Ribizlis clafoutis

Hol vannak már a boldog békeidők, amikor a sütit egyszerűen sütinek hívtuk?


Megmondom őszintén, amikor először találkoztam a clafoutis kifejezéssel, megkérdeztem, hogy ,,Ez gyógyítható?", mert rögtön valami bőr-vagy nemi betegségre gondoltam, második körben valamilyen bárányfelhő fajta ugrott be...aztán ahogy utánaolvastam, tudatosult bennem, hogy ez egy szuper gyors és szuper finom sütemény, ki kell próbálni. (Pláne, hogy alig kell hozzá valami!)


Kis nehézségekkel kezdődött a hadművelet,  ugyanis az új lak tartogat még meglepetéseket (Józsi munkatársam figyelmeztetett, hogy valószínűleg egy Poltergeist-házba sikerült beköltöznünk), mert a fejemre robbant a villanykörte, nyugalom, semmi bajom nem esett, de azért most már legalább okkal arcoskodhatok, hogy túléltem egy robbanást. (Ami a Gergővel való idilli kapcsolatomat illeti, felhívtam, h elújságoljam, h rámrobbant a villanykörte, és tökre nincs áram az egész lakásban, mire kérdés: ,,Demá' visszajött?, VB-t tudom nézni?" Kösziszépen.)

Szóval a nehézségeket leküzdöttem, az áram visszajött, a villanytűzhely felizzott, no problemo.

A sütihez:

3 db tojás
1 csipet só
6 evőkanál cukor
2 csomag vaníliás cukor
6 púpozott evőkanál finomliszt
3 dl tej
30 dkg piros ribizli (anélkül a zöld bizbasz szár nélkül, az egészben ez volt a leggyűlöletesebb, azt leszedni)


(Nagyon hasonlít a sütőben sült epres palacsintához, állagra, ízre, mindenre.)


Tehát a ribizlit megtisztogattam, leszedtem róla azt a izét, és hagytam álldogálni. Közben a tojásokat a sóval, és a cukrokkal géppel felvertem, aztán beletettem a lisztet, csomómentesre kevertem, és a legeslegvégén a tejet. ( Az eredeti recept szerint ennek sűrű masszának kellett volna lennie, az enyém nem hogy sűrű nem volt, de híg volt, mint a... (itt most nagyon csúnyára gondolok). Namondom, yolo van vagy mi, egy életem egy halálom, én ezt má' megsütöm, majd lesz vmi. Nagyon keskenyen kivajazott tepsibe öntöttem, és beledobáltam a ribizlit. (Ha van pitesütőtök, mármint hogy nem sütőtök, höhö, hanem pite sütő formátok, az nagy királyság, nekem most pont nem volt, csak kistepsim.)


Előmelegített sütőben, 180 fokon, 30 perc alatt gyönyörűre sül, de azért tűpróbázzatok!


Olyan nagyon finom volt azzal a savanyú ribizlivel, hogy ez nálam most egyikkedvenc lett, gyanítom, hogy más gyümölccsel is próbálkozni fogok, szerintem málnával vaaagy szederrel simán jó!


Kép persze nem készült, mert mire észbe kaptam, már meg volt gyalázva az egész, nem volt vmi fotogén.

Karácsonyi likőrök (Rumos-étcsokis, és sültalma-likőr)

Háh, végre kész vannak, és én nagyon büszke vagyok rájuk.

Tegnap amúgy is röpdösős napom volt, délután kimentünk a Gergővel a Bazilikához adventi vásározni, ittunk puncsot, vettem különlegességet (csak azért nem mondom el, mert ajándékba lesz), ezúton is üdvözlöm a kóstoltatós kedves embereket, láttam egy egész disznófejet megsütve, füstös lett a hajam a kenyérlángosos kemencétől, megfagytak az ujjaim, kipirosodott az orrom, igazán jó volt az egész, teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, ami tökre nem könnyű, mert kábé mindent kívánok momentán, csak a karácsonyt nem. Egyébként különleges lesz, ez az utolsó karácsonyunk nem házasokként, tehát külön szentestézünk a családdal, de saját is lesz, valószínűleg előre hozva. (A menü agyban félig kész, hamarosan azt is elárulom.)

Egyre azonban egészen biztosan jó lesz ez a cirka majdnem 2 hét- nagyon fáradtak vagyunk, jó lesz kicsit pihenni, töménytelen mennyiségű szeszt meginni, nagyokat enni, aludni, korcsolyázni a sátoraljaújhelyi jégpályán, kötni, sudokuzni, kergetőzni a zebbel,megnézni 126odszorra az Igazából szerelmet, meg a Reszkessetek, betörők!et, gesztenyét sütni, bonbonokat gyártani, ajándékot csomagolni, majd egy pillanat alatt megszabadítani attól őket, holnaptól bevezetni a tejhabos-fahéjas kávét (hohó, Gergő, ezt most találtam ki, jómi?)(kaptam má végre tejhabosítót), kisbabának ajándékot keresni, ilyenek....hopp, mégiscsak jó lesz!

Szóval szuper nap volt tegnap, nagyon pörögtem, pedig mostanában már csak félpillával pislogok a Mátyás király téri Amorózó kalandjaira, ilyet meg hogy Dr. Csont, meg Castle már csak álmaimban látok. (Erről jut eszembe, azt álmodtam, hogy kaptam egy mákdarálót karira, és beletömtem egy csomó mákgubát szárastul, és eltömődött a egész, és én nagyon bőgtem, Krúdy legyen a talpán, aki ezt megfejti.) Annyira telve voltam energiával, hogy este 8kor álltam neki a likőröknek, jó, nem egy vaszisztdasz, de azért észnél kell lenni, na.

A rumos-étcsoki likőrrel kezdünk: (ebből az adagból körülbelül másfél liter készül)

- 4 tubus sűrített tej (nem olcsó, 200 forint körül mozog egy db)
- 6 ek kakaópor
- 1 csomag étcsokis pudingpor (Doktorötkernek van olyanja)
- 4 dl főzött kávé (sikeresen megégettem magam a kotyogóval különben)
-egy jamaicai rum aroma
- dió aroma (ha találtok, én nem találtam, fakk.)
- egy liter vodka (gyárekek, nem kell a flanc, bármilyen ratyi megteszi, nekünk eredeti Sparos játszott)
- 2 dl rum (ugyanúgy Sparos- ha el vagytok eresztve, tőlem akár tehettek bele Bacardi Orot is)
- érzés szerint cukor ( ne sok, kóstolgassatok, mer a sűrített tej cukros,mint a

Szóval mindent összekeverünk, kivéve az alkoholokat, és feltesszük rotyogni. Figyelemfigyelem, nagyon kavarjuk, mer a sűrített tej pikkpakk odapörren, vigyázzunk! Amikor jó alaposan felforr, akkor kitesszük az erkélyre (amennyiben nincs nekünk olyanunk, akkor az ablakba), hagyjuk kihűlni. Néha azért kavargassuk, egyrészt gyorsabban hűl, másrészt meg nem lesz csaumaus. Höhö.

Amikor már hideg, akkor hozzáadjuk a szeszeket, éljen, és egy tölcsér segítségével (remélhetőleg nektek nem akkora van,mint az enyimé, aminek átmérője egy borsóéval vetekszik) belebűvészkedjük egy kimosott kólásüvegbe. (Sajnálom, ennél előkelőbbet nem találtam, meg amúgy is szétöntöm majd kicsikbe). Hűtő, álljál össze, van egy heted.

Folytassuk eme remek jegyzetet a sültalma-likőrrel: (Előre mondom, hogy NEM tudom, milyen a végeredmény, mer ennek aztán tényleg állni kell, csak sejtem....)

Szerezzétek be ezt:

- 4-5 darab savanykás alma
- barna-vagy nádcukor (segítség, ez a kettő ugyanaz?)
- egész fahéj
- csillagánizs, ha találtok (én nem találtam, úgyhogy ez sztornós tétel vót)
- 1 lityó tömény (Sparos vodka, éjááííjááóó)
- almás sütemény fűszerkeverék (ez nagyon jó, és nagyon olcsó, máskor is jólesz)


Az almákat felcikkezzük, kiszedjük a magokat, sütőpapíros tepsibe rakjuk, mindegyiket megszórjuk barna/nádcukorral, egész fahéjakat teszünk rájuk, (+ csillagánizs), megszórjuk a süti keverékkel, mehet a sütőbe, 190-200 fokon 20-25 percre. Űristen, milyen illata van, ilyen sült alma dolgot mindennap kellene csinálni, nagyon édes, nagyon fahéjas, nagyonkúl.

Ezeket a sült almákat egy arra megfelelő alkalmatosságba helyezzük, ami lehet befőttes üveg/ zárható edényzet (mondjuk annyi, hogy úgy számoljatok, h egy liter folyadéknak még rá kell mennie), aztán csá, ráöntjük a vodkát, mehetsz dolgodra, mindennap rázogasd meg (má' a edénykét), úgy egy héten keresztül. Jobb lenne a két hét, de annyi már nincs karácsonyig, sajnálom. :)

Amikor késznek ítéltetik, akkor szépen le fogom szűrni, csinos kis üvegekbe öntöm, és szétajándékozom, már amennyit a Gergőtől meg tudok menekíteni.

Cannelloni- nagy királyság, nem mondom.

Szeretem a tésztát. Bár ez igazán rajtam nem látszik, hozzáteszem sajnos, jó lenne kicsit Christina Hendricksnek lenni, és nem Keira Knigthley-nak, de hát ezt dobta a gép, ezt köll szeretni.

Az a jó hírem van, hogy péntek van, viszont az a rossz hírem, hogy ez még mindig nem elég a X-fucktor színpadára. (Höhöjj, Jimmy Junior nagy király, illetve a nagy Király nagy király fia, ilyenkor sajnálom igazán, hogy anyagi lehetőségeim köhömköhöm enyhén szólva is korlátozottak, a szavazataimmal szeretném a égig, vagy még tovább repíteni. Nyerjen ő, egy hamisíthatatlan, eredeti autonóm művész,aki mindentől függetlenül,. (ez vonatkozik a dallamra is), szeretné megvalósítani önmagát, bátran hozzá mer nyúlni dalokhoz, nem törődve másokkal, és azok hallásával. Ezúton kérem a tisztelt Olvasóközönséget, toljon Jimmy fia Krisztiánra egy esemest, 1799- Krisztián.)
A hétvégére véget nem érő makkozást tervezek a Vőlegénnyel, évfordulónk is lesz jövőhéten, négyévaznégyév, akárhogy is nézem.. Kutyátlanodunk is, mer a Timibarinő magához veszi, szeretete jeléül, mi meg örülünk neki, szeretetünk jeléül.

A cannelloni meg rém egyszerű, mint egy tasli, egyszerűbb, mint a neve (Gergő kábé az összes olasz válogatott focistát felsorolta, mire sikerült megjegyeznie) ez volt a vacsi tegnap.

Mondjuk előre szólok, hogy kiskosztümben ne csináljatok ilyet, mer még a hátatok közepe is koszos lesz. (Én szeretem a koszos dolgokat, kaját is meg mindent. Utálom, ha vmi/vki tüchtig, makulátlan, skatulyából előrántott, f*szomot., ez vonatkozik mondom a főzésre is, legyen az egész jó zsíros/szottyos/szószos közben, de a végeredmény legyen hűűhaa.)


1 doboz/csomag cannelloni tészta (óriási csőtészta különben, egy henger, vagy nem is tudom,mi a neve, azon a matekórán hiányoztam, sok matekóráról hiányoztam egyébiránt.)
1 tojás
4 ek sűrű tejföl
kb. 30 dekányi főtt, füstölt sonka, oder tarja (nekünk tarja vót)
1 csokor petrezselyem
3 dl főzőtejszín
sóbors
10 dkg sajt
2 gerezd fokhagyma
vaj a kikenéshez

A sonkát, vagy tarját ledaráljuk, ám ha a darálás lehetősége nem áll fenn, mer mondjuk nincsen darálónk, mint nekem, úgy nehéz, akkor vágjuk nagyon apró darabokra. (Tényleg, nem kaphatnék-e már-e esetleg egy darálót, úgy szeretek darálni, hát senki nem látja ezt?)  Adjuk hozzá az egy darab tojást, a 4 ek tejfölt, az apróra vágott/zúzott fokhagymát, és a petrezselymet szintén aprón, sózzuk, borsozzuk.

A cannelloni tésztát 4, azaz négy perce dobjuk forrásban lévő vízbe, én stoperrel mértem a 4 percet, persze mikor csörrent volna meg a telefon, ha nem 3 perc 30kor, annyira tipikus, szóval a 4perc letelte után szedjük ki, csepegtessük le, és kezdjük el a hadműveletet.

Állítsuk a tenyerünkbe, mer hogy mindkét vége lyukas, nekem sikerült ezt nettó 2 perc bénázás, és káromkodás után észlelnem, dikk, töltöm, oszt nem töltődik? Aha, mer a alján kifolyt, nyomorult vagyok, az is maradok. Szóval kiskanál, az egyik lyuk befogás, és mehetünk. Szépen töltögessük meg a összeset, (apropó, a töltelék mennyiség saccperkábé 16 darab tésztához elegendő), aztán ezeket fektessük vajjal kikent sütőalkalmatosságba, én pl. tepsibe fektettem, mer a jénaim erre nem volt megfelelő).

Szóval befektet, nyakon önti a sósborsos tejszínnel,  alufóliával letakar, 170 fok, 20 perc. Ha ez is leketyeg, akkor levesszük a fóliát, és megszórjuk reszelt sajttal, felvesszük 190fokra, hadd piruljon megasajt. Osztennyi. Viszont nagyon sikeres, tapsvihaaar, elfogyott a összes, janem, 2 darab maradt, szóval két jó étkű embernek bőségesen elég egy evésre.
Legközelebb bolognai szósszal töltöm meg, az lesz a bolognai cannelloni, azt már úgyse jegyzi meg a Gergő, egyébként is olyan, mint egy maffiaszervezet neve.

Narancsos-csokis csillagkeksz

Előrebocsájtom, hogy ilyen tökéletes tésztát az életemben nem csináltam még, vagy a recept volt jó, vagy én, vagy a csillagok (höhö) szerencsés együttállása, de minden jól alakult.

 
Mondjuk jelenleg agyvérzésem van, amit a főnököm idézett elő, sajnos nem írhatom le azt a sok, szabatos jelzőt, ami eszembe jut hirtelen. Alapfelállás: szörnyen uncsizik. És ha uncsizik, akkor vagy költözünk, vagy átépítünk. Ennek az átépítésnek vagyok én az áldozata, mer mindenki közül én fogom a legnagyobbat szo szívni, de hajthatatlan, és még aszongya, ,,ne legyél utálatos". Az utálatosság velem született, szeretem is, szeretek antiszociális is lenni, eszembe se jut elvenni például a szórólapokat, vagy a rámosolyogni a pénztárosra, esetleg banyatankokkal közlekedő kisnyugdíjasoknak átadni a helyem a buszon, amit nem mellesleg mindenféle szívbaj nélkül húznak át az ember lábán. (Csak mondom, mindig megnézem, hogy ki van-e festve a mama kezén a köröm, mer azoknak tényleg sose adom át a helyem, ha rúzs is van, akkor meg abszolút esélytelen. A kismamák/gyerekek/tényleg öregek persze kivételek, talán mégsem vagyok annyira reménytelen eset.) A Gergő miatt jobban aggódom, mer ilyeneket mond, hogy nem élhetünk úgy, hogy mindenkit utálunk, ő tök kedves, meg türelmes, meg emberbarát,én meg azt nem értem, hogy így hogy lehet élni.
Viszont képzeljétek, esküvő-fronton nagy előrelépések történtek: megvan a helyszín, a fotósunk, a RUHÁM, és a zenekar is. Szóval haladunk, következő lépés a ceremóniák szervezése, írtam is má' a papnak egy ímélt.:D- szerintem ez tök vicces, hogy lehet a pappal ímélezni, és nem azt várja, hogy béke-, mellékállásban postagalambot küldjek.

Ez a kekszes dolog meg abszolút stresszsütés volt, engem abszolút kikapcsol, lelazít, mondhatni hogy ez a hobbim. (Barkácsolni is nagyon szeretnék, jó lenne egy műhely, vagy legalább egy gyalupad, vagyhogyhíjják.) Áá, barkács, idén nagyon jó adventi-koszorú ötletem van,  plusz biztos csinálok majd likőröket, legalább akkor legálisan ihatok, és már tervezgetem a karácsonyi menüt, ez lesz az utolsó kari, amikor nem vagyunk házasok, ezt emberesen meg kell ünnepezni.


No,

30 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 teáskanál, vagy másfél kávés kanál sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
15 dkg étcsoki
2 narancs reszelt héja
10 dkg cukor
17, 5 dkg LÁGY margarin

A lisztet a sütőporral meg a kakaóporral elkeverjük, bele a margarin, és a tojás, gyúrgyúr, aztán belerakjuk a cukrokot, a reszelt narancshéjat. Közben gőz fölött felolvasztjuk az összetördelt étcsokit, és folyékony halmazállapotban azt is hozzáadjuk. Gyúrgyúr, nem adja fel, tészta lesz ebből, meglátja kend. És tényleg.

Kb. 5 mm, ami fél centi vastagra/vékonyra nyújtjuk (kinek milyen a arányérzékelése, ugye), és kiszaggatjuk bármilyen kiszaggatóval (van ennek vmi neve?), én a csillagot választottam, de csak azé, mer a Glória Öribaritől kapott félkarú-féllábú Mézi (nem, nem a kutyánk, hanem a igazi, a Shrekes) kiszaggatót sehol se találtam. (Gergő, ha ezt olvasod, márpedig olvasod, azonnal add elő, nem tudom, mit partizánkodsz má' megint, de nem tanálom sehol se. Megjegyzés vége.)

Szóval sütőpapíros tepsi, 180 fok, adagonként 10 perc, nem viccelek. (Egy tűpróbát megér, de az illatán érezni fogjátok, ha kész). Ez a mennyiség körülbelül 30 csillagra elég, bár én serényen nyomtam befelé a nyers tésztát  is, ez a heppem.
Elmondom nektek, azé szuperség ez a egész, mer bármilyen díszíthető, cukordrazsi, vagy hab, vagy pötty, vagy gyümölcs, minden jó rá. És kicsit karácsonyos is.


És a képek:

Francia zöldséges pite (quiche)

 Az első bekezdésben herpeszről, és egyéb testi fogyatékokról lesz szó, akinek zavarja a nyugalmát, az ugorgyon a második bekezdésre.


Hányattatott a Sorsom. Nem elég, hogy múlt héten, szombaton súlyosan elkenték a számat, ugyanis kocsmai tömegverekedésbe keveredtem, és felszakadt a ínyem (höhö, ez persze nem igaz, csak az implantáció Golgotáján értem el a következő stációt, csak ez jobban hangzott), és tele vagyok varratokkal, küszködöm a náthával és annak minden velejáró tünetével, még herpeszem is van. Hátköszönömszépen. Mi jöhet még? Egy jópofa aranyér esetleg?, vagy egy fain kis csonttörés? Mondjuk már egészen a szívemhez nőtt, gondozgatom, szeretgetem, nevelgetem, önálló életet él kábé. Az implantról meg jobb nem is beszélni, élő szövet a fém vázon, höhöjj, titánok harca meg egyebek, szépen gyógyulok, csontosodok, mint az állat, remélem, hamarosan fogam is lesz, amivel ketté tudom harapni egy csirke fejét, de legalábbis vigyoroghatok, mint a vadalma. (Azt még se mondhatom, hogy mint akit baszni visznek, mer lehet, hogy gyerekek is olvassák. Hupsz. Aztán meg majd megint jön valami jófej Névtelen kommentelő, hogy ejj, mit teszek az ifjúsággal, meg hová tűnik a népnevelés, meg ilyenek. Elmondom, szarok én az ifjúságra, azok sokkal durvábbak már most, mint én valaha is voltam..Kezdjük ott, hogy 16 évesen voltam először diszkóban szórakozóhelyen, ahol nem a szipu volt a kedvenc elfoglaltságunk, hanem az unokatesómmal betanult Jennifer Lopez koreográfiákat adtunk elő. És longban ittam a vodk vizet, nem sörrel a rövidet.)

Jua, és közben szervezzük a nászt, meg jön a kari, amitől már előre kivannak az idegeim, a Gergő névnap, a zévfordulónk, a Gergő 30. születésnapja, ilyenek. A nászról jut eszembe: egyáltalán nem tanálom a nekem való ruhát, pedig megnéztem egy csomót, de egyik se olyan Én, nem tudom mi lesz, lehet, hogy egy jól szabott susogós melegítőben menek férjhez, osztjóvan. (mondjuk nincs is olyanom, majd kérek kőcsön, legalább akkor má lesz rajtam vmi kőcsön dolog is, lehetőleg kék legyen, és akkor az is le van tudva.)

A tegnap esti kaja nagyon ríízs lett, aszonta  a szelermem, hogy neki akkor most má' ez lett a egyik kedvence a világon.

Gyorsan készen van, lehet vele kápráztatni a lakóközösséget, mer elég pöpec illata van, amíg sül, és nem kerül többe mondjuk 1000.- Forintnál, tehát anyagilag halmozottan hátrányos helyzetben is tökéletesen betalál.

Na.

Végy:

egy leveles tésztát (van fagyasztott verzió is, de lehet kapni frisset is)
4 tojást
2 ek lisztet
10 dkg baconszalonnát
1 pohár tejfölt
1,5 dl főzőtejszínt
2 bögre felkockázott sajtot
3-4 szál újhagymát
1 fél csokor petrezselymet
sótborsot

A leveles tésztát kihajtogatva (ha fagyasztott, akkor olvasztott állapotban, kinyújtva olyan 3mm-re) egy vajas, lisztes tepsibe tesszük. Eddig világos.

Közben az összes dolgot összekeverjük: tojás, liszt, tejszín, tejföl, felkockázott sajt, aprított hagyma, aprított petrezselyem, felkockázott, kisütött, lecsöpögtetett bacon.
Ezt a masszát a leveles tésztára öntjük, mehetsz a dógodra. Légkeveréses sütőben kb. 35-40 percig 180 fokon süssük meg, nem légkeverésesben ez kicsit több idő,mondjuk tíz perccel, és tíz fokkal. Nohát. Ebből lesz a vacsora, látjátok feleim. Mikor már szép aranybarna a teteje, akkor van az, hogy kivesszük, és 15 percig nem nyúlunk hozzá, bármennyire is vonzó lenne megnyomkodni a felpúposodott tetejit. Ha türelmesek vagyunk, és azok vagyunk ugye, utána igazán szépen szeletelhető, mint egy torta. (És a alja se ragadt le, hát ez igazán isteni.)
És azt tudjátok-e, miért igazán jó ez az egész? Mer gyakorlatilag nagyon bátran lehet mindenféle tudományos kísérleteket ezzel végrehajtani, a következő áldozatom a spenót lesz majd, de az alapokat , tehát a leveles tészta, tejföl, tejszín, liszt, tejföl kombót megtartva, bármivel frankó ez.

Vaníliás puncs, avagy dobjuk ki a Neocitrant

Az van, hogy beteg vagyok. Na nem nagyon, csak a szokásos őszi megfázásos tünetek ütöttek ki, köhögök, meg tüsszögök, meg teát iszok literszámra, meg mackómézet nyalogatok, de semmi haszna, a takonybuboréktól a fejem körül ugyanúgy nem tudok megszabadulni, mint a Vízipók csodapók. (A párhuzam onnan, h neki is volt buborékja, csak máshol).


Viszont egy nap van a hétből, ami elég jó, tekintve hogy ti holnap reggel 1. nem dolgoztok, 2. nem a fogdokinál kezditek a napot. A 2. választ bekarikázókkal önterápiás csoportot indítok a Mária utcában a Szájsebészet előtt, hozzatok magatokkal pálinkát, meg sudokut, meg gitárt, oszt majd lesz vmi velünk, nyugalom, nagy bajok akkormá' nem lehetnek. Tekintve az első bekezdést, mind a nagyonkedves fogorvosnak és nekem is izgalmas napunk lesz, nem tudom, berhelt-e má' az életibe' köhögő és/vagy tüsszögő beteget, de én nem tudom garanciázni, hogy egy időben, és térben jól irányzott hapcizással nem szabadítom őt meg a ujjaitól és/vagy magamat a saját nyelvemtől. (Nagy baj lenne, ha nem tudnék beszélni, nekem főként, másnak kevésbé mondjuk.)

Notehát, akit nem érdekel a szenvelgésem, (pedig jó sok minden van még), annak tessék, itt a puncs:
Forralt borral indultam, aztán más lett a vége, különösen a virágos jókedvemre nem számítottam, pedig alig (jó, azé volt) benne alkohol.

Ha unod a teát, meg a banánt, meg a neocitrant (föjj, az egyik leggázosabb náthával járó dolog), akkor igyál szeszt, legalább elájulsz, és nincs gondod a betegségre.


kell egy bögrényi fekete tea (ha van pl.narancsos, citromos, vaníliás, fahéjas az is jau)
egy fél bögrényi narancslé
úgy jó két bögrényi vörös bor (bármilyen szutykos megteszi, ne rohanjatok ezé' villányba, nekem a Napgyöngye műanyag palackos edition esett kézre)
méz és/vagy cukor, ízlés szerint (ki mennyire szereti az édeset)
egy vanília rúd (nem sajnos, ebből aligha lehet kispórolni, de póbálkozni azé lehet)
egy kis reszelt gyömbér
 egész fahéj, szegfűszeg (én ebből jó sokat szoktam, milyen szép is az, amikor ivás közben ráharapsz)
egy fél narancs, és egy fél citrom héja
egy lötty rum (bátraknak mehet a több, viszont én azé nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni, ha a bátrak, a rummal való jó megküldés után hajnal egykor a erkélyen dalolnak feledhetetlen LL Junior slágereket)


Ezeket mind feltesszük főni, úgy ahogy van, utána ízesítünk, ha kész, aztán leszűrhetjük, ha gondoljuk. (Én gondoltam, volt időm, meg kedvem, meg végülis idegrendszerem is, örvendtem, hogy milyen okos és ügyes vagyok,mer kitörtem a Neocitran és ACC ördögi kombójából, és ilyen finomságot fejlesztettem ki.)

Paradicsomos-mozzarellás melegszendvics

Ami most jön, azt a nálam sokkal jobb fejek (igaz, belőlük meg kevés van) bonustrack-nek hívják. Az eledel még tegnap előtt készült, az ominózus másodbálozós smarties-os muffin kísérőjeként.
Erről jut eszembe, első bál (jó, erről konkréten sokkal több minden, de nem nyomasztom a környezetem, amúgy is megsemmisítő vagyok, mer egyetlen körbepörgővel a földdel tettem egyenlővé a főnököm asztali óráját, biztos nagy volt a svung bennem, vagy csak túlságosan nagy hévvel próbáltam meggyőzni arról, hogy miért telt már le a munkaidőm.). szóval első bál: nem tudjátok, hogy hívják azt a dolgot, amit a bálozó leányok a csuklójukra kötöznek (igen, csukló, nem gépeltem el), tudjátok az a virágos bizbasz, kar(d)virág? :D Vaagy csuklócsokor? Jóvan, a helyes megfejtők között kisorsolok egy egész estés Emm stand-up comedy jegyet, vagy részt vehetnek egy nagyközösivással egybekötött disznósajtozáson.
Juaa, tegnap bementem a Match-ba, a Duna Plazaba, nagyon utálom, mindegy, üzenem a pénztáros néninek, hogy csak azért, mert vki kártyával fizet egy doboz cigit, még nem az Antikrisztus..értem én, hogy fáj az élet, meg a szar is szar, de azért még nem kellett volna olyan megsemmisítő pillantást vetnie rám, mintha legalábbis Matolcsy György álarcban, félmeztelenül gyerekeket riogattam volna. Megjegyzés vége.


A melegszendvicsről annyit, hogy végy:

két marhanagy paradicsomot
8 szelet toastkenyeret (lehetőleg rozsosat, hogy Pocak is örüljön)
1 csomag mozzarellát (ha nem csomagban veszed, akkor a mondat első felét tekintsd tárgytalannak.)
sót, borsot, fokhagymát, vagy fokhagymagranulátumo, oregánót, bazsalikomot
egy kevéske vajat


A kenyereket vékonyan megvajazzuk, megfűszerezzük, aztán rákarikázzuk a paradicsomot, meg a mozzarellát, tetejére megint fűszer óvatosba', aztán mehet sülni. A mozzarella olvad, a kenyér roppan, jófasza fokhagymás, csókolódzóknak kevésbé ajánlott. Elég jó az egész, és kábé 10perc, reggelinekvacsorának ideális, 5percemvanenni-kategóriának kifejezetten szuper!

..eközben a Kis Gömb utcában..:D

Smarties-os muffin

..egyszer már csináltam, akkor (is) sikerült, noszahátrajta, Petra barinő welcome-partyjára pont megfelelő lesz..Ééés úgy is lett...Amúgy a bénáknak is könnyű, mer pikkpakk készen van, nagyon nem kell vele pö öö..molyolni, alig kell bele cucc, és egyébként meg kiváló. (Ezt a zalai körtepálinka ivása közben meg is beszéltük, természetesen a muffinra gondoltunk, legalábbis Pébarinő) Addigra már túl voltunk a mozzarellás melegszendvicsen, a Zeb gyomrozásán, egy jónagy lelkifröccsön, egy lakásbemutatón, egy fantanarancson, meg egy pár cigin. Pébarinő amúgy nagyon cuki, egy év távszerelem után már azt mondhatom, hogy élőben is az. (Tudom, hogy olvas, de nem azé mondom..:D)

Mivel régen nem írtam, ezé gyorsat helyzet jelentek: amúgy minden rendben, lusta disznó elfoglalt vagyok, meg dögfáradt, elkapott ez a őszi fáradtság, plusz hullik a hajam is a ősztől, más részről meg tök jó, lehet felvenni pulkókat, meg jómeleg zoknikat, be lehet takarózni a Barátokközt közbe', plusz legálisan lehet inni alkoholt, mer ugye fázoook, tök jó íze van a őszi almának/fahéjas teának/töltött káposztának, lehet gázolni az avarban, bentről nézegetni a esőt, ilyenek. Életem párja, a jövendőbelim felszólított, hogy kezdjük el, mer nem lesz itten kérem semmise, nemhogy nász, de semerre nem haladtunk egyelőre, rajta vagyok, rajta vagyok, a brainstorming (ezt a szót a múlt héten tanultam) nagyon megy mondjuk.

Lássuk ezt a csudálatos muffint, kifejezetten Bori kedvéért, akit nem ismerek, viszont lelkes olvasóó,innen is puszillak,meg ölellek, juhúú, legalább má' ketten vagytok, Anyával együtt...:DD

A receptet egyébként a muffinmáguson találtam, ha vkit érdekelne az eredeti, nem a 2.0-ás változat:

Száraz cuccok:
25 dkg liszt
5 dkg darált dió, vagy diópótló (nekem diópótló volt otthon)
1 tk sütőpor (jó púpos)
csipetke sau
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
5 dkg kakaópor
8-10 db m&m's, oder smarties összetörve


 Nedves cuccok:
1 egész tojás
1 tojás sárgája (a fehérjét szépen rakjuk el)
10 dkg margarin
2.5 dl tej


A száraz cuccokat összekavarjuk, félrerakjuk, közben meg emberesen káromkodunk, hogy tiszta liszt a fekete pólónk. (Karira kérek egy szépúj kötényt, csak mondom.). A nedves cuccokat megpróbáljuk úgy csinálni, h jó legyen, amit súgok úgy kell, (és amit PERSZE én nem így csináltam), hogy a margarint kicsit mikrózzuk meg, h folyjon, különben még a JóIsten is margarinos lesz, és képtelenség kikeverni. Sóhaj. A évek,  meg a tapasztalat. Szóval ha a nedves résszel is megvagyunk, űranyám, olyan ez a egész,mint vmi jófajta pornófilm forgatás, akkor összedolgozzuk, de tök kevés ideig kell összeegyengetni a cuccot, mer összeáll hiphop.

Közben felszólítjuk Pébarinőt, hogy kenegesse ki olajjal a muffinformát, majd belekanalazzuk 3/4ig a tésztát,  és bekapcsoljuk a süttyőt, olyan 180fok körül 25 percet fog sülni, tűpróbázzunk serényen!

..mikor megsült, kivesszük, a fehérjét egy kevéske cukorral, meg egy csipetnyi , mondom csipetnyi, ismétlem csipetnyi sóval felverjük, ami nekem szintén nem annyira jött össze, mer fasza sós lett a hab..:D- ráhelyezzük a mufflonra, plusz a smartiest oder m&m's-t, aztán 2 percre mehet vissza..és ezek lesznek belőle:

Éppen kész muffinok:

Másnapos muffinok, köszönöm a képeket, Szerelmem! :) :

Muffin a világ tetejééééén

Őszibarackos-tejszínes csirkemell

Végre-valahára, felfedeztem az időzített bejegyzés áldásos hatásait, és most ezt akkor olvassátok, amikor én éppen a Marichuy közben csipszet zabálok takarítok/vasalok/mosok/várom haza a Szelermemet (a megfelelő rész aláhúzandó).
Párkapcsolati tanácsot, ígérem nem adok már, csak ha kell, plusz van erről egy teóriám, hogy annak sose adok, akinek kell, mer magasról leszarja, ugyanis ha arra van szüksége, akkor általában nem működik a dolog Jóskapistával, de valamiért mégis vele van, és ez a valami általában sokkal többet nyom a latba, mint az én kis inci-finci tanácsom. Tehát: ha tanács kell, csak akkor gyere, ha nem kell. :)

A vasárnap úgy telt,mint általában a vasárnapok, kivéve hogy a Gergő prezentációt csinált, és azt játszottuk, hogy én vagyok a zsűri, mondjuk én inkább Puzsérróbert vagyok, szóval zsűriztem, meg közben főztem, és olyan dolgot csináltam,amit már 2 hónapja nem, zoknit vettem fel, mer kékre fagytak a lábujjaim. (Hozzáteszem, téli takaróval takaróztunk, és cseppet se volt melegünk.)- itt és most megragadnám viszont az alkalmat, hogy üzenjek azoknak,akik ekéznek a májusi nász miatt: Látjátok, feleim, augusztusban is befagyhat a seggünk, és májusban is lehet gatyarohasztó meleg. Miattam amúgyse aggódjatok, tegnap tálaltam az ötletem eső esetére a Gergőnek, aki egy kicsit hüledezett, de aztán nyerőnek találta a gondolatot, hogy ha esik, akkor majd szépen kinyilazzuk mindenhova, hogy GergőMeli ESSSküvő. Höhö. Nem ESünk kétségbe.

Vasárnap is volt eső, ezért otthon hédereztünk egész nap, én este olimpiazárót néztem, egészen lelkes voltam 11kor még, amikor aszonta a Szujó, hogy milyenszéép, milyen fantasztikuuuuus, és még 2 órán keresztül gyönyörködhetünk a látvááányban, na ekkor gyors fejszámolás után úgy döntöttem, h én ezt ugyan meg nem nézem, pedig szpájszgörlsz is vót, hüpp, mer ma reggel engem senki akkor fel nem ébreszt.

Ja, és még egy fontos dolog is történt, végre hazajött Iza, a szomszéd Tüdő nője, bár Iza régi fénye kissé megkopott, egy mokkával a bal szeme alatt, és egy gipsszel a bal kezén gazdagabb lett, biztos idegenlégiós vagy nem tudom. Este aztán jött a balhé, és ha jól vettem ki a szavukból, (véletlenül se hallgatóztam), Iza rájött, hogy Tüdő félrekúr, nekem meg előjött a romantikus énem, hogy milyszép is ez a mai nap, vége a zolimpiának, és ahogy hallom, a Tüdő-Iza fuzionálásnak is. (Nem tudom, h örüljek-e egyelőre, mer ha Iza nem lesz, Tüdő megint visszahozza, azt a visítós csajt, akivel hajnal egykor szereti bonyolítani az aktust, és akiről nekem meggyőződésem, h valójában az a csaj Katy Perry.)

Ja, és főztem is, ezt itt:

fél kg csirkemell
egy doboz őszibarack konzerv (tudom, szégyen és gyalázat, itt a friss barack szezon, erre meg itt konzervezek)
2 dl tejszín
olaj
sóbors (hertz szalámi, csak viccelteeem, az nem kell)

A csirkemellet felcsíkozzuk, vagy kockázzuk, kinek, hogy sikerül ugye. Kis olajon, sóvalborssal megpirítjuk, legalább addig, amíg ki nem fehéredik, de ha idegrendszerünk engedi, akkor addig, amíg el nem kezd pirulni. Eztán hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackot (én meghintettem egy kis fahéjjal és dobtam rá egy kanál mézet is), és felöntjük egy kis vízzel, vagy a barack levével! (Igenigen, azzal a cukrossal. Tudom, Rubintos Réka és Sovány Norbi most felsírnak).
Összepároljuk, és amikor készen ítéljük, akkor felöntjük a tejszínnel, azzal rottyan egyet, aztán viszlát.
Tökfinom, gyors is meg minden, csak ajánlani tudom!

Hétvégi konyhai ámokfutásom másik darabja: itt

Kráter sütemény

..és uralkodá szombaton a Nihil maga, plusz a Setétlovag, ami nekem eléggé tetszett, a Gergő viszont nem volt lelkes, ez inkább elmondom a Kráter sütemény igaz történetit tinéktek. (Éjjojo, Brada, má megint rímelek, úgy látszik ez a hétfő sajátja)

Úgy indultunk, hogy töksoká lustultunk, mire észbe kaptam, h hopphopp, lófasz van itthon nem kaja, hama induljunk a bótba, nemsoká jön a Julcsibarátom, héhó süti kell, meg ilyenek. Az ilyenek részt aztán kihagytam, mer jól bereggeliztünk, Erzsébet királynő elbújhat mellettünk, plusz tegye fel a kezét, aki szintén görögjoghurt mániás, még pedig így: KÜLÖN megeszi a fehéret, és a végén pedig a gyümölcsös cuccot. Gergőt a világból űzöm ki a mindentkülöneszekkel, és meg van  róla győződve, h engem el kéne vinnie a Nasanak, de legalábbis mutogatni a Nemzeti Múzeumban.
Annyit még azé elmondanÁk a szombathoz, hogy csudálatos békesség uralkodik köztünk, nem is tudom/értem, milyen lehet az olyan kapcsolat, ahol nem ez van, én főzök, a Gergő kertészkedik a 2négyzetméteres hásziendán, a kutya néha magából kikelve ugat, hiába, no, véd minket a rabolóktól és/vagy legyetektől. Kapcsolatokról jut eszembe, rengeteg olyan nemműködő, vagy önműködő kapcsolat van most a környezetemben, amit nem igazán tudok hova tenni.Nemműködő alatt a valóban nem működőt, és mégis létezőt értem, vagyis azt, hogy erőn felül próbálnak emberek a másikba csimpaszkodni, holott a hülye is látja, hogy az nem kóser, nem megy, hagyni kéne a francba, keresni mást, vagy csak egy kicsit egyedül lenni. Önműködő alatt pedig azt, hogy kurvára nem ápolják, ahogy esik, úgy puffan, élnek egymás mellett, és nem egymással, mindenki csinálja a dolgát, véletlenül sem együtt, és mégis kapcsolatban vannak a fészbukon. (Vagy nem, mert fel sem vállalják a másikat.) Hm. Elkalandoztam, van ez így, szóval lányok: egyet tanácsolhatok: Semmi jobb nincs annál, mint amikor önmagad lehetsz, kontroll, megjegyzések, ellenőrzések, és szemöldökráncolások nélkül..és ha ehhez az kell, hogy egyedül légy, akkor nosza! Megjegyzés vége.

Julcsit 2re vártam, nem ért addigra, legalább volt ideje hűlni a sütinek, ami ez volt e:

 (A Kráter süti nevét onnan eredeztetjük, hogy a tészta és a puding, valamint a tetején a máz, különböző szintekben olvadnak össze, és ezért elég faja, sose tudhatod, mire számíthatsz, jaés, szép is!)

Hozzávalók:

A tésztához:
3tojás
15 dkg cukor
15 dkg liszt
0,5 cs sütőpor
2 ek kakaó
5 dl olaj
5 dl tej

Pudinghoz:
1 cs vaníliás pudingpor
2 ek cukor
4,5 dl tej

 A tetejére:

fél doboz nagytejföl
2 ek cukor
1 cs  bourbon vaníliás cukor


A pudingot megfőzzük, bőszen keverjük, hogy gyorsan kihűljön. Ha kell, segítségül hívjuk a Embert, kavarjámálégyszi,amíg én csinálom a összes többit. Jó kapcsolatban az Ember, nem kérdez, hanem kavar- a miénk tehát jó.:)

Kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját összekeverjük az olajjal, meg a tejjel, szépsimára, (nemfogmenni), plusz hozzáadjuk a cukrot. Közben a liszthez hozzáadjuk a sütőport, és a kakaót, szépsimára keverjük (nemfogmenni), majd ezt a egészt belekeverjük a tojásos cuccba, a végén pedig hozzáadjuk a keményre vert tojásfehérjét.Sütőpapíros tepsibe öntjük a tésztát, és belekanalazzuk a pudingot, nem estem kétségbe, mert ugyan nem hűlt ki teljesen, beleraktam úgy, igazi rakkendroll arc vagyok. :) 180 fokon sütögetünk kb. 25-30 percig, a tészta fel fog gyünni, a puding meg süppedni, tűpróbázunk, ami azt jelenti, hogy megpróbálunk úgy beledugni vagy egy sütitűt, vagy bármi mást (kivéve fakanál, botmixer, ilyenek.), hogy ne égessük meg a kezünket. (nemfogmenni)

Aztán amikor már tésztamentes a tűnk, akkor van készen. Kivesszük, és a cukrokkal kikevert tejföllel megkenegetjük, továbbá kinyalogatjuk a maradékot a köcsögből.
Ez szépen meg fog dermedni, amennyiben nem, úgy elrontottuk. Légyszi, bírjuk ki, hogy ne vágjuk fel, amíg meleg, mer szét fog esni, mint a sz*r. Ha képesek vagyunk megállni, akkor úgy fog kinézni, mint a legalsó képen.
Képekről jut eszembe, jó sok lesz most, és éljen, Dóricica kérésére, rólam meg a Mézikutyánkról is van..:)

Szupergyors feketeerdő pohárkrém

..vannak napok, amikor hazaérünk melóból, és már a létezés puszta gondolata is fáraszt. Nekünk minden napunk ilyen.
A Gergőnek annyira meg van már hasadva a tudata, hogy eltökéltem, valamivel meglepem, ez így nem mehet tovább, na meg az én idegrendszeremre is ráfért a kényeztetés.
Tegnap egészen pontosan 3szor áztam ronggyá, amikor lelkesen és szökdécselve kiléptem a munkahelyem kapuján (nem viccelek, télleg van kapunk), amikor még szintén lelkesen vártam a buszt, majd amikor a Zebbel a délutáni körünket róttuk. A kutya szerencsére még nálam is jobban utálja az esőt, meg a vizes füvet, ezért egy önjelölt Audrey Hepburnként csak lábujjhegyen (meggyőződésem, hogy van lábbujjhegyük, kár is kötekedni velem) és méla undorral az arcán méltóztatik pisilni. Ha egyáltalán méltóztatik persze.

Aztán jött a fekete leves. Belépek, ehe mondom, végre nem ágyazott, dejó ez a Kutya istenem, jólnevelt, böcsületes, aha..Büszkeségem tartott egészen úgy 3 másodpercig, akkor szembesültem vele, hogy Mézirambo halálos ellenséget vélt felfedezni az én piros flipflop papucsomban, és szépenügyesen ki is iktatta őt. Valószínűnek tartom, hogy Mézinek is van egy listája az elpusztítandó dolgokról: 1. A csaj papucsa, 2. A csaj bárminemű ruhája, 3. Az a zöld virág a erkélyen, 4. A redőny, 5. A csávó papucsa, 6. A csávó játéka, ami röpül, és hangos, és ami egyszer beleakadt a szőrömbe,7. az udvaron sétáló emberek, végül, de nem utolsósorban 8. a csaj meg a csávója.
Mondjuk fenti kis mutatványnak meg is lett az eredménye, mer úgy elvertem a meggyalázott papuccsal, hogy még szerintem az anyja, Dönci is felsírt a Balatonon. (A lelkes állatvédőknek mondom csak, mielőtt elhurcoltatnának, és tömlöcbe vetnének: 10 percre rá kibékültünk, és azóta is nagy-nagy szeretetben élünk, esküszöm.)

Nade, ami történt még, nem volt kedvem mindzsózni ilyen tésztákkal, meg sütögetéssel, ezért hát készült ez, ami nem mellesleg tök jó, meg gyors is, meg el is kápráztattam az embert, aszonta, majdnem ez a kedvence a világon.

Tehát:

25 dkg túró
2-3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 ü meggybefőtt, vagy friss meggy kimagozva (maradtam a befőttes témánál, tökömnek se lett volna kedve magozgatni)
1 kisdoboz natúr joghurt
1 ek citromlé
1 csomag zabkeksz, vagy babapiskóta (babapiskótát akartam, de csak ilyen übermegacsaládi csomag volt, hát mondom az nekünk nem kell, életünk végéig nem fogyna el)
1 dl tej
1 ek kakaópor (simán elhagyható, ha zabkeksszel csináljuk)


A túrót a cukrokkal, a citromlével, és a natúr joghurttal simára keverjük, a zabkekszet összetördeljük, és megloccsantva kakaós tejjel egy pohárba halmozzuk, rá a túrós krém, aztán megy, megint keksz, megint krém, megint meggy. Addig csináljuk ezt, amíg el nem fogy, vagy amíg tele nem lesz a pohár. Ennyire egyszerű, nem hazudok.

És most hurrá, örvendjünk együtt a pénteken, hiszen tudjuk: Minél gyorsabban telik a péntek, annál hamarabb lesz hétfő. Höhö.

Tessék, képek is vannak, remélem komázni fogjátok:

Fokhagymás tészta füstölt sajttal, baconnel és tejföllel

Senkinek egy rossz szava nem lehet, mivan, tök produktív vagyok, főzök is, meg is örökítem az utókornak, sőt a Zember szép képeket csinál, ez aztán szuper.
Tegnap megint idegesítő nap volt, mondjuk melyik nem az, sok volt a dolog, ráadásul találkozóm is volt meló után, amihez abszolút semmi kedvem nem volt, közben egyfolytában hazagondoltam, hogy az Eb most fordul az ágyunkon az egyik oldaláról a másikra (nem tehetek róla, de ettől herótom van), jaés, aggódtam a bacon miatt, hogy megint horror áron jutok hozzá. (Nem tudom, hogy képzelik különben a Cooposok, saját márkás szar bacon náluk arany áron megy, pedig le merem fogadni, hogy náluk még Coop-os disznó is létezik, nem értem ezt az egészet. Ha egyszer jó sok pénzem lesz, tuti lesznek disznóim, öömm..ezt így kell mondani?, abban van ám a biznic.)- közben eszembe jutott, hogy hazafelé van egy kisbót, ottan mindig ilyen fáradt, kiégett luvnyák a eladók, annyira nem kedvesek,mint amennyire bunkók, náluk biztos van bacon. És volt is, igaz, Überprodukt of Dzsermani, de hát kitérdekel, pont a felébe került mint a szar Coopos, ráadásul, mint utóbb kiderült, kétszer annyira finom is volt.

