2012. március 27., kedd

Almás-mákos muffin

Bejegyezte: Emm dátum: 8:27 2 megjegyzés
Fura dolog ez a muffin-dolog, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az Istenbe' lehet az, hogy az egyik ilyen tészta, a másik olyan tészta, és mégis mindegyiket muffin-nak hívják.
Szombat lévén nem dolgoztam, háháhá, bocsánat azoktól, akik igen, sajnálatos, de hát ez van, valakinek a kapitalizmust is szolgálnia kell.
Életem párja (elhatároztam, hogy mostantól csakis nagyon giccses neveken vagyok hajlandó őt szólítani, mer olyan, mint Spartacus, állandójan fellázad, hogy ,,Gergőzöm."), szóval ő is dolgozott, vidáman nagytakaríthattam Mézivel Maroon5-ra, bár Mézi nem nemigen volt nagy segítség, mondhatni semennyire, mert mikor én négykézláb sikáltam a szőnyeget, ő egy ,,Juhú" vakkantással ráugrott a hátamra, és onnan nem is távozott, bármennyire is rimánkodtam.
Cuki ez a Kutya, meg végülis szeretjük is, de valaki nem vinné magával megőrzésre úgy 10-20 évre? (Abban meg senki ne reménykedjen, hogy idővel majd megmurdel, hiába, ki van zárva, mindent túlél, mi már rengeteg dolgot kipróbáztunk.)


Jól figyeljetek, mer' ami most jön, az életem legjobb muffinja, mind külcsín, mind belbecs tekintetében is.
Büszke is vagyok, nemmondom.

Hozzávalók:
3-4 közepes alma (egészen nyugodtan meg lehet engem kérdezni, hogy mi a közepes, úgyse mondom meg,lululúúú,  nekem se segített senki)
5 dkg mazsola (általában egy zacskó fele, amennyiben a zacskó tartalma 10 dkg,.:D Mondjuk ki is lehet hagyni, nem hiányzik belőle, én is csak a Kincsesbokréta miatt tettem bele- Gergő, ez jóvót?)
16 dkg cukor
kicsi fahéj
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor (a továbbiakban SP, höhö.)
1 teáskanál szódabikarbóna
1 db tojás
0.8 dl olaj
1 kis poharas natúrjoghurt
1 citrom leve, meg héja
3 ek mák (igazán nem érezni a zízin, viszont jól néz ki.)
1 cs van.cukor

Először is, összekeverjük a lisztet, a mákot, az SP-t, a szódabikarbónát, a van.cukrot és a fahéjat.
Egy másik tálban felverjük azt az egy, nyomorult tojást, hozzá a cukor, a joghurt, az olaj, eztán összekever a lisztessel, félrerak.

Én ezután fogtam hozzá az almás dologhoz, mer nem akartam, h megbarnuljon, nahátmilyenmáaz, meg levet is ereszt, pföj.

Szóval alma megpucol meghámoz, lereszel, citromlével meglocsol, citromhéj ráreszel és mazsola hozzáad.

Majd ezt a egészet bele a lisztesbe, huhúú, nagyon jó állagú.

(Megjegyzem, én szép friss almával kooperáltam, aki a hullott, ráncos, szottyatag almáját óhajtja felhasználni, lelke rajta, nem tudok garanciát vállalni, pénzt vissza nem fizetek, előre mondom.)

No, aszonta a recept, legyek kedves kikenni a muffinsütőt margarinnal, nocsak-nocsak, hát az nincs. Biztos az a ...khmkhm..szép szál legényke vót az, aki elhasználta rántottához. Mi legyen most?
Felvillant az égő a fejem felett, van nekem egy fain kenőtollam, kikenegetem olajjal akkor. Ebbe az olajos muffinsütőbe tettem tehát az adagokat, majdnem fullig, pedig sose szoktam, mindig csak úgy 3/4ig, mikor hogy.
A sütőt előmelegítettem 180fokra, ereggyésülni, 25 perc múlva találkozunk, addig itt várlak.

Nem tudom, hogy a csillagok szerencsés 1ütt állásának, vagy mi a tökömnek volt köszönhető, de én még az életembe' se ilyen szép, se ilyen finom muffint nem sütöttem, mint ez, pedig hosszú évek kemény munkája van mögöttem.

