogy szép, átlátszó, de legalábbis nem kopog, és nem szemcsés. A végén még esetleg egy fél kanál vajat/margarint hozzáadhatsz, de nem muszáj.

Aztán még megküldtük Nesquick kakaóval, és nagyon boldogok lettünk.

Boldog hétvégét! :)

2014. február 24., hétfő

Aranygaluska- a menő

Bejegyezte: Emm dátum: 12:28 0 megjegyzés
A megboldogult kolis-menzás időkből nem sok jó emléket őrzök, de a pénteki (a végére sikerült megfejteni, hogy azért pénteken, mert mindenki rohant vagy buszhoz, vagy vonathoz, vagy csak úgy egyébként, és nem volt idő többek között enni se, és így több maradt a konyhásnéniknek) aranygaluska örök. Valószínűsítem, hogy helyben követték el, mert általában gőzölgött, a sodó sűrű volt és nagyon vaníliás, szintén meleg. (Naív vagyok, tudom, valószínűleg az a sodó akkor látott igazi vaníliát, amikor Mézi kutyánk a tengert, vagyis sose, de az illúzió tökéletesre sikerült.)

Nade, bling, hétvégén támadt egy remek ötletem, hogy mi lenne, ha megpróbálnám? Impulzus kelttészta sütő vagyok, nem sokszor esik jól, de akkor nagyon. Plusz nagy úr a kívánás is, ugye. Megettem volna, feltételeztem, hogy Dzsí Nagyúr is megenné (minden, ami nem tök, azt megenné, és meg is eszi), és pikkpakk meg is valósítottam. Én eddig nem voltam egy csudálatos kelttészta nagyhatalom, mert vagy sikerült, vagy nem, többnyire a jójó, de.. kategória játszott, vagyis meg lehetett enni, de közelről se volt tökéletes, eleve nagyon utálom azt a merev szabályzatot, ami ehhez tartozik. (Ráadásul évekig súlyos élesztő fóbiám is volt, mára gyógyultnak mondhatom magam, de a mai napig azért elég félelmetesnek tartom.)

A tökéletes aranygaluskához az alábbiakra van szükség:

A tésztához:
25 dkg liszt
2,5 dkg margarin (én ezt csak szemre mértem, hát ki a tököm fog méregetni 2 dkg margarint?)
2,5 dkg élesztő (ez pont a fele egy sárga kockának)
kb. egy evőkanál cukor  
1 tojás
1,3 dl tej
3 csipet só
1 citrom reszelt héja

Valamint:
10 dkg darált dió
10 dkg cukor
olvasztott margarin


A sodóhoz:
1 l tej
1 csomag vaníliás puding
1 csomag vaníliás cukor
2-3 evőkanál cukor
1 vanília rúd


Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk (ami nem tudom pontosan, mit jelent, de így kell mondani, és jól is hangzik), és a többi tésztához valóhoz gyúrjuk. Nagyon király, pillanatok alatt összeáll, mehet kelni. (Lefedtem egy konyharuhával, bár a kutya nagyon örült volna, ha inkább vele fedem le, és ráraktam a radiátorra olyan negyven percecskére.)

Közben ledaráltam a kb. egy fél éve tárolt diómat, és összekevertem a cukorral.

Mikor a tészta megkelt, örömtáncot lejtettem, egy hosszú kígyót formáztam belőle, és kb. 2 cm széles darabokra vagdostam. Ezeket a darabokat az olvasztott margarinba, majd a diós cuccba mártottam, és egy tepsibe sorakoztattam.
A tepsiben még egy fél órát kelesztettem, szintén lefedve, aztán 170fokra előmelegített sütőben köbö 40 perc alatt ropogósra sült, juhééj. 


A sodót, mint egy vaníliapudingot megfőztem, annyi volt a flikkflakk, hogy egy igazi vaníliarúd belsejét kikapargattam, és a fekete magokkal még megküldtem a cuccot. Ennyi. És tényleg.






2013. december 19., csütörtök

Karácsonyi étcsokis sajttorta

Bejegyezte: Emm dátum: 8:39 0 megjegyzés
Kedveskéim,

közkívánatra jöjjék most előzetesen a karácsonyi desszert receptem, ígérem, jó lesz. :)

Hozzávalók:

15 dkg csokoládés keksz (valószínűleg én Győri édest vételezek)
10 dkg vaj
20 dkg natúr krémsajt
25 dkg mascarpone
1 dl habtejszín (megpróbálok szerezni Hulalát)
1 narancs lereszelt héja
7 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé


A kekszet lezúzom mondjuk egy zacsi és egy klopfoló és/vagy nyújtófa segítségével, majd hozzáadom az olvasztott vajat, és az apróra tört étcsoki, és a reszelt narancshéj felét . Ezt összedolgozom, és egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodom.
A sajtot és  a mascarponét összekeverem, hozzáadom a felvert tejszínt, a porcukrot, és a narancshéj másik felét. 

A krémet ráöntöm a kekszes baszra, szépenegyenletesen, és 12 órára hűtőbe teszem. (Ezért csinálom ezt hétfő délután/este, legalább ezzel nem lesz gond a keddi premieren! :)

Tálalás előtt megszórom az étcsoki másik felével, illetve lehetséges h pirított, karamellizált mandulával vagy dióval is megspékelem, attól függ. 


Előre is nagyon-nagyon boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket, szálka mentes halászlevet, finom likőröket, angyalkák szárnycsattogását kívánok mindenkinek! (Ha addig nem találkoznánk, akkor kellemes húsvétot is.)


 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez