Karácsonyi étcsokis sajttorta

Kedveskéim,

közkívánatra jöjjék most előzetesen a karácsonyi desszert receptem, ígérem, jó lesz. :)

Hozzávalók:

15 dkg csokoládés keksz (valószínűleg én Győri édest vételezek)
10 dkg vaj
20 dkg natúr krémsajt
25 dkg mascarpone
1 dl habtejszín (megpróbálok szerezni Hulalát)
1 narancs lereszelt héja
7 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé

A kekszet lezúzom mondjuk egy zacsi és egy klopfoló és/vagy nyújtófa segítségével, majd hozzáadom az olvasztott vajat, és az apróra tört étcsoki, és a reszelt narancshéj felét . Ezt összedolgozom, és egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodom.

A sajtot és  a mascarponét összekeverem, hozzáadom a felvert tejszínt, a porcukrot, és a narancshéj másik felét. 

A krémet ráöntöm a kekszes baszra, szépenegyenletesen, és 12 órára hűtőbe teszem. (Ezért csinálom ezt hétfő délután/este, legalább ezzel nem lesz gond a keddi premieren! :)

Tálalás előtt megszórom az étcsoki másik felével, illetve lehetséges h pirított, karamellizált mandulával vagy dióval is megspékelem, attól függ. 

Előre is nagyon-nagyon boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket, szálka mentes halászlevet, finom likőröket, angyalkák szárnycsattogását kívánok mindenkinek! (Ha addig nem találkoznánk, akkor kellemes húsvétot is.)

Narancsos-diós-rumos-kókuszos szaloncukor (ezmind)

Testőr lettem. Nem viccelek.

A sztori: A főnököm, az a csodálatos ember, beiskolázott. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy szívén viseli a sorsomat, valószínűleg önös érdekei vezérlik, de ki nem szarja le, szuper új bizonyítvánnyal lettem gazdagabb. Az áll benne, hogy biztonságszervező (muuhaha! én! aki vizes kézzel nyúlkál a konnektorba, és tökszáraz betonon is elperecel), valamint testőr! :D (jó, ezt má csak utána láttam, mikor tüzetesen megvizsgáltam, valószínűleg az én bizonyítványomba apróbetűvel merték beleírni). Az a lényeg, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, és neadjIsten ilyen testőrre lenne szükségeket, akkor (jól figyeljétek a számat), SEMMI ESETRE ne engem kérjetek fel tepsi épségetek megóvására, mer ellenkező esetben minimum 8 napon túl gyógyulunk mindketten. Ha esetleg úgy lenne, hogy mégis ebben a (hozzáteszem, végzettségemnek megfelelő) szakirányban kéne ténykednem,úgy már megfogadtam, hogy a rabolóval, vagy a merénylővel szemben nem fogom azt a roppant testi fölényem használatba venni (höhö), inkább rázendítek egy Bunyós Pista nótára, vagy a szintén általam megkoreografált méltatlanul elhanyagolt ,,Rabszolgalány"-t adom elő cimbalmos kísérettel.
Ez volt pénteken, ekkor határoztam el, hogy több vagyok, mint egy testőr (höhö), szaloncukrot csinálok. Ezt mindenkinek javasolnám, mer fele annyiból meg van, ha szegény a eklézsia, plusz ajándékba is adható, valami pöpec kis papírba csomagolva, valamint nem elhanyagolható, hogy legalább tudjátok, mi van benne, jua, és ku marha jó. (A Gergő nagyon édi, mámorgolyónak hívja. Má hogy ezt. A szaloncukrot.)


Na:


20 dkg darált dió (ha nem fér a büdzsébe, már pedig nem fér, akkor ugyanazt tudja a 200 forintos diópótló is)
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola (a legborsosabb tétel ez, de ki lehet fogni, most minden hiper akciózza ezeket a cuccokat)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve (először reszel, aztán facsar, különben úgy jártok mint én -> szenvedtek)
fél kávéskanál őrölt fahéj
30 dkg étcsoki (a mi esetünkben a Marika tortabevonó játszott)
kevés rumaroma, vagy a rum maga


A diót, a kókuszreszeléket, a narancsos cuccokat, a rumot, a fahéjt összeelegyítjük. A mazsolát szépen átnézzük, hogy ne legyenek benne gallyak, aztán forró vízbe áztatjuk, úgy jó 5-10 percre. Aztán ezt a dolgot botmixerrel áttörjük, ez ritka undorító ez az egész, tapadragad, sűrű, meleg és barna, csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nem baj, ha nem lesz teljesen pépes, belefér.

Szóval ezt a mazsolás masszát hozzáadjuk a diós dologhoz, és jól összekeverjük. (Ha nem akar összeállni, vagy száraz, akkor küldjünk még bele narancslevet, vagy rumot.)

Ebből apró gombócokat formázunk, hozzáteszem, ez a mennyiség kábé 80 darabhoz elegendő, és kicsit hidegre tesszük szikkadni.

Közben gőz fölött felolvasztjuk a csokit, és egy fogpiszkáló, vagy más egyéb célszerszám segítségével meghempergetjük benne a gombócokat. Fektessük sütő- oder zsírpapírra, szépen lepecseg majd.

Hát mondjuk szép nem lesz, de legalább finom. Nincs benne semmisemmi cukor, szóval így karácsony tájékán azé nem jön rosszul, úgyis eszünk elég súlyosat.


A képeket természetesen a Gergő lőtte, én még annyit teszek hozzá, hogy a szaloncukrok önmagukban sem vmi esztétikus látvány, csoda lett volna, ha a fotókon jól festenek. De be fogom őket csomagolni, palástolom a testi fogyatékukat, nyugalom:

Narancsos-csokis csillagkeksz

Előrebocsájtom, hogy ilyen tökéletes tésztát az életemben nem csináltam még, vagy a recept volt jó, vagy én, vagy a csillagok (höhö) szerencsés együttállása, de minden jól alakult.

 
Mondjuk jelenleg agyvérzésem van, amit a főnököm idézett elő, sajnos nem írhatom le azt a sok, szabatos jelzőt, ami eszembe jut hirtelen. Alapfelállás: szörnyen uncsizik. És ha uncsizik, akkor vagy költözünk, vagy átépítünk. Ennek az átépítésnek vagyok én az áldozata, mer mindenki közül én fogom a legnagyobbat szo szívni, de hajthatatlan, és még aszongya, ,,ne legyél utálatos". Az utálatosság velem született, szeretem is, szeretek antiszociális is lenni, eszembe se jut elvenni például a szórólapokat, vagy a rámosolyogni a pénztárosra, esetleg banyatankokkal közlekedő kisnyugdíjasoknak átadni a helyem a buszon, amit nem mellesleg mindenféle szívbaj nélkül húznak át az ember lábán. (Csak mondom, mindig megnézem, hogy ki van-e festve a mama kezén a köröm, mer azoknak tényleg sose adom át a helyem, ha rúzs is van, akkor meg abszolút esélytelen. A kismamák/gyerekek/tényleg öregek persze kivételek, talán mégsem vagyok annyira reménytelen eset.) A Gergő miatt jobban aggódom, mer ilyeneket mond, hogy nem élhetünk úgy, hogy mindenkit utálunk, ő tök kedves, meg türelmes, meg emberbarát,én meg azt nem értem, hogy így hogy lehet élni.
Viszont képzeljétek, esküvő-fronton nagy előrelépések történtek: megvan a helyszín, a fotósunk, a RUHÁM, és a zenekar is. Szóval haladunk, következő lépés a ceremóniák szervezése, írtam is má' a papnak egy ímélt.:D- szerintem ez tök vicces, hogy lehet a pappal ímélezni, és nem azt várja, hogy béke-, mellékállásban postagalambot küldjek.

Ez a kekszes dolog meg abszolút stresszsütés volt, engem abszolút kikapcsol, lelazít, mondhatni hogy ez a hobbim. (Barkácsolni is nagyon szeretnék, jó lenne egy műhely, vagy legalább egy gyalupad, vagyhogyhíjják.) Áá, barkács, idén nagyon jó adventi-koszorú ötletem van,  plusz biztos csinálok majd likőröket, legalább akkor legálisan ihatok, és már tervezgetem a karácsonyi menüt, ez lesz az utolsó kari, amikor nem vagyunk házasok, ezt emberesen meg kell ünnepezni.


No,

30 dkg liszt
3 ek kakaópor
1 teáskanál, vagy másfél kávés kanál sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
15 dkg étcsoki
2 narancs reszelt héja
10 dkg cukor
17, 5 dkg LÁGY margarin

A lisztet a sütőporral meg a kakaóporral elkeverjük, bele a margarin, és a tojás, gyúrgyúr, aztán belerakjuk a cukrokot, a reszelt narancshéjat. Közben gőz fölött felolvasztjuk az összetördelt étcsokit, és folyékony halmazállapotban azt is hozzáadjuk. Gyúrgyúr, nem adja fel, tészta lesz ebből, meglátja kend. És tényleg.