A kajáról annyit, h egyszerű, de nagyszerű, tökéletesen megfelel azoknak, akiknek semmi kedvük és/vagy idejük és/vagy energiájuk vacsit gyártani, viszont éhesek, mint a csuda. Ja, alig kell hozzá valami, szóval szegényeknek is ideális. Randira nem ajánlott, kivéve ha a randipartner egy hüje.

Végy:

fél csomag pennét
egy csokor petrezselymet
5-6 gerezd fokhagymát
1 csomag bacont
10 dkg füstöltsajtot
1 doboz tejfölt
ételízesítőt és borsot


A tésztát annak rendje és módja szerint kifőzzük, közben  a bacont jó kicsire felkockázzuk és saját zsírjában (ha nem annyira zsíros, akkor kicsi olajon) megsütjük. Amikor megpirult, akkor kiszedjük onnan, mehet a helyére a nagyon apróra vágott fokhagyma, és a szintén apró petrezselyem. (Kezet mosunk. Ha mégsem lennék olyan gazda(g) a életemben, hogy disznótelepem legyen, akkor feltalálom a fokhagymaszag eltüntető szappant, nyugalom.) Mikor a hagymáspetrezselymes cucc összefonnyadt, akkor szépen összekeverjük a megfőtt tésztával, és hozzáadjuk a bacont.

Megszórjuk reszelt sajttal, plusz meglöttyintjük tejföllel (a tejfölt feltunningoltam, tettem bele ételízesítőt meg borsot). És kész. Ennyi, ágyő!

Annyi dolgunk marad még, hogy a drímvörkből hazatérő Szelermünket shrekmacska szemekkel szépen felszólítsuk megkérjük arra, hogy képezze le nekünk a művet. Ez nekem nagyon megy, ennek az eredménye pedig:

Sütőben sült baconos töltött krumpli

Barokkos túlzás a töltött krumplizás különben, és nem is valami elegáns, de így péntek 13-án hajnal 8kor nem jut jobb az eszembe, ha valakinek lesz jobb ötlete, miután magáévá tette eme kis bejegyzést, az nyugodtan írja meg, olyan ez mint a wikipédia. A változtatás jogát fenntartom.

Ja, és örül a szívem is, mer a Gergőnek van szuper képező gépe, ezért igazán szép képeket tudok már hozni a művekről, szó nem érheti a ház elejét (ez nem tudom, honnan jutott eszembe), ma nagyon választékos vagyok, érik az a Pulitzer-díj, meglátjátok.

A napok egyébként gyorsan és szarul telnek, mindig van vmi hüjeség, az elmúlt hét konkrétan le lett átkozva, bele se kezdek, legyen elég annyi, hogy volt ott minden, mint a búcsúban.
Búcsúról jut eszembe, holnap lánybúcsúba megyek, nem, nem az enyém, szerencsére sajnos, nekem még van időm, egészen pontosan az esküvőig 309 nap, na nem mintha számolnám. :D

Tegnap este volt kedvem mókolni a konyhában, meg mondom szegényGergő, neki is televan má a pöcse a melójával, jóvan,akkor lesz vacsora, nincs olyan meleg se, jólesz.

Az alapreceptet tök figyelmen kívül hagyva vágtam bele a tutiba, jó is lett, még a kutya is megemlegeti, mer a maradék, egy szál bacont ő kapta, hadd legyen jó napja a kis nyomorultnak. (Amúgy is úgy néz ki már, mint egy hómlessz, mer baszunk elvinni megnyíratni, szegény rendesen izzad. Amennyiben ezt olvasná valami állatos ombudsman: Tisztelt Ombudsman! Nem, nem úgy értettem, hogy nem szeretjük, meg leszarjuk, igazából imádjuk, minden nap steaket kap meg orosz pezsgőt, szépen ápolt, és még szebben fejlett boldog példány, amit onnan tudunk, hogy mondta, ugyanis hetente kétszer logopédushoz is hordjuk, mert nagy gondot fordítunk arra is, hogy normálisan képezze a szavakat.)

Szóval, elég legyen belőlem, induljon a csodás vacsi:

30 dkg krumpli
másfél kis dobozos tejföl
15 dkg sajt
4-5 szelet sonka
3 tojás
sóbors, rozmaring
1/3 kaliforniai paprika
kb. 10 szelet baconszalonna


A sonkát felcsíkozzuk, a paprikát nagyon apróra kockázzuk, miközben halált megvető bátorsággal keményre főzzük a három tojást. (Azért mondom, mert én általában rommá égetem magam vele, ez a hobbim.) Mikor a tojás megfőtt, akkor egy villával szépen szétnyomkodjuk, és összekeverjük a sonkáspaprikás cuccal. Ha ezzel a roppan fontos és bonyolult dologgal megvagyunk, akkor a sajtreszelő kis reszelő részén lereszeljük a nyers krumplit. (Nem árt előtte meghámozni, höhö.)- vigyázzunk, mer a új krumpli nagyon vizes, próbáljuk meg jól kinyomkodni mielőtt bármi mást csinálnánk vele. Ha megvolt a nyomkodás, akkor a sonkáspaprikástojásos szmöttyhöz adjuk, plusz a tejfölből úgy egy dobozzal, 10 dkg reszelt sajtot (a másik öt deka a tetejére megy majd), sóbors, KEVÉS rozmaring (nagyon durva íze van ha sok kerül bele, déndzsör!). Egy 12lyukú muffinsütő lyukaiból 10-et kibélelünk baconnel és beletöltögetjük ezt a keveréket.

175 fok, 40perc, addig nézzük meg a Híradót. - mikor letelt a 40 perc, szórjuk meg a maradék reszelt sajttal, és annak pirulásáig (ez még kábé 10 perc) süssük tovább. Mikor végeztünk, kicsit várakozzunk, hogy hűljön, mert úgy egyben ki tudjuk szedni a lyukakból.
 Nahát, ennyi meg egy bambi, oszt tök jó lesz. Mi ettünk hozzá paprikát meg paradicsomot is, pluuhuusz meglöttyintettük tejföllel.

Juhúú, és jöjjenek a képek, igazán szuperek, légyszi dícsérjétek meg a Gergőt, nagyon ügyes fiú:

Petrezselymes újkrumpli fasírttal és tejfölös uborkasalátával

Még mielőtt kialakulna a lincshangulat, csak mondom, hogy el vagyok foglalva, mint a budai vár, tök sok a minden, kedvem meg kábé annak a fele, de főzök is serényen,meg táplálkozunk is, közben esküvőn voltunk, meg a bérbe adott kutyáért, jameg háromésfélévesek lettünk, minő boldogság, és képzeljétek, ettem grillpisztrángot, plusz szupereket találtunk ki a frigyünkre, ami ugye jövő májusban, szóval van dolog ezerrel. (Visszatérve az esküvőre, má' hogy a miénkre, a Gergő egyre lelkesebb, vasárnap dumáltunk az ágyban úgy másfél órát, működő ötletei vannak, viccesek meg praktikusak, fene se hitte volna. :)
Úgyhogy kedves Mindenki, bocsássatok má' meg légyszi, tele van az agyam.


Pénteken jól bevásároltam, mer aszittem, hogy főzök, erre meg közölte a Ember, hogy maradék-buli lesz, meg ne próbáljak főzni, esszük, ami található. (Mondom jó, a hús meg ott rohadjon meg, ahol van, mi? Neeem, majd vasárnap, hulla másnaposan főzzé'.Tudtam, h szeret.)
Nade, tehát vasárnap akkor.

Felkeltünk, elmásztam a kávéfőzőig, (ma reggel mondjuk jól felbaszott, mer én nem tudom, de néha úgy gondolja a kotyogó, hogy nem tekeredik le, és az Istennek se adja meg magát), aztán vissza az ágyig, ezt a távot úgy négyszer tettem meg, mire ember lett belőlünk, tökömnek se volt kedve elmenni SzegényMéziért, aki már 2 napja Zsófibarinőéknél leledzett, de a Gergő ígéretet tett, hogy közben ő összerántja a lakot, plusz elmosogat, és a többi.

 Hazaértünk az ebbel, eléggé ki volt égve ő is, mi is, tökéletes összképet alkottunk, ekkor álltam neki a pünkösdi menünek. (Jóvan, hazudtam, csak azért volt pünkösdi a menü,mer akkor készült, különben semmi extra, viszont én már nagyon rákívánkoztam az újkrumplira (szofisztikáltaknak: zsengeburgonya), plusz mindig támad ingerem a tejfölös uborkasalátára,úgyhogy muszáj voltam kitalálni vmi húúúst is, hogy Gergő is örüljön. )

Az újkrumplit megmossuk, (javasolt kisebbeket összeválogatni), és vízben lekapargatjuk. (A nagyon kezdőknek azt tudom mondani, hogy az újkrumpli kibaszás, mer az összes ujjadat összefogja, és soha, semmilyen körülmények között nem tudod lesikálni, max. ecetes ollóval. Oké, vicceltem. Le fog kopni egyszer. Úgy tíz-húsz év múlva.)
Szóval ha nagyobbakat választottunk, akkor feldaraboljuk, a kisebbeket félbevágjuk. Mehet főni, közben hagymát zsíron petrezselyemmel összefonnyasztunk,mikor má' kész, akkor mehet rá a pirospaprika, ezt a keveréket a puha krumplira öntjük, és összekavirnyázzuk. Ezzel meg is volnánk.

A fasírt:

40 dkg darált húst összekeverünk 2 tojással, egy fej üvegesre párolt, paprikás vöröshagymával, egy gerezd felaprított fokhagymával, ételízesítővel és borssal (én fehérborssal csináltam, mer a fekete elfogyott, ekkor kicsit tikkelt a jobb szemem), és két jó nagy szelet, langyos vízbe áztatott, majd kicsepegtetett kenyérrel. Ha lágynak látjuk, és nagyon tapad meg nyúlik, akkor dobjunk bele egy kis zsemlemorzsát.
No, ezt összegömbölygetjük, zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük. Pusziviszlát, ennyi volt.

Csütörtökön meg mindenki szorítson értem, aki él és mozog, mer újabb két bölcsfogamtól szabadít meg a fogdokker. Ha túlélem, akkor jövök, és elmondom,milyen volt. :)

Tárkonyos csirkeragu leves erdei gombával

(..még mielőtt...ezt a receptet már olvashattátok nálam,méghozzá itt, viszont kicsit módosítottam rajta, ez következik most)

Alapszitu: Szombat, vendég nálunk piheg, névnapja is van, én délután hazakunkorodok jóAnyámhoz anyáknapját ünnepezni, de mégse hagyhatom itt az Embert meg a Vendéget kaja nélkül, ez gyorsan kész is van, jó is, meg különben is.

Gergővel elpengettünk a boltig, és ez lett belőle.

Mondjuk kicsit felhúztam magam, mer nem volt gomba, mondom,mi? Aztán ráakadtam az erdei gombára sós lében, jólesz.
Megjegyezném, hogy Apa szerint a gomba kategóriát csak az erdei gomba jelenti, minden más szar, és nemolyan, legyen így. (Emlékeim szerint nem túl gyakran mentem vele gombát szedni,mer egyszer belém esett a paklincs- aki nem tudja, hogy ez mi, az nézze meg a Palóc Nagyszótárban-, és én kevés dologtól undorodok úgy, mint a paklincstól, jó, talán, a lebbencsleves még harcba szállhat, plusz állandóan picsogtam, éhes vagyok, fáradt, és kicsi, meg amúgy meg meleg van/hideg van, nincs gomba, túl sok gomba van, ezt a szép kéket leszedhetem, neem?,  miéé?, megint picsogtam, szóval Apám szerint nem nekem való a gombázás, és én ezt el is hittem neki. :)

Jaj, a leves, már megint túl sokat beszélek. (Amikor be volt durranva a fogam, és én, mint egy Kvarg Lipi napokig, akkor se kaptam száj zárat, na, ez a nagyon nagy.)

Jöjjön, aminek jönnie kell:

Fél kg csirkemell
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 üveg erdei gomba (kicsit nyálkás, éticsigás, de mégis csak ez a igazi!)
1 jó nagy fej hagyma
tárkony, ételízesítő, bors, petrezselyem
1 főzőtejszín
2 szelet szalonna


A szalonnát apróra vágjuk, és egy nagy lábasba felrakjuk, égjen a zsííír. Aztán kiszedjük belőle az összeaszott (, igen, bé nélkül) szalonnákat, de a vendég unszolására azé hagytam benne egy pár darabot, igaz ami igaz. Erre a zsírra mehet a szintén apró hagyma, aztán meg a felkockázott csirkemell. Fűszerek start, aha, hát nem volt otthon tárkony. Ilyenkor lép életbe a párkapcsolatok 16. számú szabálya, miszerint ,,Ha nincs otthon tárkony/tej/tojás/tejföl, úgy a pár férfitagja köteles menyasszonya/barinője/neje segítségére sietni, és 5 percen belül, csapotpapot otthagyva, fejvesztve a boltba elinalni" (Jó szabály, szeretem.) Szóval fellőttem az égre a Gergő jelet, aki azon nyomban a segítségemre sietett, ezé má biztos, hogy hozzámegyek, ha akarja, ha nem.
Noszóval, befűszerezzük a húst, rárakjuk a karikákra vágott répákat, kis víz, puhulj. Mikor elégségesnek ítéljük meg az állapotokat, akkor mehet rá a gomba, majd kóstol, utánafűszerez, és ha kéjsz, akkor tejszín. Kalapkabát.

Kép az persze nem készült, mer közben már el voltam foglalva ezzel itt. :)

Sütőben sült epres palacsinta

Nem csalááás, és nem ámííítás, jó régen kutatok egy palacsinta recept után, amihez nem kell olaj, és annak a szaga, meleg, szétszakadó és medúza módjára a tányéron heverő cafrangok, és megvan, szép nap volt a tegnapi.

Vendégünk volt, az a jófajta, akinek szívesen főz az ember, aki szeret minket, és akit mi is szeretünk, ezért úgy gondoltam, hogy gyorsangyorsan ki is póbázom a szuper receptet. Oké, jó adag para is volt bennem, elvégre villantani kéne, meg nagyon vártam is, hogy milyen lesz az eredmény! Utólag ugyan némi változtatást eszközölnék, de azt kell mondanom, hogy minden igényt kielégítő, palacsinta ízű-és állagú dolgot sikerült összedobni, ja és most találtam meg az ugrás gombot, úgyhogy...janem, mégsem.

Tehát, amik nélkül nem lesz semmi:

20 dkg liszt
3 tojás
4 dkg cukor
2.5 dl tej
20/25/30 dkg eper (ki mennyire, mi nagyon)
csipet só
egy lötty olaj
szénsavas ásványvíz, vagy szóda


A dolgokat szépen csomómentesre kevertem, ehhez egy habverőt hívtam segítségül, mer' a Gergőt nem tudtam, mer éppen rendezte a hasziendát (értsd. locsolta a növényzetet az erkélyen), ezzel meg is volnánk. Annyit elszabtam, hogy a 4 dkg cukort szemre raktam, és nem mértem, ezé mondjuk édes se lett, de a végén szórtunk rá porcukrot, nem hiányzott belőle se.

No, ott tartottam, hogy összekever, és egy sütőpapíros tepsibe öntöttem az egészet, majd az elnegyedelt epreket belehajigáltam, és ennyi. Ööö..igen, ennyi. :) (Legközelebb nagyobb tepsibe teszem, most ilyen kis kör alakúba raktam, és kicsit vastag is lett, úgyhogy lányok, és fiúk, nyugodtan mehet a nagyobb tepsi is, higgyetek nekem.)

ELŐMELEGÍTETT sütő, 180fok, 30 perc, oszt annyi meg egy bambi. (Az előmelegítést most kifejezetten betartottam!)
Az egész pikkpakk, nem ördöngösség, kisgyerekeseknek és legszívesebben a tv előtt tespedőknek is ideális!

Nézzétek csak:

Folyékony halmazállapot

Szilárd halmazállapot

Felvágott

Siker és csillogás! :)

Rántott macisajt (Igenigen!)

Nem akartam én ma írni, megmondom férfiasan, ilyenkor már pöpi van, a Zember döglik, a Kutya döglik, én is döglenék és SzellőPista lágy hangszínén ringatóznék, jaj, és még teregetnem is kell, fakk, de hát nagyon szuper dolog történt: 300-an lettünk a fészbukon, ami csak azé (is) jó, mer 3 nap alatt jöttek 24-en, és én ezt az álmomban nem gondoltam volna, nagyon jól esik, örül a szívem, nem is alszom ma egy szemhunyásnyit se. :) (Najó, ez hazugság volt, alig csenget be a BerényiJuli Attilához valami kósza szexben reménykedve, én már húzom a lóbőrt, ezvan.)

Gyorsan leírom, mit ettünk ma, nem csalás és nem ámítás, jó lesz, figyeljetek csak: (Előre szólok, hogy főzni legalább annyira nem volt kedvem, mint írni, de hát a Gergő aszonta nekem, hogy azonnaleredjfőzniTÓDI - tódibazmeg, kivagyok- akkor beláttam, hogy ha éhes, nincs mit tenni, ha nem lennék szegény, adtam volna neki egy ezrest gyrosra.)


Szóval végy egy doboz maci/camping/nóném sajtot, azt a cikkeset, és panírozd be pont úgy, mint mást. Annyi van, hogy ezt duplán kell, tehát liszt-tojás-morzsa-liszt-tojás-morzsa. Hogy egyben marad-e? Naná! Hogy folyni fog-e? Naná.

Olcsóbb megoldás, de ez fikarcnyit sem vesz el az élvezeti értékéből, jó régóta nem csinálok már trappistát, párszor beszoptam, ugyanis kivettem az olajból, és kábé üres volt a panír. Kösziszépen.

Úgyhogy ez volt az ünnepi vacsi, jameg hasáb, a képeket a Szerelmem csinálta, ezúton is csókoltatom.

Nagyon boldog hétvégét mindannyiótoknak, sétáljatok, kergessétek a kutyát, vagy mást, igyatokegyetek, jövőhéten jövök!

És még egyszer..Köszönöm, hogy vagytok. :**

Az hírös vargabélesrűl...

Ha szombat, akkor legyen szombat- mondja a Főnököm, aki ebből a szempontból a megtestesült szentlélek, nem kell hát dolgozni, éljen!
Egész nap otthon makkoztam, meg vártam haza az Embert, egyedül azé elég unalmas. Jójó, a Kutya is velem volt, ő stabil pont, mindig otthon van, üdvözli a vendégeket, tisztára nyalja a cipőjük talpát, előző életében valószínűleg lábfetisiszta pornósként tengette a napjait.

Már nagyon-nagyon régen szerettem volna ezt a vargabéles témát kipróbázni, mindig csak menzán ettem, viszont ott meg állandóan fennállt a gyanúm, hogy a maradék, jobb sorsra érdemes cérnametéltet hasznosítják a levesbűl, úgyhogy mondom, csak az a biztos, ha én csinálom, legalább látom, mi van benne, még ha szar is lesz.
Jelentem, nem lett.

Pénteken közös nagy bevásárlást rendeztünk, a legnagyobb parám, miszerint nem kapunk réteslapot, feleslegesnek bizonyult, réteslap volt annyi, mint a nyű, semmi nem állhatott az utamba.