Beszéljenek a képek, ti meg azonnal álljatok neki,  lepjétek meg a Zembert, vagy a Zanyukátokat, esetleg a szomszédot, de őt nem muszáj.






Jah, közvélemény-kutatás: Mit szólnátok, ha az Emm főz jóillatúan, lapozhatóan, lekávézhatóan, KÖNYV-formában lenne a kezetekben? Hmm? :)

2012. március 12., hétfő

Túrógombóc-fahéjas,mézes joghurttal

Bejegyezte: Emm dátum: 12:50 0 megjegyzés
Kedves Baconszalonna!
Igenigen, te ott, akit pénteken vettem a Matchban! Jó lenne, ha életjelet adnál magadról, vagy vmi, vagy bármi, egyszerűen nem talállak. Má a Kutyát is megkérdeztem, de az úgy csinál, mintha semmiről se tudna, Gergő meg pláne, de bennük ilyen ügyben nem igen lehet bízni. Szóval ha úgy döntenél, hogy hazajössz hozzám, annak nagyon örülnék, mert ömm..rövidtávú terveim vannak veled.
Megjegyzés vége.

Pénteken csudálatos napra virradtunk, régen látott Öribarim hozzánk látogatott, juhéé, fanfárok, szambatáncosnők, pezsgődurrogtatás., viszont ahogy jött, úgy ment is, megint nem makkozott nálunk, csak egy éjszakát, ami ivással kezdődött és rémtörténetekkel végződött, nem részletezném, mer megint nem alszok ma. Az este több kérdés is felvetődött, pl. hogy került a nyereg az erkélyre, ki pisilt az ajtóhoz (mondjuk gyanúm az van), mennyi méz van a pálinkában, nade mennyi az idő, hogy kell felhangosítani,  és basszátok meg, vége van a megasztárnak? :D (A RobiZsófi szuperpárost innen is csókoltatom, valamint azt üzenem, hogy a költöztetést csak egy rehab-klinikán vagyok képes kipihenni, a számlát majd küldöm.)

Csináltam túrógombóct is, tessékjányok, lehet póbálkozni, rém könnyű, és rém finom:

50 dkg túró
3 tojás
7 ek búzadara
csipet só
2 vaníliás cukor (a továbbiakban vécukor, nem, nem vércukor, hanem vé-cukor)
meg zsemlemorzsa meg olaj a bundához

A szószhoz:
1 nagy poharas natúrjoghurt
méz
fahéj

Mindent összekeverünk, fél óra hűtő, de március 09én megteszi az erkély is. Nekem kicsit többet állt, mer lusta voltam, és mer izgi volt a Teresa, Sarki rókák élete. Ezután LOBOGÓ, ismétlem, LOBOGÓ vízben kifőzzük, a izé, a kicsit bugyborékoló nem lesz jó, előre mondom, mer úgy szétesik, mintaszar. (Sajnálom, ezt semmiképpen nem tudtam szebben mondani.)

Amikor kifőtt (ezt onnan tudjuk, a víz felszínén lebegnek), akkor bebundázzuk őket. A bundázás nem egy vaszisztdasz, ha vki nem tudná, jelentkezzen a szerkesztőség címén.

A szlottyhoz meg mindent szépen kikeverünk, és kóstolgatunk serényen, h jó édes legyen. Nem akartam má édestejfölt, unom a banánt.

De így is jólett, éjfélkor, egy tálból, félrészegen.

2012. március 9., péntek

Pizzasütés- nagyon kezdőknek

Bejegyezte: Emm dátum: 9:01 3 megjegyzés
3 dolog miatt lesz ma poszt,

az első:

1.Tegnapelőtt csipszet csócsáltam titokban (Gergő szigorú tiltása alatt állok, nem ehetek csipszet, mer meghalok tőle. Má' a csipsztől.) délután, közben néztem a Marichuyt Discoveryt, miközben a Kutya hisztériás rohamot kapott, verte magát a földhöz, picsogott, nyüszített, eredj innen, kisbunkó, nem kapsz. Erre még nagyobb roham, ugatás, körbepörgés. Ühüm, télleg menjé' innen, mer kihajítalak az erkélyről. Fogta magát, átment a szőnyegre, egyet vicsorgott, mélyen a szemembe nézett, és elegánsan odakakilt a szőnyegre. Tanmese vége, mindenki gondolja meg a terrorista állatok tartását.