Kb. 5 mm, ami fél centi vastagra/vékonyra nyújtjuk (kinek milyen a arányérzékelése, ugye), és kiszaggatjuk bármilyen kiszaggatóval (van ennek vmi neve?), én a csillagot választottam, de csak azé, mer a Glória Öribaritől kapott félkarú-féllábú Mézi (nem, nem a kutyánk, hanem a igazi, a Shrekes) kiszaggatót sehol se találtam. (Gergő, ha ezt olvasod, márpedig olvasod, azonnal add elő, nem tudom, mit partizánkodsz má' megint, de nem tanálom sehol se. Megjegyzés vége.)

Szóval sütőpapíros tepsi, 180 fok, adagonként 10 perc, nem viccelek. (Egy tűpróbát megér, de az illatán érezni fogjátok, ha kész). Ez a mennyiség körülbelül 30 csillagra elég, bár én serényen nyomtam befelé a nyers tésztát  is, ez a heppem.
Elmondom nektek, azé szuperség ez a egész, mer bármilyen díszíthető, cukordrazsi, vagy hab, vagy pötty, vagy gyümölcs, minden jó rá. És kicsit karácsonyos is.


És a képek:

Vaníliás puncs, avagy dobjuk ki a Neocitrant

Az van, hogy beteg vagyok. Na nem nagyon, csak a szokásos őszi megfázásos tünetek ütöttek ki, köhögök, meg tüsszögök, meg teát iszok literszámra, meg mackómézet nyalogatok, de semmi haszna, a takonybuboréktól a fejem körül ugyanúgy nem tudok megszabadulni, mint a Vízipók csodapók. (A párhuzam onnan, h neki is volt buborékja, csak máshol).


Viszont egy nap van a hétből, ami elég jó, tekintve hogy ti holnap reggel 1. nem dolgoztok, 2. nem a fogdokinál kezditek a napot. A 2. választ bekarikázókkal önterápiás csoportot indítok a Mária utcában a Szájsebészet előtt, hozzatok magatokkal pálinkát, meg sudokut, meg gitárt, oszt majd lesz vmi velünk, nyugalom, nagy bajok akkormá' nem lehetnek. Tekintve az első bekezdést, mind a nagyonkedves fogorvosnak és nekem is izgalmas napunk lesz, nem tudom, berhelt-e má' az életibe' köhögő és/vagy tüsszögő beteget, de én nem tudom garanciázni, hogy egy időben, és térben jól irányzott hapcizással nem szabadítom őt meg a ujjaitól és/vagy magamat a saját nyelvemtől. (Nagy baj lenne, ha nem tudnék beszélni, nekem főként, másnak kevésbé mondjuk.)

Notehát, akit nem érdekel a szenvelgésem, (pedig jó sok minden van még), annak tessék, itt a puncs:
Forralt borral indultam, aztán más lett a vége, különösen a virágos jókedvemre nem számítottam, pedig alig (jó, azé volt) benne alkohol.

Ha unod a teát, meg a banánt, meg a neocitrant (föjj, az egyik leggázosabb náthával járó dolog), akkor igyál szeszt, legalább elájulsz, és nincs gondod a betegségre.


kell egy bögrényi fekete tea (ha van pl.narancsos, citromos, vaníliás, fahéjas az is jau)
egy fél bögrényi narancslé
úgy jó két bögrényi vörös bor (bármilyen szutykos megteszi, ne rohanjatok ezé' villányba, nekem a Napgyöngye műanyag palackos edition esett kézre)
méz és/vagy cukor, ízlés szerint (ki mennyire szereti az édeset)
egy vanília rúd (nem sajnos, ebből aligha lehet kispórolni, de póbálkozni azé lehet)
egy kis reszelt gyömbér
 egész fahéj, szegfűszeg (én ebből jó sokat szoktam, milyen szép is az, amikor ivás közben ráharapsz)
egy fél narancs, és egy fél citrom héja
egy lötty rum (bátraknak mehet a több, viszont én azé nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni, ha a bátrak, a rummal való jó megküldés után hajnal egykor a erkélyen dalolnak feledhetetlen LL Junior slágereket)


Ezeket mind feltesszük főni, úgy ahogy van, utána ízesítünk, ha kész, aztán leszűrhetjük, ha gondoljuk. (Én gondoltam, volt időm, meg kedvem, meg végülis idegrendszerem is, örvendtem, hogy milyen okos és ügyes vagyok,mer kitörtem a Neocitran és ACC ördögi kombójából, és ilyen finomságot fejlesztettem ki.)