Tehát, a hozzávalók:
1 csomag réteslap (a fagyasztottal frankón nem tudtam volna mit kezdeni, azt még Anyám se ajánlja.)
30 dkg finommetélt (nem tudom, van-e különbség a finom, meg a cérna között)
50 dkg túró
4 tojás
10 dkg margarin
20 dkg porcukor
mazsola
egy nagy dobozos tejföl
1 csomag vaníliás cukor
reszelt citromhéj
kevés zsemlemorzsa

No, túrót szépenügyesen áttörjük, belerakjuk a tojások sárgáját, a vaníliás cukrot, a porcukor 3/4-ét (a maradék majd a tetejére kell), a tejföl felét, a citromhéjat,meg a mazsolát. Ennyi, pihensz.
Közben megfőzzük a tésztát, mondjuk ennél a résznél kicsit meglepődtem,mer a tököm se gondolta volna, hogy ez 1 perc, ismétlem 1 perc alatt megfő, nem vicc. Jó alaposan leszűrjük, eredj hűlni.
A tojásfehérjéket felverjük, egy csipet só plusz, hogy könnyebben menjen, és keményebb legyen.
A -majdnem- kihűlt tésztát hozzákeverjük a túróhoz, majd óvatosan a habot is, ezkész.

Nincs más hátra, mint a rettegett rétestészta, ennél pontnál Anya calling, héhahó, hogysmint? ,,Kend be rétegenként a tésztát olajos tejföllel, hogy ne morzsálódjon"-ok, félelem és reszketés a kisgömb utcában.
Kikentem olvasztott vajjal a tepsit (jó magasfalút válasszunk, előre mondom), egy tészta, olajostejföl, megint egy tészta, ez 4szer.
Ezt követően rátettem a túrós cuccot, majd a tetejére megint a rétestésztát.
Anya calling- mennyi idő, milyen hőfok? (A nyomorult recept aszonta, hogy mérsékelt tűz, szép pirosra- kösziszépen, a hozzám hasonló laikusoknak nagy segítség vagy, mondhatom.) Anya szállította a megoldást, 185 fok, 40-45 perc, ,,deúgyislátodmajd", mikor ropog. :D

Türelmesen várakoztam, aztán ez lett belőle, mind egy szálig elfogyott, csak mondom.

Lányok, asszonyok, vargabélesre fel, ijesztőbb, mint gondolnád, de finomabb is!

Amikor kivettem, ilyen a szépropogós

Belelóg a könyököm, sorry.

Almás-mákos muffin

Fura dolog ez a muffin-dolog, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az Istenbe' lehet az, hogy az egyik ilyen tészta, a másik olyan tészta, és mégis mindegyiket muffin-nak hívják.
Szombat lévén nem dolgoztam, háháhá, bocsánat azoktól, akik igen, sajnálatos, de hát ez van, valakinek a kapitalizmust is szolgálnia kell.
Életem párja (elhatároztam, hogy mostantól csakis nagyon giccses neveken vagyok hajlandó őt szólítani, mer olyan, mint Spartacus, állandójan fellázad, hogy ,,Gergőzöm."), szóval ő is dolgozott, vidáman nagytakaríthattam Mézivel Maroon5-ra, bár Mézi nem nemigen volt nagy segítség, mondhatni semennyire, mert mikor én négykézláb sikáltam a szőnyeget, ő egy ,,Juhú" vakkantással ráugrott a hátamra, és onnan nem is távozott, bármennyire is rimánkodtam.
Cuki ez a Kutya, meg végülis szeretjük is, de valaki nem vinné magával megőrzésre úgy 10-20 évre? (Abban meg senki ne reménykedjen, hogy idővel majd megmurdel, hiába, ki van zárva, mindent túlél, mi már rengeteg dolgot kipróbáztunk.)


Jól figyeljetek, mer' ami most jön, az életem legjobb muffinja, mind külcsín, mind belbecs tekintetében is.
Büszke is vagyok, nemmondom.

Hozzávalók:
3-4 közepes alma (egészen nyugodtan meg lehet engem kérdezni, hogy mi a közepes, úgyse mondom meg,lululúúú,  nekem se segített senki)
5 dkg mazsola (általában egy zacskó fele, amennyiben a zacskó tartalma 10 dkg,.:D Mondjuk ki is lehet hagyni, nem hiányzik belőle, én is csak a Kincsesbokréta miatt tettem bele- Gergő, ez jóvót?)
16 dkg cukor
kicsi fahéj
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor (a továbbiakban SP, höhö.)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 db tojás
0.8 dl olaj
1 kis poharas natúrjoghurt
1 citrom leve, meg héja
3 ek mák (igazán nem érezni a zízin, viszont jól néz ki.)
1 cs van.cukor

Először is, összekeverjük a lisztet, a mákot, az SP-t, a szódabikarbónát, a van.cukrot és a fahéjat.
Egy másik tálban felverjük azt az egy, nyomorult tojást, hozzá a cukor, a joghurt, az olaj, eztán összekever a lisztessel, félrerak.

Én ezután fogtam hozzá az almás dologhoz, mer nem akartam, h megbarnuljon, nahátmilyenmáaz, meg levet is ereszt, pföj.

Szóval alma megpucol meghámoz, lereszel, citromlével meglocsol, citromhéj ráreszel és mazsola hozzáad.

Majd ezt a egészet bele a lisztesbe, huhúú, nagyon jó állagú.

(Megjegyzem, én szép friss almával kooperáltam, aki a hullott, ráncos, szottyatag almáját óhajtja felhasználni, lelke rajta, nem tudok garanciát vállalni, pénzt vissza nem fizetek, előre mondom.)

No, aszonta a recept, legyek kedves kikenni a muffinsütőt margarinnal, nocsak-nocsak, hát az nincs. Biztos az a ...khmkhm..szép szál legényke vót az, aki elhasználta rántottához. Mi legyen most?
Felvillant az égő a fejem felett, van nekem egy fain kenőtollam, kikenegetem olajjal akkor. Ebbe az olajos muffinsütőbe tettem tehát az adagokat, majdnem fullig, pedig sose szoktam, mindig csak úgy 3/4ig, mikor hogy.
A sütőt előmelegítettem 180fokra, ereggyésülni, 25 perc múlva találkozunk, addig itt várlak.

Nem tudom, hogy a csillagok szerencsés 1ütt állásának, vagy mi a tökömnek volt köszönhető, de én még az életembe' se ilyen szép, se ilyen finom muffint nem sütöttem, mint ez, pedig hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

Beszéljenek a képek, ti meg azonnal álljatok neki,  lepjétek meg a Zembert, vagy a Zanyukátokat, esetleg a szomszédot, de őt nem muszáj.

Jah, közvélemény-kutatás: Mit szólnátok, ha az Emm főz jóillatúan, lapozhatóan, lekávézhatóan, KÖNYV-formában lenne a kezetekben? Hmm? :)

Túrógombóc-fahéjas,mézes joghurttal

Kedves Baconszalonna!
Igenigen, te ott, akit pénteken vettem a Matchban! Jó lenne, ha életjelet adnál magadról, vagy vmi, vagy bármi, egyszerűen nem talállak. Má a Kutyát is megkérdeztem, de az úgy csinál, mintha semmiről se tudna, Gergő meg pláne, de bennük ilyen ügyben nem igen lehet bízni. Szóval ha úgy döntenél, hogy hazajössz hozzám, annak nagyon örülnék, mert ömm..rövidtávú terveim vannak veled.
Megjegyzés vége.

Pénteken csudálatos napra virradtunk, régen látott Öribarim hozzánk látogatott, juhéé, fanfárok, szambatáncosnők, pezsgődurrogtatás., viszont ahogy jött, úgy ment is, megint nem makkozott nálunk, csak egy éjszakát, ami ivással kezdődött és rémtörténetekkel végződött, nem részletezném, mer megint nem alszok ma. Az este több kérdés is felvetődött, pl. hogy került a nyereg az erkélyre, ki pisilt az ajtóhoz (mondjuk gyanúm az van), mennyi méz van a pálinkában, nade mennyi az idő, hogy kell felhangosítani,  és basszátok meg, vége van a megasztárnak? :D (A RobiZsófi szuperpárost innen is csókoltatom, valamint azt üzenem, hogy a költöztetést csak egy rehab-klinikán vagyok képes kipihenni, a számlát majd küldöm.)

Csináltam túrógombóct is, tessékjányok, lehet póbálkozni, rém könnyű, és rém finom:

50 dkg túró
3 tojás
7 ek búzadara
csipet só
2 vaníliás cukor (a továbbiakban vécukor, nem, nem vércukor, hanem vé-cukor)
meg zsemlemorzsa meg olaj a bundához

A szószhoz:
1 nagy poharas natúrjoghurt
méz
fahéj

Mindent összekeverünk, fél óra hűtő, de március 09én megteszi az erkély is. Nekem kicsit többet állt, mer lusta voltam, és mer izgi volt a Teresa, Sarki rókák élete. Ezután LOBOGÓ, ismétlem, LOBOGÓ vízben kifőzzük, a izé, a kicsit bugyborékoló nem lesz jó, előre mondom, mer úgy szétesik, mintaszar. (Sajnálom, ezt semmiképpen nem tudtam szebben mondani.)

Amikor kifőtt (ezt onnan tudjuk, a víz felszínén lebegnek), akkor bebundázzuk őket. A bundázás nem egy vaszisztdasz, ha vki nem tudná, jelentkezzen a szerkesztőség címén.

A szlottyhoz meg mindent szépen kikeverünk, és kóstolgatunk serényen, h jó édes legyen. Nem akartam má édestejfölt, unom a banánt.

De így is jólett, éjfélkor, egy tálból, félrészegen.