2. Tegnap nőnap, virágok, csokik hada, mégis annak a 2 liter pálinkának örültem a legjobban (és a cserepes tulipánnak, amit a Gergőtől kaptam <3), amit a munkatársam bocsátott a rendelkezésemre. Pacsi!

3. Boldog hétvégét mindenkinek!


Ja, és a recept. Bevallom, átb..köhöm..verés.

Megfogjuk, bemegyünk a bótba, és veszünk egy fagyasztott Ristorantet. Hazavisszük, megpróbáljuk kibogarászni az apróbetűt, amiben az instrukciók vannak. Ok, elektromos sütő 230fokra, 11 percig.  Ennyi. Ha vki má' maszter, az feldobhatja még plusz feltétekkel, de nem kötelező.

Ennél többet télleg nem tudok segíteni. :)

Ja, és légyszilégyszi, a Zistenáldjonmámegtiteket, osszátok a blogot, hogy legyen még jó sok olvasóm, meg sok pénzem!

2012. március 7., szerda

Fokhagymás zöldbabfőzelék

Bejegyezte: Emm dátum: 9:29 6 megjegyzés
Egy a jelszó, egy a zászló: Ürítsük ki végérvényesen a fagyasztót, mer jobb sorsra érdemes, és már amúgy is a végét járja, fagyás van. Ezért úgy gondolta Gé, h tavaszira kéne ott is venni a dizájnt, eresszük le, ami azt jelenti, hogy ezerrel kezdjem kifőzni az ott felhalmozott dolgokat.
Az első, ami a kezembe akadt (hátrébb nem mertem nyúlni): zöldbab. Hátkösziszépen, akko főzelék. De a főzelék meg magába' olyan snassz, ha nincs rajta húúús, egye meg a f..köhöm...ranc. Ekkor gyütt az isteni szikra, vagy ha még szofisztikáltabb akarok lenni (mondjuk nem akarok, de most már mindegy), kipattant a fejemből a virsli, mint Zeusznak Pallasz Athéné.
Közben hazaért Azemberakiestesoseéhes, egy jól irányzott: ,,Megdöglök éhen" csatakiáltással üdvözölvén, mondom jóvan, kaja még Apcon, nem puha a ződbab. A feji leképezésre lett volna való, be is küldhettem volna a Wikipédiába a csalódottság és/vagy a faszomatbazmeg cikkszó mellé.
A Kutya eközben persze megint túlexponált, pörgött a teste körül, valamint olyan mozdulatokat tett, mintha egy régi Rábát akart volna berúgni, ekkor még azt hitte, hogy őt is érinti a virsli vs. ződbab téma, hah a kishülye.

Tehát most jöjjön a zöldbabfőzelék felsznobosított változata, aki alapból így eszi, az most ne olvasson tovább.

1 kg ződbab
4 ek olaj
1 ek liszt
3-4 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 kis pohár tejföl
sóbors

Szóval a zöldbabot feltesszük főni, annyi vízben, ami íppencsak ellepi, megsózzuk. (annyi sóval, ami íppencsak ellepi. Muhahaha, a béndzsákat most jól besz..köhöm..ívattam.)
No, mikor az már puha, cirka 20 perc különben, nem a világvége, akkor közben az olajból meg a lisztből szép fehér rántást csinálunk, amibe aztán belekavirnyázzuk a zúzott fokhagymát, meg mehet bele pirospaprika is, de azt én nem tettem bele, mer az enyimébe, abba a szép pirosba, amit a szegedi Tündérkeresztanyától kaptam, beleesett a moly. (Ennél a pontnál én kerülhettem volna a Wikipédiába a faszomatbazmeg-hez.)
Ezt beleelegyítjük. Höhö. Nyújtsa fel a kezét, aki a beleelegyítést ki tudja mondani szemöldökvonogatás nélkül.

Aztán mikor már szép sűrű, akkor megy bele a tejföl meg az apróra vágott petrezselyem.
Éskész.

És amúgy meg jó is, csak a virsli szétpuhant, amikor megmikróztam, az Istenáldjamámeg.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez